Elindultam!

Újabb nagy hírrel szolgálhatok: szeptember 28-án elindultam!

 

Már hetek óta egyre ügyesebben megyek egy kézen vezetve, a bal kezemmel is begyakoroltam magam! Közben pedig mondogatom, hogy sééétátá, sééétátá, azaz sétálunk, sétálunk. Követük a neurológus doktornéni javaslatát és a vállamnál fogva is sétáltunk, szinte nem is kellett tartani. Pénteken Anyával elkezdtük próbálgatni, hogy egy lépést menjek egyedül a kanapéhoz. Szépen ment és nagyon tetszett, ezért a hétvégén folytattuk Apával is, majd Csilla és Anya között megtettem első igazi lépéseimet! Azóta olyan jól megy, hogy a kanapénál ki tudok fordulni és elmegyek Anyáig, majd visszafordít és megyek vissza. Már 4-5 lépést is megteszek! Egyszer pedig kinyitották a lépcsőrácsot, ahol előszeretettel mászom fel, és ezt látva elkanyarodtam és majdnem odáig mentem. Nagyon bátor és ügyes vagyok! Nagyon boldog vagyok az új tudományomtól és imádok belevetődni Anyáék ölébe!

 

Sok puszi: Julcsika

Falatozom!

Az utóbbi két hétben elkezdtem falatozni! Nevezetesen szeptember 21-én sikerült először vajas kenyeret és mozarella sajt darabkákat ennem, mégpedig egyedül a kis kezeimmel! Az előtte való napokban Anyával gyakoroltunk a köles golyóval, kb. fél óra alatt meg is ettem egyet. Meg a Vera néni is jó alalposan megmasszírozta egyszer az arcomat és a nyakamat, nagyon sírtam. Ezzel egyidőben elkezdtem a rágókákat is próbálgatni. Ez nálam nagy szó, mert eddig semmit nem akartam a számba venni! Aztán próbálkoztunk a kenyérrel és az rögtön ment!

Azóta reggelire és vacsira vajas kenyeret eszem sajttal, esetleg kis sonkával, párizsival. Próbáltuk a körtét is, ami megy is, ha jó érett. Az almát pedig reszelve meg tudom enni! Kostoltam a főtt krumplit és a rizst is, azok is csúsznak! A lényeg, hogy pici falat és jó puha legyen, hogy szét tudjam nyomkodni az ínyemmel. Azért még sokszor félrenyelek, így nagyon kell figyelni rám. Nagyon tetszik az új tudományom, folyton így akarok enni! És mindenképp EGYEDÜL, nem hagyom, hogy segítsenek! Kanállal továbbra is csak a pépeset eszem, úgy nem kell a darabos.

Sok puszi: Julcsika

Kibújt a hetedik és a nyolcadik fogam

Hosszas készülődést követően szerdán kibújt a hetedik fogam, felül a bal 2-es, majd csütörtökön a felső jobb 2-es is. Így most nyolc fogam van! A dolog eléggé megviselt, sokszor keltem éjszaka, végül Anya odavett maga mellé. Úgy már jobb volt!

Puszi: Julcsi

Első hét az oviban

Az első hét az oviban nagyon tetszett! Reggel Apa visz, szépen átöltözünk, kezet mosok és bemegyek, semmi sírás! Napközben is nagyon jól érzem magam, nagyon tetszik, hogy együtt lehetek a többi gyerekkel, sokat mesélek, hogy mi történt, kivel mit játszottam, ki mit csinált, mit ettünk, ki rendetlenkedett, ki sírt. Uzsonna után Anya jön értem Julcsival.

