Tizenöt hónapos lettem

A hónapban sokat ügyesedett a mozgásom, szinte napról napra fejlődöm!

A lakásban már remekül megyek egyedül és nagyon élvezem! A hó közepére már csak a földre támaszkodva, guggolásból fel tudtam állni! Széken biztosan ülök. A kertben is remekül megyek, a hó közepétől már nem kell fogni a kezemet. Az emelkedők-lejtők se jelentenek akadályt, pár pottyanás után megtanultam, hogyan kell menni rajtuk.

Szeretek gyakorolni a ház melletti lépcsőkön, mert azok kicsik. Ott is fel tudok menni, lefelé nehezebb. A csúszdázás is nagyon tetszik, de még fogni kell. A hintát most kevésbé élvezem, inkább megyek ide-oda. Nagyon élvezem a kerti sétákat, és utána jobban alszom.

A hó vége felé három éjszakát átaludtam egymás után, ilyen még nem volt! Máskor egyszer kelek. Mivel éjszaka már keveset eszem, volt, hogy száraz pelussal ébredtem.

A beszédértésben is sokat fejlődtem, bonyolultabb utasításokat is megértek: pl. Gyere pelusozni! Szedd fel a ceruzát és hozd vissza! Gyere kezet mosni!

A könyveket is szívesen kipakolom és nézegetem, egész szépen lapozom, nem szoktam eltépni, legfeljebb meggyűröm picit. Sokszor odaülök a piros asztalhoz rajzolni, vagy a ceruzákat pakolni. Nagyon szeretek főzőcskézni! Mióta Anya tett elemet a konyhába, azóta nyomkodom is. Nagyon tetszik, hogy hangokat ad. Keverem-kavarom és kínálom, hogy megkóstolják. A vonatomat is szívesen beindítom, nagyon tetszik, hogy megy és megyek utána.

Ha itthon vannak, mindig azt akarom csinálni, amit a nagyok. Ez Julcsit eléggé zavarja, pedig csak rövid ideig kapcsolódok be, aztán megyek és járok egyet. A rajzolásnál eleinte belerajzoltam az övékébe, azóta már legtöbbször tudom, hogy az én papíromra kell. A jobb kezemmel le tudom szorítani a papírt, a bal kezemmel pedig firkálok rá.

A vacsorát szépen egyedül eszem, kis vajas kenyér és sajt falatkákat. Sajnos még nincs elég fogam, hogy komolyabbat is egyek, pedig már nagyon szeretnék. Addig eszem, amíg van, ha kell, ha nem - volt, hogy utána kibuktam. Minden puha dologra azt hiszem, hogy ennivaló, úgyhogy vigyázni kell, hogy ne essen le ilyesmi. A rúd ragasztóból is ettem egyszer, mert ott maradt nyitva az asztalon.

A hó közepén 8720 g és 75,5 cm voltam. A 74-80-as rucikat hordom: a 80-asok még nagyon bők, hosszban viszont már inkább az kellene. Nem tudom, babáknak miért nincs hosszított vagy karcsúsított fazon...

Sok puszi: Timike

Nyolcvankét hónapos lettem

A hónapban jó lett a kedélyem, hála a terápiának. Julcsival kevesebb a vita, csak néha kellett büntibe tenni. Ha Timike nem zavar minket a játékban, akkor egész szépen eljátszunk Julcsival. Ha odajön, vele türelmes vagyok, és Julcsit kezdem piszkálni, mert ideges vagyok.

A fogadóórán is nagyon megdicsértek Anyának, hogy sokkal jobb a magatartásom, remekül, emellett értőn olvasok, szépen írok, jól számolok és jó a hallásom. Így márciusra 5-ös lett a magatartásom is. A dícséretek után kicsit kipukkadtam, mert úgy gondoltam, akkor teljesítettem, amit elvártak. Az még mindig gond, hogy nem merek segítséget kérni, ha elveszik valamim - ami kb. minden héten előfordul -, vagy más probléma támad. Egyszer azért kaptam zöld kört, mert félreértettem az órán, hogy mit kell csinálni és ezért mást csináltam. A Mariann néni meg azt hitte, direkt csinálok mást, de én nem mertem megmondani, hogy félreértettem. Több házi feladat hiányt is begyűjtöttem, mert szentül hittem, hogy nem kell lemérni az olvasást, még kettő után se állt össze, hogy ha ezért házi feladat hiány jár, akkor meg kéne csinálni. De megkérdezni ezután se mertem. Sokan mások is félreértették, végül Anyának kellett utánaérdeklődni, hogy tisztázódjon.

