Lénáék nálunk

A héten egyik nap végre sikerült megszervezni, hogy a szomszéd kislány, Léna és az anyukája, Gabi átjöjjenek hozzánk játszani. Léna pont két hónappal idősebb nálam, így Anya szerint remek játszópajtásom lesz! Én is teljesen lelkes voltam, hogy jönnek és azóta is mondogatom, hogy itt voltak játszani. Lénát Lencsinek becézik és az anyukája Csibémnek is hívja. Hát ez nagyon tetszik! Sokszor mondogatom, hogy "Lencsi!, Csibém!, Tetszik!" Jót játszottunk, persze sokszor épp az a játék kellett, amivel a másik játszott, de azért nem vesztünk össze. Megbeszéltük, hogy legközelebb mi megyünk hozzájuk.

Amióta hallottam, hogy nemcsak Fanni, hanem Léna is egyedül kanalaz, azóta lelkesen én is próbálkozom. Már nemcsak belapátolni, hanem meríteni is tudom. És közben lelkesen mesélem, hogy "Fanni, kanalaz! Léna, kanalaz! Oli is! Csilla is! Anya is! Apa is! Mesike is!". Még azért kell a biztatás, mert sokkal kényelmesebb, ha "Anya csinálja!", de már kitartóbban próbálkozom és kb. a felét egyedül megeszem az adagomnak.

A bilizést is kipróbáltam, és a szűkítős vécédeszkám is nagyon tetszik! De még csak üldögélek rajta egy picit, aztán felugrok, termelni még nem sikerült bele. Tudom és mondogatom, hogy pisilni és kakilni kell bele, és hogy a kakit nyomni kell, de azt nem, hogyan is kéne ezt pontosan csinálni. Mikor kell, még nem tudok előre szólni, mert rögtön jön is. Így nem igazán értem, mit kell ezen nyomni, jön az magától is. Úgyhogy egyelőre csak a szórakoztatásomra ülünk néha rá. Nagyon tetszik, sokszor emlegetem, olyan nagylányos dolog!

Puszi: Mesike

Kiütések

Három hete kiütéseim vannak. Eredetileg csak az egyik oldalamon volt, aztán a másikon is lett, majd a felkaromon is. És a lábamon is találtunk már egy-kettőt. Anya első gondolata az volt, hogy biztos a tehéntejtől lett. Merthogy épp akkor kezdtem kipróbálni, először csak higítva, akkor még nem volt gond, aztán "tisztán" és ezután jöttek a kiütések. A védőnéninek és a doktorbácsinak is mutattuk, azt javasolták, hogy hagyjuk el a tejes dolgokat, még a tejpépet is, úgyhogy most rizspépet kapok helyette. De sajnos nem javult a helyzet, sőt egyre rosszabb. Azóta már lecseréltük a mosószert és átmostuk az összes ruhámat, meg elhagytunk más gyanús ételeket is, de semmi javulás. Szerencsére nem viszket és nem fáj, de egyre több helyen van. Úgyhogy még Anya kipróbál egy-két dolgot, de ha nem lesz javulás, megyünk a bőrgyógyászatra. Csak sajnos oda csak időpontra lehet menni, és a szomszéd kislány anyukájától már hallottuk, hogy két hónapot kell várni...

Puszi: pöttyös Mesike

Ági mama szülinapja

A hétvégén megünnepeltük Ági mama szülinapját és egyben a névnapját is. Én is felköszöntöttem és mondtam neki, hogy "Boldog szülinapot!"

Találkoztunk Fanniékkal is és megint jót játszottunk. Még aludnom is sikerült egy egész nagyot (önmagamhoz képest).

Íme az ünnepelt:

Egy-két jó fotó Zsófival:

Itt épp építőkockázunk::

Eredetileg Zsófinak lett összerakva a járóka, de ő inkább kint akart lenni, mi Fannival meg bent.

Sok puszi: Mesike

Hol van a haza?