A délutáni alvással van némi nehézségem, mert egy kisfiú folyton bömböl az anyukája után, én meg nem tudok így elaludni. Egy másik meg horkol. Hétfőn, kedden, szerdán még sikerült elaludni úgy, hogy az óvónéni simogatta a fejemet, amíg elalszom. Szépen ki is pihentem magam, otthon pedig mintagyerek voltam. Most Anya se hiányzik annyira, mint a Katicás időkben, nem csüngök rajta délután. Inkább Julcsi hiányzik napközben, ennek hangot is adok és nem örülök, hogy pont akkor megy aludni, amikor hazaérünk az oviból. Csütörtökön az óvónéni szerint aludtam, én viszont úgy emlékszem, hogy kikéredzkedett valaki pisilni és én utána már nem tudtam elaludni. Pénteken pedig egyáltalán nem sikerült, mert az egyik kislánynak eldugult az orra és emiatt sírt. Ennek meg is lett a böjtje, otthon semmihez se volt türelmem, nem akartam rendesen játszani, csak ugráltam a kanapén egész estig és azt játszottam, hogy ott táncolok a Cini-cini muzsikára. Péntek este már nagyon fáradt voltam és le is estem róla. Szerencsére jól fogtam talajt és nem lett bajom.

Másik nehézségem, hogy teljesen leeszem magam. Így minden nap lehet kimosni a pólómat és a benti gatyámat. Mondjuk ez engem nem zavar, legfeljebb Anyát.

Emma sajnos beteg volt a héten, de pénteken már jött, nagyon örültem neki! Lencsivel is jókat játszunk, főleg autózni szeret, meg hintázni szoktunk! Máris szereztem új barátokat, Petrust és Rékát. Rékától megtanultam hajtani magamat a nagylányos - lap - hintán! Nagyon jól megy, csak be kell indítani és utána repülök magamtól az égig! Nagyon tetszik az új tudományom, sokat hintázom az oviban! Hétvégén Apáéknak is bemutattam, milyen jól megy, csak ámultak és bámultak! 

Sokat énekelünk és mondókázunk, ez is nagyon tetszik, mondjuk én már szinte mindegyiket tudtam! 

Volt torna foglalkozás is, amikor rossz idő volt. Egyszer a tornateremben volt, át kellett mászni egy alagúton! Meg a karunkat emelgetni a Repülnek a madarak, kattog a szárnyuk mondókára. Máskor meg a csoportszobában az óvónénik körül kellett körbefutni.

Egyszer só-liszt gyurmázni is lehetett, de én inkább mást játszottam.

Mivel nem fáradok el annyira, mint vártuk, csütörtökön és pénteken Anya már gyalog jött értem, így hazafelé futóbiciklizhettem. Ez is nagyon tetszett, út közben is meséltem az élményeimet! Pénteken teljesen eláztunk hazafelé, én meg nagyon sírtam, mert még sose jártam így. Otthon kaptam száraz ruhát, úgy már jó volt!

Sok puszi: Mesike

*******************

Ami engem illet, nagyon furcsa nekem itthon a csönd. Szépen eljátszom így is, de hiányzik Mesi. Az viszont tetszik, hogy Anya többet játszik velem! Ebéd közben odamegyek a székéhez és ott állok mellette. Sokszor kérem, hogy sétáltasson. A lépcsőzést is gyakorolhatom, ha ott van mögöttem, imádom! Hétfőn járunk Ringatóra, ott is új nekem, hogy Anya velem játszik, egész elfáradok így a végére. Minden délután megyünk Mesiért az oviba. Amikor megjövünk, bár fáradt vagyok, már nem akarok aludni, hanem vele akarok játszani.

Sok puszi: Julcsika

Hematológián

A héten megint voltunk a hematológián és nagyon jó híreket kaptunk: már vaspótlás nélkül is jó a vérképem, így már nem is kell mennünk többet!

A várakozást jól viseltem, mivel már én is tudtam játszani a mászóvárban: felmásztam a lépcsőn és lecsúsztam a csúszdán: persze Anya fogta a kezemet. Nagyon tetszik a lépcsőmászás, oda vagyok érte!

Puszi: Julcsika

Anya szülinapja

A múlt hétvégén volt Anya szülinapja. Most szűk körben ünnepeltük. Anyáék elmentek kettesben ebédelni, és venni szép ruhákat. Másnap pedig négyesben felköszöntöttük, akkor jött a torta is! Boldog szülinapot, Anya!

