Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek Benneteket honlapomon, amelyet a 2010. június 4-i, születésemnek nevezett roppant különleges eseményt követően indítottam azzal a céllal, hogy beszámoljak életem főbb eseményeiről és a mindennapok apró történéseiről, valamint csodás képeket is megosszak Veletek! Remélem, legalább annyi örömet találtok az olvasásban és böngészésben, mint én az írásban!

Puszi: Emese

Sziasztok!

2012. július 3-án én is megszülettem! Mesivel megbeszéltük, hogy én is csatlakozom és a továbbiakban együtt működtetjük a honlapot. Így rólam is olvashattok majd és töltök fel képeket is!

Puszi: Julcsi

Timi

Timi
Sziasztok!

2016. január 11-én én is megszülettem, ezzel beléptünk a nagycsaládosok táborába! Én is igyekszem minél több hírt adni magamról és kis (helyesebben nagy-) családunk életéről.

Puszi: Timi
************************************************************************************************************************************************************

2014. december 10., szerda

Egy csokor mosoly

Már nagyon régen közöltük a gyűjteményünk gyöngyszemeit, úgyhogy most jöjjön az elmúlt fél év termése:

*****

Lapulevél alatt lapul a kaja.

*****

Húsvétkor kérdezem:
- A hangyákhoz is jött a hangyanyuszi?

*****
Julcsi mutatja a telefon gombjait és mondja:
- Nyomtatom!

*****
Julcsi egyszer csak elkiáltja magát: "Segítség! - kiáltott Bogyó."

*****
- Julcsi, gyere, nyomd be a mosogatógépet!
Jön, benyomja a gombokat, becsukja:
- Begomboltam! Elindult!

Máskor:
- Nyomtatom!

*****
Julcsi:
- Egyszer volt, ol nem volt, olt egyszer egy Apa!

*****
Becsukom Julcsi előtt az ajtót és nem engedem be, mire ő:
- Mesi, ne szórakozzál!

*****
Melegszendvicset eszünk, mire Julcsi:
- Kérek még szivacsot!

*****
Apák napja volt az oviban, kis műsort adtunk, Anya kérdezi, hogy örült-e Apa:
- Úgy vigyorgott, hogy majdnem kieredtek a könnyei.

*****
Mesi:
- Kiszínezem ezt a tevét!
Apa:
- Kékre? Én még nem láttam kék tevét!
- De igen, mert csupa víz!

*****
Julcsi:
- Anya, figyelj rám kicsit!

*****
Julcsi:
- Itt a Bimbam! - mutat Bambira.

*****
Mesi:
- Én mindent megteszek, amit kérsz! Amikor már majdnem elfogyott a türelmed, akkor indulok!

*****
Reggelinél Julcsi:
- Mesi nézd, sajt!
- Láttam már sajtot és nem nézek oda!

(2014.08.13.)

*****
Olvassuk az Anna, Peti, Gergőből a "Kirándulás Visegrádra" c. mesét. Az első képeken még oda van rajzolva egy boltív, az utolsón viszont már nem, én persze kiszúrom:
- Itt már nincs ott a boltív!
- Tényleg! - mondta Apa tűnődve.
- Biztos eddigre elfáradt a keze.

(2014.10.07.)

*****

Fürdésnél mondom:
- Jaj, kiborult ez a palack, már víz is volt benne! Anya gyere, itt fenn vízhelyzet van!

(2014.10.08.)

*****
Julcsi kérdezi:
- Mesi, választhatok?
- Hát persze! Ezt válaszd!

(2014. december)

Sok puszi: Mesi és Julcsi

2014. december 9., kedd

Ötvennégy hónapos lettem

A hónap kisebb újdonságot hozott: a nagyoknak való Legó mostanában nem érdekel, mert kevésnek találom az elemeket és nehéz összeilleszteni. Viszont ennek hatására a Duplo Legóból elkezdtem építeni: általában házat vagy játszóteret, strandot. Eddig nem nagyon építettem, vagy nem ilyen részletesen, inkább Anyáékat kértem, hogy ők építsenek és utána játszottam vele. Most viszont szívesen próbálkozom és nagyon részletesen be is rendezem az építményeimet mindenféle bútorokkal, a kertet is kialakítom, egy óráig is el tudok játszani vele. Sokszor Julcsival együtt építünk.

