Bilizek!

Képzeljétek, óriási dolog történt, a héten rászoktam a bilire!

Úgy kezdődött, hogy Julcsi  a múlt hét szerdán elkezdett kúszni! Anyáék nagyon örültek, így gondoltam, nekem is ideje lenne már megörvendeztetni őket valamivel. Úgyhogy még aznap szóltam, hogy pisilni kell és nyomtam egy nagy adagot a bilibe. Mivel ez már jó régen nem fordult elő, örültek is nagyon és kaptam egy nagy szívecskét is a dicsőség táblámra! A következő napokban egyszer-egyszer levettem magamról a pelust alvás után, de a bilibe már nem ment semmi, mert minden a pelusba ment.

Aztán szombaton alvás után megint levettem magamról a kakis pelust a szobában, de sajnos olyan sokat vacakoltam vele, hogy a pisi már a padlóra ment, nem értem oda a bilire. Mivel ezek szerint érzem, hogy mikor kell menni, így Anyáék elhatározták, hogy akkor mostantól nappalra bugyit kapok. Először megijedtem és kértem volna a pelust, de nem adták. Mondták, hogy nincs értelme, ha leveszem, amikor jön a pisi, mert úgy mellémegy: És akkor már nem is kell pelus, ha érzem, mikor jön. Az az igazság, hogy régóta képes vagyok már mindent megcsinálni ezzel kapcsolatban - szólni előre, levenni a ruhákat, tartani, míg leöltözök, kezet mosni stb., - és egyszer-egyszer be is mutattam egyiket-másikat, hogy már tudom, de utána mégse akartam az egészet. 

Első és második nap kb. fél óránként mentem pisilni, nehogy baj legyen, plusz nagyon tetszett, hogy Anyáék jönnek segíteni és velem foglalkoznak. Szerencsére hosszú hétvége volt és Apa is itthon volt, úgyhogy mindig volt, aki segítsen nekem. A bilit és a szűkítőt is próbálgattam. Első és második nap 2-2 pisi baleset volt, a kakit még alvás után a pelusba nyomtam.

Aztán kipirosodott a kezem a sok kézmosástól, plusz az sem lelkesít, hogy a szűkítőnél csak hideg vízzel lehet kezet mosni. Meg Anya mondta, hogy hétfőtől Apa már nem lesz itt, és egyedül kell ügyeskednem, ha ő épp Julcsival van elfoglalva. Úgyhogy hétfőn, a harmadik napon már kevesebbszer mentem, például a délutáni alvás után voltam, és aztán egészen vacsora előttig bírtam. A harmadik naptól már nem volt a pisivel baleset. Az első kaki is jól ment, csak rögtön felpattantam, ezért mellépottyant. A második kakinál sajnos Anya épp Julcsival volt elfoglalva, így egyedül próbálkoztam. Az eleje még jó helyre ment, de aztán megint felpattantam és a vége mellé ment. Anya még mindig nem tudott jönni, én meg nagyon kétségbeestem és nagyon sírtam. De ő biztatott, hogy nagyon ügyes vagyok, csak ne pattanjak fel. Gyűjtöttem egy csomó szívecskét is a dicsőség táblámra!

Kedden a Sári mamáékhoz mentem és ott is aludtam. Kedden nem kakiltam, elment a kedvem a kudarctól. Aztán szerdán már azzal sem volt gond és azóta is minden remekül megy, semmi baleset. Úgyhogy mondhatjuk, hogy 4 nap alatt nappalra "szobatiszta" lettem! És mindent egyedül is meg tudok csinálni, kivéve, hogy a bugyit még nem tudom egyedül felhúzni és ugye a kakit kitörölni.

Hétfőn a délutáni alvás előtt annyit beszélgettünk az öltözködésnél, hogy Anya elfelejtette rám adni a pelust. De nem lett baj, felébredtem és szépen mentem egyedül pisilni. A Sári mamánál is szárazan ébredtem, úgyhogy ma, az ötödik napon a délutáni alváshoz már - direkt - nem kaptam pelust. Éjszakára egyelőre még kapok, mert bár valószínűleg csak ébredéskor megy bele, nem akarjuk siettetni, hogy ne kelljen emiatt kipattannom az ágyból. 

Sok puszi: Mesike

Kúszom !

A mai napon nagy mérföldkőhöz érkeztünk: elkezdtem előre kúszni! 