Mostanában némi zavar támadt a buksimban, hogy hol is lakunk és kikkel együtt. A költözés után látszólag minden rendben volt, talán azért, mert először szinte minden nap jött valaki a családból segíteni, aztán meg az ünnepek miatt sokat találkoztunk. Mióta vége az ünnepeknek, és Anyával megint sokat vagyunk kettesben, azóta tűnt fel igazából, hogy valami megváltozott.

Sehogyse fér a fejembe, hogy a Mamáék nem költöztek velünk. Sokszor azt hiszem, hogy még mindig náluk lakunk és ott van a "haza". Apa szerint az új házunkra meg azt hiszem, hogy ott csak nyaralni vagyunk. Például, mikor egyszer a Mamáéknál voltam, azt hajtogattam, hogy "Apa, jön, haza! Anya, jön, haza." Anya és Mama is sokszor elmagyarázza, hogy mi hárman elköltöztünk, a Mamáék meg ott maradtak, ahol eddig laktunk. De még nem teljesen tiszta a kép. Mikor a Mamáéknál voltunk és mondta, hogy megyünk haza, egyszer már mondtam, hogy "Anyához!". De például ma Anya mondta a sétán, hogy megyünk haza, én meg erre: "Mamáékhoz!". Aztán megint elmagyarázta, hogy ki hol lakik, és én meg javítottam, hogy "Anyához!".

Szóval eddig nagyjából annyit sikerült megértenem, hogy a "haza" ott van, ahol Anya.

Puszi: Mesike

Szomorú...

Én: Jajzol! Apa! Jajzol!
Apa: Rajzoljunk? És mit rajzoljunk, Mesi?
Én: Cicát! Apa!
Apa: De Mesi, én nem tudok cicát rajzolni.
Én: Szomorú...

Új védőnénink és újra Ringatón

A héten megismerkedtünk az új védőnénikkel, Kati nénivel. Nagyon aranyos és segítőkész. De hozzá nem kell havonta menni, mint a korábbi védőnénikhez. Legközelebb csak 2 éves koromban kell, egyébként csak akkor, ha van valami gondunk. Megmért, most 11,35 kg vagyok és 82 cm. Meg Anyáék átbeszélték, hogy mi minden orvosi bajom volt eddig.

Elmentünk az itteni Ringatóra is. Hasonlóan jó, mint a lakótelepi volt, úgyhogy mostantól ide fogunk járni. Illetve van még pár alkalomra bérletünk a régi helyre is, azt majd lejárjuk valamikor.

Sok puszi: Mesike

Megint rosszul alszom

Egy hete megint nem tudok aludni. Napközben csak fél órát sikerül ebéd után. Aztán felriadok, sírok és hajtogatom, hogy "Anya, Anya, Apa, kiszállsz, levesszük (a hálózsákot), pipa, fiókba (tesszük a cumit)". Visszaaludni nem sikerül. Ilyenkor persze holt fáradt vagyok, így estefelé is megpróbáltunk beiktatni egy újabb alvást, de az nem mindig sikerül. Ha sikerül, akkor is vagy 10 percig sírok előtte és hajtogatom a fentieket. 

Elalvás előttre is kitaláltam, hogy Anya üljön le a székre és maradjon ott, amíg elalszok. De nem alszok el, hanem 5 percenként ellenőrzöm, hogy megvan-e még. Vagy ha úgy tűnik, hogy elalszom, akkor is felébredek, amikor megpróbál kiosonni. Azóta egyszer hagyott sírni, és sírtam vagy fél órát. Utána Anyával megbeszéltük, hogy Anyának ilyenkor dolga van, kirakja a mosást, rendbe teszi a kádat, csinálja a vacsorát, stb. és nem tud velem maradni, mert így csak akkor tudja megcsinálni, amikor ébren vagyok és nem tudunk együtt játszani. Így addig jutottunk, hogy este elalszom egyedül és az ebéd utáni első alvásnál is, vagy akkor legfeljebb csak egy kicsit sírok. De ha felriadok, akkor vége az alvásnak. Anya próbált átvinni is hozzájuk, hátha vele együtt legalább pihenek tovább, de akkor nekiállok játszani.

