Huszadik fogam

Még Karácsony előtt, huszadikán kibújt a huszadik fogam, pontosabban annak egyik csücske. Felül jobb oldalon az utolsó rágófog. Ezzel végre teljes a fogazatom! És ha kibújik az összes csücske, akkor végre vége a fogzási mizériának!

Puszi: Mesike

Ringatón

Hétfőn Apa szabin volt és eljött velünk a Ringatóra! Így végre képek is készülhettek:

Én csak ritkán vagyok egyhelyben, legtöbbször rohangálok vagy a kanapén ugrálok. De közben nagyon figyelek és otthon mondogatom az aktuális dalokat, mondókákat.

Puszi: Mesike

Adventi készülődés

Az idei adventi készülődésben már én is tevékenyen résztvettem. Először is hagytam Anyát takarítani és begyúrni a sütiket, akár egész délelőtt dolgozhatott, és én közben szépen elfoglaltam magam. A sütésből pedig én is kivettem a részemet. Már egész ügyesen ki tudom nyújtani a tésztát és a szaggatást, kenést, lapátolást is kipróbáltam. 

Bár leginkább lyukakat szeretek fúrni bele az ujjamal - kár, hogy ezt egyik recept sem írja elő.

Puszi: Mesike

***********************************

Én pedig figyeltem, hogy a többiek jól dolgoznak-e. Néha Mesi is csatlakozott:

Puszi: Julcsi

Emmáéknál

Már írtam, hogy Anya igyekszik felvirágoztatni a társasági életemet. Ennek jegyében kedden átmentünk Emmáékhoz játszani. Már ők is voltak nálunk, most mi mentünk. Nagyon jól éreztem magam! Emmának van egy klassz alagútja, az nagyon tetszett. És persze a konyhája! Együtt főztünk és uzsonnáztunk! És egy pénztárgépe is van!

Már kezdünk egymásra találni Emmával. Míg mi játszottunk, Anya és Márti is egy jót beszélgettek!

Puszi: Mesi

************************************

Én is ott voltam és külön örülök, hogy nekem is volt játszópajtásom Marci személyében! Nagyon klassz játékai vannak!

Vittük a mózesemet, úgyhogy egy kis játék után egy nagyot aludtam náluk. Mivel Anya nem bír elcipelni kettőnket, a mózest és a táskáinkat, ezért autóval mentünk - a szomszéd utcába. Érdekes látvány lehettünk.

Puszi: Julcsi

Nóriék nálunk

A hétvégén Nóri és Andi jártak nálunk látogatóban. Már elég rég voltak nálunk és nem nagyon emlékeztem, de hamar feloldódtam. Főztem nekik is mindenfélét.

Sok szép ajándékot is kaptunk Julcsival, nagyon köszönjük! Gyertek máskor is!

Puszi: Mesi

Az első hó

Múlt héten leesett az első hó, de sajnos nem jutottam ki szánkózni, mert Julcsi folyton aludt, amikor lehetett volna. Délután meg már túl késő volt, mire kijutottunk volna. De a hétvégén bepótoltuk Apával!

Puszi: Mesike

Jött a Télapó!

Képzeljétek, idén is jött a Télapó és hozott egy csomó finom csokit!

Először Ági Mamáékhoz jött, ahol épp azért voltunk, mert Feri Papa névnapját ünnepeltük. Megint jót játszottunk Fanniékkal!

 Alvás után először nem is vettük észre, hogy megjött a Télapó. Aztán valamelyikünk észrevette.

Nagyon örültem a motoros télapónak és a kifestő könyvnek is. És persze a csokiknak!

 Este otthon meggyújtottuk az adventi koszorúnk első gyertyáját.

Hatodikán reggel itthon is járt a Télapó. Még este kikészítettem a kis csizmámat és reggelre ott volt benne az ajándék!

Aztán másnap délután elmentünk Apa munkahelyére és ott találkoztam is a Télapóval! Énekelni nem mertem neki és a nevemet is csak a fogam alatt mormoltam el, de azért így is kaptam ajándékot! Nagyon tetszett a rénszarvasa is!

Különösen örültem a Dörmi kismackónak, amit így kommentáltam:
- Nagyon finom ez a Dörmi kismackó! Köszönöm szépen a Télapónak!
Hármat kaptam, ami már másnapra elfogyott. Aztán nem akartam elhinni, hogy nem hozott többet. Azóta többször is megnéztem a csizmáimat, hátha hozott megint valamit a Télapó. De nem.

