Hatvanöt hónapos lettem

A hónapban tovább fejlődtem az olvasással, lelkesen olvasom le mindenhonnan a feliratokat és a mesekönyveket is próbálgatom olvasni. Néhány mondatot már szívesen elolvasok. A kisbetűk is flottul mennek, csak az ugyanúgy kinéző kis és nagybetűk szoktak megtéveszteni, pl. a kis l betűt időnként nagy i-nek nézem, stb. A tempóm is sokat fejlődött, egész gyorsan ki tudom olvasni a szavakat és már nem is fáradok el benne annyira. Jellemző, hogy sietni akarok, és a szó végét már odaköltöm. Vagy az ismert meséket már fejből tudom, így olyan, mintha olvasnám, de nem. Nagyon figyelmesen megnézem a képeket is, és rögtön kiszúrom, ha nem úgy rajzolták le, ahogy a szöveg szól.

Az írás is nagyon érdekel, nagy nyomtatott betűkkel már hosszabb szövegeket is írok. Még nem mindig balról jobbra haladok, és továbbra is néhány betűt időnként tükörírással írok:

A számítógépen is szívesen próbálkozom szavakat bepötyögni, ez nagyon szórakoztat. Ági mama gépén pedig van egy szókeresős játék, ahol sok betű között meg kell találni a megadott szavakat, ez is nagyon tetszik!

A számolás is jobban érdekel mostanában, főleg, mióta Fanniékkal találkoztunk. Ő nagyon jó ebben és az ő hatására engem is elkezdett jobban érdekelni. Érdekel az összeadás, kivonás, kevesebb - több megállapítása a tízes számkörben, képes sorozatok - szívesen csinálok ilyen feladatokat. A háromjegyű számokat már egész megbízhatóan kiolvasom, és a tizedes jegyekkel is kezdek jól boldogulni. A síkidomok is elkezdtek jobban érdekelni, pl. hogy melyik a trapéz, deltoid, paralelogramma, rombusz, stb.

Az idén elkezdtem balettozni és járok gyógytornára is. Plusz az oviban is direkt az én kedvemért csinálunk a mindennapos tornán nyújtó gyakorlatokat. Ennek hatására a lában egész jó: bár még mindig nem gördül a járásom, legjobb esetben teli talpra lépek, de legalább nem vagy keveset lábujjhegyezek. Az őszi szünet előtt viszont beteg voltam és akkor leromlott, de aztán Anya megmasszírozta kicsit, és pár nap múlva megint jó lett. Így végül egyelőre nem kellett visszamennünk Edit nénihez. A széken viszont nem tudok megülni, csak ha leér a lábam. A felnőtt széken volt egy kicsit süppedős párna, azon egyáltalán nem maradok meg, folyton izgek-mozgok, mindent megragadok, hogy felállhassak. Úgyhogy leszedtük, ezzel javult valamit a dolog, de így is előre billentem a medencémet, nem bírom tartani magam, izgek-mozgok. 

A gyógytorna csütörtökön van este, amikor már elég fáradt vagyok. Így is szépen teljesítem a feladatokat, amik elég nehezek nekem. De hétről-hétre fejlődök: ami először nem vagy alig megy, az egy-két hét múlva már sokkal jobban megy. Vannak igen nehéz feladatok, pl. egy félgömbben kell egyensúlyozva középen állni, és közben az egyik lábamat felemelni, vagy labdát célba dobni, derekam körül körbevezetni, stb. A gyógytornász néni, Orsi néni is ugyanazokat állapította meg, mint Edit néni: vagyis a medencémet nem jól tartom, emiatt nem egyforma hosszúak a lábaim, a bal rövidebb, amit lábujjhegyezéssel kompenzálok ki. Ő is megtalálta, hogy a jobb oldalon merev a nyakam, feltehetően emiatt húzom előre a vállaimat. És a hátam, hasizmom is nyújtásra - erősítésre szorul. Úgyhogy mindegyik területre csinálunk gyakorlatokat. Mikor megyünk, kell kicsit kapacitálni, de aztán ott már egész lelkes vagyok. Volt egyszer hosszabb masszírozás, az nagyon nem tetszett. Itthonra is kapunk feladatokat, azokat is csinálgatjuk.

