Majd én!

Anya búsongott, hogy Apa beteg lett és elmarad a vendégség:
- És ki eszi meg ezt a sok tortát?
- Majd én! - mondtam határozottan, mint aki ki is pipálta a problémát.

Puszi: Mesike

Ági mama szülinapja

A hétvégén köszöntöttük Ági mamát a szülinapján- és egyben a névnapját is most tartottuk. Apa szülinapját pedig most pótoltuk. Úgyhogy megint együtt voltunk, volt finom ebéd, torta és sok-sok játék Fanniékkal.

A torta ízlett mindenkinek:

Isten éltesse az ünnepelteket!

Puszi: Mesike

************************

Én elég nyűgös voltam, részben a fogaim miatt, részben pedig, mert nagyon melegem volt. De Anya sokáig nem jött rá, mi bajom. Hajlamos elfelejteni, hogy lévén 8 kg körül járok, van rajtam elég hőszigetelés, nem kell még egy csomó ruha is. De amint megszabadultam tőlük, egyből jobb kedvem lett. 

Puszi: Julcsi

Icáéknál

A hétvégén meglátogattuk Icáékat az új lakásukban. Nekem nagyon tetszik, rögtön bevettem magam Vilma játékai közé! És csúcs, hogy körbe lehet járni a lakásban! Finom rétes is volt, az is nagyon ízlett! Vilma először kicsit tartott tőlünk, de aztán feloldódott.

Anyáék tudtak kicsit beszélgetni, míg mi játszottunk.

Puszi: Mesike

***********************-

Én is remekül éreztem magam, nem nyüglődtem - ami mostanság elég gyakori -, lekötött a sok újdonság!

Puszi: Julcsi

Beszélgetek!

A múlt héten elkezdtem hosszú hangsorokat mondani! Eddig csak annyi volt, hogy morogtam leírhatatlan hangokon. Most felvettem a repertoárba a "Tátátátá, ágyágyágyá"-t is. Akkor mondom, ha jókedvem van, vagy ha dühösen, ha bosszant valami. És jó hangosan, hogy mindenki hallja! Ha tetszik valami, azt következetesen "Giiii!"-vel jelzem, mellé nagy mosollyal vagy kacagással.

Puszi: Julcsi

Hóembercsalád

A hirtelen nagy havazást igyekeztünk kihasználni és építettünk egy hóembercsaládot. Én is segítettem odalapátolni az alapanyagot. Görgetni nem volt kedvem. Íme Apa-hóember, Anya-hóember, Mesi-hóember, Julcsi-hóember. 

Puszi: Mesike

Apa szülinapja

Idén Apu lebetegedett épp a szülinapjára, úgyhogy a tervezett nagy családi ünneplés helyett csak szerény ünnepség volt. Anyu tortával is készült, mindjárt kettővel is, hogy biztos elég legyen. Azért így is volt, aki megegye, én legalábbis igyekeztem kivenni a részem! Amúgy én nem bántam annyira, hogy beteg lett, mert így itthon volt három napig, sőt a hétvégével együtt öt napig! Mégha sokszor csak megfigyelő volt, vagy dolgozott is, akkor is nagyon jó volt! Azért kicsit aggódtam is érte, és kérdezgettem, hogy jól van-e, nem fáj-e a torka, feje, lába, stb. Sokszor megvizsgáltam az orvosi felszereléseimmel és adtam neki gyógyszereket is. Szerencsére azóta már meg is gyógyult! Mégegyszer boldog szülinapot, Apu!

Puszi: Mesike

P.S. Anyát és Apát mostanában Anyunak és Apunak hívom. Fannitól hallottam karácsonykor és nagyon megtetszett!

Orvosi hírek

Hétfőn voltunk a védőnéninél, megint megmértek. 69 cm és 7600 g vagyok! Azt javasolta, folytassuk tovább a főzelékek bevezetését és emelhetjük az adagot egészen 150 g-ig. Javasolta azt is, hogy együk felváltva a Sinlacot és a tejpépet. Így azóta délelőtt már 90 g alma-babakekszet vagy sütőtök-almát eszem, este pedig 90 g Sinlacot vagy tejpépet. Nemsokára pedig elkezdjük az igazi főzelékeket is.

Ma voltunk a neurológián és a doktornéni szerint látványosan fejlődtem és alapvetően minden rendben velem! A bal kezem már nem merev, elmúlt a jobb oldalasság. A nyakam még kicsit feszes, ezért azt még kell kicsit tornáztatni. De a doktornéni azt mondta, nem baj, hogy még nem tudok hátról hasra fordulni, mert még csak öt hónaposnak számítok - tekintve, hogy előbb jöttem. Majd két hónap múlva kell mennünk megint kontrollra.