Másik kedvenc játékunk, hogy megyünk nyaralni Horvátországba és bepakolunk. A kanapé az autó és az összes játékot oda pakoljuk, majd a tetejére ülünk és elindulunk.

A társasjátékok továbbra is érdekelnek, 2-3 menetet le tudok játszani. Az olvasás - írás - számolás is sláger, főleg a számok érdekelnek, már a háromjegyűek kiolvasását is sokszor eltalálom. Az olvasás terén a kis nyomtatott betűket is szinte mind mennek, a kétjegyű betűket még nem tudom. Összeolvasni még nem tudom, Már megtanultam, hogy sö, pö, kö, stb. módon kell kimondani őket és nem úgy, hogy ess, pé, ká, stb.

Az alvásom sokat javult, hála a szívecskés táblának és a Dörmi kismackóknak. Az oviban majd' minden nap alszom - persze ehhez simogatják a fejemet az óvónénik - és éjjel is ritkán jövök már ki.   
Nagyon szeretek színezni, szép színesek a képeim és már az egész képet lelkesen kiszínezem, nem hagyom félbe. Még nem egészen töltöm ki a mintákat és kicsit kimegyek még a vonalból. A foglalkoztató füzeteket is szeretem, a pont/szám összekötős feladatot is próbálom már - korábban ez nem érdekelt. A gyurmázás is tetszik, főleg péksüteményeket gyártok. Szeretek ollóval vágni mindenfélét, de még nem tudok vonalban haladni.

A masszázs sokszor elmarad, jó ha kéthetente eljutunk. Most nem igazán haladtunk, az Edit néni szerint még a hasam nem jó. Lehet benne valami, mert az ovis fényképezés kapcsán észrevettük, hogy nem tudom falhoz állva úgy kihúzni magam, hogy a vállam és a popsim egyszerre érjen a falhoz - vagy egyik vagy másik eláll. Most itthon is masszírozzuk újra a talpamat, s mintha lenne javulás: a kövön már időnként rendesen megyek - az utóbbi időben kövön egyáltalán nem tettem le a sarkam.

Többször is beteg voltam. Először több, mint egy hétig itthon voltam, a köhögős-orrfolyóssal, de nem kaptam antibiotikumot, ezért nem múlt el egészen. Úgyhogy hiába a folyamatos orrcsepp és homeós gyulladáscsökkentő-köptető, végül arcüreggyulladásom lett, most azzal vagyok itthon több, mint egy hete. Még az ovis Mikulásról is lemaradtam és Apa munkahelyén  se tudtam találkozni vele. Majd megyünk allergiavizsgálatra, mert lehet, hogy az is van és annak talaján fajul el mindig a helyzet.

Sajnos emiatt az ovis foglalkozásokról is lemaradtam, pedig nagyon szeretek járni. Külön baj, hogy a fejlesztő tornáról is lemaradtam. S mivel már régóta itthon vagyok, ilyenkor mindig visszafejlődök kisbabába, Anya-Anyázok, öltöztetni, etetni kell.


Szeretek öltözködni, még mindig a pörgős szoknyákat kedvelem. Némiképp rontja az összhatást, hogy teljesen rászoktam a körömrágásra, már tövig rágtam őket. Gabi néni ilyen hajkölteményeket készít nekem az oviban, nagyon tetszik!:



Elértem a 20 kg-ot! 110/116-os ruhákat és 27/28-as cipőt hordok.

Sok puszi: Mesi

Huszonkilenc hónapos lettem

A hónap vezető híre, hogy megtanultam mondani a H betűt! December 2-án sikerült először, de úgy, mintha mindig is ment volna. Azóta a szavak elején már szépen mondom, ha figyelmeztetnek. A szavak közepén lévő H betűt viszont még nem tudom, kihagyom és nem ejtek semmit helyette. Anya már nagyon aggódott, hogy milyen szépen beszélek, és mégse tudom a h betűt és logopédus fog kelleni, úgyhogy most megnyugodott.

