Két hónapos lettem

A hónapban sokat fejlődtem! Nagyon jó baba vagyok, szinte csak eszem, alszom, még keveset vagyok fenn. 

Ahogy haladt a hónap, a napirendem egyre jobban kialakult. Éjjel általában kétszer kelek, eszem, aztán alszom tovább. Sajnos a pelusom ezt nem bírja reggelig, ezért vagy át kell pelenkázni éjjel - ami nagyon nem tetszik, vagy átázok reggelre. Bevezettük, hogy este 8 órakor kezdődik a fürdetésem, erre szépen beálltam, és felébredek az alvásból akkor is, ha nem sokkal korábban aludtam el. Fürdés után van, hogy túlságosan felélénkülök, és hosszabb idő elaltatni, kérem mindkét cicit. De aztán szépen alszom az első kelésig. Ennek ideje egyre későbbre tolódott a hó folyamán, s az utolsó héten már többször is előfordult, hogy csak egyszer keltem, fél 3-kor, aztán már csak reggel 6-7 körül.

Az evéssel is szépen haladtam, a hó elején még sokszor előfordult, hogy kétszer is neki kellett állni, mert bealudtam, aztán hamar éhes lettem. A hó végére kialakult az a rend, hogy felébredek, sírok, mert nagyon éhes vagyok, eszem; aztán játszom kb. fél órát; ekkor elkezdek panaszkodni, mert elfáradtam; megint eszem és be is alszom a cicin vagy szépen le lehet fektetni, és könnyedén magamtól elalszom. Ilyenkor egy jó nagyot alszom, 3 órát is akár, aztán ugyanez a rend ismétlődik. Az azért fontos, hogy ne nagyon beszéljenek hozzám, és ne legyenek hirtelen nagy zajok, mikor készülök elaludni, mert attól felélénkülök és aztán már nem sikerül elaludni. Azt persze szeretem, ha előtte kézben vagyok, de ilyenkor is az a jó, ha legfeljebb csak duruzsolnak nekem, vagy halkan énekelnek. Ezzel a módszerrel a Mamáimnak is sikerült elaltatni! Aludni hason szeretek.

Ha nem fektetnek le időben, akkor viszont nagyon nehéz elaltatni, teljesen túlpörgök, folyton cicizni akarok, aztán túleszem magam, vagy a legkisebb zajra is felébredek elalvás közben. Nagyon ki tudok borulni, akár el is kékülök, úgy sírok. Autózni se igazán jó még, utálok a mackós kinti ruhámban beülni az ülésbe, ez ellen mindig kiabálok. Aztán meg nem alszom el rögtön az autóban és épp akkor aludnék el, amikor már odaérünk, a kiszállásra megint csak felébredek. Egy napra legfeljebb egy ilyen túra jöhet szóba - egyik nap volt a csípőszűrés délután, utána meg Edit nénihez mentem, na ettől teljesen kiborultam, az éjszaka közepén 2,5 órát fenn voltam és csak sírtam, ha be akartak tenni az ágyikómba. Azóta nem volt ilyen túlterhelt napunk, úgyhogy nem is fordult ez elő. A babakocsiban szívesen vagyok, el is alszom, lényeg, hogy teli pocival induljunk. A beöltözést ennél se szeretem. A hintában még nem annyira vagyok el, mert nem látok ki. Este van, hogy ebben szunyókálok, míg a többiek vacsiznak.

Az autós ülésben viszont szeretek ücsörögni, innen jó nézelődni. Evés után sokszor ülök itt, ha nem sikerül büfizni.

A köldököm nagyon nehezen gyógyult be, a hónapban már nem nedvedzett, de elég furcsán néz ki, mintha a vadhús még mindig rajta lenne. Majd megmutatjuk a doktornéninek a 2 hónapos státuszon. Emiatt a fürdésbe csak most kezdek belejönni, mert az első hónapban nem fürödhettem nagy vízben. Már kezdek kicsit pacsázni a lábammal, de még nem éreztem rá igazán, milyen jó beteríteni Apát. Az öltözést viszont utálom, mindig borzasztóan sírok tőle. A testápoló krémezés is rémes. Előtte viszont szeretek pucérkodni Apával:

Egyébként nyugodt baba vagyok, legfeljebb akkor sírok, ha beakad egy büfi, vagy ha teli a pelus.