A balettra én akartam járni, még úgy is, hogy Emma nem velem jár - ami nagy szó, mert nélküle nemigen csinálok semmit. Anya sokáig gondolkodott, járhatok-e, nem fogok-e ettől többet lábujjhegyezni. Végül megengedte és én nagy lelkesedéssel kezdtem járni. Az első alkalmak után kedvemet szegte, hogy úgy éreztem, nem tudom szépen megcsinálni a feladatokat, és féltem, ha egyedül kellett bemutatni valamit. Azóta ez elmúlt, de azért még így is kell kapacitálni, amikor megyünk. Rögtön eredményeket akarok, és még nem értem, hogy a szép mozgás csak hosszas gyakorlással érhető el. A balett után 1-2 napig általában szebb a tartásom, kihúzom magam, aztán sajnos elhal a dolog. A karomat viszont már szépen a fülem mellé tudom emelni, ami korábban nem ment. Nagyon érdekel a spiccelés, de amitől legjobban tartottunk, nem okoz gondot: a balett miatt nem lábujjhegyezek többet.

Julcsival nagyon rapszódikus vagyok: egyik pillanatban szépen játszok vele, aztán minden ok nélkül elkezdem piszkálni - bosszantani, és vigyorgok, ha visít, aztán meg már idegesít hallgatni. Anyának is beolvastam már többször, hogy folyton csak parancsolgat nekem, nem enged TV-zni és édességet enni és nem is szeret engem. Már nemcsak hisztizek, ha nem tetszik valami, hanem kimondottan haragszom rá, vagy igaziból sírok, hogy nem is szeret.

Máskor elfog a nagylány tudat és lelkesen segítek neki. Apával is szívesen dolgozom, együtt főzünk vagy kertészkedünk. A főzésben már egész ügyesen segítek, szépen betartom, mit hogy kell.

Próbálok Julcsinak is segíteni helyettük, Julcsi viszont nem hagyja. Különösen szeretem, ha Julcsi büntibe kerül, ez nagyon tetszik és ilyenkor én minta gyerek módra eleget teszek. Máskor viszont majmolom a kisbabás dacolását.

Általában jellemző, hogy annak a viselkedését veszem fel, aki épp körülvesz. Ha nyugodt, jó gyerekek vannak velem, én is az vagyok, ha rosszalkodnak, én is követem őket.

Istvánt kitartóan szeretem, minden nap emlegetem, és le vagyok törve, ha hiányzik vagy azt mondja, hogy Rékába szerelmes.

Továbbra is szeretek rajzolni, festeni, színezni. Sokáig lekötöm magam ezekkel. A babázás is sláger, már nagyon kedvesen és gondoskodón bánok a babáimmal. Szeretek beöltözni is mindenfélének.

Volt megint képességfelmérés az obiban, én nagyon jól teljesítettem: mindenben 92 és 100 % között, ami a nagycsoport szint, és csak év végére kell elérni! A csoportban a 3 legügyesebb között vagyok - pedig korban én vagyok majdnem a legkisebb. Így az óvónéni szerint mehetek majd iskolába, de lesz még erre egy másik felmérés is. Erős iskolákat is ajánlott, szerinte bírnám azt is. El volt ájulva, mennyit fejlődtem a nyár alatt.

Sok puszi: Mesi

Negyven hónapos lettem

A hónapban az oviban már jól éreztem magam, csak reggel sírogattam, hogy nem akarok menni, de csak a fáradtság miatt. Mesinek korán kell menni, ezért én se alhatok tovább, a benti délutáni alvás se elég. Hétvégén meg legtöbbször felébredek a rendes hétköznapi időben, így akkor se tudom utólérni magam az alvással. De ha már ott vagyunk, tetszik az ovi, sokszor mondom is! Főleg a foglalkozásokat szeretem, nagyon élvezem a gyurmázást, rajzolást, ragasztást, éneklést - mondókázást. Már a csoportszobában is jól érzem magam. A torna foglalkozásokon viszont nem állok be a körben futásba, még mindig tartok a tömegtől.

Az oviról keveset mesélek és az óvónénik se mesélnek sokat Anyáéknak. Az időbeliség még mindig nem tiszta, így mindenre tegnapot mondok, akkor is, ha már régebben volt. Csak egy-két számomra fontos eseményt szoktam említeni. pl. sokszor emlegetem, hogy az egyik kisfiú csak a leves levét eszi meg. Már elhagytam, hogy mindig bántanak, de azért panaszkodom, ha ellöknek vagy csúfolnak.

