Elrepült egy hónap, úgyhogy jöjjön a szokásos összefoglaló. Gondolom, már nagyon vártátok, mert ezekben a napokban mindig megugrik a naplóm látogatottsága. Ezúton köszönöm a szíves érdeklődést és minden hozzászólás nagyon kedves nekem, úgyhogy írjatok bátran!
A járásom sokat fejlődött, stabilabban megyek már emelkedőn, lejtőn vagy göröngyös terepen is. Kisebb lépcsőkön támaszkodás nélkül jövök-megyek, nagyobbakon pedig óvatosan kapaszkodva. De még véletlenül sem mászva, hanem állva lépek, mint a nagyok! Ha ott van valaki, akkor sokszor segítséget kérek akkor is, ha egyébként egyedül is le tudok lépni. Nagyon szeretek lépcsőzni, annyira élvezem!
A három kerekű motoromról már leér a lábam és azon is tudom már egy picit lökni magam előre-hátra, s közben kormányozok. A négykerekű Pepi járgányomról nehezebben ér le a lábam, így most jobban szeretem a motoromat.
Próbálkozom a lapátolással és a kanalazással, de még nem igazán megy, mindig leborítom róla, vagy a kanalat úgy állítom, mintha jégkrém lenne és lenyalogatom, ami rajta marad. Ezért hamar elmegy a kedvem és inkább odaadom Anyáéknak vagy Sári mamának, hogy csinálják ők. Az evésnél egy-két kanalazás után elunom, hogy nem jön elég gyorsan a kajcsi, és inkább odaadom Anyának. A homokozóban pedig süttetek magamnak homok sütit. Én még nem próbálom belelapátolni és kiborítani se tudom. Ha már leborítottuk, akkor viszont szívesen leveszem róla a sütiformát. Aztán meg széttúrom vagy felvágom a lapáttal.
A rajzolást is megszerettem. Főleg tollal szeretek, mert a Sári mamától láttam, ahogy tollal fejti a rejtvényeket. Emiatt a színes ceruzák vagy a zsírkréta nem hoz lázba. Egyelőre a firkálással is beérem, alakot nem próbálok rajzolni.
A beszédem sokat fejlődött, az "s", "sz" hangot elkezdtem próbálgatni. "Cs", "z", "r" hangot még mindig nem mondok, "c" helyett néha "m"-et, "cs" helyett "s"-t vagy "k"-t mondok, a "z"-t és "r"-t nem helyettesítem be. Egyre több dolgot mondok, szinte mindennek mondom már az első szótagját, ami érdekel. Az Anyát is próbálom már mondani, de egyelőre csak "A"-ig megy. Sok szónak már két tagját mondom, például:
baba - baba
mama, mámima - mama
pápipa - Nagypapi
mijá-mijá - miáu-miáu
kipki - csip-csip - ezt nagyon édesen mondom Apáék szerint, az első hangot magasan, a másodikat mélyen
kakü - kakukk
biiibaaa - bimm-bamm
mima - cica
a - Anya
papa - Apa, Nagypapi, Papa
pápipapipa - Papi fapipa. - Az Ipafai papnak fapipája van... kezdetű nyelvtörőből. Ez a leghosszabb, amit mondani próbálok.
pepi - ez a négykerekű járgányom neve
papi - paprika
sa - sajt
keke - kenyérke
bo -uborka
goljó - golyó
pipő - cipő
gagya - gatya
cici - cici
lila - lila
titá - hinta
pi - piskóta, piros
Ha kérdezik, hogy "Hol a Mesi?", vagy "Hol az Emi?", megmutatom magamat. Néha, ha a beszélgetésben emlegetnek és meghallom, akkor is magamra mutatok. A színeket is kezdem felismerni, leginkább a lilát. De a színes karikagyűjteményemen a többit is szépen megmutatom, ha van kedvem.
Az étvágyam továbbra is kitűnő, mindent megeszek amit elém raknak, és kunyerálok abból, amit meglátok. Napi kétszer anyatejcsizek és ehhez egyre jobban ragaszkodom. Eddig se szálltam le magamtól soha a ciciről, mostanában viszont még jobban odabújok Anyához, ha le akar választani. Ebben a hónapban ettem először epres babakompótot, gombapörköltöt, nyers paradicsomot és paprikát, csirkecombot és túrógombócot. A paprikát még nehezen rágom el, ezért sokszor kiköpöm és a paradicsomtól is idegenkedem. De ha látom, hogy más is eszi ezeket, akkor én is megkóstolom. A gombából elég sokat emésztetlenül küldtem ki, úgyhogy egyelőre nem erőltetjük. A tejfölös főzelékeket is próbálgatjuk, de abból is sokkal többet kitrotyizok, mintha párolva vagy liszttel sűrítve kapom. A kedvenc ételem a kenyér és a fagyi.