A BCG oltásom egyáltalán nem indult be, az ég világon semmi se látszik, nem is tapintható. De nem kell újra oltani, a doktornéni szerint már nem szokás.

A hó közepén volt egy kisebb hasmenéses betegségem, sokat fájt a pocim, ettől sokat sírtam, össze-vissza ettem és aludtam, hasra nem is lehetett tenni. Pár napig küzdöttünk, mire Anyának eszébe jutott, hogy Normaflore-t én is kaphatok, ettől rögtön jobban lettem, két nap után szinte teljesen rendbe jött. Azóta előfordul, hogy néha zubog a pocim, de nem fáj, nem zavar.

A hó végén voltunk a szemészeten, mivel születésem óta váladékozik a szemem és nem javult, a szemcseppek ellenére se, sőt romlott. El volt záródva a könnycsatornám mindkét szememnél, ezért begyűlt a könny és begyulladt. Átmosták, sírtam a macerálástól, de utána hamar megnyugodtam. Azóta máris sokat javult.

A mozgásban is sokat fejlődtem. Már a hó elején a kezemet kitámasztva emelgettem a buksimat, azóta egyre tovább tudom tartani és magasabbra is emelem. Ez itt a hó elején készült:

Ezek már a hó végén:

A hó végén kétszer is előfordult, hogy hasról hátra átfordultam balra. Csak titokban csináltam, Anya nem látta, úgyhogy jól meglepődött, mikor háton talált. A hó közepén már szépen figyelgettem a zenélő forgómat, követtem a szememmel, ahogy jön és elmegy a soron következő állatka. Ezen felbuzdulva elővettük a játszószőnyeget is, de először idegesített, úgyhogy elraktuk. Egy hét múlva újra elővettük, akkor már tetszett! Azóta ügyesen paskolom a lógóit, a zenélős napocskát olyan erősen is tudom, hogy megszólal! Az ágyban tudok kúszni előre, mindig a sarkában keresem a cicit - bár állítólag ez nem jó, a feszesség jele. A kezecskéimet se nagyon nyitogatom, legfeljebb szopizáskor, és a lábujjaimat is sokszor bekarmolom, ez se jó jel. úgyhogy fürdés előtt szoktunk Anyával kicsit tornázni.

Anyáékat már mosolygással is megajándékozom. Február 27-én volt az első ilyen pillanat, épp Anya kezében voltam és az altatómat énekelte, én pedig többször is rámosolyogtam. Azóta már Apára és Mesiékre is mosolygok!

A cumisüveget elfogadom, de kicsit szokatlan nekem. A cumit csak akkor szeretem, ha egyébként minden rendben. Ha le akarnak nyugtatni vele, amikor nyugtalan vagyok, attól még idegesebb leszek. Szeretem a textil pelust is begyűrni a számba, vagy az öklömet eszegetni.

A hófordulón 4780 g voltam, a 62-es ruhákat már szépen kitöltöm. Szemem mélykék.

Sok puszi: Timci

Nyílt nap az oviban

Nálunk is volt nyílt nap (illetve délelőtt) az oviban. Sajnos erről csak aznap értesültünk, így Apa először tanácstalanul hazament, aztán inkább átszervezte a napját és visszajött.

Először nem is vettem észre, hogy ott van, elég magányosan játszogattam. Mikor megláttam, nem szaladtam oda, játszottam tovább. Többször céltalanul tébláboltam, mint aki nem találja a helyét. A közös foglalkozásokra azonban én is beálltam.

Pedig az óvónénik szerint már egyre jobban barátkozok. Sajnos Apa ebből nem sokat láthatott. Igaz, ez épp egy hétfő reggel volt, és akkor talán még nem voltam feloldódva. Legalábbis a hét közepén Anya már arra jött be délután, hogy a rajzasztalnál ülök a többiekkel és jókedvűen beszélgetek velük, miközben alkotok. Egy másik nap pedig az udvaron játszottunk, akkor is mindenkivel beszélgettem.