Még tegnap voltunk a Dévény masszázson, és sajnos megint nagyon fájt, végig sírtam. Pedig az utóbbi időben már csak a végén sírtam. Tegnap nem voltam jó formában, keveset ettem előtte, és nem aludtam eleget. A legjobban a lábamnál fájt, de megint fájt a vállamnál is. Viszont, ha ennyire fáj, másnapra megtáltosodom! Így is lett, tegnap a masszázs után egy jó nagyot aludtam, ma pedig arra ébredtem, hogy tudok előre kúszni! Mesi építőkockája volt a célpont, amivel remekül lehet kalapálni! Ellöktem magamtól, s a szokásos dühöngés helyett most nekiduráltam magam és szépen előre húztam magam a kezeimmel. Több húzást is tudtam csinálni egymás után és haladtam előre! Egyelőre nem a kommandós módszert követem, hanem mindkét kezemmel egyszerre húzom magam. Eddig nem is nagyon próbáltam, vagy ha mégis, nem haladtam semmit. Még csak az építőkocka hoz lázba, más játék kedvéért egyelőre nem indultam be. S a lábammal még nemigen tudok rásegíteni, csak a jobb lábamat húzom fel, de azzal se tudok még lökni magamon. Tegnap annyira fájt ott a masszázs, hogy nem is sokat masszírozta a Vera néni, de talán majd a jövő héten még dolgozunk rajta és akkor már lábbal is tudok rásegíteni.

Szerencsére Apa is itthon volt, amikor reggel bemutattam az új tudományomat! Nagyon örültek Anyával, hogy ilyen ügyes vagyok! Ma nagyokat durmoltam, hogy elmélyítsem a tanultakat.

Sok puszi: Julcsi

Harminchárom hónapos lettem

A hónap újabb változásokat hozott, vagyis inkább visszataláltam korábbi énemhez. Valószínűleg már eluntam a tél okozta bezártságot, ezért megint elkezdtem rosszalkodni. Illetve elég rapszódikus vagyok: sokszor szépen eljátszom, majd egyszer csak hipp-hopp előbújik belőlem a kisördög.

Kezdődött azzal, hogy megkaptam az új takarómat, így elhagytuk a hálózsákot, aminek nem volt olyan jó az anyaga és folyton megizzadtam. Na, kitaláltam, hogy nem tudok betakarózni és elkezdtem kirohangálni az ágyból és átjárogatni Anyáékhoz ezzel az ürüggyel. (Persze be tudok takarózni, Anya is látta, ezért is merte megvenni a takarót.)  A dolog odáig fajult, hogy megint nagy veszekedések voltak Anyával. A csúcs az volt, hogy jöjjön át Anya betakarni a tigrisemet. Ekkor végül elvette a takarómat. Utána azt találtam ki, hogy szomjas vagyok, vagy Julcsira felébredtem, stb. és nem tudok visszabújni a hálózsákba - ezt tényleg nem tudom egyedül. A hónap végére már odáig jutottunk, hogy nappal legfeljebb 1 órát aludtam, éjjel pedig többször keltem, mint Julcsi. Apa is beszállt az éjszakai műszakba, de ez se segített. A takarót is visszakaptam, de ez se hatott meg, így viszont könnyebb újra lefektetni. Végül tegnap és ma Anya már azzal fenyegetett, hogy nem nézhetek Kisvakondot, se mást, ha ezt így folytatom - na ez hatott! (De ez szigorúan véve már a következő hónaphoz tartozik.)

A rosszalkodás más területei a kézmosás, pelenkázás, öltözés, evés. Kezet mosni sose akkor akarok, amikor kell, vagy egy maréknyi szappant nyomok ki; a pelenkázást igyekszem elsumákolni; öltözni legfeljebb lefelé akarok. Az evés terén, megint elkezdtem ledobálni az ételt, amit egy azonnali büntivel sikerült még csírájában elfojtani. A repertoárba tartozik, hogy izgek-mozgok a széken, direkt magamra öntöm az innivalót, kézzel eszem a kanalazni valót, leszedem a vajat a kenyérről.

