Ebben a hónapban rengeteget fejlődtem, minden téren!
A hó első felében már szépen mentem egy kézen fogva, illetve egyedül a kanapé és Anya, Apa között.
Azóta már teljesen egyedül járok, kapaszkodás nélkül. Tudok így kanyarodni és megfordulni is. Szeretek valamit a kezemben vinni, mintha abba kapaszkodnék. Még kicsit feltartom a kezem és úgy megyek. Leginkább a fal mellett szeretek menni, hogyha netán meginogok, meg tudjak kapaszkodni. Sokszor fél óráig is menetelek a fürdőszoba és a konyha között oda-vissza. Csak nagyon ritkán esem el. A mászást egyre inkább elhagyom, s csak néha kérem már, hogy fogják a kezemet. Mesi is próbál sétáltatni, s mivel már ilyen ügyes vagyok, egész jól korrigálom, ha rángat. Állni is tudok kapaszkodás nélkül. A lépcsőn szépen mászom fel-le, az alacsonyabbik kanapénkra és a fotelra is fel tudok mászni és háttal szépen lejönni. Ezt felmászásra alkalmatlan tárgyakon is előszeretettel próbálgatom, így résen kell lenni. A dobogón szépen megállok, már nem kell emelgetni a kézmosáshoz. A tologatással még csak most barátkozom, sajnos a tologatós járássegítőm nem jött be, mivel túl magas vagyok és csak hajolva tudnám tolni. A keresztelőre kaptam egy babakocsit, azt máris kezdem tologatni, nagyon tetszik!
A nyuszis motorhoz még nincs bizalmam, néha kérem, hogy üljünk rá, és tetszik, ha tolnak, de magamtól nem tudom hajtani és hamar leszállok.
A beszédem ugrásszerűen fejlődik, nagyon érdekelnek a képes könyvek, és már az Óriás böngésző könyvet is szeretem nézegetni. Közben mindennek kérdezem a nevét.
Az "Itapa!"-t elhagytam, most azt mondom, "Ezi!" (Ez mi?) vagy "Eze!", ha kérdezem valaminek a nevét. A szótáram a következő:
Apa,
Ana - Anya,
Esi, Epesi - Mesi,
Papa - papa,
Mama - mama
Pápi - Pápipa
Emma, Amma - Emma
Sisi - Zsuzsi - a babánk
néni
ama - alma,
tüte - körte,
szöszö - szőlő,
kök - tök
sat - sajt
ató - autó,
busz, pusz - busz
elsétá - elsétálok,
néz! - Nézzük meg!
kiszá - kiszállok
ssza-ssza! - vissza
csat - csatt
csücs - csüccs
szöm, köszöm - köszönöm
nem! - nem
inni! - így ni
kész - kész vagyok, kérek még
kukucs
kukukk
si, sime-sime - simi-simi
mija - miau
nyiha - nyihaha
vava - vau-vau
ápáp - hápháp
kepke, epke, lepke - lepke
kaka - kacsa
sunna - süni
tita - tiktak
epő, apu - cipő
papacs - papucs
tapta - labda
koka - kocka
kiki - kaki
tunna, cunna, cumma - cumi
kát - virág - ezt következetesen kát-nak mondom
A halacska tátogását, a vonat dudálását is tudom utánozni. Meg tudom mutatni az orromat, fülemet, okos fejemet, cipőmet, néha a hajamat, lábikómat is. A Hol van? kérdésre rámutatok az ágyamra, lámpára és a betűs képes könyvemben majdnem minden képre. A Mi ez? kérdésre még csak néha válaszolok, főleg az állathangokat mondom meg. Apát, Anyát, Mesit már szépen megnevezem, sőt sokszor gondolok rájuk és akkor mondom a nevüket. Ha az utcán látok egy kisgyereket, rögtön mondom, hogy "Esi", azaz Mesi. Ha meglátom Apa ágyát, mondom, hogy "Apa". Ha mondják, hogy menjünk kezet mosni, oda megyek a fürdőszobához, ha enni, akkor az etetőszékhez, ha pelust cserélni, akkor a pelenkázóhoz. Az elvontabb gondolkodás is kezd kialakulni: a labdát és a virágot már akkor is felismerem, ha konkrétan arra a labdára, virágra még nem mondták nekem, hogy mi. Ha beszélgetnek körülöttem és kihallok valami ismerős szót, én is mondom.