Ma már éjjel is felébredtem a fentieket hajtogatva sírtam és mikor kivett, kértem, hogy vegyük fel a gatyát, cipőt és menjünk játszani. Többször is bejött Anya megnyugtatni, és elmagyarázta, hogy éjjel van, mindenki alszik, az altatómat is elénekelte, de mindig újra kezdtem, miután kiment. Aztán hagyott sírni és csak így sikerült visszaaludnom 15 perc sírás után.

Anya szerint elért bennünket a szeparációs szorongás újabb hulláma, ami a tankönyvek szerint másfél éves kor körül van. Hát igen, pontosan azt csinálom, amit leírnak. Sajnos semmi kézzel fogható tanácsot nem kaptunk, az egyedüli, ami eddig hatott valamennyit, az "Anyának dolga van" megbeszélésünk, de ezt magunktól is kitaláltuk. A legrosszabb, hogy egész nap fáradt vagyok, estére már holtfáradt, semmi türelmem nincs, nem fogadok szót és hisztizek, és össze-vissza töröm magam a fáradságtól. Csak belekapdosok a játékokba, de nincs igazán kedvem hozzájuk. Csupa rosszságot csinálok, pl. tegnap felmásztam a dohányzóasztalra és azt játszottam, hogy ott alszok, persze félő, hogy leesek. Vagy csapkodom a konyhaszekrényeket,  letépem a virágokat, rongálom a játékaimat, kapcsolgatom a távirányítót, sőt tegnap Anyát is megharaptam.

Tavaly 4 hónapig tartott ez az időszak, remélem, hogy most hamarabb túlleszünk rajta. És Anya is nagyon reméli...

Puszi: Emi

Lufi fóbia

Már korábban is eléggé tartottam a lufiktól, pontosabban csak a fel nem fújt állapotban lévőktől. Sose akartam így megfogni őket.

Most viszont valósággal pánikba estem, mikor megláttam, hogy Sári Mama felfúj egyet. Rögtön sírtam és felkéredzkedtem, le se akartam szállni az öléből. Napokig emlegettem, hogy "lufi, nem baj, semmi baj". Sokszor sírva ébredtem és ezt hajtogattam. Vagy ha megláttam egy lufit itthon vagy a könyveimben.

Aztán Anya többször is elmondta, hogy nem kell félni tőle, meg hogy milyen jól lehet vele labdázni, Fanni is milyen jót labdázott vele Szilveszterkor. Na erre már a labdát se akartam megfogni. Aztán tisztáztuk, hogy az nem lufi, és a labda sokkal jobban pattog, erre a labdával megbékéltem.

Azóta eltettük a lufikat és többször is beszélgettem róla Anyával. Sokszor elmagyarázta, hogy felfújta a lufit a Sári Mama. Úgyhogy mostanra már nem félek annyira, egyszer már meg is mertem fogni a fel nem fújt lufit. De azért még mindig emlegetem, hogy "lufi, semmi baj, Mama, felfújta".

Puszi: Mesi

Apa szülinapja és házavató

A hétvégén megtartottuk a nagycsaládi házavatót és egyben Apát is felköszöntöttük a szülinapján! Sajnos Letéék nem tudtak eljönni, de egyébként mindenki itt volt. Úgyhogy megint szép számban voltunk és sokat ettünk-ittunk, mulattunk!

Ezúttal meséljenek a képek! Apa bontja az ajándékokat:

A panoráma fotó nem fér ki, olyan nagy a család! Pedig nincs is mindenki rajta:

Segítek Apának elfújni a gyertyákat:

Megint jókat játszottunk Fannival:

Mégegyszer boldog szülinapot, Apa! És köszönjük a szép ajándékokat a házavatóra!

Sok puszi: Mesike

Elmúlt a szívzörejem!

Tegnap voltunk kontrollon a kardiológián és nagyon jó híreket kaptunk: bezárult a luk a szívecskémben, minden rendben vele, így nem is kell többet mennünk!

