Mivel a Kistesó nyáron érkezik, ezért most tartottuk az előrehozott nyaralást. Sümegre mentünk négy napra, utána pedig itthon nyaraltunk.
Mivel első nap esett, így pancsi napot tartottunk. Szerencsére volt beltéri gyerekmedence egy nagy csúszdával, úgyhogy részemről ezzel minden elvárás ki is volt elégítve. Nagyon tetszett a "medencézés", általában a lépcsőn ültem és lapátoltam a vizet, főztem egy vödörben vagy locsoltam.
Kipróbáltam a csúszdát is. Úgy nagyon tetszett, ha Apa feltett a közepére és onnan csúsztam. Így általában megálltam az aljánál, majd onnan Anya karjaiba vetettem magam. Párszor a tetejéről is lecsúsztam, de eléggé féltem, ezért az jobban tetszett, hogy felmegyünk oda Apával és legurítjuk a labdát Anyának. Az élménymedencébe is bementünk néha, de az nem érdekelt annyira, nem lelkesít a bugyogás. Hajókáztam is a nyáron kapott csónakomban, de csak mérsékelt lelkesedéssel. A többi napon is pancsiztunk, de akkorra már szép idő lett, így tudtunk mást is csinálni.
Megnéztük a várat, Apa tolt fel a babakocsival.
Tüzetesen megnéztem mindent és bemásztam mindenhova, ahova csak beférek.
Nagyon tetszettek az ágyúk. Már azt is tudom, hogy golyót kell beléjük tenni és aztán bumm - kilőni.
Kipróbáltam a kalodát is.
Nagyon lelkesített, hogy van zászló a váron, mindjárt kettő is. A szállodánkból is mindig ezeket nézegettem.
Harmadnap megnéztük a kocsimúzeumot és elmentünk a lovagi tornára. Először lovasbemutató volt, majd jött a lovagi torna. Nagyon megijedtem a "doboló bácsitól'", mert nagyon hangos volt és "odabújtál Anyához".
Aztán bemutattam egy elkékülőset, mert nem tetszett, hogy nem lehet szaladgálni. Utána megettem a pogácsát, amit adtak és szépen végignéztem a műsort.
Mikor kijöttünk, összefoglaltam a lényeget: "Hangos volt a dob. Mint a porszívó." De azért nem csak ez maradt meg és azóta is emlegetem, hogy mit láttam: "pacikat", "sok paci volt", "felállt a bácsi a pacira", "beledobták a dobócsillagot" a céltáblába, "kardoztak".
Utolsó nap még pancsiztunk délelőtt, délután megnéztük a főutcát, majd hazafelé vettük az irányt. Átmentünk Devecseren és Kolontáron is, de már nem nagyon lehetett látni a korábbi iszap katasztrófa nyomait, legfeljebb a fák törzse volt árulkodó. Az utat hazafelé elég rosszul viseltem, nyűgös voltam és folyton pipázni akartam.
Másnap itthon voltunk, kipihentem a fáradalmakat és együtt élveztük a kertet. Nagyon tetszett az egészben, hogy Apa mindig itt van velünk, és végre lehet valakivel hancúrozni is. Egészen apás lettem, volt, amit csak vele akartam csinálni.
Puszi: Mesike