Nyolc hetesen

Először is köszönöm a hozzászólásokat, hogy kire hasonlítok, még pár hónap és meglátjuk, kinek lesz igaza! Már nagyon várlak benneteket a beígért sétára! 

A hétvégén kilátogattunk a Kopaszi-gátra. Én egy nagyot aludtam, úgyhogy nem sokra emlékszem. De a képeket megnézve, nagyon szép hely.

 

Még a múlt héten voltunk a kardiológus doktor bácsinál, aki megerősítette, hogy szívzörejem van. Mivel elsiettem az érkezést, ezért az egyik szívbillentyűmnek nem volt ideje bezáródni, 3 mm a rés. De ez még a normális tartományban van, gondot nem okoz, most nincs vele teendő. 6 hónapos koromra 95 %, hogy bezárul, majd ekkor visszamegyünk a doktor bácsihoz, hogy leellenőrizze.

A héten voltunk az ortopédus doktor néninél, aki megnézte, mennyit javult a csípőm. Nos, a jobb oldali sokat javult, a bal viszont még mindig nem jó. De azt mondta, hogy 3 hónap alatt meg fog javulni valószínűleg. Ebből eddig 1 telt le. Már nagyon várjuk Anyáékkal, hogy vége legyen a kezelésnek. 4 hét múlva megyünk újabb ellenőrzésre. A jó hír, hogy mostantól napi 1 órára levehetem a kengyelt és rugdoshatok kedvemre. 2 hét múlva pedig már napi 2 órára is levehetem. A nyakam is szépen javult, csökkent a csomó, de továbbra is tornáztatni kell. Azt meséltem már, hogy gyógytornász néninél is jártunk? Ő megmutatta Anyának a gyakorlatokat, amivel lazítjuk a nyakizmaimat, ezt minden nap fürdés előtt csináljuk. Nem mindig bírom cérnával, főleg, ha éhes vagyok. A masszírozás viszont megnyugtat, ez jöhet.

A torna részeként emelgetni kell a fejemet, ez egyre jobban megy. Bár nagyon erőlködök közben. Nem értem, két hetesen gond nélkül megcsináltam, azóta viszont a kengyel miatt csak háton fekszem, s közben nagyon nehéz lett a buksim. Tegnap viszont már egy icipicit ki is tudtam nyomni magamat a karommal. Anya szerint napról-napra ügyesebben megy.

Egyre jobban figyelek, egyre többször és egyre hosszabban. Az ágyamra szerelt zenélő forgómat is nézegetem már, bár többre értékelem azokat a dolgokat, amik a fejem mellett vannak. Imádom a fekete pöttyöket a babakocsimban, fél órát is elnézegetem őket. Emellett már felfelé is nézek, nagyon tetszik a narancssárga huzatán átszűrődő fény és az árnyékok. Imádom a kisfiút is az ágyam oldalán, bár már a kislány is tetszik, és a virág és a zebra is. Az arcokat is nagyon figyelmesen nézem, néha mosolygok is rájuk, bár visszamosolyogni még nem sikerült.

Anyának leginkább a frufruja tetszik, ezt is sokáig nézegetem. Ha szólnak hozzám, sokszor odafordulok. Anya szokott nekem énekelni vagy felolvasni, azt is figyelmesen hallgatom, amíg el nem alszom rá, vagy nyüszizek, hogy elég volt és mást kérek. Itt épp Apa olvas nekem:

A hintában is egyre több ideig elvagyok, sokszor elalszom benne. Az utóbbi napokban nyűgösebb vagyok, ha egyedül hagynak, mindig karban akarok lenni, vagy várom, hogy szórakoztassanak.

Még mindig sokat bukok, ami korábban nem zavart, mostanában viszont sírok tőle, mert órákkal evés után is előfordul és olyankor már nagyon rossz ízű. Kaptunk egy ételsűrítő tápszert, amiből egy-két kanállal kell enni étkezés előtt és az besűriti a tejcsit. Hát, a tejcsi jobban ízlik, ezt sokszor kiköpöm, de Anya mindig belém diktálja. Viszont használ, így már nem bukok olyan sokat. A rossz benne, hogy eléggé fog, eddig 8-10 kakis pelust is produkáltam naponta, amióta tápszert eszünk, azóta viszont heti 1 az adag. Anya eléggé megijedt, de a védőnéni megnyugtatta, hogy nem a tápszer miatt van, hanem mert elértem ezt a fejlődési mérföldkövet, ami valamikor 6 hetes és 3 hónapos kor között következik be. Azért elég furcsa, hogy pont akkor, amikor a tápszert elkezdtük és ilyen hirtelen váltottam formát, úgyhogy a biztonság kedvéért sokkal kevesebbszer kapom a tápszert és sokkal hígabban, mint ahogy elő van írva.