Nagyon szeretek olvasni, ezzel jól elfoglalom magam. Anya elővett néhány régi gyerek könyvét, az egyik a Usborne Enciklopédia gyermekeknek, ebben sok érdekes dolog van, rövidebb cikkekkel, nagyon érdekel. De a hosszú történeteket is szívesen olvasom. A lovas könyvemet is újra kezdtem, annyira tetszik!

A fogadóórán Eszter néni is dícsért, hogy sokat fejlődtem, s hogy megértettem, hogy ha nem reagálok olyan indulatosan, akkor majd kedvesebbek lesznek velem a gyerekek. Az előfordul, hogy sokan jót játszunk és én aztán kivonok néhány gyereket a játékból és ezzel megtöröm a közös játékot. 

Emmát és Lencsit is nagyon szeretem. Ha csak kettesben játszunk, remekül vagyunk, nincs semmi vita. Ha viszont mindketten ott vannak, akkor ők ketten összeállnak, és az én ötleteimet nem fogadják el, így sokszor kiszorulok a játékból. Szoktak "hülyéskedőset" játszani, amit én nem akarok, de ezzel is kiszorulok. Sokszor mesélem, hogy beülnek a hátsó padba és sugdolóznak rólam, vagy máskor olyan halkan beszélnek, hogy én ne halljam. Ha kettesével kell sorakozni, sose lesznek a párom, mindig ők ketten állnak párba. Ezek nagyon elszomorítanak, nagyon feszült is vagyok ettől, amit itthon vezetek le, legfőképpen Julcsin. Van, hogy sírok itthon miatta. A körmömet is véresre rágom. Mióta Anya mondta, hogy ez mennyire nem szép dolog, azóta csak emlékeztetni kell és akkor nem idegesítem Julcsit. Anya biztatott, hogy másokkal is barátkozzak, sokszor újságolom, hogy szereztem új barátot, amikor sikerül valakivel játszanom. De igazából Emmát szeretem, és nagyon ragaszkodom hozzá, mert "olyan aranyos és olyan jó játékokat talál ki". Amikor 10 napig beteg volt, már nagyon hiányzott, de jól megvoltunk Lencsivel. Aztán ő is beteg lett, akkor már rossz volt egyedül. Aztán megjöttek mindketten, akkortól megint feszült lettem.

Mióta kilukadt a fogam, Anya csak gyümölcsöt küld be. Azóta nincs gond a fogaimmal, s én is leszoktam, hogy másoktól kéregessek. Azért nem mindig tudok ellenállni, de megértettem, hogy a fogaim nem bírják a sok édességet, nasizást, csipegetést. Itthon is jobban elfogadom, hogy vagy reggelire vagy vacsira van édesség, és akkor van lehetőség utána rögtön fogat mosni.

Eszter néni megdicsért, hogy a tornán is ügyes és kitartó vagyok. Tanultuk a zsugorfejállást, ezt itthon is szívesen gyakorolom. A kötélmászást is ügyesen próbálom. A labdapattogtatás nem megy, ez kicsit elkeserít. A többiek már vezetni is tudják, én meg még egyhelyben se tudom.

Anyának nagyon sok munkája lett, emiatt sokszor későn ért a napközibe. Amíg a többiek ott vannak, jól elvagyok, jót játszunk, rajzolunk, sokszor mérges is leszek, hogy megjön és kiszakít a játékból. Ha mindenki elmegy, akkor már elszomorít, hogy nem jön. Ha olyan kedvem van, Anyának szívesen segédkezek, itt én fésülöm Julcsit:

Timikét is szoktam etetni.

Sok puszi: Mesi

Ötvenhét hónapos lettem

Mivel Mesi megkapta a nagy bicajt, én megkaptam az övét. Az oviban szoktam menni vele, és már szívesebben oda is adom másnak. Szerencsére újabban sokan mások is hoznak bicajt vagy rollert, így nagyobb a kedvem hozzá. Reggel néha Apával is biciklivel megyünk oviba, de ezt nem szeretem. Anyával hazafelé nem szeretek biciklizni, sokat nyafogok, hogy nehéz felfelé tekerni és inkább tolom. Mikor a Sári mama vagy a Feri papa jött értem, akkor viszont szépen tekertem hazafelé, nem nyafogtam. Az utcasarkon szépen megállok, és bevárom, aki kísér. 

Rollerezni is szeretek, már mindkét lábamat fel tudom tenni és tudok szabályosan fékezni is a hátsó lábfékkel.

