Ma vagyok öt hónapos! Ugye, hogy repül az idő ? Nos, jöjjön a szokásos összegzés.
Még a múlt hónap végén fogytam 10 dkg-t, míg Szilvásváradon voltunk. A hó elején ezt sikerült lassan visszahíznom és utána már szépen híztam tovább. Így október 22-ére megdupláztam születési súlyomat! Kaptunk a doktor nénitől rizspépet, ami jó a bukás ellen is, és segít, hogy jobban hízzak. Közben Anyának is sikerült növelni a tejcsi hozamot, így egyelőre nagyon kevés rizspépet kapok, pedig nagyon izlik. Anyának egy fórumos barátnője ajánlotta, hogy próbálja ki a zabpelyhet és úgy tűnik, bevált! Napi 3x eszik 2-3 púpos evőkanállal, tejbe áztatva. Ezzel nőtt a hozam napi kb. 150 g-mal. Én viszont elég szeszélyesen eszem, így van, mikor marad felesleg. Ezt továbbra se sikerül Anyának egyedül kiszedni, hiába no, nélkülözhetetlen vagyok! Szóval ilyenkor jól összecsomózódik a tejcsi raktáram. Anya már mindenfélét próbált, hogy kioldódjon, aztán végül 1 algopirin segített. A szoptatás után sokszor sírok, mert igen rossz néven veszem, hogy nem hagynak a cicin lógni. Anya mindig vígasztal, hogy ne essek kétségbe, lesz még sok alkalom, de ez valahogy nem tud meghatni.
Most 6290 g vagyok. Mostanában hosszában nem mértek le, de már a 68-as ruhákat hordom, amik hosszában már teljesen jók, széltében viszont általában bők.
Még a Szilvásvárad előtti héten kezdtem éjjel felébredni, de akkor még általában sikerült a cumival visszaaludnom. Mostanra ez odáig fajult, hogy éjjel kétszer is kelek enni. Korábban nagyon éhesnek éreztem magamat, rögtön rácuppantam Anya vállára, amint felvett, és mindenre, ami csak a számhoz ért. Nem eszem többet, mint korábban az egy evéssel, persze lehet, hogy azért, mert nem termelődik olyan gyorsan több. Anya este adja a rizspépet, hogy kitartson reggelig. Ez segített is, mert így nem vagyok annyira éhes, mikor felébredek, de továbbra is felébredek és ha már egyszer ébren vagyok, akkor enni akarok. Anya egyszer jól megtömött a rizspéppel, hátha az a baj, hogy nem eszem este eleget, de így is felébredtem, aztán másnap meg alig ettem reggelit. Szóval nem vagy nemcsak az evés a baj. De hogy mi még, azt eddig nem tudtuk kideríteni. Most hason alszom, ez is segített valamennyit, így legalább nem csak 3 órát alszom egyvégtében, hanem 4-et, 4 és felet. Van, hogy sikerült csak egyszer ébrednem, de nem tudjuk, miért. Nappal általában alszom egy rövidet, kb. 1/2 vagy 3/4 órát, és egy nagyot, ami 2, 2 és fél óra. Csak megfelelő időben kell betenni az ágyba, amikor már elég fáradt vagyok, de nem túlságosan. Ez általában akkor van, amikor már nem játszok a játszőszőnyegen, csak fekve nézek egy irányba. Ha ezt nem találják el, csak nyüglődök, majd bömbizni kezdek. Ilyenkor legfeljebb a hintában sikerül elaltatni. Van, hogy a nagy alvást kihagyom és nem alszom vagy csak rövidet, akkor Anya teljesen lestrapálódik estére. Ha a nagyszülőknél vagyunk, másnap mindig sokat nyűgösködöm, hogy foglalkozzanak velem és nem akarok aludni se. Nagyon zavar, hogy ilyen korán sötétedik, azt hiszem, már aludni kellene és nem értem, miért nem fektetnek le, ezért este sokszor nyüglődök. Az esti elalvás viszont mindig simán megy, csak ugye, nem tart elég sokáig...