Más nagy újdonság nem történt a hónapban. Továbbra is nagyon szeretek kirakózni, a 35 darabost már simán kirakom, a 44 darabos is ment. A fa kirakókkal is próbálkozom, de az még nem megy olyan jól, a képet nem tudom még eléggé megfigyelni.

Mesit utánozva én is úgy játszom a babákkal vagy az állatkáimmal, mintha mesélnék: mondom, amit mondanak a szereplők, és a mesélőt is eljátszom. Pl. " Jött Babóca és felkiáltott: Szia Bogyó!" 

Este a mesélésnél én is választhatok, kedvencem az Anna és Peti - mindig abból választok! De utána csak rövid ideig figyelek, inkább megyek Anyához bújni.

Reggelente időnként egész száraz pelussal ébredek, a szűkítőre viszont nem akarok menni. Napközben is sokáig tartom, aztán annyit engedek a pelusba, hogy majd' minden nap bepisilek.

A masszázstól nagyon félek, már itthon sírni kezdek, ha tudom, hogy megyünk. Utána viszont hamar megnyugszom és boldogan játszom, amíg Mesi van soron.

Egyre durcásabb vagyok, ha kicsit is rám szólnak, rögtön bömbölni kezdek. Sokszor hasra is vágom magam a földre és úgy bömbölök. Mesivel folyton ökörködünk az asztalnál evés helyett, mindig szórakoztatni kezd és én persze boldogan részt veszek.

Már jól megszoktam, ha Anya dolgozni megy, nem zavar, ha tudom előre, hogy mással ébredek. A mamáimnak is nagyon örülök, többször is kérdeztem, mikor megyünk megint az Ági mamáékhoz a Dombosvárosba.


Az öltözködés egyre jobban megy egyedül, s már kezet mosni is próbálok önállóan. El is intézem egyedül, legfeljebb elfelejtem feltűrni az ujjamat vagy túl nagyra nyitom a csapot és lelocsolom magam. A törölközést is próbálgatom, de azért még kell segíteni.


Puszi: Julcsi

2014. december 1., hétfő

Advent

Eljött advent első vasárnapja is, amire saját készítésű koszorúval készültünk.


Feltettük az ablakba a gyertyaégőket és a korlátra a fényfüzért is. Nekem nagyon tetszik, szeretem nézegetni és mondtam is, hogy "Nagyon szép!".

Puszi: Julcsi

Sajtfondü

Végre felavattuk a sajtfondü készletünket! Már régóta tervbe volt véve, de valahogy mindig elmaradt. Jelentem, nagyon finom volt, mindannyiunknak ízlett! Többféle sajtot kell összeolvasztani, fűszerezni és abba mártogatni mindenfélét - kiflit, répát, retket, sonkát csináltunk, ezeket helyes kis tálkákba lehet köré rakni egy forgatható táblára.

Puszi: Mesi

****************

Nekem annyira ízlett, hogy azóta is emlegetem és kérdezgetem, mikor lesz megint.


Puszi: Julcsi

Csilla szülinapja

Csilla szülinapját és a Márton napot idén is széles családi körben ünnepeltük! Már nagyon vártuk, hogy játszhassunk Fanniékkal és a nagy kastélyukkal! 



Fanni balett ruháját is megcsodáltuk, merthogy szombaton jár balettra. Azóta én is járni akarok. 


Fanniék egy szép verssel is készültek Csillának, amit együtt adtak elő.




Megint ettünk-ittunk, és volt tombola is!



A nap nagy vívmánya volt számunkra, hogy Julcsi egy szobában tudott aludni Zsófival, szépen befeküdt az utazóágyba, aludtak egy nagyot, úgy kellett őket felkelteni. Ez nekünk nagy újdonság, mi nappal nem alszunk egy szobában, mert csak kaszinóznánk alvás helyett.