Az Anya mániám még mindig megvan, mindent csak vele akarok csinálni. De neki fogadok szót legkevésbé, folyton elszaladok, nem csinálom, leroskadok, ha kér valamit. Mesi balett óráját és gyógytornáját is szeretem, mert addig Anya csak velem van, amíg tart és várjuk Mesit. Rajzolni, olvasni szoktunk közben.

Időnként panaszkodok, hogy fáj a combom a lépcsőzésnél, dobogóra felállásnál - ezért sokszor mászva megyek fel a lépcsőn és nem akarok kezet se mosni. A terpeszbe ülésnél is fáj, ha kinyújtom. A zokni húzás se megy, mert fáj magam elé behúzni a lábam. Mióta Mesi jár gyógytornára, én is szívesen próbálkozom a különféle feladatokkal, bár még nem törekszem pontosan végrehajtani. Van egy kastély építős gyakorlat, azt én is nagyon szívesen csinálom és a lábujjakkal markolós is jól megy.

A szobatisztaság már elég jól rendeződött, de éjjel szinte minden nap kimegyek egyszer pisilni. Már megszokássá vált és akkor is megyek, ha alig jön valami. Persze ilyenkor is csakis Anya jöhet segíteni. Van, hogy felsírok és dobálom magam az ágyban, de nem ébredek fel, és ahogy bejönnek, megnyugszom és már alszom is tovább. Csak ritkán pisilek be, és akkor is már kikelek az ágyból, csak nem érek oda, vagy nappal a játékot nem hagyom abba időben és becsurgatok kicsit.

Az oviban sokat rajzolok, rengeteg rajzzal várom Anyát. Viszont nem vagyok kitartó, alig rajzolok valamit a lapra. Főleg firkálok, alakokat csak néha próbálok. Nagyon érdekel a számolás, szívesen megszámolok mindent, ami épp adódik. A festés, színezés, vágdosás is tetszik. Mostanában csapong a figyelmem, ha egyedül játszom, nem köt le sokáig semmi, hamar előveszek valami újat. Mesivel viszont hosszasan eljátszunk együtt, ha jó a hangulata és nem a bosszantásommal tölti az időt. Van, hogy félek a TV-s mesétől, akkor odabújok Mesihez.

Máskor én is bosszantom, már eltanultam tőle. Aztán meg bömbölök, ha visszavág.

Sok puszi: Julcsika

Töklámpás

Apa idén is csinált nekünk töklámpást! Tavaly is nagyon tetszett, így már nagyon vártuk! Mi is segítettünk elkészíteni!

A dédimamáék sírjához is ellátogattunk idén is és vittünk virágot.

Puszi: Mesi és Julcsi

Őszi pihenés Siófokon

Az őszi szünet előtt mindketten kötőhártya gyulladást kaptunk, úgyhogy kérdéses volt eljutunk-e valahova. Aztán rendbe jöttünk, de addigra már nem volt sehol hely, így kerültünk Siófokra. Egy gyerekbarát szállodában laktunk, nagyon tetszett! Van egy külön játszóház berendezve, ahol sok gyerekprogramot is szerveznek az ottani óvónénik: volt festés-ragaszás-hajtogatás, este táncház, arcfestés. Fanniék is voltak már itt többször, ők ajánlották a helyet.

A medencében nagyokat usziztunk, én a mély vízbe is bementem! Azért Anyáék rábeszéltek a karúszóra, mert anélkül a nagy lelkesedésben hamar elfáradtam és sokat ittam a vízből. De nagyon élveztem, már egyre jobban megy a gyors kartempó, és Anya a mell kartempójára is tanítgatott. Apával is sokat usziztam, és vízibuszoztam is a hátán! A kert is nagyon klassz, van játszótér is benne!

Puszi: Mesike

************

Nekem is nagyon tetszett Siófokon!, Én a játszóházban főleg csúszdáztam és kézműveskedtem. 

A táncba még nem mertem beállni. A kinti játszótér is nagyon tetszett.

Kicsit féltem a Shrektől, ami az étteremben ment a gyereksarokban, így odabújtam Mesihez.

Sajnos a végére megint lebetegedtem, aztán itthon be is lázasodtam. De így is nagyon jó volt, sokat emlegetem azóta is! Itthon a legóból is megépítettük a szállodát!

Puszi: Julcsika

Iskolai játszóházban

Anyáék már lázasan keresik nekem, melyik iskolába járjak majd, így ehhez kapcsolódóan jártunk a kerületi művészeti iskolában, ahol játszóházat rendeztek az ovisoknak. Volt táncolás, festés, ragasztás. A táncba először féltem beállni, de aztán szépen részt vettem, ügyesen tudtam követni. A festésbe, ragasztásba Julcsi is beállt, mindkettőnknek nagyon tetszett. 