Sok puszi: Julcsika

Hatvankilenc hónapos lettem

A hónapban elég sokat betegeskedtem. Először a köhögős-torokfájósat kaptam el, itthon voltam egy hétig, kaptam antibiotikumot. De a köhögésem nem múlt el, jártam egy hetet, aztán megint belázasodtam, s jött az orrfolyás is. Közben Julcsi is lerobbant hasmenéssel, én meg utána ráragasztottam a köhögős-orrfolyósat is. Sajnos a hasmenéseset Anya is elkapta, és Timi is egy kicsit. Azóta már elég jól rendbe jöttünk, s csak annyi jön vissza időnként, hogy el van dugulva az orrunk, de nem jön semmi, és rekedtek vagyunk, köhögünk kicsit. Azóta az étvágyam is kezd visszajönni. Azért ez jónak számít, hogy ennyivel megúsztuk, mert még mindig nem múlt ki az oviban a dolog, és a többiek sokkal jobban lerobbannak, volt aki 3 hetet is beteg volt, aztán visszajött, majd megint beteg lett.

Másik fő esemény, hogy beindultak az iskolalátogatós programok. Anyáék több iskolában is voltak nyílt órákon, én pedig az ovisoknak szervezett rendezvényeken. Először nem is akartam menni, de azóta már belejöttem. Eddig a körzetes iskola tetszett a legjobban, még másnap is mindenkinek meséltem, milyen szuper volt, meg is mondtam, hogy oda akarok járni!

Az oviban mostanában sok panasz van rám, a fogadóórán is mondták, hogy Emmával szinte minden nap kipécézünk valakit, és addig csúfoljuk, bosszantjuk, amíg aztán odacsap, aztán meg fel vagyunk ezen háborodva. Többször büntibe is tettek emiatt. Vagy mert csúnyán feleseltem.

Hajlamos vagyok füllenteni is mostanság, nézem a hatást, hogy beveszik-e amit mondtam, aztán bevallom, hogy nem is igaz.

A lábam sajnos leromlott kicsit a betegségek alatt, pedig már épp rendbejött volna. Azóta nem mentünk még Edit nénihez, így még nem jött rendbe. De talán hogy itt a tavasz, a biciklizés segít majd. Anya Orsi néni tanácsára vett egy ék alakú párnát is a konyhaszékre - ez ösztönöz, hogy ne támaszkodjak, hanem szép egyenesen tartsam magam. Ez nagyon nehéz nekem, mert folyton lecsúszok, ezért nem szeretek rajta ülni. Az úszást se szeretem, nagyon fárasztónak találom. De ügyesedem, egyszer már végigúsztam a nagy medencét - vagy legalábbis ezt állítottam.

Gyönyörű rajzokat készítek nap mint nap. Sokszor a TV mesék ihletnek meg és lerajzolok egy jelenetet. A mozgó embereket is remekül tudom megjeleníteni! Imádom a filceket, mert azok olyan szép élénk színűek. Sokszor golyóstollal rajzolok, aztán kiszínezem. Anya előkereste a régi művész festékét, annak is szép élénk színei vannak, nagyon tetszik!

Timikével továbbra is kedves vagyok, sokszor megyek oda hozzá, ringatom a hintában, ha Anya épp nem tud jönni, vagy próbálom szórakoztatni. 

Néha előadom a tankönyvi szöveget, hogy Anya csak Timivel foglalkozik, és mindet már nem is szeret - de magam sem hiszem, csak azért mondom, hogy rám figyeljenek. Sokat csacsogok, mesélek mindenféléről, vagy olyan kérdéseket teszek fel, amire tudom a választ - ezzel is igyekszem magamra irányítani a figyelmet. Julcsival továbbra is rivalizálok, nem tűröm, hogy bármit megengedjenek neki, amit nekem nem: pl. reggel én is át akarok menni Anyáékhoz és odabújni, de ha sikerült Julcsit kitúrnom mellőle, akkor már nem is érdekel az egész, megyek játszani.

Sok puszi: Mesike

Negyvennégy hónapos lettem

A hónapban szépen beálltunk az új rendre. Reggel Apa készített minket és ő is visz az oviba. Délután is vagy ő jött értünk, vagy a mamáink. Anya Timivel még nem jön, mert egy csomóan betegek most az oviban, van egy hasmenéses-hányós baci forgalomban és mellette még három féle köhögős-torokgyulladásos. Este is Apával fürdünk és fekszünk le, míg Anya Timcit altatja. Timcit sajnos keveset látjuk, mert folyton alszik, panaszkodtunk is, hogy nem is segíthetünk Anyának. Szeretjük nézni a pelenkázását, mindig rohanunk oda, ha ez következik. 

