A hétvégén volt a huszonegy hónapos szülinapom, úgyhogy jöjjön a szokásos összefoglaló!
A beszédben fejlődtem legtöbbet, egyre hosszabb mondatokat mondok! A helyhatározókat is elkezdtem használni. Például, amikor főzök a kis konyhámban:
- Répa! Nem fér bele a fazékba.
Pelenkázás közben:
- Leteszed a pipát.
Vagy vásárlás közben:
- Kifizetjük ... pénztáros néninek.
A saját cselekvéseimről általában még mindig E/2-ben beszélek, vagy időnként E/3-ban:
- Kiszállsz Apával (az etetőszékből).
- Elkapja a Mesi! (a cumit, amit Apa röptet a szám felé).
A szókincsem hatalmas, egészen különleges szavakat is megjegyzek, pl. szalamandra, rozmár, kaméleon. A dalokból, mondókákból több versszakot is tudok, pl. József Attila Altatójából az egészet tudom, legfeljebb nem sorban mondom a versszakokat vagy csak egyet van kedvem elmondani egyszerre. Nagyon szeretem a Halász Judit vagy a népdalgyűjtemény CD-nket hallgatni. Nagyon sok dal szövegét tudom és közben magamban mormolom. Sokszor napközben, az autóban vagy az ágyban elkezdem magamtól mondani a szövegüket. Énekelni még nem próbálok. A kedvencem a Csiribiri és a Bóbita, a dalok közül pedig a Sallárom, azaz az Este van már nyolc óra. Sokszor kívánságműsort tartok és egymás után mondom Anyának, hogy melyiket énekelje, mondja. Apával is van kedvencem, tőle az Egy, megérett a meggy és a Virágkert, ... nagy kék bokor mondókákat szoktam kérni. Az ismeretlen dalok, mondókák nem érdekelnek, nem is akarom őket végighallgatni, így nehéz újat vinni a repertoárba. De ha párszor - némiképp rám erőltetve - végighallgatjuk, utána már tetszenek és már kérem őket is.
A színeket tökéletesen felismerem.
A betűk közül nagyon sokat felismerek, már néhány kis nyomtatott betűt is. A számokat is igen jó találati aránnyal 0-tól 9-ig. Ha meglátok egyet, hangosan mondom, legyen az otthon, az utcán vagy a boltban, pl. az árcímkéken. Ez Fanni révén kezdődött, mert ő már sokat tud és láttam, ahogy gyakorolja. A Jézuska pedig hozott egy játék laptopot, eredetileg azért, hogy ne Apáét nyomkodjam. Eleinte csak ki-be kapcsolgattam, most viszont már tudom használni. Hangosan mondja a betűket és a számokat és közben kirajzolja őket. Szavakat is mond, és kirajzolja a jelentését. Így nagyon sok olyan betű és szám van, amit innen tanultam. Ja, Apa laptopját pedig továbbra is nyomkodom.
A mozgásom is ügyesedett. Egyre jobban motorozom, már egész nagy sebességgel. Rájöttem, hogy egy nagy lendítéssel hosszabban is tudom lökni magamat. Szépen kormányozok, tudok tolatni is. Egyedül le-felszállok, de néha eszembe jut, hogy leborultam párszor, s inkább segítséget kérek a felszálláshoz. A kanapéra, felnőtt székre fel-lemászom. A lépcsőn egy kézen vezetve fel-le megyek, illetve felfelé a falnak támaszkodva egyedül is felmegyek - prsze még mögöttem kell állni - vagy egyedül mászom fel-le. A kanalazás jól megy, a leves sűrűjét is megeszem és csak a végénél illetve a levénél kell segíteni. Persze sok megy mellé, vagy kézzel is besegítek, de nagyon élvezem, hogy egyedül is megy. Anya pedig, hogy közben ő is eheti a sajátját. Rajzolni is szeretek, tudok egyenes és kerek vonalakat. Sokszor lerajzolom a családot, vagy Antóniát, Pistát, Véber Pistát és Zitát a híradóból illetve az időjárásjelentésből: mindenki egy egyenes vagy kör, és lelkesen mondom, hogy melyik ki. Az építőkocka még nem érdekel annyira, eddig 7 elemű torony a legmagasabb, amit csináltam. Inkább azt szeretem, ha más épít nekem. A formabedobóhoz néha kedvet kapok, és próbálkozom. A bedobni valót felismerem, hogy milyen forma, arra viszont nehezen jövök rá, hogy melyik lyukba kell tenni. Beigazítani sincs sok türelmem. Labdázni nagyon szeretek, eldobom, szaladok utána és felveszem: "Elkapod! Elkaptad!" Igazából elkapni még nem tudom. Van két kis labdám, amivel azt játszom, hogy eldobom és mondom, hogy "Lepkék!" - és azt képzelem, hogy elrepülnek. Rúgni is ügyesen tudom a labdát.