Puszi: Julcsi

Első szülinapi zsúrom

Az a megtiszteltetés ért minket Julcsival, hogy Emma meghívott a szülinapi ünnepségére, ami egyben életem első szülinapi zsúrja volt!

A délutáni alvás után kezdődött az ünnepség, szépen felöltöztem az ünneplő ruhámba és átmentünk Emmáékhoz. Vittünk neki ajándékot is, egy homokfestő készletet! Én nagyon szeretek homokfestőzni, remélem ő is! Emma kapott a szülinapjára egy nagy babaházat is, ami akkora, mint én! De nekem most is az alagút tetszett a legjobban! 

Volt finom pogácsa, zserbó, pizza, majd amikor mindenki megérkezett, következett a torta! Nagyon megható volt, ahogy mindenki elénekelte Emmának a Boldog, boldog szülinapot. Aztán fel is vágták a tortát az apukájával, nagyon finom volt! 

A torta után táncoltunk is!

Külön örülök, hogy Lencsiék is eljöttek, így végre vele is tudtam játszani! 

Nagyon jól éreztem magamat, nem is akartam hazamenni!

Köszönjük szépen a meghívást és Isten éltesse sokáig Emmát!

Puszi: Mesike

*****************************

Nekem is tetszett a sok gyerek és a nagy zsivaj. Jól eljátszottam a játszószőnyegen vagy Anya közelében.

A tortázást Apa öléből figyeltem.

Amikor elfáradtam, aludtam egy jót Marci ágyában, majd Anya kezében.

Puszi: Julcsi

Újabb csokor mosoly

Anya leszidott, mikor nem akartam megcsinálni valamit, amire kért. Mondta, hogy miért nem segítek, ahelyett hogy rosszalkodnék, mikor épp elég nehéz, hogy Apa nincs itt és nincs segítségünk. Mire én órákkal később, evés közben egyszer csak megszólalok:

- Anya, elhozom neked Apát!

- Elhozod, honnan?

- A munkahelyéről! ... Hogy legyen segítség!

Anya mindig mondja Apának, mikor elmegy, hogy vigyázzon magára. Egyik nap keservesen sírva ébredtem a délutáni alvásból:

- Mesi, miért sírsz ennyire?

- Féltem... hogy Apának baja esik.

- Jaaaj, mindjárt este van! - majd felderülök - Mindjárt jön Apa!

- Láttam egy olyan hataaaalmas naaagy cáááápát, hogy az booorzasztó!

- És hol láttad?

- A Tropikári Umban!

Apa reggel jön ki hosszú ujjú pizsamában:

- Jaaaj, Apa, miért vagy kabátban?

Anya mondja Julcsinak uzsonna közben:

- Igen, ott van Apa!

Mire én is magyarázni kezdek neki:

- Én meg itt vagyok! Meg a kanalam és a joghurtom! És nagy szám is van!

Fő az önismeret:

- Nem, most nem akarok olvasni! Most hisztis vagyok!

Puszi: Mesike

Harmincegy hónapos lettem

Már megint elröpült egy hónap, ami nagy változást hozott. Hogy annak köszönhető-e, hogy az utolsó fogam is célegyenesbe fordult és ki is bújt, és így már nem szenvedek a fogzástól, vagy a múlt havi nagy bili-harcok eredménye, vagy az új dicsőségtáblám miatt van, nem tudjuk biztosan, de mindenesetre nagyon megváltoztam. Egész délelőtt képes vagyok egyedül eljátszani, s ha Anya nem figyel rám, nem jut eszembe rögtön rosszalkodni. Persze néha rosszalkodok: nem akarok kezet mosni, öltözni, játszom az étellel, ledobom az üres poharamat, kiborítom a vizet az ölembe, sikítozok, stb., de lényegesen ritkábban tör rám.  Így Anya délelőttönként tud takarítani, mosni, főzni, és a karácsonyi sütiket is mind délelőtt sütötte. Délután is jó vagyok, ha foglalkozik velem mondjuk egy félórát, akkor utána csinálhat egy kicsit mást, én pedig elfoglalom magam. Számítógépezni még nem engedem, mert akkor rögtön odamegyek és én is nyomkodni akarom, de minden mást csinálhat egy kicsit. Plusz a telefonálást még nem szeretem, akkor rögtön nekem is mondandóm támad. Az estéket is jól bírom már, nem vagyok olyan fáradt, mint régebben, így szépen eljátszok, amíg Julcsit fürdeti, legfeljebb az ajtókat csukogatom kicsit. Ha Apa nem ér haza addigra, akkor Julcsi altatásakor pedig Kisvakondot vagy Bogyó és Babócát nézhetek, ettől nagyon boldog vagyok és még a játékokat is hajlandó vagyok elpakolni, ha tudom, hogy utána ez következik. Sokszor látszik, hogy igyekszem megfelelni és várom a visszaigazolást: kérdezgetem Anyát, ha rosszalkodok vagy rosszkedvűnek látom:
- Anya, most nem vagy mérges? Se haragszós? Se szomorú? Se aggódós?

