Gondolom a szokásos összefoglalót már nagyon várjátok, így kezdem is!
Legtöbbet megint a beszédben fejlődtem, mindenre válaszolok, kommentálom, amit csinálok. A szókincsem nagyon gazdag lett, ami jórészt a képes könyveknek és a mondókáknak, daloknak köszönhető. Nehéz szavakat is ki tudok mondani, mint például: palacsinta, paradicsom, gügyög, Jusztícia - Apának van egy ilyen szobra -, Szaturnusz - ez utóbbiról még később is mesélek. Néhány szót még elferdítve, de nagyon aranyosan mondok:
kapakosz - kapaszkodsz
számítop - számítógép
megséssük - megnézzük
hintegetünk - integetünk
Ha valamit szeretnék, szívszorítón könyörgően tudom kérni: "Szeretnéél!". Olyan szívszorító, hogy ellenállni nemigen lehet. Ha tudom, hogy valami olyat kérek, amit nem lehet, eltakarom a kezemmel az arcomat, kikukucskálok mögüle és könyörögve kérem, hogy Szeretnééél! Szeretnéél! ... Csokit!" Apáék csak tűnődnek, hogy ezt hogyan tudtam ilyen ellenállhatatlanra kifejleszteni, mert nemigen láthattam erre példát.
Két-három szóból álló mondatokat is kezdek már mondani. Legtöbbször még mindig E/2-ben beszélek a saját cselekvéseimről, de néha már eltalálom az E/1-et. A múlt időt szépen használom. A felszólító mód is megy, és T/1-ben mondom, hogy mit csináljunk. A teljes nevemet is meg tudom már mondani, bár először még mindig Tábla Emesét mondok, aztán ha visszakérdeznek, javítom. És azt is hozzáteszem, hogy "Kislány!" vagyok. A mondókák, dalok nagyon tetszenek, Anyával sokszor nézzük őket a youtube-on. Ez nagyon tetszik és sokat segít megtanulni a szöveget, de Anya eléggé korlátozza, hogy mennyit nézhetem és ezt elég rosszul viselem, sokszor követelem, hogy nézzük. Anya nem akarja, hogy egész nap ott üljünk a számítógép előtt, plusz a gombokat is összevissza nyomkodom. Mert ha eluntam egy dalt, akkor én akarok átkapcsolni másikra. Általában folyton a Csiribirit akarom nézni. A dalokból, mondókákból már egy-két versszakot is el tudok mondani segítség nélkül. Ha hallgatjuk őket, akkor pedig magamban mormolom a szöveget. Énekelni még nem próbálok.
Nagy hatással vannak rám a hasonló korú gyerekek és ha látom, hogy valamit ők tudnak, én is csinálni akarom. Így a szomszéd kislánynak, Lénának köszönhetően sokat haladtam a kanalazással, a motorozással és a bili is kezd érdekelni. Persze a csintalanságokat ugyanúgy lemásolom, így már én is fel tudok mászni a székre, kanapéra. Fanni révén pedig elkezdtek engem is érdekelni a betűk.
Egész szépen tudok egyedül kanalazni, bár azért még kézzel is besegítek, ha mellémegy. Azzal küzdök még, hogy mennyit merítsek, mert általában túl sokat sikerül és nem fér be a számba, emiatt megy mellé. De lelkesen csinálom és sokszor mondom, hogy "Egyedül!" - azaz egyedül akarom csinálni. A motorozásban sokat fejlődtem, szépen lököm magam előre-hátra és ügyesen kormányozok is. Már szeretek 5-10 percet is menni vele. Néha felborulok, de ez nem riaszt vissza, csak ráülni sokszor nem merek egyedül egy ilyen borulás óta.
A bilizés is nagyon érdekel, bár még csak szórakozásból akarok ráülni és lehetőleg ruhástul. Pelus nélkül Anyának nem is voltam hajlandó. Már igen jó találati aránnyal szólok, ha jön a kaki, de továbbra is rögtön jön, így nincs esély odaérni.