Új játékom, hogy fürdésnél eljátszom a fürdőállatokkal, ami velem történt. Mennek sétálni, a doktorbácsihoz, védőnénihez, találkonak, beszélgetnek, stb. Egyre hosszasabban babázom. A Zsuzsika babámat etetem, ringatom, sétáltatom, öltöztetem, pelusozom és közben kommentálom, amit csinálok: "Van kakija! Megtörlöd a punciját! Csorog a nyála! Letörölöd". Van egy konyharuhám - Anya adta, mert mindig elvettem az övét - azzal nagyon sokfélét játszom: csinálok belőle kabátot, kardigánt, fejkendőt, pelust, pólyát, stb. Szeretem a könyveimet is olvasni vagy nézegetni valakivel együtt és mondogatni, amit felismerek. Ha jó formában vagyok és egyedül játszom, egész hosszan leköt egy játék, akár 15 percig is egyel játszom. Ha más is ott van, akkor kevésbé tudok elmélyülni, akkor viszem oda, neki sorban a dolgokat.
A délutáni alvásom javult. Az új napirendem a következő: általában 8-kor kelek, reggelizem, 10-11-ig főz Anya, 11-12-ig kimegyünk a levegőre, 12-kor ebédelek, 13.30-tól alszom, általában 1-2 órát. 15.30-kor uzsi, 19-kor vacsi, 20-kor fürdés, 20.30-kor alvás. Általában reggel és ebéd után is trotyizok, s amióta előre hoztuk az ebédet, sikerül ezt az alvás előtt elintéznem. Korábban mindig a délutáni alvás közben sikerült, s emiatt fél óra alvás után felébredtem, utána meg már nem tudtam visszaaludni. Aztán este mér 5-től csak nyüglődtem. Az új napirend mellett az igazi áttörést az hozta meg, hogy félhomályra lesötétítjük a szobámat, sokkal jobban, mint eddig. Fél-egy óra után általában így is mindig felébredek, de sikerül egyedül visszaaludnom. Igaz, így sokszor azr hiszem ébredéskor, hogy reggel van és mondom, hogy "Apa is jön!", aztán Anya felvilágosít, hogy délután van. De ez még mindig jobb, mint fáradtnak lenni egész délután. Ha csak 1 órát alszom, akkor estére már nyűgös vagyok és sokszor elesem, vagy rosszalkodni kezdek. Itthon sokszor sikerül már 2 órát is aludnom!
Éjszaka általában jól alszom és csak akkor van baj, ha napközben valami felzaklatott. Akkor felébredek és Anyát követelem: "Anya! Anya idejön! Énekel! Altatót! Kiszállsz!"
Az újabb Anya korszakom még mindig tart, de valamennyit szelídült: általában jól tűröm, főleg délelőtt, ha főz, takarít vagy ha leszalad a mosás miatt a pincébe, ilyenkor elfoglalom magam. Általában 1 órát bírok ki, utána már elegem lesz, ha nem velem foglalkozik és sírok vagy rosszalkodok. Ha leül a kanapéra pihenni, azt jól viselem és már csak este kezdek rosszalkodni, ha fáradt vagyok, bár igénylem, hogy ilyenkor is foglalkozzon velem: viszem a könyveket egymás után nézegetni, vagy a rajzolós táblámat, az öltöztetős játékomat stb. Azt egyáltalán nem tűröm, hogy előttem számítógépezzen - ezzel már nem is próbálkozik, mert így is sokszor követelem, hogy a dalokat nézzük a "számítopon". Az meg egyenesen megijeszt, ha jelen van és nem tesz-vesz, de mégsem velem foglalkozik, ezt általában egy-két elkékülős hisztivel honorálom. Például múltkor itt volt a védőnéni és vele beszélgetett. Hiába voltak itt az Ági Mamáék is erősítésnek, én akkor se tűrtem, hogy nem velem foglalkozik. Azt elég jól elfogadtam, hogy Apával fürdök, de ha nem ér haza az elejére, akkor már ne is erőlködjön, kikosarazom és Anya kell. Ha már fáradt vagyok a fürdésre, akkor is Anya kell. Azt is elég jól elfogadtam, hogy ha Apa itthon van, akkor ő emelget, vele lépcsőzök, ő etet, stb. A többieket még csak jókedvemben fogadom el, ha fáradt vagyok, Anya kell. Ha túlságosan erőltetik, hogy más csinálja, jön az elkékülős-félájulós hiszti. Ez most is akkor jön, ha már fáradt vagyok vagy megijedek. Sajnos az utóbbi héten megint elég sok volt belőle, valószínűleg a fogaim miatt is türelmetlenebb vagyok. A szemfogaim jönnek, és sokszor sírok, mikor ráharapok, ami korábban nem fordult elő, bármennyire dagadt is volt az ínyem.