Hosszasabban már csak akkor szoktam rosszalkodni, ha Anya fáradt és ezért nem kellő lelkesedéssel játszik velem, nem olyan mosolygós. Ilyenkor észlelem, hogy valami nincs rendben és rosszalkodással válaszolok.

Szóval a varázsos változás a Mikulás érkezésével jött el. Ekkor vezettük be az új dicsőségtáblámat. Ha jól viselkedtem, korábban is kaptam jutalom svájci keresztes matricákat, amiket a rajzos füzetembe ragaszthattam. De mikor Anya kérdezgette, sosem emlékeztem, hogy miért kaptam. Ezért kitalálta, hogy legyen egy dicsőségtáblám, amibe belerajzoljuk, hogy miért kaptam. Először a füzetem elején volt, de azt kiszíneztem - látványra inkább összefirkáltam -, így csináltunk egy kiakasztható változatot. Apa javaslatára rovatokba szedtük, így kaphatok svájci keresztet a szép alvásért, egyedül kézmosásért, bilizésért, ha egyedül szépen elfoglalom magam, míg Anya Julcsival foglalkozik, egyedül evésért, stb. Azóta igyekszem jó lenni és kiérdemelni az újabb svájci kereszteket. Sokszor meg is szavazom magamnak:

- Szépen megettem a csokit. Ezért megérdemlek egy svájci keresztet.

Fekete pontot egyelőre nem kapok, mert így is hat a dolog, plusz félő, hogy azt is gyűjteni kezdeném. Ha kérnek tőlem valamit és van kedvem teljesíteni vagy tudom, hogy valami kedvemre való következik, rögtön rávágom, hogy: "Jó, jó!" - és már csinálom is, amit kell. Különösen lehet motiválni egy kis csokival, mese nézéssel, mese olvasással.

A hónapban sokat  fejlődtem a legózásban, már nemcsak tornyokat építek, hanem mást is próbálok. Ide-oda rakosgatom egymásra a kockákat, elemeket és kinevezem valaminek, amit építettem.

Egyszer egy kocsit teljesen felismerhetően megépítettem.

Kirakózni is nagyon szeretek, már jól megy egyedül is az öt elemű is. Van kilenc elemű is, azt is próbálgatom, de az még csak segítséggel megy.

Hosszasan eljátszom a babáimmal és az állatkáimmal. Etetem őket, autóznak, betegek, öltöztetem őket, lefektetem. Talán mert Julcsi elérte Éva babám méretét, a régi kedvenc Zsuzsi babámat mostanában mellőzöm és inkább Éva babával játszom.

Szeretek rajzolni is, ember alakot már nagyon szépen rajzolok, az arcon jó helyen van minden és szemöldök, frufru, borosta is kerül rá. A testet is felismerhetően felrajzolom, bár a nyak aránytalanul nagy és sokszor abból jön ki a kéz. Ez itt egy napocska, egyedül rányomdáztam a közepét, majd rajzoltam neki sugarakat:

 A színezésre még nem kaptam rá igazán, már igyekszem nem kimenni a vonalból, de teljesen nem színezem ki a területet, csak pár vonalat húzok. Plusz mindent egy színnel színezek ki. Rákaptam arra is, hogy a bútorokat színezem.

Nagyon jószívű vagyok. Ha valami finomat eszem, másnak is akarok adni, Julcsinak is adok játszásiból. A karácsonyi ajándékokból is csak egyet nyitottam ki, aztán az első gondolatom az volt, hogy a többiekét is megkeressem és odavigyem nekik.

Julcsit most is nagyon szeretem. Sokszor főzök neki rizspépet vagy almát. Szeretem ölbe venni, vagy csakúgy odamenni és megszeretgetni. Szívesen viszem neki a játékokat, ha unatkozik. Ha sokáig sír és Anya nem tudja megvigasztalni, én is nyugtalan leszek és rosszalkodni vagy sírni kezdek. A régi játékaimat szívesen nekiadom. Már nagyon várom, hogy megnőjön és mondogatom, hogy mi mindent fogunk együtt csinálni. Sokszor elkiáltom magam:
- Milyen nagy vagy már, Julcsika!