Jó sokat kellett várni, de én remekül éreztem magam! Volt ott egy hatalmas nagy Micimackó, ahhoz odabújtam és simogattam, meg szaladgáltam ide-oda! A falon lévő állatos  rajzok is nagyon tetszettek. Összebarátkoztam az asszisztens nénivel is, aki adott kölcsönbe néhány plüss állatot a gyűjteményéből. Én mindjárt oda is adtam az egyiket egy kisfiúnak, aki szintén ott várakozott, de sajnos nem örült nekem. Aztán meg udvariasan visszavittem őket. A vizsgálat már nem lelkesített ennyire, az EKG-tól nagyon megijedtem és sírtam, mikor rám tették a sok drótot. Aztán az ultrahangon is csak Anya öléből voltam hajlandó közreműködni, de úgy már minden rendben volt. Az osztályra lifttel kellett felmenni, ez nagyon tetszett és azóta is lelkesen mesélem, hogy lifteztünk és Pápipa vitt engem.

Sok puszi: Mesi

Tizenkilenc hónapos lettem!

Ma vagyok tizenkilenc hónapos nagylány, úgyhogy ismét jön a szokásos összefoglaló.

A beszédben fejlődtem a legtöbbet, mindenki el van ájulva, olyan gyönyörűen beszélek! Még nem kerek mondatokban, de mindent kommentálok, és válaszolok, ha kérdeznek. Azért egy-két mondatot is mondok már, de csak egyszerűeket, pl. Add oda! Legnagyobb újdonság, hogy mesélem az élményeimet, sokszor napokkal-hetekkel korábbiakat is. Ilyenkor mondom a szavakat, ami eszembe jut róla: pl. zöldbab, Mama, főzte, konnyába (- konyhában), finom! Vagy például azt is lelkesen mesélem, hogy elmentünk csizmát venni, amikor meglátom a csizmámat: csizma, lila, vettü, eladó, néni. Vagy mikor Apa elmegy dolgozni, integetni szoktunk neki az ablakból: kitola (-kitolat), autó, Apa, elment, sajnos. Nagyon emlékezetes az is, hogy Géza bácsi felszerelte a csillárt: csillá, világít, Géza, bácsi, szerelte, fúró, hangos. Elkezdtem használni a múlt időt, a többes számot és a tárgyas ragozást is, persze még sokszor csak szótöveket mondok. Sokszor ragozom az igéket, E/2-ben, E/3-ban vagy T/1-ben a legtöbbször, de E/1 is előfordult már, viszont azt nem a saját cselekvésemre értem, hanem arra, amit Anya csinált. Az igéket sokszor igekötővel együtt mondom.  A legtöbb szót szépen kimondom, úgyhogy Anya már csak azokat győzi feljegyezni, amit még nem tökéletesen, de annál aranyosabban mondok. Illetve ezeket sem győzni már írni:

bandalin, balandalin - mandarin

bandula - mandula

villambusz - villamos
kampusz - krampusz

kumli, kumlika - krumpli, krumplika

tésztasz - tészta

naralé - narancslé

bejli - bejgli

alamposan - alaposan

tefolon, telefolon - telefon

állombálos - állomás

pinging - pingvin

Bótita - Bóbita

Csillibi - Csiribiri
hóembere - hóember
tulimbáli - tulipán

A nevemet is nagyon aranyosan mondom:

- Hogy hívnak, Mesi?

- Emese!

- És milyen Emese?

- Tábla! - következetesen Tábla Emesének hívom magam!

Zolit pedig következetesen Olinak. A többiek keresztnevét szépen mondom.

A dalokból és mondókákból nagyon sokat tudok már, de még nem kerek sorokkal, hanem egy-két szóval tudom folytatni. Néha elkezdem mondani, ami eszembe jut belőle, kérve ezzel, hogy mondják el nekem. pl. "Kis, karácso, nagy... sült, kalácsom" - Kiskarácsony, nagykarácsony., vagy "Dombon házikó, ládikó" - Dombon állt egy házikó, házikóban ládikó... vagy "Jön, lát, győz, felra" - Jön, lát, győz, fut, felragyog az ég is (a Vukból). A dallam alapján is felismerem a kedvenc dalaimat.