Szeretek oviban lenni, de a tornát és Csaba bácsi tornáját nem szeretem, nagyon nehéznek találom. Kértem Anyáékat, hogy írassanak ki. Viszont azóta az új dadusnénink, Katica néni sokat beszélgetett velem, hogy jó ez nekem, és már kevésbé tiltakozok.

Továbbra is gyorsan növök, a lábam már 29-es. Emiatt megint feszes vagyok itt-ott, próbálunk Anyával tornázni, nyújtani, de nem szeretem rendesen csinálni. Azt viszont élvezem, hogy ilyenkor velem foglalkozik, ezért hamar ráállok a tornázásra. De aztán egyből el is megy a kedvem, mert nehéz csinálni.

Az oviban Grétit és Zsófit tartom a barátomnak, a másik Grétitől eltávolodtam és Domival és Petivel is kevesebbet vagyok. 

Mivel Mesit is foglalkoztatja, engem is egyre jobban érdekelnek a betűk és a számok. Néhány szót már ki tudok betűzni és le is írom, szinte tökéletesen. Összeolvasni még nem tudok, de Anya szerint, ha így haladunk, hamar meglesz az is! 

Ez én írtam: 

matrac, párna és takaró, szálloda, 

Apu szeretlek Apu:

A számolást illetően, 10-es számkörben már egész biztosan tudok összeadni.

Sok puszi: Julcsi

Első lépéseim a kertben

Végre itt a jóidő, így megtettem első lépéseimet a kertben is! Nagyon gyorsan fejlődök, a sík részen egy-két nap után már egyedül megyek! A cipőt is hamar megszoktam. Azért eléggé elfáradok, de nagyon élvezem! Mióta délelőtt kimegyünk, jobban alszom délután és este is.

Sok puszi: Timike

Új biciklit kaptam!

A hónapban kaptam egy új biciklit! Julcsinak már nagyon pici volt a 12-es, ezért ő kapta az enyémet, én pedig egy nagy 24-es, váltós bicajt! A 20-ast elvetettük, mert az csak 135 cm-ig ajánlott, én meg már majdnem annyi vagyok. Gyorsan megszoktam, rögtön tudtam tekerni. Tetszik, hogy sokkal gyorsabban lehet vele menni, csak sajnos a Julcsi meg Anya a babakocsival mindig lemaradnak, és be kell várnom őket. Apával is szoktunk néha reggelente biciklizni a suliba, de ehhez nincs túl sok kedvünk. Pedig csak gurulni kell lefelé.

Nagyon menő vagyok, azóta Lencsi és Emma is ilyet akarnak! 

Puszi: Mesi

Tizennégy hónapos lettem

A hónapban egyfolytában a járást gyakorlom, és egyre jobban megy, napról-napra ügyesedek! Február 16-án a nappali kanapéjától egyedül elmentem a konyhában a sütőig, ez jó 25 lépés! Úgyhogy már nem is kell sétálni velem, megyen én egyedül is mindenfelé!

A tornát már nem is kell csinálnunk minden nap, a Réka néni szerint olyan ügyes lettem! Csak néhány gyakorlatot kell még csinálgatunk, hogy a hátam erősödjön, mert ülésben még mindig görnyedt vagyok. Kell talicskázni, mágnest szedegetni a hűtőről. Emellett a zsámolyra lépkedős kell még, mindkét oldalra fel-le, és hátra le-fel, és guggolás-felállás. A talpamon is szoktunk hintázni előre-hátra, na az nagyon nem tetszik, ha egyenesbe állítják a lábfejemet, mindig sírok. Az egyensúlyom nagyon jó, szinte alig esek el!

A beszédben is haladtam, ilyeneket mondok: Mamma! Pappa! Tágyi! - ezt többmindenre mondom, de nagyon tetszik. Jágyi, az egyértelműen Nagyi! És utánozom az állat hangokat: vau-vau, miau, múúú. Ha az utcán ugat a kutya, én is mondom, hogy vau-vau. Sokszor mutogatok valamire és mondom, hogy Je! - annyi mint: "Mi ez?" 

Az alvásom is javult, már csak egyszer kelek fel éjszaka. Este viszont nehezebben alszom el, mert a cicin elalszom, de amikor betesznek az ágyba, felébredek és kezdhetjük előről. Így 1 órát is eltarthat, mire elaltat Anya.

