A hónapban tovább javult a lábam, így Edit néni azt mondta, próbáljuk ki, hogy csak 3 hetente járunk és biciklizzek sokat. Azonban még mindig nem a sarkamat teszem le először, hanem a lábfejemet. Azóta megint voltunk Emese néninél, a lábam megint leromlott, s a betegségek miatt biciklizni se tudtam, úgyhogy azóta nem is rendeződött. Mezítláb még elég jó, cipőben rosszabb, pár lépést teszek, utána már emelem. Az alvásom továbbra is jó, éjjel szépen alszom, legfeljebb lefekvés után jövök ki, de azt is elég ritkán. Az oviban minden nap alszom, itthon hétvégén nem mindig tudok aludni.
Volt az oviban megint képességfelmérés. Mindent jól teljesítettem, az egyensúlyom, ritmusérzékem már elég jó. A figyelmem viszont romlott és türelmetlen vagyok. Az óvónéni szerint a futással tud rögzülni, hogy a sarkamra lépjek először.
Nagyon rágom a körmömet, már többször ki is sebesedett. Ugyanakkor jó a kedvem, nevetgélek, idétlenkedek mindenen Julcsival. Imádok rajzolni, festeni, vágni, ragasztani, gyönyörű színes képeket készítek.
A hó vége felé torokgyulladást kaptam, aztán már úgy tűnt, meggyógyultam, erre kijött rajtam a bárányhimlő is. Az oviban már régóta tart, sorra betegszik le mindenki. Szerencsére elég jól bírom, nem nagyon vakarom és csak hőemelkedésem lett. Viszont étvágytalan lettem és fáradt, ma, a 6. napon már egész jól ettem.
Anya sokszor hiányzik, mellette akarok ülni, sokszor kérdezem, hogy el fog-e felejteni, ha nagy leszek. Sírtam, mikor egyszer nagyon későn ért oda az oviba, és a síelést is emlegetem, hogy miért mentek el. A hétvégén érettségi találkozóra ment, akkor is sírtam, hogy nem lesz itt este, nem fog énekelni, éjjel meg nem fogom érezni, hogy puszit ad, amikor megjön.
Apával is nagyon szeretek lenni, szeretem, hogy mindig mesél és játszik velünk. A kertben is mindenre kapható, hintáztat, bújócskázik, fogócskázik velünk. Néha együtt biciklizünk az oviba is. Már estefelé kérdezgetem, hogy mikor fog jönni.
Sok puszi: Mesi