Boldog szülinapot, Csilla!

Puszi: Mesi és Julcsi

2014. november 12., szerda

Ötvenhárom hónapos lettem

A hónap újdonsága, hogy elkezdtem komolyabban társasjátékozni. Az oviban a Zingó nevű játék a kedvencem, sokszor ezt játsszuk, amikor jönnek értem. Itthon próbáltuk a lóversenyt, Cili cicát, Annipannit, kb. 2-3 menetet le tudok játszani! Utána már mást akarok csinálni a bábukkal, kártyákkal vagy egy másikat szeretnék kipróbálni. Eddig a Sári mamáéknál a Bogyó és Babócás Képkirakót szerettem, itthon pedig egy kártyajátékot, amiben 4 egyformát kell találni. Az ilyen dobókockás, hosszabb játék eddig nem kötött le, nem tartottam be a szabályokat.

A másik újdonság, hogy az őszi szünetben Julcsi előszedte a kisebb fajta Legót, ami még Anyáé volt, úgyhogy elkezdtünk vele játszani. Nagy készleteink vannak város Legóból, vannak utak, járművek, házépítéshez való sokféle elem és berendezés, fák, virágok, emberek. Nagyon tetszik, építeni is próbálom. Kicsit megmerevedett a 20 év állásban, ezért nehezebb összeilleszteni, de lelkesen próbálkozom. Építettem már ovit, Apa irodáját, doktornéni rendelőjét, házat kerttel, játszóteret.



Az oviban járok angolra, főleg dalokat tanulunk. Lelkesen kérdezgetem, amit hallottam, hogy mit jelent. Illetve azt játszom, hogy angolul beszélek és halandzsázok.

Az ovis fejlesztő tornára is járok, mesébe ágyazva kell mindenféle akadálypályákon menni, vagy feladatokat végezni, csoportos játékokat játszani, pl. a tűz-víz-repülőt nagyon szeretem. Ennek hatására sokat javult az egyensúlyom, már bal lábbal is ugyanolyan jól tudok ugrálni, mint jobbal! A járásom változó, az őszi szünetben a több kilométeres túrát szépen legyalogoltam zokszó nélkül, máskor viszont sokat lábujjhegyezek, cipőben göröngyös talajon és zokniban puha talajon általában jól megyek. Az Edit néni szerint már elég 2 hetente járnom, mi még nem igazán látjuk, hogy stabilan jó lenne.

Mivel mindenki jár néptáncra, én is akartam, és nagyon tetszik! Sokat énekelem a dalokat, amiket tanulunk. Tapssal is kell kísérni őket, ez is nagyon tetszik!

Az úszás is tetszik, a hó végétől már bontott csoportban megyünk. Sajnos ez azzal is jár, hogy aznap még korábban kell beérni. Már háton deszkával kellett lábbal kalimpálni, nekem jól ment!

A sok foglalkozástól eléggé elfáradok, nagyon pörög az agyam a hallottakon. 

Másik újdonság, hogy nagyon elkezdett érdekelni az írás - olvasás - számolás. Ha meglátok egy feliratot, rögtön felolvasom sorban a betűket és kérdezem, hogy mi az a szó. Már a kis nyomtatottak is érdekelnek, sokat felismerek közülük. Összeolvasni viszont még nem tudok, nem értem a logikáját. Az írás terén, megjegyzem, hogy egy szónál milyen betűket kell egymás után leírni, pl. a Mesi, Apa már megy. Ha mondják nekem a betűket, le tudom írni a szót. Egyedül viszont még nem megy, hogy milyen betűkből áll. A számolás terén a kétjegyű számokat már egész jól kiolvasom, a többjegyűeket is folyton kérdezgetem, de még nem értem a logikáját. Sokat foglalkozom ezekkel és eléggé elfáradok tőle. Anyáék is, mert folyton bombázom őket a kérdéseimmel.