Én is beteg lettem, először hasmenésem volt, aztán mire épp rendbejöttem volna, elkaptam Mesitől a köhögős-torokfájósat. Úgyhogy egy hetet én is hiányoztam. Amíg itthon voltunk, rosszabbul viseltük, hogy Anya csak a gondozási tevékenységekre ér rá, az idő elmegy az evéssel, lefektetéssel, az orvosságok beadásával, állandó orrfújással, stb., s nem marad ideje velünk játszani. Itt épp igyekezett a kedvemre tenni, de erre csak ritkán jut idő:

Amikor oviba járunk, akkor rendben mennek a dolgok. Illetve a szobatisztaságom még mindig nem jött helyre. A matricás módszer elég jól működött egy ideig, aztán meg elfogyott a pelusom és azzal motiváltak, hogy nincs már több. Végül megláttam, hogy Apa hozott egy  új csomagot, onnantól oda lett a motivációm. Aztán Anyától kérdeztem, hogy meddig lesz pelusom, mire ő mondta, hogy már várja, hogy mikor mondom, hogy már nem kell nekem. Ezen felbuzdultam és mondtam, hogy nem kell, és egy napig ment is a dolog, de aztán megint nem. Nappal is sokszor becsurgatok egy kicsit, de csak itthon. 

Anya volt fogadóórán, s mondta az óvónéni, hogy az oviban nincs semmi gond ezzel, szépen megyek magamtól, intézem, küldeni se kell. Szépen öltözködök is egyedül - itthon ezzel is dacolok, elszaladok, s segíteni sem engedem, de magamtól se csinálom. A képességfelmérésem nagyon jó lett, a szókincsem kiváló, kezdek már barátkozni is a többiekkel. Eleinte csak a meséknél és mondókáknál ültem oda a többiekhez, azóta már a rajzolós, társasozós tevékenységekben is részt veszek. Irányító szerepet nem vállalok. A mozgásban viszont éretlen vagyok, így továbbra is javasolták a fejlesztő tornát. Az obiban is szoktam panaszkodni, hogy fáj a lábam. Az emberrajzom még fejletlen, de ez a koromnak megfelelő. Pár testrészemet nem tudtam megmutatni, pl. bokámat, csuklómat, csípő - derék különbségét nem tudtam. A kauzális összefüggések remekül mennek, és az időrendi sorrendes feladatot is jól tudtam. Összességében az óvónénik szerint bőven meghaladom a koromat és "látszik, hogy itthon sokat foglalkoznak velem". A logopédiát egyelőre nem látják szükségesnek, a s-sz nem nagy gond, a r betűre kell jobban figyelni, mert azt hosszabb idő alatt lehet helyrehozni. Anya azért kérte, hogy nézzen meg a logopédus, de még mindig nem került rá sor. Érdekes, hogy bábokkal/figurákkal mesélőset csak mostanában kezdtem játszani az oviban, pedig itthon már régóta hosszasan játszom ilyet.

A hónapban én is elkezdtem a fejlesztő tornát, így Mesivel ketten járunk az Orsi nénihez. Szépen csinálom a feladatokat, szívesen próbálkozom a nehezebb feladatokkal is. Eddig annyi hatását látjuk, hogy a járdaszegélyen egyensúlyozás jobban megy, már nem kérem, hogy fogják a kezemet, de azért még mellé-mellé lépek. Itthon sokat lábujjhegyezek, ezért voltam Edit néninél is. Először nagyon féltem, sírtam, be se akartam menni, de aztán megnyugodtam, amikor megtapasztaltam, hogy nem olyan vészes. Sajnos itthon továbbra is lábujjhegyezek, s sétálni se szeretek, nem akarok gyalogolni. Főleg a bakancsomban panaszkodom, hogy fáj a lábam.

Puszi: Julcsika

Ovis korcsolyázás

A hónapban az ovival elmentünk a közeli korcsolyapályára. A polgármester bácsi tartott nekünk oktatást - ő régen tornatanár volt. Tanultunk elesni, felállni és pingvin lépésekkel menni. Nagyon jól éreztük magunkat! Nekem is jól ment, szépen ügyesen tudok lépkedni, és kapaszkodás nélkül szépen tempósan haladok körbe-körbe. Otthon lelkesen meséltem, hogy milyen jó volt! A helyi TV-ben is szerepeltünk!

Azóta már voltam Budaörsön egy másik korcsolyapályán is, ott is volt oktatás, az is nagyon tetszett!

Sok puszi: Mesi