Az idegenekkel újabban tartózkodó vagyok, kell kis idő, mire feloldódom. Néha kipécézek valakit és attól nagyon tartózkodom, oda se merek menni hozzá, pl. egyszer Zolival voltam ilyen.

A beszédemet illetően, már helyesen használom az E/1-et, viszont elhatalmasodott a kötőhangok elhagyása, pl. hozt = hozott, ablakt - ablakot, stb. Érdekes, hogy korábban ezt már jól tudtam. A szókincsem rendkívül gazdag, amit a mesékből merítek és más szituációkban helyesen használok.

Még mindig nagyon nyitott vagyok, mindent kommentálok, mindenről beszélgetést kezdeményezek. A hasonló korú gyerekek között is legtöbbször én vagyok a kezdeményező.

A Jézuska hozott egy mérleget és egy kisvakondos magasságmérőt is, így végre le tudtak mérni: 16,1 kg vagyok ruhástól és 96 cm magas. De inkább már a 104-es ruhákat hordom. Cipőméretem 23-24-es, attól függően, hogy milyen fazon.

Puszi: Mesike

Hat hónapos lettem

Ha hiszitek, ha nem, máris hat hónapos vagyok! Ugye, csakúgy repül az idő! 

A hónapban sok újat produkáltam! 

Már jól tudok hasról hátra átfordulni, mindkét irányba! Teljesen tudatosan megy, szépen lassan engedem le a fejemet -  nem csakúgy elborulok, mint korábban. Hátról hasra viszont még nem megy, csak oldalig jutok. Az utóbbi napokban már párszor talpra tettem a lábam és próbáltam azzal is lökni magam, de még nem sikerült átfordulni. Nem is nagyon próbálkozom, annyi minden történik körülöttem, hogy az bőven leköt. Így Anya próbál mindenféle csörgő rázogatásokkal motiválni - kevés sikerrel. De azért ha akarok, már nyúlok a tárgyakért, magam mellől is fel tudom venni őket és átteszem egyik kezemből a másikba. Szeretem a csörgőimet rázogatni. Imádom a kezeimet nézegetni, az autós székemben pedig a lábaimat is szeretem megfogni. Körbe tudok mozogni hason és háton is, és párszor már sikerült hátrafelé is kúsznom - igaz, előrefelé akartam. És folyton jár a lábam, azzal dobolok magamnak, nagyon tetszik! Az autós székben vagy ölben próbálom ülésbe felhúzni magam.

Általában akkor produkálok valami újat, ha nincs ott Mesi, és elunom magam. Ha ő ott van, akkor nagy az élet, nem lehet unatkozni. Sokszor kis buddha módra végtelen nyugalommal ülök az autós székemben és figyelem az eseményeket körülöttem. Szoptatás közben is folyton bámészkodom és ha közben a cicit a számban felejtem, jól megharapom Anyát. 

Az éjszakai alvásom összeomlott, sokszor négy-öt-hatszor is felébredek, és ilyenkor fúrom a fejemet a párnába, vagy hanyatt vetem magam. Na, ha ide eljutok, akkor utána nagyon sírok, mert visszafordulni még nem tudok. Így az ágy közepéről fordulva általában felkenem magam a rácsra és aztán ott küszködök. Sokszor mindezt úgy csinálom, hogy teljesen fel sem ébredek, csukva van a szemem. Mindenesetre csak a cici nyugtat meg. Emiatt az evési rendem is összeomlott, mert így többet eszem éjszaka, mint nappal. Miután jópárszor felkeltem és visszaaludtam, hajnal felé sokszor befejezetté nyilvánítom az éjszakát és fél öt magasságában elkezdek játszani, mintha nappal lenne. Ilyenkor van, hogy magamban elvagyok és hangosan dobolok a lábammal és gügyögök lelkesedésemben, máskor viszont szórakoztatni kell. Az se segít, ha Anya maga mellé vesz, mert látni szeretném a mosolygós arcát, nem pedig aludni látni magam mellett. Aztán mire a többiek kelnek, én már elfáradok és megyek aludni.

Emellett  - bár súlyom töretlenül nő - már csak kéthetente trotyiztam.

