Négy hónapos lettem

A hónapban többször is voltunk Edit néninél, mert csak jobbra fordulok hátról, balra nem. Már kevésbé sírok, utána viszont napokig izomlázas vagyok és még annyit se csinálok,  mint előtte. Kb. 6 nap kell, mire újra szárnyalok és újra könnyedén mozgok. Ilyenkor általában valami újat is produkálok. Április 6-án fordultam először hátról jobbra, aztán a hó végére, május 2-án sikerült hátról bal oldalra is! Ennek legfőbb akadálya az volt, hogy a jobb kezemet a fejem mellett felejtettem felcsapva, mintha telefonálnék, és nem hoztam magammal forduláskor. 

További újság, hogy le tudom húzni a békámat a játszószőnyegen. Először bal kézzel sikerült, aztán pár nap múlva már jobb kézzel is ment! Nagyon szeretem húzogatni azóta is!

A játékokat már sokszor fel tudom venni magam mellől és ha odanyújtanak valamit nekem, el tudom venni!

A hó elején még nagyon hamar kifulladtam hason, 5 percet s bírtam, a kezelések óta már 15 percet is bírok egyhuzamban. 

Hason vagy háton el tudok mocorogni magam körül, ez nagyon tetszik, mert így elérek új dolgokat, ha meguntam az aktuális játékomat.

Az ujjaimat már nyitogatom, szeretek hason kapirgálni velük. Kitámasztáskor viszont továbbra is ökölben tartom a kezem. 

Alváskor is az nyugtat meg, ha valamit tartok a kezemben. Általában a matrac szélét fogom, vagy a pelust kiszedem a fejem alól és azt. Hason alszom, és mikor elalszom, a pelust próbálom szívni. Sajnos abból nem jön semmi. A cumit újra elfogadom, de annyira nem izgat, folyton kiesik. A rágókás cumimmal jobban boldogulok, mert annak van fogója és azt már meg tudom fogni. Azt is betömöm a számba és rágcsálom.

A fogaim ugyanis egyre jobban mocorognak, ezért mindent tömködök be a számba és a nyálam is folyik. Leginkább hátul fáj, nem elöl, ahol majd kibújnak. Felvettük a borostyán láncot is, ettől csökkent a nyüglődésem. 

Egyszer megint sikerült átaludni az éjszakát és csak 6-kor keltem először. Azért általában egyszer felébredek és eszem úgy fél 3 körül, majd alszom reggelig. Mivel ilyen jól alszom, és ezáltal kevesebbet eszem, a hónapban nem nőtt annyit a súlyom, mint korábban. Így is híztam azért 30 dkg-ot és ezzel a hó végén 5660 g voltam. Már a 62/68-as méretet hordom. 

A hajam is elkezdett nőni, világos barna. A szemem még mindig kék, egész világos, Anya szerint világosabb, mint Mesiéknek volt.

Az ortopédián terpesz pelust javasoltak, éjjel hordom, nem zavar. Amióta megvan, aktívabb vagyok a lábaimmal, korábban csak pancsizáskor rugdostam velük, szárazon nem.

Szépen gőgicsélek, sokszor egész hangosan, ha megtetszik valami. Imádom, ha foglalkoznak velem, nagy mosolyokkal jutalmazom. Az idegenektől, szokatlan vagy hirtelen hangoktól megijedek. Ezért jobb, ha először tisztes távolból barátkozunk, pár perc után már meg is foghatnak. A papáim mély hangja is megijeszt. 

Sok puszi: Timus

Hetvenegy hónapos lettem

A hónap vezető híre, hogy felvettek az iskolába! A körzetes suliba fogok járni, az 1.B. osztályba. A tanító nénijeimet Mariann néninek és Eszter néninek hívják. Mariann néni tanít majdnem mindent. A tesit Eszter néni tartja, és ő lesz velünk a napköziben. Az angolt pedig Ági néni tartja majd. Az iskola matekos irányú, a matekot csoportbontásban tanuljuk majd úgy, hogy a két első osztályból lesz majd összeállítva a második félévtől két csoport, egy haladó és egy általános. Az oviból sokan jönnek az én osztályomba, Emma, Lencsi, Lili, Réka, Ági és Dóri is. Anyáék is nagyon örülnek és én is, az ovis ismerkedők közül itt éreztem a legjobban magam. Nemsokára lesz az első szülői Anyáéknak, akkor majd még többet megtudunk.

Egyelőre még nem tart lázban a dolog, élvezem az ovis napjaimat. 