Sári Mama és Nagyiék is elhozták, amit oda hozott nekem a Télapó. Sőt, még Nóriékhoz is hozott egy nagy csoki mikulást!

Puszi: Mesike

********************************

Én csak pár csokit kaptam a Télapótól, de még nem ehetek. Úgyhogy inkább csörgőt és ruhát hozott nekem. A csngős csörgőm nagyon tetszik, szeretem fogdosni és rázogatni. Az egyik csokimat Mesi szemtelenül megette, merthogy valahogy "kibomlott". De nem haragszom érte.

Puszi: Julcsi

Harminc hónapos lettem!

Hogy repül az idő, máris két és fél éves lettem!

A hónap a bilizés körül forgott, elég nagy harcokkal tarkítva. Ugyanis lefekvéskor nem maradtam bent az ágyban, hanem kijöttem azzal az ürüggyel, hogy pisilni kell. Ha meg nem sikerült, akkor újra próbálkozni akartam. Egyik este órákig ültem rajta, majd már annyira fáradt voltam, hogy belementem, hogy menjünk aludni. Aztán bevezettük, hogy fürdés előtt és után még elmehetek egyszer bilizni, de utána már nem. Egy darabig ment a dolog, aztán újra elkezdtem kijárogatni. Anya mindig visszavitt, így már csak egyszer jöttem ki, de nagyon élveztem a dolgot, hogy még odarendelhetem Anyát. Aztán megint visszaestem, akkor már csitt-csattot is kaptam. Ennek hatására utána bent maradtam az ágyban, de ott hisztiztem tovább, hogy bilizni akarok és Anyát akarom. Egyik éjjel vagy egy-két órát is, aztán végül Anya bejött és odabújhattam. Másnap átbeszéltük a dolgot és Anyáék mondták, hogy ha így folytatom és Anya nem tud pihenni, akkor Julcsinak nem lesz elég tejcsije. Ezen nagyon meglepődtem és elgondolkodtatott, úgyhogy azóta nem cirkuszolok és most béke van. Kértem, hogy a sólámpámat inkább oltsuk el, azóta Julcsi éjszakai keléseire is kevésbé riadok fel.

Lefekvés előtt sikerül pisilni, napközben csak elvétve van kedvem ráülni. Így sose száraz a pelus. Kakilni még csak egyszer sikerült, de csak véletlenül, előre továbbra sem tudok szólni. A leszoktatós pelust is kipróbáltuk, de nem igazán vált be, engem nem zavar, ha nedves. Viszont tetszik benne, hogy le tudom venni egyedül. Lelkesen gyakorlom a le-fel öltözködést is. A nadrágomat már le tudom tolni és fel is tudom húzni, ha nincs rajtam pelus. Ha van, abban elakadok, de alakul a dolog.

A hónap új vívmánya, hogy megtanultam orrot fújni! Egy naplementés játszóterezés után náthás lettem, s ennek kapcsán sikerült megtanulni. Olyan jól megy, hogy már egyáltalán nem kell a szipu-gép, mert sokkal erősebben tudom fújni, mint ahogy az szívná. Persze még kell segíteni az orr befogásban-megtörlésben, de lényeg, hogy már jól tudom fújni!

Nagyon rákaptam a mese olvasásra, folyton azt akarom, hogy olvassanak nekem. Anya szinte egész délután azt olvas. Apa pedig akkor szokott olvasni, amíg folyik a fürdővizem, fürdés-pelenkázás közben pedig saját költésű mesékkel szórakoztat, amikben én is szerepelek. Annyira tetszenek a mesék, hogy a beszédembe is beleszövöm a hallottakat.

Például mentünk kocsival hazafelé, mire én:

- Jaaaaj, lehullottak a fákról a levelek! De az [a fa] még a zöld ruhájában pompázik!

Vagy a mesélő szerepébe bújok:

- "Éva baba, ne sírjál! - mondtam neki." - ezt így mondom, mintha olvasnám.

