Már megint elrepült egy hónap és máris nyolc hónapos vagyok! Jöjjön a szokásos tudósítás!
A mozgásban rengeteget fejlődtem. Szépen kúszok és már a mászó pozíciót is fel tudom venni, de még nem indultam el, hanem csak hintáztatom magam. A szobában nagy felfedező túrákat teszek és mindent megnézegetek és megtapogatok. Ezt ugye, a karácsonyfa is megsínylette. Emellett a videós szekrény is nagyon izgi, folyton püfölöm. Egyszer már kinyitni is sikerült. A fotel alá is mindig bemászom, de aztán sírok, mert nem találom a kivezető utat. Anya papucsa is lebilincselő. És a kanapét is imádom kapargatni. Az árnyékok nagyon érdekelnek, mindig próbálom megfogni őket. Imádok dobolni a lábammal. És lábtempózni a kádban, amit mi csak úgy hívunk, hogy megy a mosógép, mert olyan hangja van. A mókakockáimat le tudom nyomni, az állatos táblámból pedig ki tudom szedni az állatokat. A jobb lábam ujját egyszer már sikerült egyedül bekapni.
A beszéddel is sokat haladtam. Sokszor kommmentálom, amivel épp foglalkozok. Már sokféle hangot tudok mondani. Ha elkeserít, fáj vagy bosszant: dádádá, hádá, gyágyágyá, ájájáj, ááá. Ha érdekel vagy tetszik: gigi, dede, ede avagy Ede, tetete, mmmm, büüü, bvvv, bábá, e-e, he, pppp, ez utóbbi evés közben a legjobb móka. De nem mindig használom ezeket ilyen következetesen. Ha nagyon dühít valami, akkor artikulálás nélkül kiabálok.
Az alvással sokat küzdöttem a hónapban, éjjel gyakran sírva ébredtem és sokszor csak a cici nyugtatott meg. Szerencsére az utóbbi napokban már javult a helyzet és többször is átaludtam az éjszakát, ami azt jelenti, hogy 5-ig aludtam. De azért néha még becsúszik egy-két ébredős éjszaka. Hogy mitől, nem tudjuk. Egy hétig háton aludtam, majd azóta újra hason. Ezalatt sikerült elfelejtenem azt a rossz szokást, hogy fúrom a fejemet a párnába, ha felriadok. Szóval, mióta visszafordultunk, azóta lett jobb az éjjeli alvásom. Nappal továbbra is fúrok hason, így van, mikor háton sikerül elaludni, van, mikor hason.
A hó végére visszatértem a karácsony előtti önmagamhoz, és visszaállt az akkori napirendem. Ha minden jól megy, csak 5 körül ébredek és eszem. Aztán visszaalszom és 7-8 körül kelek fel véglegesen, és megint eszem. Időnként 9-kor is megéhezem. 10 körül elfáradok és alszom, mostmár 1 órákat is sikerül. 12-kor ebédelek, ekkor egy üveg bébiételnyi rendes kajcsit eszem, s pár korty vizet iszom. Utána 2-től babakocsizunk és alszom a séta alatt. 3-kor megint tejcsizem. 5-től alszom fél vagy egy órát, de van, hogy ez kimarad. 6-kor megint tejcsizek. 7-kor vacsizok összesen egy bébiételnyit, rizspépet és valami mást fele-fele arányban. 8-kor fürdök és utána még tejcsizek, majd fél 9 körül megyek aludni.
Már sok mindent kostoltam, a kedvencem a sütőtök, a paradicsomos dolgok és a gyümölcsök. Jól pépesítve szeretem a dolgokat, a kisebb darabok nem lelkesítenek. A hideg kajcsikat se szeretem, langyosan jó minden. A vizet nem nagyon szeretem, lehet azt is azért, mert hideg. Ezeket ettem már: krumpli, répa, sütőtök, brokkoli, zöldbab, zöldborsó, kukorica, cukkini, paradicsom, alma, körte, banán, őszibarack, szilva, csirkehusi, pulykahusi, hal, rizspép, tészta, keksz, gabonapép. Csak a zöldborsó nem ízlett. Evés közben továbbra is morgok, kivéve, ha énekelnek nekem.
Már kereken 8 kg vagyok és 71 centi. Így 74-es ruhákat hordok. Fogam még nincs, nem is látni, melyik jön majd először, de folyton tömködök és nyálazok.
Anyához és Apához nagyon ragaszkodom, rögtön vigyorgok, ha rám néznek. Anyába bele is csimpaszkodok jó erősen, szeretetből tépem a haját és puszit is próbálok adni, de persze cuppantani még nem sikerül, hanem csak jól odaszorítom a számat. Anyához odamegyek, ha leül és a lábát is átölelem és arra is adok puszit. Ha valakit két hétig nem látok és mély hangja van, akkor először félek tőle, de utána feloldódom. Egy hét után még emlékszem és nem félek. Szeretem, ha a magasba emelnek, lovagoltatnak. Az ismerős énekeknél, mondókáknál vigyorgok, az újaknál figyelek. A kedvenc lovagolós mondókáim: Így lovagolnak a hölgyek, Ilyen nagy az óriás, Megy a hajó a Dunán, A kedvenc dalaim: Hívjad a hívjad a falovacskát, Hová mész te kiscsibe, Száncsengő. Szeretem a kukucs játékot és a puttyolósat, ami abból áll, hogy felcsimpaszkodok a lábammal Anyáék karjára, majd felemelik a lábamat, míg le nem esik, ekkor jön a putty. De azon is nevetek, ha csak mondják, hogy kukucs vagy putty. A TV-t is nézném, ha hagynák. Így is sokszor meglesem a Híradót és vigyorgok Erős Antóniára, de a Szellő Pista is tetszik.
Megint jó hosszú tudósítás lett, de hát mit tegyek, ha ennyi minden történt az elmúlt hónapban.
Sok puszi: Emi