Éjszaka nagyon szépen alszom, legtöbbször már csak egyszer kelünk fel. Ma például este 9-től reggel 5-ig aludtam. Igaz, már 4-kor elkezdtem tornázni félálomban. Este már van menetrendünk, tornázunk Anyával, fürdünk Apával, majd eszem. Néha a torna után már nem bírom, és így fürdés előtt is eszem egyet. Aztán megyek az ágyikómba, megkapom a cumimat, Anya elénekli az altató dalomat, utána jó éjt puszikat kapok. Aztán sötét lesz, csak a szomszéd szobából szűrődik egy kis fény, meg egy kis nesz. Van, mikor nézelődök még, amikor egyedül maradok. Általában 2-3-szor kiköpöm a cumimat, majd nyüszizek, hogy kérem vissza, utána viszont elalszom és alszom hajnalig.

Nappal még mindig sokat alszom, bár van, amikor hiába fáradok el, nem alszom, hanem helyette nyüszizek és még fáradtabb leszek. De ekkor se mindig alszom el, hanem tovább nyüszizek. Anya ilyenkor felvesz és próbál elaltatni, ami időnként sikerül, időnként pedig látszólag elelalszom, de amint letesz, folytatom a nyüszizést. Ilyen gyorsan tud változni a hangulatom:

A héten még találkoztunk Natalie-val, Delphine-nel, Grétával és Lacival, amit nagyon élveztem, mert mind igyekeztek a kedvemben járni.

A látszat ellenére, én nem az ő kislányuk vagyok, és Anyáék azt mondták, nem is adnak oda!

Sajnos azóta visszautaztak Svájcba, és csak sokára fogunk találkozni. Addigra már nagylány leszek és lehet, hogy már járni is fogok. Gyertek minél hamarabb!

Mindenkinek puszi: Emese

A kvíz megfejtése

Ezúton köszönöm a kvíz játék résztvevőinek a megfejtéseket! Nos, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz a feladvány... A helyes megfejtés mindkét csomagnál: én, Apa, én. Sajnos nem érkezett helyes megfejtés. Kissé elszontyolodtam, hogy nem mindegyik képen ismertetek fel engem, de ebből látszik, hogy többet kell találkoznunk, illetve személyesen is találkoznunk kell, akikkel még nem sikerült. Persze lehet, hogy beugratós volt, hogy Anyáról nem tettem képet, de róla nem találtam arcképet. Azóta kivágtam és kinagyítottam egyet egy képről. Íme Anya baba:

Úgy gondoltam, a ki kicsoda kérdés szinte egyértelmű, ezért szántam bónusz kérdésnek. A legtöbben azt mondják, hogy Apára hasonlítok, így a valódi feladat az lett volna, hogy megjelöljétek, miben különbözünk. De úgy látszik, nem volt egyértelmű a versenykiírás, hiába, még nem tudom mindig megértetni magam. Mégegyszer köszönöm a megfejtéseket, örülök, hogy ennyien beneveztetek! Remélem, jól szórakoztatok! Azért arra kíváncsi lennék, hogy ki miből jutott a beküldött megfejtésekre.

Nos, így hogy Anyáról is láthattok képet, várom a véleményeteket, hogy miben hasonlítok Apára illetve Anyára. Mivel az előző játékban nem sikerült kiosztani a nyereményt, ezért felajánlom az újabb feladat résztvevőinek: egy babakocsis sétára jöhetnek velem.

Puszi:

Emese

Kvíz

Íme két csomag nagyon hasonló kép. A feladat megtalálni, hogy hol különböznek! Bónusz kérdés: kik ők?

Első csomag:

Második csomag:

             

Játékszabályok: a feladat megoldásában bárki részt vehet. A bónusz kérdés megválaszolásában nem vehetnek részt bármelyik képet szolgáltatók és közeli hozzátartozóik. A megoldásokat hozzászólás formájában kell beküldeni. Beküldési határidő: 2010. július 25. A helyes megfejtők egy babakocsis sétát nyerhetnek velem.