Anya mindenfélével próbálkozik, hogy a fenti helyzetet megoldja. A védőnéni javaslatára pedig elkezdtük a hozzátáplálást. Délelőtt vagy délben kaptam először almalevet, majd almát. Aztán alma krumplit, ami nem ízlett és meg is fogott, úgyhogy azt elvetettük. Most alma-babakekszet eszem, és a héten kipróbáltuk az alma-sárgabarackot. Ezek nagyon ízlenek! A kanalazás a kezdeti nehézségek után már jól megy, bár nem nyitom eléggé a számat, hanem inkább lenyalogatni szeretem róla, de azért így is gyorsan fogy a papi. Este kaptam rizspépet, hátha tovább bírom kelés nélkül, de ettől fájt a hasam. Aztán próbáltam tápot cumisüvegből, de azzal nem boldogultam, nem akartam szívni, csak öklendeztem tőle. Kanállal is próbáltuk, de hamar eluntam, úgyhogy így sem sikerült értékelhető mennyiséget elfogyasztani. Aztán ettünk Sinlac rizspépet kanállal, az jól megy és ízlik, de továbbra is kelek. A trotyizásom javult, már van két-három naponta, sőt, ahogy sikerült növelni a mennyiségeket, az utóbbi napokban már naponta. Viszont összeállt, mint egy felnőttnek, úgyhogy most hanyagoljuk a Sinlacot - hátha attól. Most megint próbáljuk a tápot cumisüvegből, tegnap már sikerült 30 ml-t fogyasztani, igaz a másik fele a nyakamban landolt, mivel nem szívom a cumit, hanem rágom, de legalább csinálok vele valamit.

A fogaim is mocorognak, szinte az egész ínyem fehér, és időnként itt-ott fel is dagad, majd leapad. De hogy melyik fogam fog először kibújni, az még nem látszik. A nappali alvásom is kezdett összeomlani, mert elalvás helyett csak fúrtam a fejem a párnába, valószínűleg, mert fáj a fogam vagy viszket. Máskor meg rágok mindent, azátn sírni kezdek, mert fáj. Így elkezdtük a Chamomillát. Még próbáljuk belőni az adagot. 1X5 bogyóval eljutottunk odáig, hogy sikerült stabilizálni a nappali alvásaimat, így mindig el tudok aludni. Most próbálkozunk a 2X5 bogyóval, hátha segít valamit az éjszakákon.

Szóval nappal általában még 3X1 órát alszom, és közte 2, maximum 2,5 órát bírok fent lenni. Ezzel jól kijön a napirend és este 7-re fáradok el, amikor már kezdődik a fürdetésem. Ez mindig feldob és így bírom még lefekvésig. Párszor már sikerült hosszabban is aludnom, azaz 2-2,5 órát, és így csak 2X aludtam napközben. Sajnos eddig csak egyszer-kétszer fordult elő, hogy mindkét alvás jó hosszú legyen. Így egy hosszúval és egy röviddel oda jutunk, hogy pont akkor jönne a harmadik, amikor már vacsorázni kell, úgyhogy ilyenkor viszont jól kiborulok estére.

A beszédem sokat fejlődött, már sokat gügyögök! Ilyesmiket mondok: eeeeeee, ááááá, guu, gíí, hííí - de még nem olyan tisztán.

Még mindig nagyon mosolygós vagyok, ha jó a kedvem! Az idegenektől viszont megijedek és sírni kezdek, ha elém állnak vagy felvesznek. Ha sokáig - értsétek úgy, hogy kb. 2-3 hétig - nem találkozom a rokonsággal, tőlük is megijedek. A hirtelen ismeretlen hangoktól is megijedek és nagyon sírok. Mesi sikításait viszont már jól tűröm, úgyhogy már nem tud ezzel ijesztegetni.

Most 7600 g vagyok, 68-as ruhákat hordok, de már némelyik elég passzent.

Sok puszi: Julcsi

Szilveszter Zoliéknál

Az idei Szilvesztert Zoliéknál töltöttük. Már délelőtt elindultunk, hogy legyen időnk sokat játszani. Nagyon jól éreztem magamat, Fannival és Zsófival is nagyokat játszottunk!

Este szépen lefeküdtünk mindnyájan, a sok petárda sem zavarta egyikünket sem, még Julcsi is bírta éjjel egyig. Anyáék így folytatták a bulit egy nagy beszélgetéssel. Hogy legyen energiájuk, ebben segítettek a finom kávék!

Julcsi egy nagy alvással köszöntötte az újévet, úgyhogy másnap délelőtt is maradtunk. Én annyira élveztem a társaságot, hogy haza se akartam jönni!

Délután elmentünk a szokásos újévi sétánkra is.

Minden kedves olvasónknak boldog újévet kívánunk!

Puszi: Mesi és Julcsi