A mozgásom is ügyesedett, szépen hajtom magam a motorral előre-hátra, de azért száguldani még nem tudok. Egyedül le- és felszállok.

Ügyesen megyek, de cipőben gyakran lábujjhegyen, ami miatt sokszor orra bukom. Ügyesen szaladok, tudok hátra és oldalazva is menni. Próbálok felugrani, de még nem sikerül, csak egymás után gyorsan topppantok a két lábammal. De így is nagyon tetszik. A labdát szeretem rugdosni vagy ledobni, nagyon tetszik, ahogy gurul vagy pattog. Nagyjából sikerül arrafelé gurítani, amerre szeretném, viszont dobni valakinek még nem tudom. Egyedül felmászok a kanapéra, székre, fotelra és fel is állok, amit persze nem szabad. Szépen fogom a ceruzákat és firkálok vele egyenesen vagy köröket, vagy színezek. Lelkesen mondom, hogy mit rajzolok, de még elég absztrakt az eredmény. Általában jobb kézzel írok.

Tegnap áttörés volt a kanalazásban is: korábban Anya mindig hagyta, hogy válasszak, melyik kezemmel próbálkozom, én pedig a jobbat választottam, de elég sután ment és hamar elment a kedvem. Nagyi viszont a bal kezembe adta a kanalat és azzal egész szépen megy! Meríteni még nem tudok jól, de ha merítenek nekem és aztán leteszik a kanalat, akkor én szépen felveszem és belapátolom a számba. Csak amikor kiveszem, akkor azt elég hirtelen csinálom, így kilövöm, ha maradt még rajta.

Kedvenc játékom a főzés, az új babakonyhámban igazán nagyokat alkotok! Imádok rajzolni és rajzoltatni, képes könyveket nézegetni.

Oda vagyok a mágneses horgásztavamért, ügyesen ki tudom fogni a halakat! A mágneses öltöztetős könyvem is nagyon tetszik, bár még nem minden ruhadarabot ismerek fel és pontosan ráadni se tudom a babákra.

Csakúgy odateszem rájuk, ahol van hely. A babáimat és a plüss állatokat nagyon szeretem, mindegyiket ringatom, és ha leesnek, mondom, hogy sír, felveszem és megvígasztalom. Etetni és a babakocsimmal sétáltatni is szoktam őket. Szeretem hallgatni a "Halá néni" (-Halász Judit néni) számait, és lelkesen hozom a távirányítót és mondom, hogy "Kapcsol!"- kapcsoljuk be. Vagy nézni is szeretem a számítógépen. Kockákból építeni legfeljebb három eleműt tudok, de nem vagyok elég óvatos, így hamar ledöntöm, ettől meg elmegy a kedvem. Inkább mással építtetek és nagyon tetszik az eredmény,  lerombolni már nem akarom. A formabedobó továbbra se érdekel. A favonatom is nagyon tetszik, de leginkább körbe-körbe szaladni szeretek körülötte.

Az új házunkban Anyával most megint sokat vagyunk kettesben. Ezt elég rosszul viselem, egyedül nem akarok játszani és hamar rosszalkodni kezdek, ha nem tud velem foglalkozni. Sokszor egész vad dolgokat csinálok, például a múltkor elcsentem egy üvegpoharat és azzal kedtem püfölni a radiátort, vagy csapkodom a konyhaszekrény ajtóit, tekergetem a tűzhely gombjait vagy felmászok/hozzányúlok valamihez, amihez nem szabad. Persze pontosan tudom, hogy nem szabad, de ezzel mindig magamra tudom vonni a figyelmet és ez nagyon tetszik. Nagyon hiányoznak a családtagok, mindig emlegetem, hogy "Szeret" és sorolom őket. Anyához, Apához legalább napi harmincszor odaszaladok, amikor csak eszembe jut, odabújok és mondom, hogy "Szeret!" Puszit is adok úgy, hogy odabújok az arcommal. Imádom felvetetni és cipeltetni magam, aztán felhúzom a lábam, ha le akarnak tenni.

