A hónap fő vívmánya, hogy a futóbiciklizés - az őszi kezdeti próbálkozások után - már remekül megy! Kicsit nőttem ősz óta, ezért már teljesen leér a lábam, ez sokat segített. Ügyesen hajtom magam, már gurulni is tudok pár másodpercig. Felfelé is ügyesen jövök, bár még pihenőket tartok, akkor sétálok kicsit, majd visszaülök. Úgyhogy ha jó az idő, igyekszünk futóbiciklivel menni Mesiért az oviba.
A másik jó hír, hogy már tudok orrot fújni! Eddig még gyengén ment és nem is érdekelt, most már egész erősen megy, így nem kell mindig szívni. Nehéz motiválni, de néha sikerül meggyőzni, hogy akkor nem kell szipuzni.
A kezem is tovább ügyesedett, már tudok ollóval vágni! Egyelőre még csak a papír szélét vagdosom, kivágni még nem tudok, de ezt is nagyon élvezem! És a kisebb méretű fagyöngyöt is tudom fűzni - ami a 3,5 éveseknek való - és szép nyakláncokat készítek!
A kirakózást most mellőzöm, inkább a Legó házzal szeretek játszani, amit Mesi és Apa épített. Néha előveszem a kirakókat, de aztán bosszant, hogy most nem tudom olyan gyorsan kirakni - már kicsit elfelejtettem, melyik hova való. Az építőkockákkal is egyre szebb várakat építek.
Szeretek a Bogyó és Babóca mágnesekkel játszani, vagy képes könyvet nézni és mondani a mesét a képek alapján. A Bogyó és Babóca néhány meséjét szinte szó szerint tudom, kb. 5 percen át mesélem. Mesi ezt már olyan tökélyre fejlesztette, hogy szokott nekem is mesélni - én pedig figyelmesen hallgatom. Már minden Mese érdekel, nemcsak az Anna, Peti és a Bogyó és Babóca - persze azért ezek a kedvenceim.
A bilizéssel itthon nem igazán haladok, Anyáék erőltetik, de nekem semmi kedvem hozzá. Pedig sokszor szinte száraz pelussal ébredek, vagy napközben sokáig száraz, aztán jól bepisilek, annyit küldök ki egyszerre. A Katicában viszont jól megy, szívesen csinálom és ott már alig kell pelust cserélni. A kaki még ott is a pelusba megy.
A hónapban voltunk egy színházi előadáson is, a Boribon és Annipannit néztük meg. Nagyon tetszett, szépen végigültem és azóta is sokat emlegetem.
Legendás türelmem kicsit alábbhagyott, hamarabb elkeseredek, ha nem megy valami. De azért még így is nagyon türelmes vagyok.
Az öltözködés nagyon jól megy, szeretem egyedül csinálni, már egész gyors is vagyok. Sokszor már Mesi előtt elkészülök.
A betűkből is egyre többet felismerek: az S, A, E, J már biztosan megy.
A durca még nagyobb fokon ég, szinte semmit nem csinálok, amit kérnek, és még jobban makacskodom, mint eddig. Inni se akarok, kész küzdelem, hogy igyak valamit. Persze a cukros levek jöhetnek.
Míg Anyáék síeltek, jól elvoltam a Mamáéknál, csak Mesi bosszantott sokat és emiatt bömböltem. Aztán, mikor visszajöttek Anyáék, azért sírósabb lettem, mikor dolgozni ment és mással kellett kelni. Egyszer-kétszer éjszaka is át kellett vinni Anyáékhoz és máskor is mondtam, hogy náluk akarok aludni. Azóta is sokszor csinálom a műsort, hogy Anyával akarok öltözni, kezet mosni - erre aztán Mesi is rákezdi.
Elég sokat lábujjhegyezek mostanában, de az Edit néninél most az arcomra koncentrálunk.
Sok puszi: Julcsi
