A hónapban sokat komolyodtam. Volt egy-két komolyabb veszekedés Anyával, mert folyton bosszantottam őt vagy Julcsit. Azt mondta, hogy ha így folytatom, elmegy inkább dolgozni. Julcsival is példálózott, hogy milyen szépen játszik egyedül. Azóta én is szépen eljátszom egyedül vagy Julcsival, ha nem ér rá. Igyekszem jó lenni, bár néha kibújik belőlem a kisördög, s aztán nagyon elkeseredek, hogy mérges lett, számonkérem, hogy miért lett ilyen hirtelen mérges, s aztán kérdezgetem, hogy mérges-e még. Sokszor igyekszem segíteni neki a házimunkában, főzök, porszívózok.
S mondogatom, hogy "Sokat segítek ezzel Anyának." - erre nagyon büszke vagyok és ő is rám. Máskor a fülem botját se mozgatom, hiába szól szépen többször is, csak az hat, ha kiabál. Attól megijedek. Párszor mentem a büntibe emiatt, azóta a számolás megint használ.
Julcsival nagyon megváltozott a kapcsolatom, már nem bosszantom folyton, hanem igazi nagytesó módra próbálom tanítgatni, magyarázok neki, segítek, ha valami nem megy neki. Néha már együtt játszunk, legtöbbször még egymás mellett. (Újabban folyton ilyen kényszeredetten mosolygok és félrehúzom a szám, ha fotóznak:)
Azért inkább akkor vagyunk el ilyen szépen, ha nem figyel ránk senki. Ha odajönnek Anyáék, akkor igyekszem középpontba kerülni, hogy velem játszanak, vagy bosszantom, nyúzom Julcsit, hogy figyeljenek. Az építőkockázás most annyira leköt, hogy ilyenkor azt is eltűröm, hogy Julcsival játszanak. Csodás soktornyos kastélyokat építek. A könyvek nézegetésében is elmerülök sokszor.
Ha Julcsi ledönti a tornyomat, már nem borulok ki annyira, építek újat, vagy építek neki egyet és hívom, hogy döntse le. Már ő is kezdi érteni, hogy nem szabad ledönteni, úgyhogy nincs annyi vita ebből. Sokszor jószándékúan megyek megmutatni neki valamit azzal kapcsolatban, amivel épp foglalkozik, de ő ellenséges, mert azt hiszi, el akarom venni megint. Szeretem megitatni, etetni is. A közös szánkózás Julcsival nagyon tetszett, együtt jöttünk haza az oviból, én ültem hátul!
Evés közben már nem maszatolok annyit, igyekszem nem leenni magam, úgyhogy az előkét már el is utasítom. Az ivás közben viszont folyton szórakozok, úgyhogy sokszor kiöntöm, visszaköpöm, stb.
A szünet és a betegségek óta csökkent a lelkesedésem az ovi iránt, sokszor mondom, hogy inkább itthon maradnék. Mivel kevesebb a veszekedés és jó a hangulat, jól érzem magam én is. Persze az oviban is jól érzem magam, sok élményem van. Voltunk igazi bábszínházban is az ovis csoporttal, különbusszal mentünk. Nagyon tetszett, sokat emlegetem!
Anyáékat különböző tornamutatványokkal bombázom, imádok ugrálni! Most fedeztem fel, hogy milyen jól lehet ugrálni a kockaköveken a konyhában, már bele tudok ugrani a négyzetbe.
Szívesen énekelek, már a CD-n hallott felnőtt dalokat is próbálom énekelni. A Nox és az István a király a kedvencem. Nem mindig értem a szöveget, de azért próbálom visszaadni.
Sokszor szemtelen vagyok, feleselek, nyelvet öltök, még ne igazán értem, miért nem lehet.
Julcsi éjszaka többször kelt mostanában, s én is rászoktam, hogy kimászkáljak mindenféle ürüggyel. A szívecskék és némi nyomásgyakorlás szokott használni, de ha ez elmarad, kimászkálok megint. Nappal egyre kevesebbet alszom, az oviban kb. 1 órát, itthon is keveset, vagy nem is alszom, csak pihenek. De ilyenkor is elég jól bírom az estét. Ha nem pihenek, az azért még nem megy, estére hisztis leszek vagy egyáltalán nem működöm együtt.
Étvágyam változó, a húst mostanában egyáltalán nem eszem, a ropogós kenyeret imádom, a többit nem igazán szeretem. S persze a csokira, kekszre gyúrok.
Megint sokat nőttem, már csak a 110-es ruhák jók, a 104-esektől elbúcsúztunk.
Sok puszi: Mesike
