A hónapban sokat fejlődött a mozgásom. Hó elején kezdtem kapaszkodás nélkül ülni, ezt azóta szépen felfejlesztettem és már jól megy. Tudok közben oldalra fordulni egy játékot felvenni, két játékot összeütni, stb.
A mászásom is beindult, már átszelem a lakást és jó tempóval megyek. Eleinte a bal lábamat talpra tettem és úgy próbáltam menni, aztán Anyával együtt begyakoroltuk, hogy mindkét térdemet letegyem. A terpeszem még mindig nagyobb a kelleténél. Előfordul, hogy kinézek magamnak valamit, aztán elállok a tervtől, mert túl messze van. Olyan is van, hogy elvétem az összehangolást a kezem és a lábam között és orra bukok vagy hanyatt fordulok. Az esési technika azonban nem az igazi, a fejemet nem húzom fel az ellentétes irányba, így hanyatt esve odacsapom, oldalt dőlve is odavágom.
A kúszás sajnos teljesen kimaradt. Edit nénihez is járunk kb 2-3 hetente, még nem elégedett a nyakammal. Az is nagyon fáj, ha a combomat masszírozza.
A hó közepére elkezdtem kapaszkodva feltérdelni! Azóta már az is megy, hogy egyik lábamat talpra teszem, illetve már kapaszkodás nélkül is sikerül.
Hó közepén mértük a súlyomat, akkor 7050 g volt. 68-as rucikat hordok, némelyik már egész passzent.
A beszédem is sokat fejlődött, ilyeneket mondok: tte-tte-tte-tte, te-te, ne-ne, ne-ne-ne-ne, ba-ba-ba-ba, e, eie, de-de, áiá. Többször sikerült már, hogy ezek közül ismételtem, amit mondtak. A nem-et kezdem megérteni: pl. ha mondják, hogy "Ne vedd a szádba!", akkor kiveszem. A kedvenc dalaimat mondókáimat széles vigyorral és sikongatással fogadom. Sokszor, mikor többen is beszélgetnek, én is ugyanolyan hangosan kiabálok, alig lehet túlbeszélni. A kukucs játékot is élvezem! Azt is nagyon szeretem, ha Mesi vagy Anyáék döcögtetnek, énekelnek, mondókáznak. Julcsi is szokott velem játszani, énekelni, mondókázni.
Az alvásom eléggé összeomlott a nyaralás alatt és után, lévén a napirendemet nem tudtuk betartani, és az ülés-mászás is izgatottá tett. Két-háromszor kelek éjjel, de rosszabb napokon ötször is. Ahogy megébredek, rögtön felülök az ágyban, sokszor még csukva a szemem, csak ülök és sírok, kezeimmel meg kalimpálok, Hiába fektetnek vissza, akkor is felülök és sírok, csak a cici nyugtat meg. Nappal meg nem sikerül olyan hosszan aludnom, mint régebben. Van, hogy túl álmos vagyok, elalszom a cicin, aztán kipattannak a szemeim, mikor betesznek az ágyba. Ilyenkor van, hogy még játszom kicsit egyedül és elalszom, máskor viszont nem sikerül elaludni és csak sírok.
Az evéssel jól haladtam, semmi gond nincs ebből. Eleinte még sok volt a napi kétszeri evés, a hó végére már igényeltem. Már sok mindent kóstoltam: alma, krumpli, banán, őszibarack, szilva, mangó, körte, maracuja, brokkoli, cukkini, répa, sütőtök. A gyümölcsökhöz egy kis gabonapépet is keverünk, hogy kiadósabb legyen. A hó végére szépen nőtt az adag, kb. 2 x 3/4 üvegnyit ettem meg, de van, hogy majdnem az egészet. Már az etetőszékben ülök, hátra is lehet dönteni a támláját, így kényelmes. Viszont széltében még túl nagy, legtöbbször még oldalra borulok.
A fogaim mocorognak, de még nem látni semmit. Viszont az eddiginél is jobban tömködök be mindent, és a nyálam is zubog. Elkezdtük szedni a Camomilla bogyókat, de egyelőre a nyálazásra nem hat olyan jól. Viszont legalább nem vagyok sírós a fogaim miatt.
Mivel már ügyesen mozgok a lakásban és mindent betömködök, nagyon kell vigyázni, hogy ne egyek meg valamit. A nyaraláson is nagyon kellett vigyázni, mert mindig meg akartam enni a faleveleket. Mesiék is elég ügyesen figyelnek, hogy az apró darabos játékokkal csak az asztalon játszanak. Mióta térdelek, azóta már a kis asztalukról is el tudom csenni a papírokat, aztán megeszem. Szeretem a kukát is, mert jól zörög a zacskója. A törlőkendős zacskót is emiatt imádom. A Duplók között is van néhány kedvenc, amit jól lehet a számba tömni. Szeretek mindent megfogni, kalapálni. A tükör is nagyon érdekel, sokszor kicsattogok elé és nézem magam.
Sok puszi: Timci
