A hónapban már egész jól vettem a sulit, nem volt semmi komolyabb gond. A jegyeim mind csupa kiválók! Csak a gyűjtőmunkára kaptam egy jót - ez kissé lehangolt, pedig Anya mondta, hogy ettől csak hitelesebb a többi, de ez nem hatott meg. Novemberre a magatartásom is ötös lett! Azért begyűjtöttem egy zöld pontot, mert a napköziben mászkáltam az uzsonnával a kezemben. Máskor meg beszélgettem, ami piros kört ér. De így is ötös lett. A Mariann nénitől még mindig tartok, nem merek tőle segítséget kérni: most például eltűnt az egyik ceruzám, de nem merek szólni neki, hogy megtalálta-e, mert félek, hogy mérges lesz. Az elég gyakori, hogy eltűnik valamim, nem igazán tudok figyelni a holmijaimra.
Emmával jobb a viszony, nagy bánat mostanában nem ért, néha viszont lehangol egy-két dolog. Egyszer több napig nem volt párom, mert Lencsinek megígérte, hogy az ő párja lesz. Azóta gyakrabban cserélgetjük, vagy legalábbis nem panaszkodom erre. Olyan is volt, hogy ő is "És????"-ezett, aztán meg azt mondta, hogy csak bemutatta, milyen érzés. De én tudtam, hogy nemcsak bemutatni akarta, hanem ő is azt csinálta. Többször említettem, hogy félek, hogy már nem akar a barátom lenni. Ágival is szoktam lenni, de azért Emmát szeretem a legjobban. Ezzel együtt is nyugodtabb vagyok és általában jókedvűen jövök haza. Julcsit se bántom már ok nélkül, piszkálni se olyan durván szoktam, mint korábban. A körmömet viszont továbbra is tövig rágom. És pityergős lettem: többször is pityeregni kezdtem, amikor elkeserített valami. Korábban mindig mérges voltam, most van, hogy elpityeredek. Ezzel összefügghet, hogy az isiben az is elvárás, hogy ne sírjunk mindenért, ennek is igyekszem megfelelni. Meséltem, hogy elestem és nagyon fájt, de nem sírtam. Anya mondta, hogy nem baj, ha sírok.
A suliban tetszenek a feladatok, itthon is gyártok magamnak és csinálom. Az olvasást unom kicsit, mert sokszor értelmetlen szavakat kell olvasnunk, én pedig sokkal előrébb tartok. Kicsit el is bíztam magam, és nemigen értem, hogy azért még nekem se árt gyakorolni, mivel teljesen pontosan és gyorsan kell olvasni. Többször eltévesztem, hogy hol tartok, vagy a t-l betűket keverem. A napköziben eleinte nem tudtam megenni az uzsonnát, sőt még elkezdeni se, ettől teljesen elkészültem, mire hazaértünk. Ugyanis legtöbbször az ebédből se eszek rendesen, hanem csak a köretet kérem ki, hús nélkül. Mostanában megengedték, hogy előbb elkezdjem az uzsonnát, így legalább a feléig eljutok, de így meg a leckét nem tudom befejezni. Úgyhogy sokszor kell még itthon is írni kicsit. Az is tetszik, hogy ilyenkor Anya külön foglalkozik velem, úgyhogy sokszor olyanra is azt mondom, hogy nem értem, ami kis gondolkodás után magától is menne. Már összeadás-kivonást is tanulunk, többször előfordul, hogy kivonás helyett összeadok. Nagyon sok a lecke, matekból akár egy teljes oldalt is feladnak. Ha hétvégén itthon kell olvasni, azt elbohóckodom vagy hisztizek - nem akarok Anyáéknak olvasni.
A lábam továbbra is egész jó, az isiben a torna is jól megy. A kislabdadobásba is belejöttem, egyelőre csak a labda pattogtatás nem megy, mert nem vállból csinálom, hanem csuklóból. A Gézengúzos torna már túl könnyű nekem, úgyhogy mostantól nem járok. Egyéni torna kellene, ami az én problémáimra van kitalálva. Egyelőre itthonra kaptunk feladatokat, egész szépen csinálom is Anyával, mert örülök, hogy velem foglalkozik. Csak nem jut rá elég idő. Sokszor kérem, hogy játsszon velem, de sosincs ideje.
Itthon sokat rajzolok, vagy babázunk Julcsival. Annyi minden érdekel, és olyan kevés a szabadidőm, hogy nagy nehezen állok csak neki vacsizni, vagy reggel is inkább rajzolok vagy csacsogok a készülődés helyett.
Timikét nagyon szeretem! Szeretek játszani vele, lovagoltatni, cipelgetni. De egyszer elejtettem, amikor cipeltem és elestem egy játékban, máskor meg oldalra borult rólam, amikor váratlanul megindult. Ez se hat meg, cipelgetem, ha nem veszik észre. A kertben pedig túlhúztam a hintájában és majdnem feldőlt az oszlop is, Anya kapta el. Ott is mondták, hogy óvatosan lökjem, de hiába.
Amióta járkál, azért eléggé zavar, mert mindig odajön és el akarja venni, amit épp rajzolok. De egész türelmesen bírom.
Nagyon vártam az adventet és a Jézuskát is, mert akkor kapunk ajándékot. Írtam is a Jézuskának, hogy miket szeretnék. A családi ünnepeket is főleg ezért szeretem, mert mindig kapunk valamit. A második legjobb, hogy ilyenkor játszhatunk Fanniékkal. Ez itt az adventi szarvasos naptárunk, ami a kisasztalunk fölött szokott lenni:
Sok puszi: Mesi