Puszi: Mesi és Julcsi

Harminckilenc hónapos lettem

A szobatisztaság terén tovább haladtam: a pisilést már teljesen egyedül el tudom intézni, szűkítőt se használok, hanem a felnőtt deszkán ülök. Utána a kézmosás is megy egyedül, legfeljebb figyelmeztetni kell, hogy menjek. Újabban már nem bohóckodom ezzel, nem rendelem oda Anyát, amikor még nem vagyok kész, nem megyek százszor egymás után, stb. Sőt, inkább küldeni kell, mert hajlamos vagyok fél napig is tartogatni, ha nem szólnak rám.

A szörpözés bevezetése óta már ritka esem el, legfeljebb néha este, ha már fáradt vagyok. A kanapén is ügyesen ugrálok, onnan se pottyanok le. Persze attól még nincs megengedve.

Itthon eléggé untam magam a nyáron, nem akarok egyedül játszani, Anyával se akarok semmi nagylányosat játszani, így Julcsival próbálok együtt játszani vagy csak ugrabugrálok. Amióta megjöttek az ovis jeleim, azóta kissé megkergültem és alig csinálok valami értelmeset. Sokszor emlegetem a Katicás társaimat, meg az ottani élményeket. Leginkább olvasgatok, hintázom, vagy építőkockázom. Ezt nagyon megkedveltem és már egész összetett dolgokat tudok építeni! A favonatom sínjeit is szívesen építgetem, majd vonatkozom rajta. A mágneses építőmmel is szépeket alkotok, pl. szélforgót vagy kocsit, tornyot. 

Anya csinált nekem egy kis kuckót, ahova Julcsi nem tud bejönni, így ott zavartalanul alkothatok, nem kell félteni a remekműveimet. Sajnos sokszor meglöki az asztalt és oda a művem, de jól viselem. Emellett szerepjátékozom, sokszor én vagyok valamilyen mesefigura és eljátszom a mesét. Ha van ott valaki, rá is osztok egy szerepet. Sokat énekelek, szépen bátran!

Éjszaka továbbra se alszom rendesen. A csitt-csattok hatására már nem mászkálok ki, hanem az ágyamban bömbölök, de olyan hangosan, hogy Julcsit is felébresztem a szomszéd szobában. Ezt megelőzendő Anya mindig átjön, ez nagyon tetszik! Ez ellen már semmi se használ, a csitt-csatt se tart vissza, a jutalom se érdekel. Ha Apa próbál visszavinni, jó nagy műsort csapok és így megintcsak mindenki felébred. Reggel pedig nem értem, miért olyan mérges Anya, és számon is kérem rajta, hogy miért mérges folyton.

Anyának továbbra is egy óra házimunkát engedek, így még mindig nem tud hétköznap főzni, csak Julcsinak szokott nagytételben. Ha Julcsival foglalkozik, azt elég jól tűröm és szépen elfoglalom magam - persze csakis gondozási tevékenységről lehet szó, ha játszana vele, akkor rögtön én is elkezdem nyúzni.

A közlekedésben viszont sikerült áttörést elérni. Ha előreszaladok, - legtöbbször - szépen megállok a járdaszegélynél vagy ha mondja, hogy stop, akkor ott. Egyszer, mikor Anya próbált a lelkemre beszélni, kiböktem, hogy miért álljak meg, ő úgyis mindig utolér. Akkor elmondta, hogy nem, nem ér utol, és elcsaphat az autó.

A Miért? korszak továbbra is tart, mindenről kérdezősködöm. 

Mostanában nem szeretek futóbiciklizni, inkább gyalog sétálok.

Este a fürdőkádban szépen elpakolom a játékokat!

A vásárlással is haladtam! Ha van kis bevásárlókocsi, nagyon szívesen tologatom és szépen megyek vele a boltban Anyáék mellett, nem kóricálok el. 

Julcsival együtt is próbálkoztunk vásárolni. Egész jól ment, amíg én ülhettem a bevásárlókocsi gyerekülés részében, Julcsi pedig hordozóban bent a kocsiban. Amióta viszont felállt Julcsi, már nem hordozóban ül a kocsiban, hanem ő ül a gyerekülésbe és én vagyok a kocsiban. A csere nem tetszik, és felállok, tornázok a kocsiban, hogy mindenkinek világos legyen.

Ha még nem meséltem volna, már egész szépen tudok megszámolni valamit tízig, már csak néha sietem el vagy utána kijavítom magam. Ezzel is szoktam szórakoztatni magam, hogy mindent megszámolok.

