A hónap legfőbb újdonsága, hogy megtanultam csúszdázni! A síelés alatt éreztem rá, amikor megálltunk ebédelni és volt egy gyereksarok csúszdával. Eddig mindig hátradőltem csúszás közben és fogni kellett a kezem, de a síelés óta szépen tartom magam és egyedül lecsúszom. Legfeljebb a végén kell elkapni, ha túl gyors a csúszda. Hason is szeretek lecsúszni, már ezt is ellestem más gyerekektől! Nagyon élvezem, hogy egyedül megy! Itthon is lelkesen gyakorlok! Már egyedül fel tudok mászni az itthoni létrán - ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy térd fölé érnek a létrafokok.
A beszédben megint sokat haladtam, már jól használom a múlt időt, a tárgyas ragozást és az E/1-et is. A birtokos ragozás is megy! Például ilyeneket mondok: "Megettem a kenyeret! Itt a cipőm! Enyém! Találtam!" (azaz megtaláltam). Az f hangot már néha mondom, de legtöbbször még p-t mondok helyette. Pl. "Palon!"(azaz falon). A v helyett sokszor b-t mondok, a h-t pedig nem ejtem vagy b-t mondok. Pl. Bozom! (azaz hozom). Az r hang is alakul, már nem j-t mondok, de még nem pörög igazán.
Az emlékezetem sokat fejlődött, rengeteg mondókát tudok már. Sokszor több hete nem hallottakat kezdek el mondani. Az élményeimre is már kb. 2 hétre visszaemlékszem.
A hónap másik nagy vívmánya, hogy elkezdtem szépen aludni éjszaka. Ennek köszönhetően a kora hajnali cicizést teljesen elhagytuk, és sokszor előfordult már, hogy este fél 9-től reggel kb. fél 8-ig alszom egyhuzamban. Különösebben nem kellett tenni érte semmit, a beszédem javult sokat, így meg lehet velem beszélni, mi a teendő és persze belejátszik, hogy most nem jön a fogam. Az is lehet, hogy tényleg hat a fogzási lánc, amit a márciusi fogzási küzdelemben végső kétségbeesésünkben beszereztünk. Mert bár időnként most is sokat nyálazok, és láthatóan egyre jönnek feljebb a szemfogaim, mégse dagadt az ínyem - eddig kb. duplájára dagadt és hónapokig olyan volt, mire kibújt végre a fogam. A reggeli Chamomilla adagomat már teljesen el is hagytuk.
Ami az alvást illeti, időnként azért becsúszik egy-két rossz nap, akkor át kell vinni Anyáékhoz, mert csak azzal alszom el, ha simogatják a fejemet egy ideig. De az hamar megnyugtat, cicizni már nem kell. A ágyamban nem maradok meg ilyenkor, mindenképp ki akarok szállni és ha vissza akar tenni, teljes erőbedobással csimpaszkodok Anyába. Az elalváshoz még mindig kell cici, bár már alig van tejecske, mégis nagyon megnyugtat és már közben elalszom. Ha ehhez nem vagyok elég álmos, akkor viszont mostanában nem sikerül egyedül elaludnom az ágyikómban, hanem felállok és sírok szüntelen. Végre eljutottunk oda, hogy már meg lehet velem beszélni, hogy mit kell tennem. Az esti szertartás része lett, hogy végigmondom, mit kell tennem: "Biziló (=viziló), mackó, zebra, pipa... - ezek vannak az ágyamban, amikhez odabújhatok -, alszol tovább..., reggel..., jövök."
Ha rosszalkodok, azt is pontosan tudom, csibészesen somolygok közben és sandítok, hogy mi a reakció. Már büntiben is voltam egyszer-kétszer, mikor direkt ledobáltam az ételt, és kb. 3 alkalom használt is, azóta csak néha teszek egy újabb kísérletet.
Az alvást illetően, újabban már nem fordul elő, hogyha rosszul alszom nappal, akkor az éjszaka is tönkremegy. Sőt, akkor általában éjjel nagyon jól alszom. Inkább az a jellemző, hogyha sokáig, kb. 1-4-ig alszom délután, akkor estére nem vagyok elég álmos és sokáig tart elaludni. Ilyenkor Apáék el se tudnak altatni, ha épp hétfő van és Anya nincs itthon.
Elég anyás vagyok még mindig, már attól kétségbeesek, ha lemegy teregetni. A jó hír az, hogy viszont már meg lehet nyugtatni, hiszek neki, ha azt mondja, mindjárt jön. Amikor angolon van, már Apa is el tud altatni, de sokat hajtogatom és sírok, hogy "Jö Anya, jö Anya!" Aztán azért legtöbbször csak sikerül elaludni, mire hazaér.
A nyuszis motoromat már nagyon kinőttem, úgyhogy most a nagyobbat használom. A kertben még nem merek vele menni, úgyhogy behoztuk, hogy itt bent belejöjjek. Nagyon szeretem próbálgatni, s közben harsogom, hogy "Motorózok!"
A hónapban belejöttem a kanalazásba! A szilárd ételek és a joghurt is egész ügyesen megy. A levest is mindenképp én akarom kanalazni, de abból azért még sok megy mellé. De ez nem zavar, akkor is én akarom csinálni, nem engedem, hogy segítsenek. A tányért is ügyesen meg tudom dönteni. A végén is nehéz meggyőzni, hogy a maradékot összekaparják nekem. A kanalat továbbra se marokra fogom, hanem a végénél, mint a nagyok.
Elkezdtem kirakózni is. A fogantyús kirakót már egész ügyesen be tudom illeszteni. Szeretek könyveket nézegetni, kedvencem az Óriás böngésző. Szívesen rajzolok vagy csak pakolom a ceruzákat ki-be a kosárba. Szeretek Legózni - általában azt játszom, hogy mennek fel a lépcsőn az emberek, vagy ki-be az ablakon. Sokszor építek is hozzá a házhoz - bár még nem felismerhető, hogy mit is. A hűtőn lévő kirakóból már tudok 2 elemből házat építeni háztetővel! A fakockákból is tudok tornyot építeni tetővel. Nagyon szeretek matricákat ragasztgatni.
Nagyon örülök, ha jönnek a nagymamáim, sokszor emlegetem őket és már az ablakban lesem őket, ha jönnek.
A gyerekeket nagyon szeretem, imádom a Ringatót! Az oviban nagyon megkedveltem Kittit, aki az egyik kislány kistesója. Azóta minden babára, akivel találkozok, azt mondom, hogy Kitti. A kutyákat is szeretem nézegetni, nem félek tőlük. Legjobban Lolát szeretem, aki a szomszéd utcában lakik. De más kutyákra is azt mondom, hogy Lola.
Sok puszi: Julcsi