Közben Anyáék körbenézhettek a suliban, kérdezhettek a tanároktól. A kerületben a legtöbb iskolának van egyfajta profilja, erre fordítják a kötelező órakereten felüli órákat. Ebben a suliban rajzot vagy néptáncot lehet tanulni nagyobb óraszámban. Több jó iskola is van a közelben, Apáék még nem tudják, melyiket válasszák nekem.

Sok puszi: Mesi

Szüreti mulatság

Végre részt vehettem én is  az ovis szüreti mulatságon. Eddig mindkét évben pont erre lebetegedtem, de most végre nem! Délelőtt voltak játékok, must készítés, mi is tapostuk a szőlőt és ittunk a művünkből! Délután táncház volt. Én nagyon élveztem Emmával! Julcsi még nem mert beállni, nagyon hangosnak találta és a tömeget se szereti, csak figyelte, mit csinálunk. Utána volt sütivásár, az már mindkettőnknek bejött!

Sok puszi: Mesi és Julcsi

Feri papa szülinapja

A hónapban volt Feri papa szülinapja! Ismét összegyűltünk és együtt ünnepeltünk. Nagyon szeretem, ha Fanniékkal találkozhatunk, olyan jókat lehet velük játszani!

Nagyon boldog szülinapot, Papa!

Sok puszi: Mesi és Julcsi

Kirándulás Szigetszentmiklóson

Egyik hétvégén a jó időt kihasználva ellátogattunk a szigetszentmiklósi tanösvényre. A Duna egy holtága mellett megy, lehet látni hattyúkat, kacsákat, más madarakat, kagylókat, békákat és bemutatja a láp növényzetét.

Egy játszótér is van, fára mászni is lehet!

Kicsit tartottam a túrázástól, mert túl kimerítőnek találtam a legutóbbi túrát a nyaraláson. De aztán már élveztem, amikor kiderült, hogy nem felfelé kell kaptatni. Nagyon kellemes kis kirándulóhely, sok más kisgyerekes család is jött.

Puszi: Mesi és Julcsi

Hatvannégy hónapos lettem

Már meséltem, hogy a hónap legfőbb újdonsága, hogy elkezdtem összeolvasni! Nagyon gyorsan fejlődök, szavakat már egész gyorsan kiolvasok, sőt már a kisbetűket is tudom, s így mondatokat is el tudok olvasni. És meg is jegyzem, mit olvastam! Így a mesekönyveket is próbálom már olvasgatni, 4-5 mondatot szívesen végigolvasok. Csak a sokféle design-os írás zavar meg, pl. hogy az i, j, betűket sokszor megtévesztően írják. Meg a sok külföldi szó is zavaró, amit nem értek, mikor elolvasom. Az első hetekben folyton olvasni akartam, ami túlságosan elfáraszt, így végül az esti mesét is előre kellett hozni a fürdés elé, mert teljesen felpörögtem, hogy közben én is olvasom.

Az írással is lelkesen haladok! Már hosszú szavakat, több szavas kifejezéseket is próbálok leírni. Időnként tükörírással írom a betűket vagy a számokat (pl. az S, N, Z, 6, 9, fordítva néz ki), vagy jobbról balra haladva. A N betű még néha kifog rajtam, nem hallom meg a szóban és kihagyom.

Az ovikezdés jól ment! Némi gondot jelentett, hogy korábban kell kelni, az első napokban nehezen haladtam a reggeli teendőkkel a fáradtságtól, de hamar beálltam az új kelésre. Viszont lelkesen mentem már az elejétől. A többiek is behozták a biciklit a jóidőben, így én is újra rákaptam és sokat biciklizek az oviban. Sajnos a fejlesztő torna nem lesz idén az oviban, de minden nap van torna, amin direkt miattam csinálunk nyújtó gyakorlatokat is. Ezekkel a lábam egyelőre nem romlott le.

Haza viszont nem akarok gyalog menni, mert lett egy új német juhász kutya az egyik háznál, akitől nagyon félek, nagyon ugat és nekiugrik a kerítésnek. Mostanában még a kiskutyáktól is félek és ezt Julcsira is átragasztottam.

Az oviban továbbra is Emma a legjobb barátom, és mindenben őt követem, az ő véleménye számít. Ha nincs ott, akkor viszont már másokkal is próbálok játszani.

