Húsz hónapos lettem

A hónapban megint sokat fejlődött a beszédem, egyre több dolgot megnevezek:
Titi - Timi
Tiatia, Tiapia - Tímea
Jágyi - Nagyi
Mesi
Jácsi - Julcsi
Ana, Anu - Anya, Anyu
ebé - ebéd
enni
ka - kanál
kakakó - kakaó
kávé, kábé - kávé
tétta - tészta
tinntte - dinnye
mátó - mártogatós
sisi - víz
táta - táska
tete - terpesz
gata - gatya
Én is!
indi, jondi - rongyi

Az első mondatomat is elmondtam, augusztus 20-án:
Apa ... elme ... ató. - Apa elment autóval.

A hónapban tovább híztam, hála a vasnak, amit szedek. Szeptember 3-án már 9760 g voltam. Ezzel együtt viszont kissé válogatós lettem, és ha nem tetszik valami vagy már jól laktam, ledobálom. Párszor a falra is jutott. A kenyerekhez szeretek enni valami szószt, pl ketchupot, és abba mártogatni.

Egyre jobban szeretem a társaságot, és félek, ha egyedül vagyok. A hó közepén már folyton felébredtem éjjel és nagyon sírtam, mert féltem egyedül. A nyaralás alatt is megszoktam, hogy nem vagyok éjjel egyedül, azóta már nem is akarok. Ezért Anya úgy határozott, hogy beköltözhetek Mesiékhez, hátha ott jobban érzem magam. Valóban tetszik az új helyem, annyira, hogy sokszor karattyolok nekik a sötétben és nem hagyom őket elaludni. Na persze ők is szóval tartanak. Eleinte Anya beült a szobába, ciciztünk és így Mesiék kénytelenek voltak csöndben maradni. De ezzel meg folyton cicizni akartam, úgyhogy pár nap után kitettük a fotelt és a másik szobában cicizek. Ezzel hamar megtanultam, hogy utána már nincs cici. A biztonság kedvéért felállítottuk az utazó ágyamat, először a kisszobába, de ott is féltem. Úgyhogy átvittük Anyáékhoz. Ha nem tudok elaludni vagy éjjel felébredek, akkor oda átvisz, ott gond nélkül elalszom, ha ő is ott van. Ha szépen betartjuk a napirendemet, akkor elég jól fut a szekér és ritkán van ilyen fennakadás.

Az újdonság előnye, hogy Anyáék is visszaköltözhettek az ágyukba és már nem kell lent a kanapén aludniuk.

A nyár végére már egész megkedveltem a pancsizást. Eleinte idegenkedtem, nem csináltam semmit a vízben. A végére már a hajóban is kalimpáltam, és a kezemmel is pacsáltam kicsit a vizet. De a kedvencem, ha van egy karika a kezemben, abba megnyugtató kapaszkodni. Eleinte sírtam, ha Anya háton a fejemet betette a vízbe, és úgy siklottunk, később már nem idegenkedtem ettől.

A nyár végére egész jól megtanultunk együtt játszani. A nagyok is elfogadták, hogy én is be akarok kapcsolódni, nekem is elég volt, ha kapok pár játékot és a többi az övék marad. LÉnyeg, hogy ugyanazt csinálhassam, amit ők.

Nagyon szeretek motorozni, már ügyesen megy, emelkedőn is. A nagy piros motort is próbáltuk, de azzal még nehezebben boldogulok. tetszik a háromkerekű járgányom, tetszik, ha azzal megyünk az ebédért. Tekerni még nem tudom, mert nem ér le a lábam.

A rajzolgatást is szívesen próbálgatom, szépen firkálok. A filctollakról nagyon szeretem leszedni a kupakokat, és úgy hagyom. Így véletlenül jól összefirkálok mindent: arcomat, kezemet, ruhámat, asztalt, falat, stb. Úgyhogy most nem használhatom őket.

És az autókat is imádom. Nagyon tetszik a parkolóház.

Egyben igazi nő vagyok és a cipők se hagynak hidegen.

Olvasni is szeretek:

Imádok mezítláb lenni, első dolgom, hogy leszedjem magamról a zoknit, szandit.

A nagyokat mindenben utánozom. Ha nekik tetszik valami, nekem is.

Sok puszi: Timike

Anya szülinapja

Anya szülinapját ötösben és a nagycsaláddal is megünnepeltük. Anya mindenkitől közösen egy remek forgós széket kapott. Sajnos Fanniék nem jöttek, mert náthásak lettek. Emiatt kissé lelombozódtunk, mert nagyon szeretünk velük játszani. Nagyi se jött, mert váratlanul kórházba került. 

Végre készült egy családi kép is:

Sok puszi: Mesi, Julcsi, Timi

Nyolcvanhét hónapos lettem

A nyár utolsó hónapja sok pihenéssel telt, nagyon jó volt mindkét nyaralás, sokszor emlegetjük. Itthon is jól éreztem magam, sokat olvastam, vagy játszottunk Julcsival. A kertbe a meleg miatt nem nagyon akartunk kimenni, inkább csak estefelé ugráltunk a trambulinban. Nagy sikert aratott Apa locsolós játéka, amikor is kicsit megslagoz minket a trambulinban ugrálás közben. Mióta Anyák szereztek új homokot a homokozóba, ami kimondottan játszó homok, újra megjött a kedvünk, mert ebből sokkal jobban lehet építeni. Én lelkesen építem a várakat, alagutakat is fúrok. Bent a kórházzal, a pónikkal vagy a kislegókkal játszunk legtöbbet és persze rajzolunk rengeteget. Julcsit elégé zavarja, ha hosszasan olvasok és nem játszom vele.