Szobatisztaság terén sok haladás nem volt a hónapban, szólok pár másodperccel előre, mikor jön a kaki. Illetve a pukit is sokszor kakinak mondom.

Súly- és hosszmérésen nem voltunk mostanság, így erről nem tudok beszámolni. A 19-es cipőm már igencsak passzent.

Az alvást iletően, már csak egyet alszom napközben. Általában 9-kor kelek, reggelizem, fél 1-kor ebédelek, fél2-től alszom másfél órát, fél 4-kor uzsizom, fél 7-kor vacsizom, fél 8-tól fürdök és 1/4 9-kor megyek aludni. Estére már nagyon fáradt vagyok, az egy alvás még mindig kevés, illetve, ha néha sikerül 2 órát aludni, akkor egész jól bírom. Van, hogy reggel korábban kelek, vagy csak 1 órát sikerül nappal aludni, vagy mindkettő, akkor már délután 5-től teljesen kidőlök és nyűgös vagyok.

Az étvágyam továbbra is kitűnő. Nem válogatok, a virágföld és a zsírkréta is ízlik. A karácsonyi sütiket is imádom, és legszívesebben folyton azt ennék. Ha nem kapok, krokodil könnyeket hullatok. A kedvemceim Ági Mama mandulás kiflije, Apa kókuszgolyója, Nagyi és Anya gyümölcskenyere és a bejglik. A Mikulásnak és a karácsonynak is köszönhetően, a hónapban ettem először csokit és diós dolgokat nagyobb mennyiségben, mákos sütit, kókuszos sütit és lazacot, valamint zsírosabb malachusit, és reggelire elkezdtem igazi tehéntejet inni, de egyelőre még felvizezve. Ezektől semmi bajom nem lett. Néha viszont egyes ételektől kipirosodik a popóm, ami nagyon fáj és ilyenkor nagyon sírok. Ez mindig nagyon gyorsan történik, ha nem cseréljük ki rögtön a pelust, kb. 15 perc elég hozzá. Úgyhogy azért vigyázva próbálgatjuk az újdonságokat.

Sok puszi: Mesi

Tizedik és tizenegyedik fogam

A téli szünetben két fogat is kinövesztettem, hogy jobban tudjam enni a sütiket. Egy rágót alul a jobb oldalon december 28-án, majd az új évet egy új foggal köszöntöttem,alul bal oldalt a második fogam is kibújt! Így most fent hat, lent öt fogam van.

Sok puszi: Mesike

Szilveszter

A Szilveszter nagyon klassz volt, eljöttek hozzánk a Fanniék és a Letéék is ünnepelni. A menü finom leves, és malacka pezsgős káposztával volt. Én is ettem mindenből és nagyon ízlett. Azóta is emlegetem, hogy itt voltak és megmutogatom, hogy ki hol ült.

Sokat játszottunk Fannival, neki is nagyon tetszik a mágneses horgásztavam, amit most hozott a Jézuska.

Egy kirakót is hozott a Jézuska, azt is kipróbáltuk. Én még nem tudom kirakni, de szerencsére volt lelkes segítségem.

Zsófit is sokszor megcsodáltam és megsimogattam, ha meg sírt, akkor vígasztaltam: "Semmi baj, semmi baj..."

Aztán együtt fürödtünk Fannival, hát ez nagyon tetszett, azóta is emlegetem ezt is.

Rengeteg tüzijátékot láttunk, mert messzire el lehet látni az ablakunkból. Ez is úgy tetszett, hogy ha az ablakhoz megyünk, mindig emlegetem.

Fürdés után elmentünk aludni. Anya mondta, mikor öltöztünk, hogy Zsófi már alszik, erre én: "Alszi! Psszt!" - és a szám elé tettem az ujjamat. A nagyok este társasjátékoztak, de mi akkor már aludtunk.

Remélem máskor is eljönnek! Olyan jó volt együtt játszani!