A meséknek köszönhetően a szókincsem is rendkívül gazdag, egészen különleges szavakat is jól használok, pl. fabrikál, hüledezik. Sok mesét már kívülről tudok, és sokszor azt is, hogy melyik oldalon mi a szöveg. Így ha egyedül nézegetem a könyveimet, és persze ilyenkor mondom a szöveget, olyan, mintha felolvasnám. Ha félreolvassák, sokszor kijavítom. Pl. a Vidám mesékből Apával olvassuk a Három kiscica c. mesét:

- .... És az egérke továbbugrándozott.

- Neem! Tovaugrándozott!

Egyelőre csak a képes mesekönyveket szeretem, a kép nélküliek nem érdekelnek.

A dacolásom kissé enyhült, ami annyit tesz, hogy nem állandóan rosszalkodok, ha épp nem rám figyelnek, hanem csak időnként jön rám. Az Anya mániám viszont erősödött. Sokszor csakis Anyával akarok valamit megcsinálni és hisztizek, ha nem így történik. Amióta Apa kitalálta a Sírós kislányról szóló mesét, aki mindig az Anyukáját kereste és sírt, ha nem ért rá, nos azóta kicsit enyhült kicsit ez is. Ha Anyával és Julcsival hármasban vagyok, akkor egész jól tudok viselkedni, ha viszont jönnek a nagyszülők, úgy örülök nekik, hogy teljesen felpörgök, örömömben rohangálok, ugrálok, kiabálok, sikítok, meg nem állok!

Ha rosszalkodom, bünti sarokba kerülök vagy csitt-csattot kapok. Ez utóbbinak azonban az a hatása, hogy időnként én is megütöm Anyáékat és figyelem, mi lesz.

A téli bezártságot jobban viselem, mint tavaly. Akkor semmi se kötött le sokáig és főleg rohangálással és rosszalkodással múlattam az időt. Most imádom a mese olvasást, a Kisvakondot vagy a Bogyó és Babócát a TV-ben, az építkezős játékokat, a rajzolást, a zenehallgatást. Sétálni most nem is szeretek annyira, eléggé kapacitálni kell, hogy menjünk. Az egyik háznál vannak pipik, oda szeretek sétálni és szeretem etetni őket.

Az idegenekkel vagy rég látott ismerősökkel újabban elég tartózkodó vagyok, lassabban oldódom fel.

Az étvágyam a régi, a húsokat is elég jól eszem, sokszor magamtól, vagy ha valami finom desszert van kilátásba helyezve, akkor megeszem. A szárazat viszont csak forgatom a számban.

Sokat nőttem, a 98-as ruhák már kezdenek kicsik lenni. A télikabátot is kinőttem, amit októberben vettünk.

Sok puszi: Mesike

Öt hónapos lettem

Eljött az öt hónapos szülinapom is! Jöjjön a szokásos összefoglaló!

A hónap kicsit nehezebben telt, mint a korábbiak. Nagyon megzavart az óraállítás, reggel a régi idő szerint keltem, este viszont az új szerint kéne lefeküdni. Végülis sikerült felállítanunk egy új napirendet, így elég jól bírom az estét, legalábbis a vígasztalan sírást elhagytam. Reggel 8- fél 9 körül kelek, kivéve, ha Mesi jön ébreszteni. Nappal 2 órát tudok egyhuzamban fent lenni, utána megyek aludni, általában 1 órát. Így háromszor alszom napközben. Este 7-től fürdök, fél 8-tól altat Anya, legkésőbb 8-kor alszom.

A hó végére viszont elkezdtem stabilan háromszor kelni éjszaka, holott eddig kétszer keltem, vagy néha már egy is elég volt. Ilyenkor sokszor ki se nyitom a szemem, csak keresem a cicit és sírok. Anya most próbálkozik tápszerrel és rizspéppel, hátha éhes vagyok, de egyelőre nem hozott átütő javulást. Mivel a cumisüveget nem tudom használni - nem szívom, hanem jó esetben harapdálom vagy leginkább kilököm illetve öklendezek tőle -, így kanállal próbáltuk a tápot, de előbb elfogy a türelmem, minthogy egy értékelhető adagot sikerülne elfogyasztani. Úgyhogy a rizspépet is megkóstoltam, abból elég pár kanál is, hogy jóllakjak. Anya szerint lehet az is, hogy a fogaim mocorognak, vagy csak a hat hónapos kortól esedékes rossz alvásos időszakot hoztam előre.