A nyaraláson volt jó lehetőség biciklizni, nagyon tetszett, hogy nem kellett tartani az autóktól, mehettünk szabadon. Itthon inkább rollerezni szeretünk mostanában, szívesen mentünk azzal az ebédért.

Nyár vége felé már vártam az iskolát, lelkesen gyűjtöttem be a felszereléseket. A nyugalmamat is elég jól visszanyertem, két körmömet sikerült kinöveszteni. De azért így is rágom őket, bármi izgalom van, pl. a kedvenc TV mesénk közben is egyfolytában rágom.

Talán sikerült magam mögött hagyni az Emmáékkal kapcsolatos probléma csomagot is, vagy legalábbis enyhült a feszültségem. Anya igyekezett keveset foglalkozni ezzel, s ha mégis előkerült a téma, az elég meggyőző érv Anyától, hogy eddig bármi is történt, bármit is mondtak, mindig a barátaim maradtak. Még mindig mondom azért, hogy félek, hogyha nem azt csinálom, amit ők elvárnak, akkor tuti kitesznek. S az is elhangzott, hogy félek emiatt Emmától.

Mióta Julcsi alvását betartjuk és nekem pedig addig csendespihenő van, én is kipihentebb vagyok, s nem kapdosok annyira a sok játék között. Ha elmarad a csendespihenő, azért eléggé túlpörgök és elfáradok délutánra és már nem köt le semmi igazán. Ha éhes vagyok, akkor kötekszem. (De persze nem szólok, hogy ennem kéne...) Aztán ha eszem, felpörgök és rohangálok-ugrálok. Majd ha lecseng az energia, akkor megint minden rendben velem. 

Timikével szívesen foglalkozom, szeretem tanítgatni, és szeretgetni is. Ügyesen besegítek az öltöztetésébe, ha arra van szükség. Picit néha túlzásba viszem és rakom ide-oda, nem engedem, hogy ő menjen, ő válassza meg, mit csináljunk. Nagyon mulattat, ahogy próbál beszélni. 

Én is nagyon szeretek menni a mamáimhoz!

Sok puszi: Mesi

Borfesztiválon

Idén is ellátogattunk a helyi borfesztiválra. Először felfedeztük a gyerekrészleget: megint nagyon tetszettek a régi játékok és én a ládavasutat is kipróbáltam, irtó klassz! Volt egy kertmozi is kialakítva a főtéren, kényelmes fotelekkel, mesét is vetítettek, ez is nagyon tetszett nekünk! A másik helyszínen is voltak fajátékok, az is nagyon jó! Julcsinak nagy kedvence a húzós csiga volt. Sírt, mikor ott kellett hagyni.

Utána végigsétáltunk a kirakodóvásáron, vettünk egy újabb keksz pecsétet is. Aztán jólesett megpihenni az új gyümölcs szobrokon.

Sok puszi: Mesi, Julcsi, Timi

Hatvankét hónapos lettem

A nyár sok izgalmat tartogatott, voltunk nyaralni Alsópáhokon és Horvátországban, és a mamáim is több helyre elvittek. Voltunk Jégcirkuszban a Sári Mamával, Ági mamáékkal az agárdi termálfürdőben, Nagyiék pedig hajókázni vittek és sétáltunk a Margit-szigeten. Én mindenütt remekül éreztem magam, szívesen megyek velük akárhova!

A nyaraláson jól ment az úszás, szívesen bebukom a vízbe, és bár előre felé veszem a levegőt, gyorsúszásban pár tempót tudok haladni előre. Lelkesen gyakorlom, hogy felhozzam a víz alól a karikákat! A búvárkodást is kipróbáltam, de még azért csak mérsékelten lelkesít.

Sajnos a nyaralás előtt kialakult hányingerem tovább romlott, és az autóban kétszer hánytam is, egyszer Ági mamáékkal, egyszer Pápipáékkal mentünk épp valahova. Sokszor panaszkodom, hogy szédülök, fáj a fejem vagy hányingerem van, főleg a trambulinban és hintázáskor, vagy autózáskor. A nyaralás alatt javult a helyzet, de aztán ahogy hazajöttünk, és többet autóztunk, újra előjött megint.

Az olvasás nagyon érdekel, szívesen olvasgatok mindenféle feliratokat. A könyvekkel is próbálkozom, de egyelőre még nem olvasok teljes történeteket, "csak" a Balettiskola c. könyvet fogyasztottam el teljes egészében. Az írással is szívesen próbálkozom, szépen kibetűzöm a szavakat. Még többször kell segíteni, hogy melyik betű merre néz, hova kell ékezet. 

A nyár végén már kimondottan vártam az óvodát, ezt Szilvi néninek rajzoltam. Nyár derekán is sokszor mondtam, hogy szívesen mennék oviba.

Mesivel a kezdeti nehézségek után jól megvoltunk nyáron, sokszor hosszasan eljátszunk minden gond és vita nélkül, főként ha nem figyel ránk senki. Ha Mesi éhes lesz, vagy én nem aludtam, akkor hirtelen a legkisebb problémán fennakadunk és hergelés-bömbölés a vége. Úgyhogy Anya igyekszik betartani az étkezési időket és az alvásomat, és akkor jól fut a szekér. A nyár közepére már Timikét is jól be tudtuk szervezni a játékba: megértettük, hogy ő is részt akar venni, adni kell neki pár játékot abból, amivel épp mi is játszunk. Először nekem ez nehezen ment, de aztán belejöttem. Ha épp nem volt ehhez kedvünk, akkor meg felvonultunk kislegózni.

Még mindig nagyon hangosan, szinte kiabálva beszélek, és az se változott, hogy estére mindig becsurgatok a bugyiba. S hamar bedurcizok és nem akarok szótfogadni, meg se hallom, amit kérnek.

Sok puszi: Julcsi