Az ovikezdés óta megint visszaesett Julcsival a kapcsolatom, sokat bosszantom megint, és tetszik, hogy bömbölni kezd, de aztán meg idegesít, ha bömböl. Folyton irányítani akarom mindenben, semmi teret nem engedek neki. Őt is majmolom, mivel nagyon anyás lett, így én is ragaszkodom, hogy nekem is minden jusson Anyából, ami neki, pl. én is fogni akarom a kezét, hétvégén én is rohanok át Anyáékhoz odabújni. És a dacolásban is utánozom, én is durcáskodom, elszaladok, nyavajgok. És már nekem is kell rongyi.

Voltunk a neurológus doktornéninél is, de nem sok újat mondott, most a genetikai betegséget mondta a lehetséges okok közül, hogy az a legvalószínűbb, hogy amiatt lábujjhegyezek. Merthogy szerinte az oxigénhiány vagy fekvési rendellenesség miatt ekkorra már el kellett volna múlnia a sok Dévényezés mellett. Korábban meg épp azt mondta, hogy annak van legkisebb esélye, hogy genetikai oka van. Lenne erre egy elég kellemetlen diagnosztikai vizsgálat, ami a genetikai betegséget kimutathatná vagy kizárhatná, de ha meg is csinálják, nem tudnak más kezelést ajánlani, csak a gyógytorna, Dévény jön szóba akkor is. És nem mindenkinél mutatja ki ebben a korban. Úgyhogy egyelőre Anya nem akarta.

Engem is elért a Jégvarázs őrület: meg is néztük a filmet itthon, de nagyon féltem tőle, párszor ki is akartam kapcsoltatni. Azért segített, hogy Anya közben próbálta magyarázni, mi történik, így végül csak' végignéztem. De csak többszöri átbeszélésre értettem meg. A figurák viszont nagyon tetszenek, főleg Elsa. Van már jégvarázsos pólóm és pizsamám is, nagyon boldog vagyok velük. A farsangon is az akarok lenni.

Gabi néni esküvője kapcsán fő téma lett, hogy ki kibe szerelmes: én megint Istvánba vagyok! Sajnos Réka is, és István hol őt, hol engem választ. Nagyon boldogan meséltem, hogy egyszer azt mondta: "Mesikém, mindjárt jövök, egy perc!" Puszit is adtunk már egymásnak!

Sok puszi: Mesi

Harminckilenc hónapos lettem

A hónap az oviba beszokással telt. Pár nap után már voltak kisebb foglalkozások, ez mindig élmény nekem és élvezem, mindenben részt veszek.  Ekkortól már jobban szerettem járni. Szoktunk tornázni, énekelni-mondókázni, gyurmázni, ragasztani, festeni, vágdosni. Sokszor mesélnek az óvónénik, ezt is nagyon szeretem. Az első héten még együtt vittek Anyáék reggel, akkor mindig sírtam, aztán második héttől már a rendes kerékvágásban, Apa vitt és Anya hozott. Második-harmadik hét körül már Apának nem sírtam reggel. Ha reggel mégis Anya vitt, akkor sírtam, csak nemrég óta van, hogy már neki sem sírok. És az oviban is egyre kevesebbet. Az óvónénik szerint inkább elfáradtam és akkor kezdett hiányozni Anya. Akkor vigasztalanul sírtam, de aztán, mintha elvágták volna. Ez is egyre ritkult. A tornateremben először sírtam, mert eszembe jutott, hogy a nyílt napon Anya is ott volt, és nem értettem, most miért nincs. A nyílt nap egyébként még március körül volt és én emlékeztem rá! Máskor is emlegettem, hogy azért sírok, mert a beszoktatás elején még ott volt velem Anya, most meg nincs.

Az udvaron jobban szeretek lenni, délután haza se akarok jönni. Nagyon örülök, hogy Mesi át szokott jönni a mi udvarunkra. A csoportszobában még nem annyira érzem komfortosan magam, ezért ott volt, hogy délután sírogattam, amikor még nem jött Anya. 

Eleinte még tartottam a gyerekektől, mindig azt meséltem, hogy mindig bántanak, ellöknek, rám csapnak. Anyával már a Katicás időkben is sokat beszélgettünk erről, hogy többen vagyunk és véletlenül is történhet ilyen, de akkor nem volt áttörés, sőt egyre jobban tartani kezdtem a gyerekektől. Itt az oviban viszont pár hét alatt szép lassan elmúlt ez a félelmem, azóta már nem mondom, hogy bántanak. Leginkább Kittivel barátkozom, de sokszor emlegetem a két Grétinket is, hogy velük játszottam.  