A nyomtatott nagy betűk közül nagy biztonsággal felismerem az E - azaz Emese betűt, F - azaz Fanni betűt, A - azaz Apa betűt, ha lerajzolják nekem. Sőt, ha könyvet vagy reklámújságot nézegetek, akkor a folyó szövegben vagy feliratokon is ki tudom választani ezeket. A P - azaz Peti vagy Pápipa betűt, G - azaz Gina betűt, S - azaz Sári mama betűt, L - azaz Lete betűt, C - azaz Cili cica, D - azaz Döncike betűt is sokszor felismerem vagy kiválasztom. A számok közül az 1-est és a 0-t sokszor felismerem. A 4-est viszont sokszor A betűnek mondom. Tízig már eddig is tudtam sorolni a számokat, mostmár megszámolni is tudok dolgokat, kettőig.
Igazi társasági ember lettem. Ha van legalább két ember mellettem, akkor egész jó kislány vagyok és szépen eljátszom valakivel, legyen az felnőtt vagy gyerek. Ilyenkor magamban is hosszabb ideig elvagyok, kevesebbet rosszalkodok. Ha viszont Anyával ketten vagyunk, nehezen viselem, ha nem velem foglalkozik, és ha már nagyon eluntam, hogy nem rám figyel, valami csintalansággal vonom magamra a figyelmét. Vele nem annyira kötnek le a dolgok, mindig új játékba kezdek. Elég akaratos vagyok, sokszor nem fogadok szót, nem működök együtt, például összeroskadok a lépcsőn, ha azt akarom, hogy ő vigyen, rugdosom a pelenkázón, megharapom, stb. A tiltást értem, de nem követem, csak ha valami nagyon rossz ér. Például a múltkor Anya mondta, hogy ne menjek a forró fazék közelébe, én mégis váratlanul odakaptam és megégettem a kezemet egy picit. Azóta ezzel nem próbálkoztam, de más esetekben még egy nagyobb esés se tart vissza attól, ami tilos. Általában szemrehányón számonkérem magamat, ha valami rosszat csinálok: "Mit csinálsz!? Mit hoztál?!" Így Anya gyorsan odafigyel, mert ilyenkor tilosban járok.
Újabb Anya korszakomat élem, ami időnként előtör és akkor csak Anyával vagyok hajlandó megcsinálni valamit, Apa vagy más hiába akar segíteni. Ha túlságosan erőltetik, hogy mással csináljam, az még az éjszakai alvásomat is tönkre teheti: felébredek és kiabálok, hogy "Anya, anya!" és csak nehezen tudok megnyugodni és visszaaludni. A cumihoz is nagyon elkezdtem ragaszkodni, pelenkázásnál mindig kell, néha még fürdeni is be kellett vinni, mert annyira sírtam nélküle. Könnyen barátkozó és nagyon ragaszkodó vagyok: ha valakivel valami kellemes élmény ér, utána nagyon megszeretem és sokat emlegetem.
Az alvásom éjszaka jó, ritkán ébredek fel annyira, hogy be is kelljen jönni. Nappal viszont rapszódikus. Sokszor csak fél órát tudok aludni, emiatt délután 5-re már fáradt vagyok. Olyankor megpróbálunk aludni még egyet, de az nem mindig sikerül. Párszor sikerül egy, egy és negyed órát is aludni, néha kettőt is. Ha délelőtt levegőn vagyok és nemcsak kocsizunk, hanem gyalogolok, az általában eléggé elfáraszt, de van, hogy akkor se sikerül fél óránál többet aludni. Sokszor előfordult, hogy fél óra után betrotyiztam és erre felébredtem, így előbbre hoztuk az ebédelést. Most délben ebédelek és utána még egy órát játszom, hogy alvás előtt kinyomjam a trotyit. De persze ez sem hozza meg mindig a hosszabb alvást.
A kiütéseim picit javultak, még mindig vannak újak, de már nem olyan sok. Általában reggelre lesz rosszabb a helyzet. Tejeset, citrusféléket egyáltalán nem eszem, babavizet iszom, elhagytuk a habfürdőt, lecseréltük a mosószert és az öblítőt is. Várjuk, hogy elmúljanak, aztán majd egyenként visszahozzuk ezeket és figyeljük a hatást. A doktorbácsi szerint 3 hét - 1 hónap is kellhet, mire megszűnnek a kiütések. A tejfogyasztás eléggé hiányzik az étrendemből, mert bár rizspéppel helyettesítjük, az nem tökéletes, nem lakok vele olyan jól. Ha mással pótoljuk, csak kitrottyolom az egészet és aztán meg éhes vagyok. A felnőttes ételek se mennek mind, bár izlenek, fel nem használom őket. Például tegnapelőtt pörköltet ettem, majd tegnap kijött négy adagban.
Puszi: Mesi
