Szombaton volt a fél éves szülinapom! Repül az idő, ugye? A nagy alkalomból jöjjön a szokásos összegzés.
Az elmúlt hónapbn mozgásban fejlődtem a legtöbbet. Amióta megvan a járókám, megtáltosodtam. A játszószőnyegen mindent elértem, így nem kellett erőlködnöm, a járókában viszont utána kell mennem a dolgoknak. Hátról hasra gond nélkül fordulok és a kezemet is ki tudom húzni. Ezt mindkét irányba meg tudom csinálni, de csak jobbra szeretem, a másik irányba csak nagyon ritkán szoktam. Ez azért van, mert mindent bal kézzel akarok megfogni, a jobb oldalt lévő dolgokat is, így inkább átfordulok, mintsem jobb kézzel fogjam meg. Hasról hátra is tudok fordulni mindkét irányba, de ez még nem annyira tudatos, inkább csak véletlen szokott sikerülni. Ha hason vagyok, rövid ideig egy kézzel is tudom tartani magam, így a másikkal matathatok a játékaimmal. Nagyon szeretek mindent és mindenkit megtapogatni és a számba venni, ami csak belefér, legyen az pelenka, vizespalack vagy valakinek az ujja, nyaka, válla. Hason próbálok előre kúszni, de még csak ritkán sikerül haladnom, sokszor inkább hátra megyek, pedig előre indulok. Felhúzom a lábamat magam mellé, néha alá, de még nem sikerül ellökni magamat. Ha háton vagyok, a csípőmet fel tudom emelni. Ha készülnek felvenni, segítek és egy kicsit már az ülő helyzet felé húzom magam. Szeretem a kezemet és a lábamat nézegetni. Folyton hason akarok lenni, ha hátra tesznek, rögtön átfordulok. Sajnos így nagyon sokat bukok, úgyhogy Anyának mindig mellettem kell lennie. Ha elfáradok, akkor se fordulok vissza, hanem leteszem a fejem és bömbizek, aztán már emelem is fel újra. A hintát hanyagolom, amióta tudok fordulni, azóta abban is azt akarnám, de abba belesüppedek és nem megy és ez elkeserít. A játszószőnyegen is ritkábban vagyok, hamar megunom a háton fekvést és hasra fordulok, de a franciaágyon már nem lehetek egyedül, mert félő, hogy legurulok. Azt meg annyira nem szeretem, ha a járókába tesszük a játszószőnyeget.
A beszéddel most nem haladtam sokat, kevés új dolgot mondok. A giiiiii-t néha már hágiiiii-nak mondom, ezt akkor mondom, ha tetszik valami. Maradt a khiiiii és az ejeeee, ájáááááá. Új a tvvvvvv. Mostanában inkább a hangerőmet fejlesztettem és jó hangosan tudok kiabálni, meg sikongatni. Ha társaságban vagyunk és mások hangosan beszélgetnek, ahelyett, hogy rám figyelnének, én is jó hangosan hozzáteszem a magamét.
Ha megnevettetnek, hangosan kacagok. Ezt főleg azzal lehet elérni, ha a hurkás combjaimat gyurmázzák, vagy tetőtől talpig végigsimogatnak, vagy hajtogatják a kezem-lábam. Egyszer a Borsót főztemre is nevettem, de azóta már nem tetszik annyira, úgyhogy csak mosolygok. Ha Anya énekel, sokszor mosolygok. A Sári néni utazik, a Hívjad a hívjad a falovacskát és a Hová mész te kiscsibe a kedvenceim. De sok más dalra is mosolygok, van, mikor az ismeretlenekre is. Anyával hallgattuk a Ringató CD-jét, amin furulyán vagy hegedűn előadott dalok vannak. Egy darabig bírtam, aztán elkezdtek potyogni a könnyeim. Pedig a legtöbb vidám dal volt és Anya is énekelte, amelyiket ismerte. Azóta még nem próbáltuk újból hallgatni. Nevetek a zsipzsupos zsupszos zuhanós játékokon és ha magasra emelnek vagy dobálnak kicsit.
Ha sokan vannak, Anyát keresem a szememmel és ha megtaláltam, fülig ér a szám. Ha Apát meglátom, rá is mosolygok. Ha elmélyülten játszom és közben rájuk nézek, akkor is mosolygok.
A lámpa mellett kezdem megkedvelni a tiktakkokat, a fali és a karóra változtatot is. Imádom a holdacskámat a pelenkázó felett, már rájöttem, hogy az zenél és el tudom kapni a zsinórját és megállítani a zenét. A tévét is mindig nézni akarom. Anya nem hagyja és letakarja a kilátást, de én kicselezem és lerántom a rongyot, vagy olyan magasra kiemelem magam, hogy kilátok felette. Egyszer meg felemeltem a rongy alját és kikukucskáltam alóla.
Az alvással még elég változatos a helyzet. Este gond nélkül elalszom továbbra is, mostanában viszont éjjel egy-kétszer felriadok, de ha megkapom a cumit, tovább alszom és csak 5-6 körül kelek enni. Néha reggel nem alszom vissza, hanem bekéredzkedek Anyáék közé, karattyolok kicsit, aztán ott sikerül elaludnom.
Nap közben az utóbbi hetekben nagyjából sikerült ráállnom arra, hogy alszom délelőtt 10-11 körül, majd este 5 körül, és a séta alatt is a babakocsiban. Vagy ha autókázunk, akkor abban is elalszom, mindegy hány óra. Egyszerre általában 1/2-3/4 órát alszom az egyik alkalommal és 1/2-1,5 óra körül a másik alkalommal, de időnként akadozik a gépezet és akkor ez utóbbi teljesen kimarad. Idegen helyen nehezebben alszom el.
A fogaim nagyon készülődnek, folyton a számban van a kezem, vagy a cumit félig kihúzom és azt rágicsálom. A rágókák eddig nem igazán jöttek be, túl kemények. Van, hogy ráharapok és úgy fáj, hogy sírni kezdek. Máskor csak nyüszizek vagy nyugtalan vagyok. Főleg estefelé leszek nyűgös.
Még hatszor eszem tejcsit, elég változó étvággyal, 620-780g között naponta. Igaz, már nem mindig lehet megbízhatóan lemérni, mert össze-vissza mozgolódok közben. Este rizspépet is eszem, 50 ml-t, tejbegríz sürűségűre főzve, de sajnos így is sokat bukok. Amikor már nagyon rossz a helyzet, eszünk egy kis Nutritont is reggelire. A rizspépet kanállal eszem, egyre ügyesebben, már sokszor szépen nyitom a számat és egyre kevesebb megy mellé. Sőt egyszer, mikor Anya a kezembe adta a kanalakat, már nyitottam is a számat, pedig még nem volt ott a kajcsi. Nagyon élvezem, hogy a rizspépet Apával is ehetem, ha időben hazaér. Most 6670 g vagyok és 66 cm hosszú. 68-as ruhákat hordok, a bodyk azonban már elég passzentosak, persze csak hosszában.
A babamasszázsnak vége lett, így már csak itthon masszírozunk fürdés előtt, mindig egy-egy testrészt. Továbbra is járunk baba-mama tornára és a Ringatóba is. Szeretem a többi gyerekeket nézegetni és néha hozzá is szólok, ha nagy a zsivaj vagy megfogom őket, ha odajönnek. Azt is jól tűröm, ha simogatni akarnak, de igazából minimum paskolnak.
Sok puszi: Mesi