Puszi :

Emese

Érdi Mamáéknál

Mivel érdi Mamát már két hete nem láttam, érdi Papával pedig még annál is régebben találkoztam, ezért szombaton úgy döntöttünk, felkerekedünk meglátogatni őket. Apa kicsit aggódott, hogy nagyon megterhelő lesz ez nekem, de aztán meggyőztük Anyával, hogy nem lesz semmi baj, és nem is lett! Eddig még csak a babakocsimban utaztam - kivéve persze a kórházból hazaérkezést -, most mentünk először ilyen messzire, autóval.

Az utat jól viseltem, nézelődtem ki az ablakon, aztán elaludtam.

Érdi Mamáéknál nagyon jól éreztem magamat! Egy aranyos kiságy is van ott a számomra, nagyon tetszettek az elefántok az ágyneműn.

Néha kicsit nyűgösködtem, de ez a nagy meleg miatt volt. Mama karjában azonban szépen megnyugodtam.

Papa sajnos még nem emelhet, ezért az ő karjában most nem jártam, de már nagyon várom, hogy odabújhassak. Anya ölében aztán szépen elaludtam.

Végül este hazamentünk. Anyáék azt mondták, ha nagyobb leszek, ott is fogunk aludni Érden! De jó lesz, már alig várom!

Puszi:

Emese

Fejlemények

Azt hiszem, épp itt az ideje, hogy hírt adjak a legújabb fejleményekről, már csak azért is, mert pénteken éppen hat hetes lettem!☺

Szóval, csütörtökön ismét jártunk a kedves ortopédus néninél, aki a csípőmet szokta vizsgálni. Ezúttal annyira nem nézegette meg, mi újság ezen a téren, csak állított kicsit a kengyelemen, mert állítólag annyit nőttem az elmúlt időben (azt meghiszem – a szerk.), hogy szükséges volt bővebbre venni. Emellett azt is mondta Anyának, hogy mivel elég korán kezdtem el hordani a kengyelt, remélhetőleg valóban elegendő lesz három hónapig viselnem, és rendbe jövök! Hát, ezt én is nagyon remélem!☺ Emellett azt is megbeszéltük az ortopédus nénivel, hogy hétfőn ismét megyünk hozzá Anyával, mert akkor ott lesz a gyógytornász néni, és ő mutat majd olyan gyakorlatokat Anyának, amivel tornáztathatja a nyakamat – a csúnya duzzanat ugyanis sajnos még mindig ott van a nyakam jobb oldalán. De remélem, ez a torna majd segíteni fog, és akkor búcsút mondatok annak a fránya csomónak is!

Pénteken aztán a védőnéni járt nálunk. Először is megnézegette a köldökömet, és úgy találta, hogy szépen meggyógyult, így most már nem kell folyton ápolgatni, és fürödhetek is vele! Juhééééééj, ez csuda jó lesz!☺ Emellett megdicsért amiatt is, hogy nagyon szépen gyarapodok. Sajnos utána azonban felfigyelt arra, amit az utóbbi héten már Anyáék is többször észrevettek: vagyis, hogy nagyon sokat bukok, általában nem sokkal az evések után, de valamikor még sokkal később is visszajön a finom tejcsi, ráadásul elég sok. Én nem értem, ez mitől lehet, én tényleg szeretem a tejcsit, szóval a magam részéről szándékosan biztosan nem köpném ki!☺ Mindenesetre a védőnéni tanácsára Anyával elmentünk a doktor nénihez, aki azt mondta, lehet, hogy nyitott a gyomorszájam, ami egy reflux nevű betegséget okoz, és ennek következtében van az, hogy visszajön a kajcsi; állítólag ez többször is előfordul kisbabáknál, és többnyire egy-két éves korukra teljesen kinövik. Mindenesetre ezt majd csak valami hasi ultrahang tudja igazolni, ahová állítólag szintén mennünk kell majd. Addig is a doktor néni azt ajánlotta, egyek minden érkezéshez két kiskanál speciális tápszert, ami sűríti a tejcsit, és akkor talán nem fogom úgy visszabukni. Nos, ezt szombaton már meg is próbáltuk, de őszintén szólva annyira nem ment jól, így nem tudom, mi lesz. Anya szerint viszont az is lehet, ez az egész felesleges, mivel csak azért bukok most ilyen sokat, mert most ennyire nagy meleg van, és ebben az időben a „szokásosnál” jóval hígabb a tejcsi. Hát, ezt én nem tudom, de Anya teóriája ellenőrizhető, ha egyszer végre tartósabban enyhül a hőmérséklet, és elmúlik a kánikula. Őszintén szólva én egyébként is elég nehezen bírom ezt a meleget, vagy nyűgös vagyok tőle, vagy aluszékony, és úgy látom, a környezetemben élőket is eléggé megviseli. Érdekes, hogy így működik ez az időjárás...☺