Emmát nagyon szeretem őt, a fényképét is megpuszilom, ha meglátom. Még mindig nagyon függök tőle: ha azt mondja, hogy nem lesz a barátom, ezt nagyon komolyan veszem és azt csinálom, amit mond. Akkor is, ha ez nem éppen jó dolog. A múltkor például összeveszett Ágiékkal és mondta, hogy én se barátkozzak velük, mert most ellenük vagyunk. Én akartam volna játszani Ágival, de ő mondta,  hogy ne játsszak és én is mondjam neki, hogy hülye, mert különben nem lesz a barátom. Úgyhogy mondtam... Ha nincs ott, akkor Lencsivel vagy Lilivel játszom.

Az önbizalmam kicsit javult a rajzkiállításom óta, és már nem kérdezgetem folyton Anyát, hogy szép-e a rajzom. De más dolgokban folyton szeretném, hogy nézzen, és kérdezgetem, hogy szép-e, ügyes vagyok-e. De ha azt mondja, hogy igen, mégsem hiszem el igazán.

A körmömet továbbra is rágom, nem sikerül leszokni.

A lábam most egész jó, ülni is jobban tudok, de még mindig bedöntöm a medencém és előreejtem a vállaim, így a hátam is púpos. Voltunk Edit néninél, ezt már nagyon jól viselem, legfeljebb alkudozok kicsit, ha kellemetlen valami.

Timikét nagyon szeretem. Szívesen foglalkozom vele, szórakoztatom, vagy segédkezek az öltöztetésnél.

A reggeli készítését is lelkesen átvállalom: leveszem a gabonapelyhet, veszek tálat is, kitöltöm, a tejet is hozzáadom teljesen egyedül. Julcsinak is szívesen megcsinálom. A fürdés után egyedül ki tudok jönni, megtörölközöm és felöltözöm egyedül, ha olyan a kedvem.

Puszi: Mesi

Anyák napja az oviban

Az idén is nagyon készültem az Anyák napjára, már alig vártam, hogy előadjuk a műsort! Mivel nagycsoportos vagyok, már nemcsak együtt mondjuk a verseket, hanem mindenkinek van egy önálló versszaka, amit egyedül mond. Az enyém arról szólt, hogy vajon engem is úgy szeretett-e Anya, mint a kistesómat, engem is meleg tejecskével etetett-e. Sikerült megállnom, hogy előbb elmondjam, csak Apának súgtam meg. Anyának egy szép virágot készítettem, a szirmait fonallal díszítettük, egy kis cserépben áll.

Sok puszi: Mesi

Negyvenhat hónapos lettem

A hónap legfőbb híre, hogy némi javulás mutatkozik a szobatisztaság terén. Egyik pénteken a Sári mamáéknál aludtunk. Nagyon élveztem, voltunk játszótéren is. Valamit nagyon jól megbeszéltünk, mert azóta sokkal jobban ügyelek, hogy ne menjen be a pelusba éjjel, és már csak ritkán van, hogy beengedem. Nappal is alakul.  Bevezettük, hogy mikor hazaérünk az oviból, elmegyek pisilni, ez is jót tett, volt már pár nap, hogy nem csurgattam be egy kicsit se. Hétvégén délelőtt is küldeni kell egyszer és akkor nincs baj. Időnként magamtól is elmegyek. Sokszor kommentálom is, hogy "Most örülni fogsz, hogy elmegyek pisilni."

A sírósságom azért még mindig megvan, és kiegészült azzal, hogy mondogatom, hogy nem is örül Anya a szép virágomnak, amivel annyit dolgoztam Anyák napjára. Ezt azóta mondogatom, hogy rám szólt, hogy ne hordozzam körbe a lakásban, mert esetleg véletlenül elejtem és összetörik. Ezt úgy éreztem, nem is örül neki.

A hónapban kaptam egy tekerős biciklit. Egyelőre nehezen megy, mert folyton kifordítom a lábfejem és úgy nem tudom taposni a pedált. Ha beállítja valaki a lábamat, akkor már megyeget a tekerés, de még erősödnöm kell. Mivel erőlködnöm kell, nem vagyok túl lelkes. Sajnos csak hétvégén tudunk gyakorolni, mert kell valaki, aki mellettem jön és segít, és ugye valaki kell még Timi és Mesi mellé is.

A lábam is leromlott a piliscsévi kirándulás óta. A téli bakancsom volt rajtam egész nap, mert sár volt. Erre korábban is sokat panaszkodtam, hogy fáj benne a lábam. Azóta ugrabugrálok és lábujjhegyezek megint, nem akarok rendesen rálépni a lábamra.