Mivel nagyon fáradt vagyok, de aludni nem akarok, fontos eredmény, hogy a szivecskés jutalmazó táblával sikerült sokat javítani az alvásomon. Az oviban is sokszor alszom, itthon kevesebbet mászkálok ki. Ha egy nap éjjel és délután is szépen alszom, akkor kaphatok Dörmi kismackót. Na nem kell félnetek, elhízni nem fogok, ez általában csak egy héten egyszer sikerül. Ha hétvégén sokáig, fél 9-ig alhatok, akkor már nem igénylem a délutáni alvást, és szépen bírom kb. este fél hétig, akkor szoktam túlpörögni.

Szépen festek és színezek, sok színt használok! Állatokat nagyon szépen rajzolok, jól megragadom a jellegzetességeket. A hónapban Emma és Lencsi is sokat hiányzott, ezért Petrussal barátkoztam, és tőle sokat tanultam! A gyurmából még nem igazán tudok jól formálni, hóembert szeretek építeni vagy gömböket, laposakat, aztán felszeletelem.

Szerencsére minket elkerült a Rota vírus, ami hetekig tizedelte az ovis csoportot és többen kórházba is kerültek. Illetve nekem és Apáéknak is visszatérően csikart a hasunk, de ennél rosszabb nem lett. Most robbantam le én is először, megint a szokásos orrfolyós-köhögős sohanemmúló van. A doktornéni és a doktorbácsi szerint is allergiás-asztmás eredetű hörghurut lehet. Ha nem sikerül megszüntetni, allergiavizsgálatra akar küldeni a doktorbácsi.

Sok puszi: Mesi

Huszonnyolc hónapos lettem

A hónap legfőbb vívmánya, hogy teljesen rákattantam a kirakózásra. Már Mesi 35 darabos formakirakóját is egyedül ki tudom rakni, ami három éven felülieknek való! A formák alapján nagyon ügyesen hamar megtalálom, mi hova való. Azóta már a 44 darabost is sikerült kiraknom. Az olyanokkal is próbálkozom, ahol kiugrók és beugrók vannak és a képet is kell figyelni, de ez nem megy olyan jól, ebből a 15 darabost raktam ki egyszer, aztán az újabb próbálkozás már nem ment egyedül, kis segítséggel viszont igen! Az ilyen fajtából a fából lévők se mennek még, ezeket nehéz összeilleszteni.

A Katicát szeretem, az őszi szünet után sem volt semmi gond a visszaszokással. Sőt, azóta néha már reklamálok is, miért nem megyek minden nap. A délutáni alvás is jobban megy már, ha Anyával megjövünk, rögtön lefekszünk, és ilyenkor nagyot alszom. Már nem kérdezem mindig, hogy Anya elmegy-e és nem mindig ébredek fel előbb, ha Apa vár délután. 

Anyához mégis kezdek jobban ragaszkodni. Mostanában többször is volt, hogy kettesben játszottunk és ez nagyon tetszik, sokszor kérem, hogy "Játsszál velem!". Vagy az ölébe furakszom, és mondom, hogy "Hozzád ülni! Hozzád bújni!"


A Katicában sok éneket és mondókát tanulok, az itthoniakkal együtt szívesen énekelem, szavalom őket. Mesivel együtt is szoktunk énekelni, és már a kamerával is sikerült felvenni! Szépen tudok köszönni, nagy derültség fogad, amikor például "Viszontlátásra!-t köszönök. Újabban megköszönni is szoktam, ha kapok enni vagy inni!

A futóbiciklit még keveset gyakoroltam, hamar le akarok szállni, de már a köves úton is jól megy.

A durcásság nem változott, sokszor elszaladok, csapkodok, eldobom a játékokat, rájuk taposok dühömben vagy azt mondom, hogy "Büdös!" A méregzsák pukkasztás általában jól működik. De párszor már mentem a büntibe is, mert Anyát vagy Mesit csapkodtam.