És akkor a végére az aktuális súlyom: a szombati otthoni mérlegelés szerint 3770 g vagyok, ami azt jelenti, hogy az elmúlt öt napban 20 dkg-t híztam! Azt hiszem, csakugyan kezdek ráérezni a dologra!☺

Puszi,

Emese

Messziről jött látogatóim

A héten ismét több új látogatóm is volt, ráadásul mindegyikük nagyon-nagyon messziről jött hozzám!

Először is múlt hét vasárnap délután Sári Mama lánya, Gréta és az ő férje, Laci, valamint a kislányaik, Delphine (aki egyébként egyben Anya keresztlánya) és Natalie érkezett látogatóba. Ők egyenesen Svájcból jöttek, ami állítólag nagyon messze van innen – sajnos én nem tudom, pontosan hol található, de úgy hallottam, annál is sokkal messzebb, mint amilyen messze Anyáékkal el szoktunk menni sétálni!☺ Hm, remélem, azért egyszer majd oda is eljutok!☺

Csuda aranyosak, nagyon jól éreztem magam velük, mint látható a lenti képeken, nagyon élveztem a karjukban lenni! Gréta ölében igazán otthonos volt, éreztem, hogy ő nagyon „rutinos”; ez olyannyira tetszett, hogy el is aludtam a karjában.☺ De nagy öröm volt számomra, hogy Delphine és Natalie is kézbe vettek, ezt is nagyon élveztem!☺ Ja, és azt majdnem el is felejtettem, hogy rengeteg gyönyörű ruhát és zoknit meg egy zizegős báránykás játékot is kaptam Tőlük, amit ezúton is még egyszer köszönök!

Aztán kedden még messzebbről jött látogatóm: Nagypapa unokatestvére, Csilli járt nálunk, aki Ausztráliából érkezett! Ez állítólag még Svájcnál is távolabb van innen, úgyhogy én ezt most már csakugyan el sem tudom képzelni, milyen messze is lehet. A lényeg mindenesetre, hogy Csilli is nagyon aranyos volt, ráadásul Tőle is kaptam szép ruhácskákat (amit ugyancsak köszönök!), szóval igazán nem lehet okom panaszra.☺ Sajnos azonban nagyon kevés ideig tudott maradni, mert mennie kellett mindenféle ügyeket intézni (de hogy nálam mi lehet fontosabb, az rejtély...☺), de nagyon örülök, hogy azért tudtunk találkozni!

Csuda érdekes, hogy Anyáéknak ilyen sok ismerőse és rokona van, úgy látszik, szinte a világ minden részén lakik valaki távoli családtag!☺ De jó, de jó, remélem, egyszer majd viszonozzuk a látogatásukat, és akkor én is ilyen sok helyre jutok majd el!☺

Puszi,

Emese

Hinta-palinta

Nézzétek meg milyen szuper hintám van!

A névnapomra kaptam és tegnap már jött is a Nagypapi felszerelni. Köszönöm szépen mindenkinek! Még csak ismerkedem vele, de máris nagyon tetszik. Lehet benne feküdni és ha majd nagy leszek, akkor ülve fogom használni, kilógatva belőle a lábamat elöl a lukakon. A csíkos mintája is nagyon tetszik, sokat nézegetem.

Ha kicsit is mocorgok benne, akkor rögtön ringani kezd, így el tudom ringatni magam. Íme az eredmény:

Anyáék szerint később majd olyan gyorsan fogok hintázni benne, hogy a hajam is lobog majd! Egyelőre még nem vagyok ilyen merész...

Puszi: Emese

Boldog házassági évfordulót, Anya és Apa!