Mivel 11-től délután 5-ig alszik valamelyikünk, elég nehezen tudunk kimozdulni, 5 után mehetünk játszóterezni vagy barátnőzni. Sajnos a játszón alig van valaki, így le is szoktunk róla. Julcsi folyton alszik, amikor én fent vagyok, ez se tetszik, szinte hiányzik. Ha Emmával vagy Lencsivel találkozhatok, nagyon boldog vagyok, és nincs velem semmi gond.

Sok puszi: Mesike

Tizennégy hónapos lettem

A hónapban a mozgásom mérföldkőhöz érkezett: felálltam! Egy nap múlva már elkezdtem lépegetni a bútorok mellett, s pár nap alatt megtanultam visszaülni. Egy hét után pedig már két kézzel vezetve járkálni kezdtem! Az egyensúlyom nagyon jó, szinte sose esem el. 

Azóta már a lépcsőn is fel tudok mászni, majd az ajtórácsba kapaszkodva fel is állok – ebben is ügyes vagyok, nem esek le. De lejönni még nem tudok, ezért Anya felszerelt egy rácsot a lépcső aljához is, ami nagyon bosszant! Így ha Anya ott van mögöttem, csak akkor gyakorolhatom a lépcsőzést. A játszóasztalkámra is fel tudok mászni, hogy onnan jobban elérjem az asztalt – ezt teljesen egyedül találtam ki! Valahogy le is jöttem róla, de Anya még nem látta, hogy. 

A kanapéval is próbálkozom, de még túl alacsony vagyok.

A kezem is ügyesedett, tudok egyedül inni a csőrös poharamból, s valahogy a konyhaasztalról is le tudom szedni és ellátom magam. Persze inkább rágcsálni szeretem. Az egy ponton illeszthető építőkockákat már össze tudom dugni és szét tudom szedni. A formabedobóba is be tudom dobni a hengert és már rájöttem, hogy a négyzetbe könnyebb bedobni. Az egymásba rakható kerek és négyszögletes tálkákkal is szívesen játszom, rakosgatom őket egymásba, majd szétszedem. Elkezdtem főzni is: kis tálkákban ügyesen kavargatok a kanállal, majd kínálom kóstolásra a remekművemet. Ilyenkor csámcsogok is hozzá a számmal, mintha kóstolnám. A játék konyhában is szeretem a gombokat nyomkodni. Új játékom, hogy egy papírlapra teszem a kezem, és azt tolom a kövön, mintha korcsolyáznék. Másik kedvencem, hogy leszedem a zoknimat, sapkámat magamról.

A beszédem sokat fejlődött, elkezdtem szavakat mondani: ledot – ledobtad, eldot – eldobtad, ledőt - ledőlt, totty, csüccs, ti - tiktak, ci – cici, cipő – ezt még nem tisztán mondom, de egyértelműen a cipőre értem. A kedvencem a "ledot", egész nap azt játszom, hogy ledobok valamit, utánanézek, majd mondom, hogy "ledot". A beszédértésem is sokat fejlődött, megértem és általában szót fogadok a „Gyere vissza!” felhívásra. A „Nem szabad!”-nál abbahagyom, amit tilos, majd huncutul nézek és folytatom. A „Hol van Apa, Anya?” kérdésre Apára mindig ránézek, Anyát is sokszor megtalálom. A „Hol van a doboz, kocka, kacsa?” kérdésekre pedig rámutatok a kedvenc dobozomra, kockámra, a fürdős kacsámra és mondom, hogy „It!” – itt. A "Kérem - köszönöm - tessék" játékot is nagyon szeretem, amikor is odaadom kérésre a tárgyakat, majd amikor mondják, hogy tessék, visszaveszem, s aztán odaadom újra. Sokszor mondom, hogy „eme” – de Anyáék nem értik, mire mondom. Ha tárgyakat mutatnak, egyre több szót rövid ideig megjegyzek és rámutatok, a képes könyvekből viszont még nem megy a képek megmutatása.