Egyébként 12 fogam van. Súlyomat, hosszomat most nem mérték, de nőttem, mert már 92-es bodyt hordok, másból meg 86-os méretet. Cipőm 21-es, de még nagy egy kicsit. A boltban a 20-as teljesen passzent volt, úgyhogy végül nem azt vettük, hanem azt a méretet átugrottam.
A kiütéseim végre elmúltak, így újra kezdtük a tejpépet illetve a junior italt. Sajnos ettől megint van egy pár kiütés, de egyelőre nem olyan sok. Ha még pár napig nem rosszabbodik, akkor próbáljuk lassan egyenként visszahozni a többi tejes dolgot is, és figyeljük a hatást. Mert nem túl jó, ha nem fogyasztok elég tejet. A védőnéni szerint, ha ennél a pár kiütésnél nem lesz rosszabb a helyzet, akkor nem szabad megvonni a tejféléket. De majd visszamegyünk a doktorbácsihoz is ezügyben. A citrusféléket egyelőre hanyagoljuk és inkább most C vitamint kapok. Anya erre is gyanakszik, mert egyszer adott baracklevet, amiben csak barack van és citromsav, és másnapra rosszabbak lettek a kiütések. Az étvágyam egyébként kitűnő, és elfogadtam, hogy most nem ehetek mindenfélét: "Nem adhatok! Dottorbácsi mondta! Védőnéni mondta!"
Imádok mindent egyedül csinálni, akkor is azt akarom, ha egyedül nem megy, pl. lépcsőn lejönni kapaszkodás nélkül, leves levét enni stb. Újabban időnként rámtör a birtoklási vágy és már az is tudom, hogy a játékaim az ENYÉMEK! Néha irígy vagyok és sírok, ha a játékommal játszanak, akkor is, ha nem is akarok azzal játszani. Ha pedig kiveszik a kezemből, az egészen kiborít.
Veszélyérzetem szinte semmi nincs. Sokszor felállok és szaladgálok a kanapén, sőt már a mellette lévő komódról is próbálom leszedni a dolgokat úgy, hogy a karfájára ülök. Vagy tekergetem a sütő gombjait - ettől néha sikerült azzal eltántorítani, hogy a saját sütőmét nyomkodjam, ilyenkor elmegyek főzni a kis konyhámba. A szép szóból egyébként nem értek és nem tart vissza az sem, ha leesem, pedig volt már egy-két csúnya esésem. A fazékhoz viszont nem nyúlok, amióta egyszer hozzáértem és forró volt. Egyébként inkább élvezem, hogy ha rosszalkodom, már előre tudom, mit fogok hallani. Vagy élvezem, hogy újra és újra leszednek onnan, ahova nem szabad felmászni. Ha rosszat csinálok és nem figyelnek, sokszor szemrehányón mondom is magamnak: "Mit csináltál, Mesi! Mit hoztál, Mesi!" Ha Anya rácsap a kezemre, csak sírok, de nem tart vissza. Egyszer Apáék szobájában az olvasólámpát elkezdtem rángatni, erre Anya kizavart a szobából és kizárt a folyosóra, persze megijedtem és sírtam. Eddig ez volt egyedül hatásos, ez is csak pár napig. Úgyhogy Anya most azt fontolgatja, hogy valami biztonságos büntető helyet kéne találni, de még nem tudtuk kialakítani. Pedig hallottam, hogy Fanninak is van bünti szobája, és ezt sokszor lelkesen emlegetem, első hallásra nagyon tetszik az ötlet.
Sok puszi: Mesi