A mozgásban a kezem sokat ügyesedett. Ugye, le tudom húzni a békámat és magam mellől fel is tudom venni, főleg a puha játékokat. A cumimat össze is tudom csippenteni és kiveszem, egyszer berakni is sikerült, igaz fordítva. A dolgokat magam előtt sokszor két kézzel tartom. Ha két kézzel is elérek valamit, bal kézzel fogom meg. Ha kiejtek valamit a kezemből és látom, hova esett, felveszem újra. Ha nem érem el, sírok, hogy adják ide. Egyszer azt is megkerestem, ami a fejem mögé esett, szóval nem láttam, hogy hova esett. Át még nem fordulok, csak hátról oldalra és vissza. Hason pedig oldalra dőlve is megtartom már a fejem, szóval nem borulok át, mint korábban. Sokszor nyújtom a kezemet az emberek felé, hogy jöjjenek oda. Szeretem Anya ujját szorongatni és az én kezemmel együtt azt is betömöm a számba. Hason elég hamar elfárad a kezem és akkor kéz nélkül emelem a fejem. Aztán a nyakam is elfárad. Hason is próbálok nyúlni a tárgyak után, de ez írtó fárasztó. Háton szeretem a lábamat emelgetni, de a számig még nem tudom elvinni. Amikor felemelem, egy másik irányba teszem le, így körbe tudok fordulni. A kiságyban szeretem feltenni a rácsra és a babakocsimban is az oldalára vagy az elejére. Szeretem a kezemet magam előtt fűzögetni. Nézegetni önmagában nem nagyon szoktam, csak ha nyúlok valami felé, akkor szuggerálom az ujjaimat, hogy jól álljanak. Szeretek mindent megtapogatni. És mindent a számba tömni. A rizspépet kanállal kapom és szépen meg tudom enni, ha kicsit hígabbra készül, mint az előírás.
Sokkal többet beszélek, ilyenek mondok: áááááááááááááá, eeeeeeeee, éééééééééééé, ejeeeee, ájááááááá, óóóóó, hűűűűűűűű, khhhhh. Közben változtatom a hangmagasságot is. Leginkább a hangerőmet próbálgatom mostanában, nagyon tudok ám kiabálni! Ha tetszik valami, azt mondom: ghiiiii és vigyorgok közben. A gu-gu-t elhagytam. Egyszer tisztám azt mondtam, hogy pam. Idegenek jelenlétében korábban nem beszéltem, csak nézelődtem, a héten viszont már a baba-mama tornán is beszéltem a többi babához. Igaz, ők már nem teljesen idegenek. A nagyszülőknél rövid idő alatt teljesen feloldódok és olyan vagyok, mint otthon. Illetve azért hamarabb elfáradok, a sok újdonságtól.
Imádom az olyan mondókákat, amiknél háton fekszem és Anyáék a kezemet, lábamat tekergetik, a hasamhoz teszik vagy dobolnak vele, ezen sokat nevetek, hangosan is. A lovagolós játékokat is inkább úgy élvezem, ha háton fekszem, látom Anyáékat és csak a kezemmel-lábammal csinálják. Az ismerős dalok közül is nevetek néhányon, a Sári néni utazik a kedvencem, ezzel kezdődik a baba-mama torna. A Zsip-zsup és a Hinta palinta daloknál, ha a hintában játsszuk és látom közben Anyát, már nevetek a zsupsznál. A pelenkázón most a törlőkendő kék doboza tetszik a legjobban, azt akarom minden áron fogdosni és lehetőleg lelökni. Továbbra is utálok öltözködni, főleg, mikor a kezem rakják ki-be a ruhába. A pelenkázást viszont már jól viselem, amióta evés után csináljuk, így több a türelmem hozzá. A babakocsizás közben továbbra is a falevelek érdekelnek. A hirtelen zajoktól gyakrabban megijedek, mint korábban, de nem sírok, csak összerezzenek. Teli szájjal vigyorgok, ha meglátom Anyát vagy Apát. Imádom, ha játszanak velem. Mostanában viszont egyedül már nem szeretek annyira játszani, mindig kiabálok Anyának, hogy jöjjön. Aztán elmehet egy kis időre. Estefelé viszont már nem engedem el, vele akarok lenni. Szóval mostanában fárasztóbb Anyának, mint korábban, nem sok alvást és szabadidőt engedek neki. Nagyon utálom a takarítást, amikor Anya hosszú ideig el van foglalva és nem tud jönni. A múltkor már teljesen kiborultam tőle, Anya azt mondta, ez így nem mehet tovább. A vasalást egész jól bírom, ha közben nézhetem Anyát. Általában 4 ing után kezdek méltatlankodni, de akkor még folytathatja kicsit. Ha ő ebédel, sokszor odaülök mellé, hogy ne legyen egyedül :)
Sok puszi: Emi