Nagyon boldog vagyok, ha foglalkozik velem valaki, fülig ér a szám, ha csak rám néznek. De egyedül is szépen eljátszom. Mesivel is szeretek együtt lenni, s lehetőleg megnézegetni, amivel játszik. Sokszor játsszuk, hogy elszalad, én meg megyek utána. Sokszor bevon a szerepjátékaiba, legtöbbször Gömbi vagyok.

A nagymamáimmal, nagypapáimmal is szeretek lenni, boldog vagyok, ha figyelnek rám, játszanak velem, sétáltatnak. El is tudnak altatni, legfeljebb egy kicsit simogatni kell. Ha kéthetente találkozunk, emlékszem rájuk, 3 hét után viszont kell egy kis idő, mire feloldódok.

Az alvásom sokat fejlődött. Végre nem voltam beteg és a nyaralás izgalmai is végetértek, így eljött az ideális időszak a fejlődésre. Egyik éjjel Anyáék hagytak sírni, ami egy óráig tartott. Az utána jövő napokon viszont egyre gyorsabban vissza tudtam aludni, másnap már kb. 5 perc alatt, utána 1 perc alatt. 1 hétig átaludtam az éjszakát, utána megint beteg lettem, s persze sokszor ébredtem. Azóta már meggyógyultam, de kissé visszaestem és egyszer fel szoktam ébredni, amikor csak a cici segít. Igaz, még nem jöttem teljesen rendbe, elég repedt fazék hangom van, úgyhogy lehet, hogy szomjas leszek éjjel, azért ébredek. Amikor jól alszom, reggel kapok cicit és utána alszom tovább akár 9-ig is. Ilyenkor már sok a két alvás, de az egy még mindig kevés. Ha viszont már korábban felébredek a többiek reggeli készülődésére, akkor még mindig két alvás kell, kb. 11.30-13.30-ig és 16.30-17.30-ig. Van már alvós állatom is, egy kis zebra. Amikor betesznek az ágyba, megkeresem és megfogom, és azt szorongatva alszom el.

Az étvágyam jó, minden ételt szeretek, ha megfelelő az állaga, a gyümölcsöket szeretem a legjobban. A darabos ételekkel még mindig nem nagyon barátkozom. Kb. 3 mm-es krumpli kockákat már le tudok nyelni, ha jó sok szószba mártva kapom. Rágni persze nem is próbálom, lenyelem egészbe. Ha nem sikerül, öklendezek tőle. Ha valami nem ízlik, jó nagy fintorgással jelzem, vagy elfordítom a fejemet és befúrom az etetőszék oldalába. A tejes ételeket hanyagoljuk, ennek hatására szépen eltűntek a piros foltjaim, de még mindig van egy-kettő, most a hasamon. 

A legutóbbi mérés szerint 9700 g vagyok, fogaim száma hat. Mivel már járkálok, elővettük Mesi régi kis szandijait, a 19-essel indítottam! 

Sok puszi: Julcsi

Ovis lettem!

A nyár véget ért, de én már elég izgatottan vártam, mert szeptembertől a nagy oviba fogok járni! A készülődés már néhány hete megkezdődött, amikor elkezdtük bevasalni a jelemet a ruháimba és beszerezni, ami kell. Kellett fogászatra is menni, ahol szépen megmutattam a fogaimat, ahogy egy ovis nagylányhoz illik. Cseresznye lesz a jelem, mint a Katicában! A csoportszobánk nagyon klassz, sok-sok játék van benne. Eddig a konyha tetszik a legjobban és a galéria! Van egy libikóka is a szobában, azt is nagyon szeretem! A csoportban 24-en vagyunk, 10 lány, 14 fiú. Szerencsére már ismerem Emmát, Lencsit, Ágit, és Ákost, akikkel egy csoportba kerültem. Ágival a nyáron kétszer játszótereztünk együtt, és én ebből adódóan kebelbéli jóbarátomként tekintek rá, de ő a jelek szerint nem szeret. Bár Anya szerint csak nem emlékszik rám. Ezt sehogyse értem, hogy lehet. Dórit is ismernem kellene, mert tavaly ősszel vagy tavasszal találkoztunk már kétszer a pipiknél, de arra már én se emlékszem.