Az ovis társakkal egyre jobban barátkozom, főleg Domit és Petit szeretem. De másokkal is játszom, például a Grétitől tanultam leírni az A betűt.

A rajzolásban is folyamatos a fejlődés, már egész képeket is készítek. Ez itt egy strand, úszik egy hajó, a parton áll a ház, süt a nap, van néhány felhő is. A kislány fürdőruhában van - ez még nem annyira megy:

Ezek virágok a kertben:

Itt pedig lányok és egy fiú is van:

Az Anyák napjára én is nagyon készültem! Ügyesen megálltam, hogy nehogy elmondjam előre a meglepetés verset.

Sok puszi: Julcsi

Ovis kirándulás a Piliscsévi Játszóparkba

A mi csoportunkban nem családi napot, hanem családi kirándulást szervezek az óvónénik. Anya, Apa, Mesi és Timi is eljött, busszal mentünk  a Piliscsévi Játszóparkba. Nagyon boldog voltam, hogy Anyáék is jönnek! 

Egész nap nagyon szépen viselkedtünk, élveztük a buszozást, csak a végére untuk el kicsit. A Játszópark remek hely, van egy palánkvár tornyokkal, egyensúlyozó pálya, labirintus ház, amiben teljesen sötétben kell megtalálni a kivezető utat. 

Sütöttünk kürtős kalácsot is, saját kezűleg! 

Kisvasút is volt, aminek alagútja is van, nagyon tetszett mindkettőnknek! 

És egy remek drótkötél hintapálya, mindenkinek ez volt a kedvence:

Az Anyák napi és Apák napi kis műsorunkat is ott tartottuk meg:

Timike is remekül bírta a napot, egyáltalán nem sírt. Ha éhes volt, evett, ha álmos volt, aludt, egyébként pedig nézelődött a hordozóban vagy a babakocsiban. Úgyhogy Anya feleslegesen aggódott annyit, hogy hogy fogja bírni.

Az idővel is nagy szerencsénk volt, mert még aznap reggel is rendesen esett, de mire odaértünk, elállt. Aztán kitartott majdnem a program végéig, és csak akkor kezdett rá újra, mikor már indulóban voltunk haza.

Sok puszi: Julcsi

Anyák napja

Az idei Anyák napján is közös ünnepséget szerveztünk a mamáinknak. Anyát is ekkor köszöntöttük fel:

Timike is élvezte a vendégséget, főleg, hogy mindig akadt dajkálója.

Sajnos Sári mamáék nem tudtak eljönni, így őt utólag köszöntöttük fel.

Sok puszi: Mesi, Julcsi, Timci

Pápipa, Natalie és Laci szülinapja

Ebben az évben is összejött a család Pápipa, Natalie és Laci szülinapjára! Már nagyon vártuk, hogy mehessünk hozzájuk, és hogy torta is lesz, ráadásul kettő is! Letéék is jöttek, így újra találkozhattunk TibiBandival is! 

Natalie és Delphine jól megnőttek, kész hölgyek már! Ügyesen dajkálták Timcit és Tibikét.

Íme a boldog nagyszülők:

Gréta jóvoltából készült egy csomó remek kép, nem győzünk válogatni:

És egy igazi szép  nagy családi kép is készült:

Sok puszi: Mesi, Julcsi, Timi

Rajzkiállításom volt!

A hónapban indultam egy rajzpályázaton, A víz alatti világ volt a téma. Olyan jól sikerült, hogy beválasztották a rajzomat a legjobb 90 közé, és kiállították a Camponában! 

Jutalmul kaptam egy ingyen belépőt a Tropicariumba, és a többieknek is nyertem egy kedvezményes jegyet. Úgyhogy el is mentünk a kiállítás napján, most is nagyon tetszett!

Volt arcfestés is, persze én is kértem egyet, egy lovacskát.

Egy kis ajándék zsákot is kaptam, benne szemüvegtartóval, matricával, vonalzóval. 

Az oviban nagy a versengés a rajzolásban, és sokszor leszólták a többiek a rajzomat, hogy nem szép. Otthon Anyát is mindig kérdezgettem, hogy szép-e amit rajzolok. A verseny óta kezdem elhinni, hogy tényleg jól rajzolok, és Anya nem csak azért dicsér, hogy örömet szerezzen nekem.

Sok puszi: Mesi, a művésznő

Oldalra fordulok!

A hónapban elkezdtem hátról oldalra fordulni! Először április 8-án sikerült, a jobb oldalamra! Ez az oldal a kedvencem, a másik irányba sokáig nem is próbálkoztam.

Puszi: Timci