Mint megtudtam, ma éppen két éve annak, hogy Anya és Apa összeházasodtak! Állítólag nagyon nagy esemény volt az esküvő, és lényegében ez is hozzájárult ahhoz, hogy megszülethessek, és ilyen nagyszerű családba kerüljek! Én mindenesetre nagyon örülök, hogy így alakultak a dolgok – és az az érzésem, ezzel Anyáék is így vannak!:-)

Találtam egy képet a két évvel ezelőtti esküvőről, felrakom ide, hogy láthassátok, milyen szépek a szüleim! Persze én még nem vagyok rajta a képen, úgyhogy ne is keressetek!:-) Amikor majd sok év múlva én is férjhez megyek, én is olyan gyönyörű szeretnék lenni, mint Anya, és olyan fess és jóképű férjet szeretnék, mint Apa!:-)



Boldog házassági évfordulót, Anya és Apa!

Emese

Még egyszer a foci vb-ről

Tekintettel arra, hogy eddigi életem mintegy 4/5-ét kitette a most zajló dél-afrikai foci-vb, azt hiszem, úgy illene, hogy ha csak röviden is, de legalább még egy bejegyzés erejéig megemlékezzek róla. Ez már csak amiatt is indokoltnak tűnik, mert, mint megtudtam, éppen ma este lesz e nagy rendezvénysorozatnak a lezárása, vagyis a DÖNTŐ!

Nos, azt nem mondhatnám, hogy életem eddigi öt hete elegendő lett volna arra, hogy komolyabb tapasztalatokat szerezzek a focival kapcsolatban. Mivel azonban, ahogy mondani szokás (legalábbis állítólag), Magyarországon mindenki ért a focihoz, talán én is megpróbálkozhatom a véleményalkotással.☺

Szóval, szerencsére a gyenge kezdés után elég izgalmassá és góldúsakká váltak a mérkőzések, ami állítólag nagyon jó dolog (de hogy miért?☺). Ezt egyébként már csak abból is megérezhettem, hogy egyre nagyobb érdeklődés kísérte körülöttem a meccseket – na jó, a velem kapcsolatos teendőket azért nem hanyagolta el Anya és Apa, de tagadhatatlanul jobban lekötötte őket a nagy fekete doboz (a tévé – szerk.). Mindenesetre a lelkesedés mostanra már rám is átragadt, így mostanában már én is felvettem a csini kis „mezemet”. Hát nem úgy mutatok benne, mint egy igazi focista?☺



Ami pedig a ma esti döntőt illeti: nos, nekem csakugyan fogalmam sincs róla, vajon ki fog nyerni, de alighanem én amúgy sem nézhetem majd a mérkőzést. Sőt, erős a gyanúm, hogy úgy illenék, ha a meccs kezdetére szépen megfürödnék, megvacsoráznék és bevágnám a szunyát...☺ Persze ezt valószínűleg csak szeretné Apa és Anya – én még nem döntöttem el, hogyan legyen!☺

Jó szurkolást mindenkinek, puszi,

Emese

Névnapom

Amióta megszülettem, nagyon sok jókívánságot kaptam nagyon sok embertől, ami vasárnap tovább folytatódott. Hétfőn volt ugyanis a névnapom, amit vasárnap ünnepeltünk meg a családdal. Rengeteg vendégünk volt, Anya azt mondta, ennyien talán még sose voltak egyszerre nálunk! Eljött a Nagyi, a Nagypapi és Sári, az érdi Mama, Zoli bátya, Csilla és Fanni és Lete bátya is. Anya azt mondta, nagyon klassz, hogy így össze tudom hozni a családot!:-) Sajnos csak az érdi Papa nem tudott eljönni, nagyon hiányoztál, Papa! Remélem, majd legközelebb eljössz! Addig is jobbulást kívánok, Papa!

Mivel ilyen sokan eljöttek, úgy gondoltam, mégse illene átaludnom ezt a nagy eseményt, így fenn voltam, és mindenki játszhatott velem, meg dajkálhatott.



Olyan jó volt, kézből-kézbe vettek, ezt kár lett volna kihagynom!:-)







Sokat beszélgettek és bohóckodtak is.





Kaptam sok ajándékot is, egy szuper hintát, amit majd a Nagypapi fog beüzemelni, meg egy csomó szép ruhát! Ezeket is nagyon köszönöm mindenkinek!

Volt nagy eszem-iszom, tortám is volt, sós és édes sütik, meg fagyit is ehetett, akinek melege volt. Sajnos mindebből még nem tudtam kivenni a részem, nekem külön főznek.:-)



Az ünnepség után a Nagypapi, Sári és Lete eljöttek velem a napi sétámra.