A szobatisztasággal viszont haladtam: már képes vagyok rá, csak nem akarom csinálni! Egyszer sikerült előre szólnom és a bilibe kakilni. A pisilés már régóta megy és termelek nagy adagokat, ha olyan a kedvem, de ez egyre ritkább. Párszor megpróbáltuk elhagyni a pelust, de többször is bepisiltem. Máskor én vettem le a nadrágomat és a pelust is Julcsi fürdetése közben, rá is ültem a bilire, de nem oda nyomtam, hanem 1 perc múlva a padlóra. Mivel Julcsit épp öltöztette Anya, lelkesen tudósítottam a történteket és büszkén újságoltam, hogy úgy csináltam, mint a Bilimesékben a Blanka.

Julcsit nagyon szeretem, de kezd nemtetszeni, hogy mostanában többet van kint a járókából és hozzányúl a játékaimhoz. Azzal nem volt gondom, hogy a már nem használt játékaimat megörökölte, most viszont az aktuálisakhoz is hozzányúl! Néha rámjön, hogy elviszem a közeléből őket. Erre Anya mondta, hogy ne legyek csúnya irigy, és hogy csak kölcsönvette őket és mindjárt visszaadja, meg hogy ő is kölcsönadta a fürdős halait és a plüssállatait. Ennek hatására finomítottam a módszereimet és amikor nem látják, kiveszem a kezéből és mondom, hogy "Most adta vissza!" De egyelőre csak pár pengeváltás volt Julcsival ezügyben.

Egyébként szeretem Julcsit utánozni: én is gügyögök, hanyatt fekszem és rugdosok, stb. Máskor nagylány vagyok és magyarázok neki mindenféléről.

Mostanában leginkább babázni szeretek. Már nemcsak egy-egy babával játszom egyszerre, hanem bevontam az összes plüssállatomat és mindnek főzök, altatom őket, pelusozom, vigasztalom, stb. Újra felfedeztem a babaházamat. A babákat kineveztem a családunk tagjainak és sokszor azt játszom, ami velünk történt. Még mindig szeretek főzni, kint és bent, hóban és fagyban is. Emellett másik kedvencem a mese olvasás, mesekönyv nézegetés. Imádok orvos lenni, a babák is folyton betegek. Szeretek boltos is lenni.

Szeretek legózni is, de már inkább én akarok építeni.

Apának sikerül újra rávennie a szánkózásra. Most, hogy itt a tavasz, újra lelkesen futóbiciklizem, már emelkedőn felfelé is megy. Közben úgy megnőttem, hogy fel kell majd emelnünk az ülést. Emellett megkedveltem az egyensúlyozó labdát is, és a kanapéről is előszeretettel mutatok be egyensúlyozó mutatványokat - ennek már kevésbé örülnek Anyáék, mert időnként lepottyanok.

A hónap másik újdonsága, hogy tudok őszintén bocsánatot kérni. Ez azért is nagy dolog, mert Anyáék sose követelték meg tőlem, hanem ellestem tőlük! Ha a hisztimmel felébresztem Julcsit és nagyon sír, magamtól odamegyek és mondom, hogy "Bocsánat, hogy felébresztettelek!" Máskor pedig leejtettem egy játékot és szétesett, én nagyon megijedtem, hogy rosszat csináltam és mondtam: "Megígérem, hogy nem csinálok többet ilyet!"

A szókincsem pazar, nagyon választékosan beszélek. Akivel csak találkozunk, első szava, hogy milyen szépen beszélek és rögtön utána, hogy mivel értük el ezt. Mindent felszívok a mesékből és jól használom. A kötőhangokat viszont még mindig sokszor elhagyom és az igéket is sokszor rossz mintára ragozom. Énekelni nem akarok, szavalni viszont szeretek, de csakis magamnak. Szeretek telefonálni: ha Apáék beszélnek valakivel, én is feltétlen beszélni akarok vele és újságolom, ami eszembe jut és szépen elbeszélgetek.

Nem tudom, meséltem-e már, milyen jól tájékozódok. Az autóban ülve hátulról tudósítok, ki melyik házban lakik, merre kell hazamenni, hol vásárolunk, hol van a Ringató, felismerem és szólok, ha mindjárt megérkezünk az úticélhoz. Azt is megjegyeztem, hol voltunk gyógyszertárban az Ági Mamával, majd hónapokkal később ugyanott megkérdeztem, kell-e most gyógyszert vennie.

A gyerektársaság továbbra is hiányzik. Lencsit sokat emlegetem, hogy hívjuk át megint őket vacsorázni. A hétvégén át is jöttek, én pedig olyan boldog voltam, madarat lehetett fogatni velem! Azóta is emlegetem, hogy mikor jönnek megint.