Nagyon tetszik a fürdőszoba a kis vécékkel és mosdókkal, szeretem próbálgatni! A kis vécék függönnyel vannak eltakarva, nagy élmény volt nekem, mikor együtt mentünk a mosdóba a többiekkel és mondhattam hogy "Foglalt!". 

Az ovi kertje hatalmas, tele sok-sok játékkal. Sajnos nem lehet bárhova elmenni, de azért így is tetszik! A mi csoportunknak van egy faházikója, benne kerti játékokkal – futóbiciklikkel, motorokkal, dömperrel és roller is van – ez a kedvencem! Van egy nagy homokozónk, nagylányos hinta, libikóka és egy csúszdás mászóka is – ez közös egy másik csoporttal! Van tornaterem is, de oda majd csak novembertől megyünk torna foglalkozásra. És egy kis focipálya is van, de az csak a nagyok használják.

A beszoktatás már augusztus utolsó hetében elkezdődött. Négy napig tartott, minden nap délelőtt ott voltunk Anyával az oviban! Mindenkinek ez a négy nap a beszoktatás, így minden anyuka vagy apuka egyszerre volt ott. Emiatt a csoportszobában nagy volt a tömeg, de engem nem zavart. Második nap Anya már elment kicsit vásárolni, harmadik nap kicsit többet, negyedik nap pedig már reggel elment és csak ebéd előtt jött értem. Az akadályt ügyesen vettem, nem nagyon sírtam, legfeljebb azért, mert gondoltam, ha ennyien ezt csinálják, akkor biztos nekem is ezt kell. Amikor nagyon sírt valaki, az megrémített. Amikor pedig Lencsi sírt, próbáltam vigasztalni, de ha nem segített, akkor én is sírni kezdtem. Kicsit nehezményeztem, hogy miért nem kapunk ebédet és nem akartam hazamenni, szívesen játszottam volna még - persze akkor már Anya is ott volt. Pénteken szünet volt, aztán hétfőn kezdődött volna az első igazi nap, amikor ott eszünk és ott is alszunk, de sajnos én addigra lebetegedtem. Most itthon lábadozok és majd jövő hétfőn lesz az első napom!

Puszi: Mesike

Sebiéknél babalátogatóban

Az ünnepen elmentünk Tamáshoz és Edithez, akiknek kisbabájuk született, Sebi! Épp aludt Edit karjában amikor megérkeztünk. Aztán felébredt és játszottunk: lelkesen mentem oda hozzá és mutogattam neki a játékokat. 

Nagyon megérintett a találkozás, azóta a Zsuzsi babámat sokszor ringatom a karomban és suttogva csendesítek mindenkit, mert ugye alszik.

Puszi: Mesi

*****************

Sebi nekem is nagyon tetszett, próbáltam vele barátkozni, simogatni! Persze kicsit mackósra sikerült.

Puszi: Julcsi

Pancsizás Gárdonyban

A nyár utolsó meleg hétvégéjét még igyekeztünk kihasználni egy kis pancsizással. Elmentünk Gárdonyba a Sport Beach-re, ahol már jártam a Sári mamáékkal, és Gabiék is nagyon ajánlották. A víz most is jó volt, sokat uszikáltam, meg pörögtem Apával és játszottunk cápásat is. A parton legjobban a kosár hinta és az ugrálóvár tetszett legjobban. A kosár hintát Apa is pörgette nekünk!

Végre kipróbáltuk a vizibiciklizést - már nagyon régóta szerettem volna, mert olvastam róla az Anna és Petiben. Tényleg nagyon klassz!

Puszi: Mesike

******************

A gárdonyi strand nekem is nagyon tetszett! A legjobb az volt, hogy leért a lábam és gyalogolhattam a vízben. Vagy ha a kishajómban ültem, akkor is leért, s így teljesen egyedül mehettem, mint egy igazi bébikompban!

Puszi: Julcsika

Miruséknál

Aki igazán gyors volt, már olvashatta ezt a bejegyzést, egészen addig, míg Apa építő szándékú korrektúrázása során ki nem törölte az egészet. Úgyhogy most pótolom, de mivel nehéz kétszer nagyot alkotni, valószínűleg nem sikerül helyreállítani eredeti szépségében.