A darabos ételeket már vígan eszem, felkockázva a kenyér héját is meg tudom enni. A puhább gyümölcsöket, zöldségeket felkockázva eszem, ha kemény, akkor egész pici kockákat kell adni vagy lereszeljük. Szépen eszem kézzel, nem kell segíteni. Kanalazni most nem próbálok, így az ebédnél kell csak segíteni. Az étvágyam remek, mindent megeszek. Amióta sokat járkálok, sokkal többet igényelek, reggelire-vacsira egy egész szelet kenyere megeszek! Az ebédnél is elhagytuk a pépeket és darabosat eszem, különben már nem lakok jól. Az újdonságokkal kicsit bizalmatlan vagyok, több alkalommal is kell kínálni, hogy rákapjak valamire. A tejes kajáktól piros foltok lesznek a bőrömön, így továbbra is a HA tápszert kapom, és emiatt nem ehetem mindig a felnőtt ételeket. Mivel az elalváshoz még kell a cici, így négyszer anyatejcsizek naponta, kora reggel és a három elalváshoz.
Szóval a kezem is szépen ügyesedett, remekül tudok csipegetni, már egész pici kockákat is. Kipróbáltam a rajzolást, zsírkrétázást, ügyesen vonalakat firkálok velük. Általában ecset-szerűen a végén fogom, néha viszont egész szépen ceruzafogással. A gyurma is tetszik, csipegetni szeretem, vagy néha meg akarom enni.
A képes könyvek mellett kedvenc játékom a holmik szétpakolása, mindent kézbe veszek, majd a hátam mögé dobom. Néhány pillanat alatt óriási kupit tudok csinálni. Másik kedvencem a kukucs játék, már én kezdeményezek: valamit a fejemre húzok, elbújok, majd előbújok és mondom, hogy kukucs. Érdekel a dupló legó, már le tudom ültetni a legó embereket, két kockát egymásba teszek, az ajtón átdugom az embert, becsukom, majd kinyitom és kiveszem. A tekerős farkú hernyómat is tudom tekerni. Tökéletesen tartva a botot, ki tudom horgászni a mágneses halakat a horgásztavamból. Szépen lapozom a hajlós papír könyveket is, csak néha rájuk ülök és úgy próbálom, persze ilyenkor eltépem. Ha sikerül a konyha asztalról megszerezni valami papírt, azt is rögtön miszlikbe tépem.
Néha már rosszalkodok, de ha sokszor elmondják, hogy nem szabad, vagy kapok egy pici dádát a kezemre, akkor emlékszem rá pár napig. Már tudom, hogy melyik Mesi könyves polca és melyik az enyém, s hogy Mesiét nem szabad levenni, ezt szépen betartom. S hogy nem szabad ledobni a poharamat, hanem le kell tenni az asztalkámra - ezzel azért még sokszor csibészkedem. A cipőmet sokszor levettem, de mivel mindig vissza kellett venni, újabban leszoktam róla.
Mesit nagyon szeretem, sokszor emlegetem. Imádok vele játszani, csak sajnos őt elragadja a lelkesedés és általában esés a vége, akkor elmegy a kedvem. Minden érdekel, amit ő csinál, igyekszem bekapcsolódni. Őt eléggé zavarja, ha megnézegetem a játékait, inkább elpakolja előlem.