Az óvónénikről is először azt meséltem, hogy félek tőlük, de ez is oldódott. Először Szilvi nénit szerettem meg, először tőle is féltem, de azóta már megszerettem. Aztán Anikó nénit is megszerettem. A dadus nénink, Györgyi néni még nem áll ilyen jól nálam, nagyon mély hangja van, ez is ijesztő nekem. 

Időnként Anya nem ért oda délután időben és akkor átmehettem Mesiékhez, de volt, hogy csak az ügyeletes csoportba mehettem. Ez viszont nem okozott különösebb gondot.

A szobatisztaságban a beszoktatós héten nagyon visszaestem, de aztán a következő hétre rendeződött a dolog. Azóta az ovi miatt már nincs probléma. Viszont mióta éjjelre nincs pelusom, szinte minden éjjel egyszer felébredek és bömbölök, ilyenkor vagy megyek pisilni, vagy már az is elég, ha bejön Anya, akkor megnyugszom és alszom tovább. Aztán van, hogy utána megint felébredek és akkor már kimegyek pisilni. Van, hogy nem érek oda és becsurog, ettől eléggé kétségbe esem. De az ágyba nem szokott bemenni, onnan még időben kikelek. Nap közben se szeretek pisilni menni, nem akarom otthagyni a játékot. sokszor egy picit becsurgatok.

Az ovi óta kevesebbet alhatok, emiatt jellemzően fáradtabb vagyok. Reggel 6.45-kor kelünk, mert Mesinek már 8-kor foglalkozás van. Délután csak max. 2 órát alszunk az oviban, ami nekem kevés, itthon előtte többet aludtam. Este csak 9-re kerülünk ágyba, sajnos Apa elég későn ér haza, így nem tudunk előbb elkészülni. Sok nekem ez így, Anya is hiányzik, így nagyon anyás lettem, mindent vele akarok csinálni, és nyűgös - hisztis is vagyok, nem fogadok szót, elengedem a fülem mellett, ha szólnak, vagy leroskadok, elszaladok, dobálom a játékokat. Jellemzően öltözködni, kezet mosni, fogat mosni nem akarok.

Az óvónénik szerint az oviban nincs velem gond, ott szépen öltözök, eszem, alszom, néha bömbölök vagy visítok, de ez is egyre ritkább.

A mozgásom is fejlődött, már pár mp-ig tudok egy lábon állni. A Sári mamánál már tudtam tekerni a tekerős biciklit pótkerékkel, csak be kell indítani kicsit. Az építőkockákból egyre szebb és változatosabb tornyokat építek. Szeretek rajzolni - festeni, néha már embert is próbálok, de legtöbbször csak színes foltokat készítek. Vágdosni is imádok, de még csak papírfecniket gyártok. Ragasztani is próbálok. A feladatos könyvek is érdekelnek, főleg a matricákat szeretem megkeresni és beragasztani a megadott helyre. De a párosítós feladatok is jól mennek, és a különbség keresős feladatok is érdekelnek. A vonal rajzolósakat is egész ügyesen csinálom. A színezéssel sokat haladtam, már igyekszem betartani a kontúrokat és legfeljebb picit megyek ki. A labirintusos-útkeresős feladat még nem megy, de érdekel. Azért ezek még nem kötnek le sokáig.

A kirakókat és a memóriajátékot még mindig nagyon szeretem, ezekkel hosszasan elfoglalom magam. Meséltem Anyának, hogy az oviban Kittivel együtt is játszottam memóriajátékot vagy kirakót - ilyenkor egyet én, egyet ő rak be.

Érdekel - Mesi révén - az angol is, pár szót már én is megjegyeztem, főleg a Dórából: red, green, blue, sister, brother.

A betűk közül már jópárat felismerek a számítógépen. A számolás nagyon érdekel, már szépen elszámolok húszig, és kb. tízig elég jól meg is tudom számolni a dolgokat, legfeljebb 1-el tévesztem el. Szívesen szórakoztatom magam azzal, hogy megszámolok mindenfélét.

Én is nagyon szeretek TV-zni, főleg a Kisvakondot és a Milót szeretem. És az édességet is szívesen eszem, viszont sokszor csak belekóstolok, vagy csak pár falat elég, és ha ez megvolt, otthagyom.

Sok puszi: Julcsika