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! Szeretettel: Emi

Téli szünet

Az ünnepek azért is teltek olyan jól, mert Apának téli szünet volt a munkában, így sokat volt itthon és csak egyszer kellett dolgozni mennie. Én nagyon élveztem, hogy sokat tudunk együtt játszani, együtt eszünk, fürdünk, hancúrozunk és sétálunk. Íme egy kis ízelítő:

Itt labdázunk, ami abból áll, hogy ő odagurítja hozzám, én pedig visszahozom vagy rugdosom, vagy ledobom és lelkesen kommentálom: "Patto!!!" azaz pattog.

Itt meg nyomdázunk és rajzolunk az új mágneses táblámon. Legjobban bimm-bammot szeretek rajzoltatni magamnak, aztán meg én szinezem ki.

Itt pedig a szokásos újévi sétánkon vagyunk:

Remélem nemsokára megint lesz téli szünet!

Sok puszi: Mesike

Itt a karácsony!

Az idei karácsony nagyon izgalmasra sikerült! Egyrészt csak nemrég költöztünk be, így önmagában is sok az újdonság nekem. Az ünnepi készülődésből leginkább az ragadott meg, hogy minden reggel egy tál süti várt a konyhában, amit Anya előző éjjel sütött. Persze enni még nem lehetett belőle, legfeljebb megkóstolni. És az ablakban lévő gyertyaégők is nagyon tetszenek, este mindig kérem, hogy gyújtsuk fel.

Aztán eljött a nagy nap! Ünnepi ebédet tartottunk, amire meghívtuk az Ági Mamát, a Feri Papát, a Sári Mamát, a Pápipát, a Nagyit és Géza bácsit is! Szóval jó sokan összegyűltünk és megettük a finom levest és a halacskát.

Aztán végre a sütiket is meg lehetett kóstolni, amitől valósággal roskadozott az asztal.

Imádom őket, főleg a "bejlit" és a gyümölcskenyeret, de a "bandulás" vagy vaníliás kifli is jöhet. Folyton enni akarok, sokszor a főfogás helyett is és krokodil könnyeket hullatok, ha nem kaphatok. Szóval visszatérve a Szentestére, az ünnepi ebéd után elmentem a szokásos délutáni alvásomra, és mire felébredtem, megjött a Jézuska! Karácsonyfát is hozott! Mikor megláttam, úgy tetszett, hogy rögtön örömujjongásban törtem ki: " Díszek! Gömb! Karácso! Juhúúú!" Ezt már nagyon vártam, mert korábban jártunk néhány áruházban és ott láttam karácsonyfákat. Anya mondta, hogy majd nekünk is hoz a Jézuska. És tényleg hozott! Olyan szép, azóta is sokszor csak azért megyek a nappaliba, hogy megcsodáljam. Az égősor is nagyon tetszik rajta, reggelente első dolgom kérni, hogy kapcsoljuk fel.

A csillagszóróért is oda vagyok: "Csilla... szóró!!!" A karácsonyi dalok közül a Kiskarácsony, nagykarácsony a kedvencem, de tetszik a Pásztorok, pásztorok..., a Mennyből az angyal és a Csendes éj is. Ezeket főleg séta közben énekeltetem Anyával.

A Jézuska rengeteg ajándékot is hozott, nagyon köszönöm őket! Legjobban az új kisasztalkám tetszik a székekkel, a mágneses rajzoló táblám, a mágneses horgásztavam, a mágneses öltöztetős könyvem, a laptopom, és nem utolsó sorban a babakonyhám, amiben rengeteg finomságot főztem már! De a többi ajándéknak is nagyon örülök és nem győzök játszani velük.

Karácsony napján elmentünk Pápipáékhoz és a Nagyiékhoz, ahol Letéékkel is találkoztunk, másnap pedig Ági Mamáékhoz mentünk, ahol Zoliékkal találkoztunk. Képzeljétek, hozzájuk is jött a Jézuska, és oda is hozott karácsonyfát és nekem is ajándékokat!

Szerencsére a héten Apának csak egyszer kellett bemenni dolgozni, így végre tudtunk sokat együtt játszani.

Sok puszi: Mesi