Az evésem átalakítása jól sikerült, most reggel 9-kor kelek, ekkor megeszem a húsos főzeléket. Aztán dél fél 1 körül gyümölcsöt rizspéppel, majd cicizek és alszom 1-től 4-ig. Utána megyünk az isibe, oviba, majd hazaérés után, kb. 5-kor eszem még egy főzeléket. A többiekkel 7-kor vacsizunk együtt, akkor én vajas kenyérkockákat eszem sajkockákkal, és kb. 100 ml tápival. Már megszoktam az ízét, de ennél többet nem vagyok hajlandó meginni. Este lefekvés előtt kb. fél 9-től megint cicizek, aztán alvás.

A Ringatóra is járunk, amit imádok, teljesen otthon érzem magam, jövök-megyek. Az ölbeli játékokat imádom. Többször is volt, hogy beültem egy másik anyuka ölébe, és onnan nézelődtem. Legtöbbször rögtön jött az ő gyereke és elég furcsán nézett rám, de azért nem lett nagy veszekedés.

Én is szeretek rajzolni, már tudok firkálni, papírra. És nem marokra fogom, hanem csippentem!

A családi fotózáson is sokat gyakoroltam a mászkálást, és tetszettek a nagy párnák is:

Mindenütt jó, de legjobb.... Anyával!

Tesós kép ráadásnak:

Sok puszi: Timó

Nyolcvanegy hónapos lettem

Én is pótolom az elmaradást!

Februárban már javult a helyzet januárhoz képest, azóta kevesebb házit kapunk és így sikerül elkészülnöm vele a napköziben. És még az evésre is marad időm. Az uzsonnákkal is kezdek megbarátkozni, mióta anya is többször megette, amit hazahoztam és mondta, hogy finom. A teljes kiőrlésű kenyerekkel meg a rátett krémekkel volt eddig bajom, de mostanra már megeszem, csak nagyon ritkán hagyom meg. Inni továbbra is elfelejtek, van, sokszor hazahozom a teli kulacsot.

A nyelvész versenyen 9 pontom lett. Én rosszul számoltam, és úgy tudtam, hogy 4 hibám lett, de azt nem figyeltem, hogy a többszörös választásnál nem jár pont, ha nem minden jó választ jelöltem. Nem ment olyan jól, mint a gyakorlások során, főleg a többszörös választás. Sajnos pénteken délután tartották, amikor én már elég fáradt vagyok, talán emiatt nem tudtam eléggé. De ezzel is én lettem a harmadik legjobb az osztályban! Nagyon boldog voltam ettől, és Anyáék is nagyon örültek! Készültem én is a megyei versenyre, mert nem tudtuk, hogy továbbjutottam-e. Aztán sajnos kiderült, hogy nem, de nem csüggedtem.

A matek fejtörőkkel nehezen boldogulok, szombat délelőtt csináljuk, mert még akkor bírom a legjobban. Ezek kombinatorikai feladatok, nagyon nehéz nekem, Apáéknak kell rávezetni. 

Az olvasás továbbra is nagyon érdekel, szinte falom a könyveket. A Nyelvész versenyen való teljesítményemért kaptam két könyvet, amit én választottam a megnyert kuponból. Az egyik egy lovas történet, egy kislány naplója a lovas táborról, kb. 100 oldal, ezt 3 nap alatt elolvastam! Oda vagyok a lovakért, minden érdekel, ami lovas!

Január végén egy újabb fogam lyukadt ki, már a harmadik. Most az Ági mama vitt a fogászatra, izgultam nagyon, előtte kakilni is kellett. De jobban ment, mint Anyával, nem sírtam, szépen betömte a doktorbácsi. Sajnos a fő baj az, hogy a suliban folyton eszünk, szinte minden szünetben csipegetünk, én még kéregetek is másoktól, merthogy sok gyereknek mindenféle édességeket küldenek be a szülők. Fogmosás meg már nincs ebédkor, mint az oviban volt. Azóta, hogy a harmadik fogam is kilukadt, Anya már nagyon a lelkemre beszélt és nem kéregetek másoktól édességet. Ha kínálnak, akkor azért nem mindig állok ellen. A baletton is nagyon csábít a szőlőcukor és a kemény cukor, amit kitesznek.