A Dupló legóból próbálok építeni, bár még nem felismerhetőek a műveim, élvezettel rakom az elemeket. A fakockákból viszont már kisebb várakat, tornyokat tudok! A rajzolás továbbra is érdekel, de még mindig csak firkálok. Továbbra is lelkesen próbálkozom egyedül öltözni, fürdés előtt is szívesen levetkőzöm, csak a pólómat nem tudom még egyedül levenni. A szobatisztaság terén annyit haladtunk, hogy már szűkítőt használok, de csak este pisilek így. Sokszor bepisilek, bekakilok, mert sokáig tartom a pisit, aztán egyszerre sokat küldök, a pelus meg nem bírja...

A masszírozás nagyon fáj, de az Edit néni szerint nagyon jól kezelhető vagyok, a nyakamat, lábamat már nem is kell, szerinte csak az arcom nem jó még. (Bár látszólag nem jó még a lábam se, mert cipőben én is lábujjhegyezek.) Úgyhogy már nem külön időpontra megyünk, hanem Mesi előtt pár percig tart az én masszírozásom. Nagyon félek tőle, már itthon sírni kezdek, ha megtudom, hogy megyünk.

A tejivást azóta nem próbáltuk. A katicás ételeket továbbra is jól bírom, most a hó elején viszont megint kiütött valami, kicsit hasmenésem lett és pelenkakiütéses lettem. Brokkolikrémleves volt aznap, talán tejszín lehetett benne. Sajnos ilyenkor nagyon lassan, 2-3 hét alatt múlnak el a kiütések és gondosan kenni kell, különben még csúnyább lesz.

Mesivel jó a viszonyom, sokszor szépen eljátszunk, máskor bosszant vagy rám erőlteti a játékot. De már engem se kell félteni, én is csapkodom. Mindenesetre nagyon szeretem, és ha reggel előbb átmegy Anyáékhoz, felébredve rögtön mondom, hogy "Mesi kell!".


A Katicából eddig még nem hiányoztam, csak egy kisebb betegségem volt, most most robbantam le először.


Sok puszi: Julcsika

2014. november 4., kedd

Töklámpás

Apa csinált nekünk töklámpást! Annyira tetszik, minden nap keresem, hogy hol van és mikor gyújtjuk meg!



Sok puszi: Julcsi

Hajdúszoboszlón

Az ősi szünetben elmentünk Hajdúszoboszlóra! Sokat pancsiztunk, volt két csúszda, ami épp nekem való volt, nagyon tetszett! Julcsi pedig főzőcskézett. 









Julcsinak nagyon tetszett az élményzuhany - bezzeg otthon a hajmosásnál mindig bömböl.



Élethű állatok is vannak a medencében, amire fel lehet ülni.



A búvárkodást is nagyon élveztem, és próbálgattam kalimpálni a lábammal és siklani a vizen, ahogy az úszáson tanultuk. Még a táncos gyerek partit is kihagytam ennek kedvéért.





Egyik nap ellátogattunk a hortobágyi Állatparkba! Nagyon tetszett, egy szekéren utaztunk, amit Apa húzott!



Láttunk bivalyokat, szürke marhát, hucul lovakat, mangalica sertést, pulykákat, racka juhot, baromfikat, nyuszikat.






Még játszótér és állatsimogató is volt.




Julcsinak nem jött be az állatsimogató, félt a kecskéktől.


Láttuk a kilenc lyukú hidat is, meg is számoltam a lyukakat, a hortobágyi csárdában ebédeltünk. Megkóstoltam a hortobágyi palacsintát, nagyon ízlett, úgyhogy el is terveztem, hogy majd megkérem a Sári mamát, hogy főzzön.

Másnap visszamentünk a Hortobágyi Nemzeti Parkba, egy tanösvényre. Sajnos nagy sár volt, ezért bicajozni nem tudtunk, de így is szépen legyalogoltam a távot. Julcsit vinni kellett, mert elmerült volna. Itt is láttunk bivalyokat, kacsákat és madárrajokat.






A városban is sétáltunk és kipróbáltuk a főtéren a játszóteret is.





Sok puszi: Mesi és Julcsi