Sok puszi: Mesike

Nyolc hónapos lettem!

A minap lettem nyolc hónapos!

Ebben a hónapban a fő újdonság, hogy - hála a Dévény masszázsnak - végre sikerült hátról-hasra is átfordulnom és ezt lelkesen gyakorlom! Azóta már hemperegni is szeretek, ha elunom magam, fordulok párat, hátha máshol érdekesebb. Sokszor kinézek valamit magamnak, amit szeretnék megszerezni, de még egyelőre nem sikerül célirányosan odahempergőznöm. A kúszás még nem megy, csak hátrafelé tudok haladni, főleg a járóka rácsaiba szoktam betolatni. Mivel előre szeretnék menni, ezt nem is tudatosan csinálom, egyszerűen csak így sikerül. Előre még nem megy, párszor már sikerült a lábamat felhúzni magam mellé, de előre haladni még nem tudok. Kedvenc elfoglaltságom, hogy hason egyszerre csapkodok a lábammal és a kezemmel is, majd elrepülök! Nagyon megkedveltem a csapkodást és a kapirgálást is! Kézzel is csapkodok, és ha sikerült egy tárgyat megszerezni, akkor azzal is. Másik kedvencem, hogy hanyatt fekszem és igyekszem a lábaimmal felkapaszkodni valamire és azt rugdosni - nagyon tetszik, hogy milyen nagy hangokat fejlesztek! A kezem is ügyesedett, már tudatosan meg tudom nyomni a zakatoló vonatom gombjait, még a legkisebbet is, pedig az borsó méretű. Ha a kezembe kerül, folyton ezt nyomkodom, a többiek néha már nem bírják hallgatni.

Szeretem a tükörképemet nézegetni és megfogni. Kezdenek nagyon érdekelni a nyakláncok, órák és más csillogó dolgok. A lámpákat már régóta imádom nézni, akkor is, ha épp nem égnek, várom, hátha felgyulladnak. Ha épp valaki kezében vagyok, tornászokat megszégyenítően hátra hajolok, hogy láthassam a lámpát. A TV is nagyon érdekel, de sajnos elbarikádozza Anya előlem, ha ott vagyok és megy. Mindenesetre igyekszem túlkiabálni, így nem igazán lehet mellettem tévézni. Szeretek pacsit adni és van, hogy kérésre is megy! A Ringatót nagyon élvezem, figyelmesen hallgatom az énekeket, a játékok mulattatnak és boldogan barátkozom a többi babával.

Egyre többet gügyögök! Ezzel már ki tudom fejezni, ha mérges vagyok, tetszik valami, vagy fáradt vagyok és panaszkodom. Ilyenkor más hangmagasságon és mást mondok. Ha éhes vagyok, akkor pedig nagyokat cuppogtatok! Ha szólítanak a nevemen, odanézek. A kedvencem az Ede, eddeddedde, bübübübü. Kiscica módra egész magas hangon is nyávogok, de ezt akkor szoktam, ha tetszik valami.

Az éjszakai alvásom javult, általában kétszer kelek, és ebből az elsőnél többször is sikerült már evés nélkül visszaaltatni. Apának mindig sikerül, Anyának nem megy annyira. Van, hogy ezen kívül is megébredek, de akkor hamar egyedül visszaalszom. Reggel 6 és 7  között ébredek. Nappal viszont egyre rövidebbeket alszom, a hó végére általában már csak kétszer fél órát. Ezen felül, ha kimegyünk, akkor a babakocsiban is szoktam szundítani, kb. 20 perceket. Nappal egyedül nem igazán sikerül az ágyban elaludnom, mindenképp cici kell. Persze ha nem Anya altat, az más. Próbálkoztunk azzal is, hogy fent alszom, de az se hozott eredményt. Estére mindig elfáradok és néha nem bírom ki a fürdésig és bealszom a hintában. Így megy le a függöny:

Vagy vacsi után alszom be:

Valószínűleg fáj a fogam és azért alszom rosszul. Kapom a Chamomillát, 3-3-4 bogyót naponta, ez segít valamennyit. A nyálam így nem folyik annyira és kiegyensúlyozottabb vagyok. Így is mindent és mindenkit harapdálok, ruhán át is akkorát, hogy felsikít, aki épp tart engem! Mondanom se kell, fogam még egy sincs és továbbra se "fehéredik" egyik se, hanem az egész ínyem domborodik, pontosan látni, hogy hol vannak benne a fogacskák.