Ma is egy különleges nap van, mert ma lenne a szülinapom, ha nem siettem volna annyira! De megérthetitek, miért siettem, nagy kár lett volna lemaradni az ilyen napokról, mint ez a vasárnap is volt! Mindenkinek köszönöm, hogy itt voltatok, gyertek máskor is!

Puszi,

Emese

Egy hónapos lettem

Szinte hihhhhetetlen, hogy repül az idő, máris egy hónapos lettem! Annyi minden történt velem eddigi életem során, hogy szinte számba venni sem tudom. De azt mindenesetre bízvást mondhatom, hogy jól érzem magam, és egyre jobban tetszik mindaz, amit látok és felfedezek magam körül! Arról nem is beszélve, mennyire jó, hogy olyan rengetegen szeretnek, figyelnek és vigyáznak rám! Remélem, mindez a következő hónapokban/években/évtizedekben☺ sem lesz másképp!

Időközben Anyáék megnézték, hogy a Zoli bátyáéktól kölcsönbe kapott könyv (Az első 12 hónap) szerint mit kéne tudnia egy kisbabának egy hónaposan. Én mondjuk nem igen kedvelem az ilyen „könyv szerinti” méricskéléseket, már csak azért sem, mert – mint már eddig is láthattátok – nem vagyok kimondottan átlagos babának mondható☺, de azért a „miheztartás” végett beleegyeztem, vegyük számba, én mit tudok a könyvben írtakból.

Szóval a könyv azt mondja, az első hónapban a babának tudnia kell sima felületen hason fekve rövid ideig felemelnie a fejét, valamint arcra fókuszálni. Emellett valószínűsíthető, hogy az egy hónapos baba a csengőre valamilyen formában reagál (megijed, felsír, elhallgat), továbbá elképzelhető, hogy hason fekve 45 fokban fel tudja emelni a fejét, a síráson kívül más hangot is tud adni és tud mosolyra mosollyal válaszolni.

Nos, ami engem illet, bízvást mondhatom, hogy a kengyelem ellenére a mozgással kapcsolatos dolgokban nagyon ügyes vagyok, így nem csak rövid ideig tudom hason fekve emelni a fejem, hanem bizony 45 fokban is meg tudom emelni, sőt – amit a könyv nem írt ugyan – mind hason, mind háton fekve egyik oldalról át tudom tenni a másik oldalra. Ez annál nagyobb szó, mert mostanában kezdem érezni, hogy a fejem egyre nehezebb!☺ Az arcra fókuszálással is haladok, bár ez azért még nem megy mindig. A csengőre (és hirtelen hangokra) reagálás szintén megvan nálam is, én bizony megijedek és összerezzenek az ilyen váratlan zajokra. A síráson kívül néha magas hangokat adok ki, Anya azt hitte, hogy ilyenkor nehezen kapok levegőt, de a Nagyi is meghallgatta és megerősítette, hogy nem erről van szó, hanem ez az én hangom. Bár nem tudatosan, de így „megszólalok” néha. Emellett erőlködés közbeni nyögdécselek és fújtatok, ha ezt is ide vehetjük...☺) Egyelőre a mosolyra mosollyal válaszolás nem megy, noha időnként természetesen én is elmosolyodom, főként, miután teliraktuk a pocimat.

A könyv nem írja, de szeretem nézegetni az ágyamban a képes könyvemet, főleg a kisfiút, valamint a fekete-fehér panda macit. Ha a maci elérhető közelségbe kerül, akkor odanyúlok és felborogatom. Ha visszaállítja Anya, újra felborogatom, úgyhogy valószínűleg tudatosan nyúlok felé.



Van egy csörgő labdám is, azt is elgurigatom, ha elérem. A zenélő forgómból viszont egyelőre csak a zene érdekel, az is rövid ideig. A forgó állatokat eddig csak egy-egy pillanatra figyelgettem. Az ágyikómban nagyon szeretek mozgolódni, Anya sokszor letesz hosszában, majd pár pillanat múlva már keresztben talál. Teszek is fel erről egy képet:



Apa készített néhány képet arról is, hogy milyen arcokat tudok vágni (persze ez korántsem a teljes repertoár):






Kíváncsi vagyok, ezek után vajon a következő hónapban vajon mik várnak rám! Természetesen a fejleményekről okvetlenül beszámolok majd Nektek!

Puszi,

Emese