Jól alszom, éjjel éjfél körül általában egyszer felriadok, de magamtól visszaalszom. Nappal általában kétszer alszom, de egyszer-kétszer kibírtam egy alvással is, mikor reggel tovább aludtam valamiért.
Kedvenc időtöltésem a gyaloglás, főként az utcán szeretek és a kertben, illetve itthon a szoba-előszoba-konyha útvonalon. Közben mindent megnézek, megfogok. Másik befutó a lépcsőzés, mindenre fellépek, ami csak alkalmas erre. Szeretek homokozni is, de csak akkor, ha van, aki süt nekem homoksütit. Szeretek átbújni az emberek lába között. Másik kedvencem a kocsihajtó verseny, amiről már írtam. Szóval szeretem kiosztani a szerepeket, és nézni, ahogy a többiek csinálják, amit kitaláltam. Ezt olyan dolgokkal csinálom, amit egyedül nem tudok megcsinálni vagy nem olyan ügyesen. Szeretek hintázni a szobai hintámon és a játszón is. Mivel nagyrészt kint voltunk a szabadban, vagy rohangálok bent, mostanában kevesebbet olvasok. Így is szoktuk nézegetni a könyveimet és a reklámújságokat, és kérdezgetem a dolgok nevét.
Szeretem hallani az emberek és dolgok nevét, mindenre mutogatok és mondom, hogy "Di!" - erre meg kell mondani a nevét. A jelenlévőket többször gyorsan végigmutogatom és várom a válaszokat, mint valami vizsgáztató. Szeretek elbújni és kukucs játékot játszani, ezt legjobban a hűtőnél lehet és a télikert nagy virágainál.
Szeretek a kemping székre is leülni és hátradőlni benne.
Elkezdtem babázni! Már tudom ringatni is! Még nem mindig vigyázok rá eléggé, néha eldobom, mikor meglátok valami más érdekeset. Szeretem nézni a repülőket, elsuhanó autókat és motorokat. Megnevettet minden, ami "magától" csinál valamit, például a guruló vagy pattogó labda vagy a nyomógombos teknősöm, ami elgurul, ha megnyomjuk. Kezdenek érdekelni a hangszerek, szívesen próbálkozom zongorázni és xilofonozni és szeretem Apát is hallgatni, ha gitározik.
Sári mamához nagyon ragaszkodom, sokszor mondogatom, hogy "Mama", ha nincs ott. Vele sokat szoktam sétálni az utcán és itthon is, és úgy általában mindenre kapható, ezért nagyon szeretem.
Anyához is nagyon ragaszkodom, és van, hogy csakúgy odamegyek és odabújok hozzá, aztán megyek is tovább a dolgomra. De már jobban bírom nélküle, mint pár hónapja, most először már egy egész napot is szépen elvoltam nélküle, igaz, Sári mama is ott volt. Apát leginkább a fürdéskor szoktam keresni: amikor kijövünk a kádból és még nincs itthon, mindig mondom, hogy "Papa". De napközben is mondogatom, csak akkor a többiek nem tudják, hogy rá vagy a Nagypapira gondolok, mert mostanában őt is szoktam papának is hívni. Ez maradjon az én titkom! A gyerekek között mostanában kevésbé vagyok oldott. A Ringatón inkább a cipőkkel vagyok elfoglalva, vagy messzebbről nézem a többieket, nem nyúlok hozzájuk. De lehet, hogy azért, mert van egy kisfiú, aki üldöz a szerelmével, mindenhova követ és próbál átölelni, én meg szaladok el előle.
Továbbra is hat fogam van. Mostanában nem mértek, úgyhogy erről nincsnenek pontos adataim. Csak annyi biztos, hogy a 80-as bodyk már nagyon passzentok, ezért nemsokára átváltunk a 86-os méretre. És Anya szerint nagyon nehéz vagyok, a babakocsival együtt már alig bír el. Cipőm 19-es. A cipőimet imádom nézegetni, mikor megyek és cipelni ide-oda. A Nagypapi szerint igazi nő vagyok! A hajam is szépen nő, ezért már próbálkozunk copfba rakni.
Sok puszi: Emi