Elég éber lett az alvásom. Mindig mocorgok és sokszor fel is ébredek, ha éjjel Anyáék bejönnek, vagy nappal is, ha neszeznek mellettem. A mózest már kinőttem - széltében -, s miután az utazóágyat is kuckósítottuk, gond nélkül megszoktam.

Mozgásomat tekintve, leginkább a kézügyeségem fejlődött. Szépen megtartom a nehéz csörgőket is, rázni is tudom és ha az autós székemben ülök és az ölemben vannak, fel is veszem. Szeretem a kezeimet nézegetni és egyiket fogni a másikkal. A hó végén elkezdtem kapirgálni - ha hason vagyok, kinyitom a kezem és mindent kaparok vele. De egyelőre csak jobb kézzel. Kezdek mindent a számba venni. Tudok oldalra fordulni hátról hasra, és mindkét irányba átfordulni hasról-hátra. Az átfordulást azonban még csak néhányszor csináltam meg. Ha Mesi a közelben van, leköt a nagy élet, így leginkább akkor mutatványozom, ha ő nincs ott. Már jobban szeretek hason nézelődni, sokszor kérem, hogy fordítsanak át. 

Háton folyton jár a lábam, majd' elrepülök.

Már egész sokat gügyögök, ha jó a kedvem vagy ha panaszkodok. Jókedvemben nagyon hangosan beszélgetek. Egyelőre még nem igazán tiszta hangokat mondok, csak a heeee, hőőőőő, eeeee ismerhető fel.

Elég ijedős lettem - ha leesik egy nagyobb dolog vagy Mesi sikít, sír, nagyon megijedek, rögtön legörbül a szám és sírok. Ha sokáig sírok, Mesi is rákezd és akkor már mindketten azért sírunk, mert a másik sír. Azt viszont szó nélkül tűröm, ha lelkesen szeretget.

Alapvetően még mindig szemlélődő vagyok, nagyon szeretem az arcokat nézegetni, mindenkire mosolygok. A Ringató is tetszik, nézem a többi babát és mosolygok mindenkire. Nappal jól eljátszom egyedül is, ha van körülöttem élet, csak Mesi alvásakor és este kell dajkálni. Szívesen vagyok bárki kezében.

Estefelé azonban már nem szeretem, ha Anya kimegy a képből, és sírni kezdek, ha eltűnik. Így a nap végén a hintában szoktam himbálózni, míg ő Mesinek olvas.

Szeretem a pelenkázást és a fürdést is. Ilyenkor nagyon élvezem a pucérkodást. Öltözködni továbbra sem szeretek, de ha nem vagyok túl fáradt, elviselem sírás nélkül. Imádom a lámpákat nézni.

Autózni is szeretek, nézelődöm vagy alszom. Ha netán már éhes vagyok és sírok, amint elindulunk, abbahagyom. A hosszabb utakat preferálom - ha túl hamar odaérünk, akkor túl rövidet alszom, aztán meg már nem tudok és így felborul a napirendem. Az orvosi vizsgálatokat hősiesen tűröm, pedig szinte minden héten macerálnak valamivel.

Súlyom töretlenül nő, már 6860 g vagyok. 63 cm-nek mértek, de némely 68-as ruhák itt-ott már passzentosak. Fogaim még nincsenek, de mocorognak már, elkezdtem nyálazni és mindent a számba tömök. A kezemet viszont már ritkábban szívogatom, így ha nyugtalan vagyok, csak a cici segít! Szemem kezd bebarnulni, de alapvetően még kék.

Puszi: Julcsi

Orvosi hírek - ortopédia

Nemrég voltunk az ortopédián is. A csípőmmel minden rendben! A lábfejemre még mindig ajánlott a szivacskarika, s kiderült, Anya nem jót csinált, mert sokkal nagyobbat kellett volna. De a doktornéni azt mondta, nem baj, ha nem rendeződik most a probléma, legfeljebb majd mikor felállok, először kicsit ferdén fogom tartani a lábam és csak utána rendeződik magától. Majd akkor kell mennünk kontrollra, ha már önállóan állok.

 

Mesi lábujjhegyezésére is rákérdeztünk. A doktornéni szerint elváltozást nem fog okozni, s majd magától elhagyja. Speciális cipő sem kell emiatt.

 

Sok puszi: Julcsi