A hó végén voltunk egy 5 napos Pfaffenrot terápián, minden nap délelőtt volt, így az utolsó két óráról hiányoztam. Anya vitt, ezt nagyon élveztem, hogy előbb elvisz és csak velem van. A terápia jól ment, kicsit fájt egy-két eleme, de jól bírtam. Aztán visszamentem az utolsó óra közepére. Egyik nap az ebédlőbe vitt, mert a többiek már végeztek, akkor eléggé elszontyolodtam, hogy otthagy egyedül, de mennie kellett Timihez lefektetni. A terápia óta sokkal nyugodtabb vagyok, jobban viselem, ha kellemetlenség van, és Julcsival is sokkal jobb a viszony, nem piszkálom örökké. A mozgásomon még nem látványos az eredmény, az ülésnél könnyebben tartom magam kihúzva. Kaptunk itthoni nyújtó-erősítő feladatokat, ezeket szép fegyelmezetten csinálom, nem sokat kell kapacitálni, kb. 10 perc alatt végzünk. Főként, mivel utána lehet TV mesét nézni,  ha szépen megcsináltam. Sajnos még így se jut rá idő minden nap, mert Anya nem ér rá.

Rólam is készültek remek képek:

Ez pedig a családi hölgykoszorú:

Puszi: Mesi

Ötvenhat hónapos lettem

Picit lemaradtam az összefoglalóval, de azért igyekszem most pótolni, mi is volt a múlt hónapban.

A hónapban újra előkerült a bicikli, és jelentem, rögtön remekül ment! Csak már kinőttem, már majdnem beverem a lábam a kormányba, ezért már nagyon aktuális, hogy megkapjam Mesi biciklijét. Már nyáron is ment Zsófi 16-os bicajával, úgyhogy feltehetően nem lesz nagy gond a váltás. 

Az úszás egyre jobban megy, sokszor újságolom, hogy szépen csinálok mindent, tudok jól kalimpálni a lábammal is. Anyáéknak meséltem, hogy a medencét is át tudom úszni. Már nagyon várják, hogy legyen bemutató óra. A Csaba bácsi fejlesztő tornáját viszont nem szeretem, nagyon nehéznek találom a feladatokat. És az ovis nagytorna reggelén se akarok oviba menni, mert nem akarok tornázni. A Kosárovit szeretem, de nem minden fogóba állok be. De mindenről azt mondom reggel, hogy nem szeretem, nem akarok menni, de aztán az úszásról és a Kosároviról viszont mindig lelkesen mesélek délután.

Az oviban gyakoroljuk a váltott lábbal lépcsőzést, azóta már sokkal jobban megy. Kaptunk logopédia gyakorlatokat is, azokat szívesen próbálgatom. A nyelvemmel már szépen törölgetem kívülről a fogaimat - először ez nem ment, de hamar belejöttem.

Mostanában úgy növök, mintha folyton nyújtanának! Már a 116-os ruhákat hordom. A talpam is egyre nő, a 28-as cipő már passzent.

Hétvégén itthon már nem alszom, mert akkor nem alszok el este. Remekül bírom! Az oviban szoktam aludni délután is. 

Este önállóan lefürdök, törölközök, és már csak a fogmosásban kell segíteni. Nagyon szeretem, ha én vagyok az első, és elkeserít, ha ez nem sikerül. Folyton az foglalkoztat, hogy ugyanolyan ügyes legyek, mint Mesi, és nagyon elkeserít, ha ez nem jön létre.

Emiatt a rajzolás se érdekel igazán , mert nem lesz olyan szép a rajzom, mint az övé. Ezt a szép kocka várat viszont én építettem:

Sok remek készült rólam a családi fotózáson:

Ez egy igazán jellemző kép rólam, amikor rosszabb a kedvem:

Itt már jobb a hangulatom:

Sok puszi: Julcsi

Kiesett az első fogam!

Végre-végre eljött a nap, amit már annyira vártam, február 28-án kiesett az első fogam! Alul a bal első. Az osztályban már mindenkinek réges-rég kipottyant az első, vagy már jó sok is, csak én voltam "lemaradva". Úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy végre én is ugyanolyan nagy vagyok, mint a többiek! A suliban esett ki! A fogtündér hozott egy kabalaállatot is, amit a fogmosó poharamba rejtett!

Sok puszi: Mesi

Családi fényképezés

A hónapban elmentünk egy műtermi családi fényképezésre. Először nem annyira tetszett az ötlet, nem akartunk kiöltözni. Én főleg nem vagyok oda a fotózásért, mert hiába próbálok mosolyogni, nem mindig sikerül. Aztán mikor megláttuk a szép műtermet, már tetszett a dolog! Sok szép berendezés volt ott, és jó nagy volt, lehetett szaladgálni is közben. Nagyon sok jó kép készült rólunk, Fanniékról, és Ági mamáékról. Ez csak egy kis ízelítő:

Sok puszi: Julcsi, Mesi és Timi