Bár eléggé kellett kapacitálni, sikerült növelni a szilárd kajcsi mennyiségeimet, ez is hozzájárult a jobb éjszakai alvásomhoz. Éjjel és reggel tejcsizek, tízóraira kapok kb. 50 ml gyümit, ebédre kb. 3/4 üveg főzeléket. Uzsira tejcsizek, vacsim 120 ml Sinemil rizspép, lefekvés előtt is tejcsizek. Plusz a napközbeni alvásokkor is tejcsizek. Vizet is iszom már a csőrös pohárból, bár továbbra is harapom, nem szívom. A kanalazás már tökéletesen megy. Párszor volt, hogy ráharaptam a kanálra és annyira fájt, hogy utána nem is voltam hajlandó enni. Amióta beállítottuk a Chamomilla adagomat, azóta ezzel nincs gond. Lényegében mindent megeszek, a gyümölcsök a kedvenceim! Eddig csak a magában borsó és magában krumpli nem ízlett. Sajnos ebből még nem ehettem:

Mesit nagyon szeretem és akkor vagyok boldog, ha ott van a közelben. Őt is szeretem csapkodni, a haját cibálni, rugdosni, amit megadóan tűr. Igyekszem megszerezni a játékait, nagyon tetszenek az építőkockái és a babaháza! Néha kiveszi a kezemből őket, mondván, hogy épp visszaadtam, én meg ráhagyom.

Minden más ismerőst is széles mosollyal köszöntök. Ha viszont hosszabb ideje nem láttam valakit és jön üdvözölni, sírni kezdek, amikor közel hajol hozzám. A mélyebb férfihangoktól egyébként is sokszor megijedek. De pár perc alatt feloldódom és akkor jöhet mindenki és karba is kaphat!

8400 g vagyok és 72 cm. Hurkáim nagyok, imádom, ha gyurmázzák őket. Tokám akkora, hogy sál szinte nem is kellett. Szemem színe bizonytalan, pár hónapja elkezdett bebarnulni, de ez megállt, most olyan kékes-zöldes-szürkés. Az influenza kicsit engem is elkapott, bár lázam nem volt, de kb. 2 hétig köhögtem, nehezen szabadultam meg tőle. Azóta már jól vagyok! A Dévény masszázsra hetente járunk továbbra is, még mindig sírok, de már nem végig. Mindig változik, hogy hol fáj legjobban.

Sok puszi: Julcsi

Elköltöztem

Tegnap kiköltöztem Anyáék szobájából és külön szobám lett!

A dolog úgy indult, hogy ha Anyáék 23 óra és éjfél között jöttek be lefeküdni, mindig felébredtem és onnantól már keltem legalább 3 óránként. Ha viszont utána jöttek és nem ébredtem fel, akkor sokkal tovább aludtam egyhuzamban. De akkor is mindig mocorogtam, amikor bejöttek. Úgyhogy szerdán tartottunk egy próba éjszakát: Anyáék lent aludtak a nappaliban, én pedig szépen fent az ő szobájukban. Fél 3-kor dünnyögtem kicsit, de magamtól visszaaludtam, először csak fél 6-kor kellett feljönni hozzám.

A jobb alvásomhoz az is hozzájárult, hogy amennyiben éjfél előtt ébredtem, - mivel már jól halad a hozzátáplálás és biztosan nem vagyok éhes - nem kaptam cicit, hanem Apa vagy Anya visszaaltatott. Apának ez nagyon jól megy, pár perc és már aludtam is. Anyával tovább szokott tartani, vagy nem is sikerül, úgyhogy ez Apa feladata lett. Pár alkalom után már nem is keltem fel éjfél előtt.

A mai első külön éjszakámon is szépen aludtam fél 3-ig, akkor ettem és visszaaludtam, majd fél hétkor keltem. 

Mesit nagyon lelkesítette, hogy már ilyen nagylány vagyok és boldogan segédkezett a bútorok átrendezésében. Anya mondta neki, hogy ha még nagyobbak leszünk, akkor majd együtt lakhatunk az ő lila szobájában. Mesinek nagyon tetszik az ötlet! Sajnos ez most még nem működik, mert én nem bírok addig fent lenni, mint ő, ő pedig nem tudna csendben lefeküdni, mikor én már ott aludnék. 

Sok puszi: Julcsi