Az éjszakai alvásom is sokat javult! Már meséltem, hogy Anya elkezdett leszoktatni az éjszakai cicizésről. Mivel már új összeharapdáltam a cicit, hogy nem gyógyult,be, megvolt neki a kellően erős motiváció. A legnagyobb gondom az volt, hogy eddig nem cumiztam és mással se tudtam lenyugtatni magam cici nélkül. Első nap átvitt Anya magukhoz, simogatott, énekelt, suttogott nekem. Kb. fél órát sírtam, mire végül csak bekaptam a cumit és elcsendesedtem. Ekkor becsörtetett Apa, erre megint sírni kezdtem, de aztán megint suttogott nekem Anya, hogy éjszaka van, aludni kell, éjszaka nincs cici, hanem a zebrámat kell megfogni és a cumit bekapni, aztán majd reggel felkelünk, cicizünk, és majd kenyeret is eszek, meg tejcsit, utána majd sétálunk, könyveket nézegetünk, megkeressük benne a sünit, a mackót, a nyuszit, stb. Másnap megint hamar felébredtem, nagyon keretem a cicit, rúgkapáltam Anya kezében, de végül elég volt csak a szobámban ringtani és suttogni, utána szépen megfogtam a zebrámat és aludtam tovább. Aztán feljött Apa, megreccsent a parketta a folyosón és én persze felébredtem. Akkor megint átvitt Anya hozzájuk, suttogott és én szépen elaludtam. Harmadik nap átaludtam az éjszakát, reggel 6.15-ig, akkor ciciztem és aludtam tovább. Néhány nap után már nem rúgkapáltam, kerestem a cicit, ha felébredtem, csak kis ringatás kellett. Ezt követően egy darabig még próbálgattam a cumit és ez segített is pótolni a hiányt, de mostanában elhagytuk, mivel sokszor inkább felébresztett, hogy rágcsálom és elkezd tőle fájni a fogam. Mostanra többször is átalszom az éjszakát egész reggel 6-ig, amikor tejcsizem és alszom tovább. Máskor felébredek, de vissza lehet altatni egy kis énekléssel, néha viszont nem sikerül, akkor átvisz Anya hozzájuk és ott alszom a reggeli cicizésig, azután pedig visszatesz a kiságyamba. Sírni hagyni már nem lehet, nem hagyom abba, s még fáradtabb leszek másnap. Az óraátállítás pár napig megzavart, de már felvettem az új ritmust. Amióta növeltük a vacsora adagomat, azóta többször is átaludtam az éjszakát, máskor megzavarnak a frontok, vagy ha sokat mászkálok vagy délután nem alszom. A nappali alvásaim rövidebbek, általában fél órát alszom délelőtt fél 12-től, este 5-6 körül még fél-1 órát. A délutáni alvás nagyon fontos, ha nem jön össze, akkor túl fáradt leszek és éjszaka rosszul alszom. Vagy az is lehet, hogy ilyenkor annyira kimerülök, hogy már a cicin bealszom és megijedek, mikor a kiságyban találom magam. Ha délután alszom, akkor még ébren vagyok, mikor ágyba kerülök, Anya kimegy, én még kicsit beszélgetek, majd hamar elcsendesedek. Ha út közben alszom az autóban vagy netán babakocsiban, az nem elég pihentető, így mindenképp ágyban is kell aludnom legalább egyszer napközben, hogy jó éjszakában reménykedhessünk.
A szeparációs szorongás most tört ki rajtam. Sokszor kétségbeesetten zokogok, ha látom Anyát kimenni a szobából, vagy ha meglátom, akkor rögtön megyek hozzá és vele akarok lenni. Ha Anya elmegy, az elválás nehéz, utána jól elvagyok a mamáimmal is, majd ha megjön, akkor megint csak ő kell. Másokkal, ha egy hétnél régebben találkoztunk, először kicsit bizalmatlan vagyok, és bújok Anyához, de aztán kb. 10 perc után már feloldódom. Általában nagyon bújós lettem, imádok Anyához hosszasan odabújni!
Mióta jó a vérképem, az egészségem is remekül szolgál, szeptember óta alig voltam beteg, lázas egyáltalán nem, legfeljebb az orrom folyik, de az is rendbe jön az orrcsepptől - bár lassan. Ez azért is nagy szó, mert Mesi sok bacit hoz haza az oviból.
A fogaim már nem gyötörnek annyira, mióta kijött az összes metsző, legfeljebb sokat nyálazom, de azon meg segít a Camomilla. A kanapé harapdálást már elhagytam. Ez is segít a jobb alvásban.
Fogaim száma 8, pelusom 4+ méret, cipőm 19-es, ruháim 86-osak.
Sok puszi: Julcsi