Szóval, a hosszú hétvégén meglátogattuk Mirusékat is. Sajnos odafelé egy baleset miatt egy órát vesztegeltünk az autópályán, így késve érkeztünk. Mira már nagyon várt minket, mert legutóbb nagyon jól érezte magát nálunk és ő is szerette volna megmutatni a játékait nekem. Közben egy betegség is közbeszólt, így csak most tudtunk újra találkozni. Sajnos én nem hoztam a legjobb formámat és nem voltam olyan barátkozós, mint szoktam. Azért így is sokat játszottunk együtt, az udvaron pedig homokoztunk, csúszdáztunk, hintáztunk, és ami a legjobb volt: trambulinoztunk! 

Ambrus sokat nőtt, mióta nem láttuk, ő is próbált bekapcsolódni a játékunkba.

Állítólag nagy hír, hogy Miruséknak lesz egy kistestvére. Ami engem illet, nem foglalkoztatott a dolog, fel sem tűnt Évi gömbölyödő pocija. 

Puszi: Mesi

******************

Nekem is nagyon tetszettek Mira játékai! Nagy felfedezőtúrákat tettem a lakásban! A kertben sétálgattam, és szundiztam a babakocsiban, míg a többiek játszottak.

Puszi: Julcsika

Nyaralás Balatonbogláron

Augusztus elején egy hetet Balatonbogláron nyaraltunk négyesben. Egy apartmanban laktunk a vízparton, így hamar odaértünk a strandra. Legtöbbször Anya főzte az ebédet, de olykor elmentünk enni a közeli büfébe, vagy vacsorázni Boglár központjába.

Az apartman egy nyugodt részen volt, nem volt tömeg. A parton egy gyönyörű platánsor volt, így volt bőven árnyék. 

A vízben leért a lábam, bár amióta tudok úszógumizni, ez nem elengedhetetlen, már mély vízben is jól érzem magam.

Okulva a horvátországi nyaralásból, már nem is próbálkozhattam Julcsival együtt aludni, így jobban sikerült a pihenés és nem (nagyon) műsoroztam, amikor Anya átment Julcsihoz. Az is kiderült, hogy tudok én nyitott ablaknál és világosban is aludni, ha akarok! A vízben állt egy stég is, nagyon szerettem felmászni oda és nézelődni, vagy kérni Apát, hogy vegyen le. Az idő remek volt, a víz meleg, így mindenünk megvolt. A központ is nagyon tetszett, mert volt ott egy hatalmas klassz játszótér, a téren pedig élőzene, amire táncolhattam.

A hét végére kissé lehűlt az idő, így kirándultunk egyet Keszthelyre. Megnéztük a kastélyt, a parkban a pálmaházat. Mondjuk nekem inkább a halacskák tetszettek a legjobban.

Emellett megnéztük a vonatmúzeumot, ahol egy óriási terepasztal volt rengeteg vonattal és állomással. Nagyon tetszett!

A kertben pedig fel lehetett ülni egy kisvonatra!

Megnéztük az állatmúzeumot is, ez is nagyon tetszett, nagyon sokféle állat volt kitömve! A legtöbbet magamtól felismertem, pedig sokat csak képről láttam eddig. Az állatsimogató tetszett a legjobban, ott meg is lehetett fogni a kitömött állatokat.

Sok puszi: Mesi

***************************

A nyaralást én is nagyon élveztem! Sokat pancsiztam a kishajómmal, vagy ha tartott valaki, a lábammal csapkodtam a vizet, ezt imádom!

Nagyokat sétáltunk a babakocsival. A strandon felfedezőtúrákat tettem...,

... leginkább a vízbe vezető lépcső érdekelt, már fel tudok rá mászni! Emellett igyekeztem körbenézni mások holmijánál, hátha találok valami érdekeset, de sajnos Anya vagy Apa mindig elvitt onnan.

Tejalergia ide vagy oda, ettem fagyit is, nagyon ízlik! Ha kaptam egy kicsit, rögtön nyújtogattam a nyelvemet utánpótlásért! Az apartmant jó alaposan kitakarítottam, de a bútorok mellett már próbáltam lépkedni is!

Sok puszi: Julcsi