A hónapban voltunk a Nevelési Tanácsadóban az iskolaérettségi felmérésen. Ez alapján eldőlt, hogy még maradok az oviban egy évet. A felmérésen ügyes voltam, pár feladat viszont nehezebben megy: visszatérő, hogy egyszerű rajzoknál nem tudom berajzolni a hiányzó dolgokat, pl. egy arcról lehagyják az egyik szemet, vagy a házról az egyik oldalfalat, és én nem látom, hogy mi hiányzik. A másik, ami nem ment, hogy mutattak 9 egyszerű képet, jól megnézhettem és aztán fel kellett sorolni, hogy mi volt rajta, én 5-öt tudtam, ami kevésnek számít. Egy másik feladat pedig az volt, hogy 3 kép volt, egy történet volt rajtuk, és időrendi sorrendben el kellett volna mesélni, hogy mi történt. De nekem nem állt össze, csak elmeséltem, hogy melyik képen mi volt. A rajzkészségem is kissé fejletlen még, illetve kijött az is, hogy még nem tudok elég hosszú ideig figyelni, hamarabb elfáradok. A feladatok zömében viszont ügyes voltam! Szerencsére a legjobb barátaim, Nóri és Julcsi is maradnak még, úgyhogy nem bomlik fel a kis csapatunk! Mivel már kezdettől téma volt, hogy lehet, hogy maradok, nem éltem magam bele nagyon az iskolába, nem vagyok csalódott.
Nórit nagyon szeretem, sokszor mesélek róla. És mindent elhiszek, amit mond.
Az olvasással szépen haladok, ugyanakkor még mindig tévesztem az ékezeteket, és a f betűt is sokszor v-nek olvasom. Este szoktam hangosan olvasni Timinek, ezzel is gyakorlok. Az oviban is lehet vállalkozni hangos meseolvasásra, amiért matricát lehet kapni, erre szívesen jelentkezem. Nekem megy a legjobban.
A logopédia tetszik, némi kapacitálás kellhet, de alapvetően szívesen csinálom a feladatokat. Vagy a hangos olvasásnál jól megpörgetem a r hangokat, hogy ezzel is gyakoroljak.
Az ovis tornát viszont nem szeretem, és a délutáni torna se lelkesít. Az úszásra viszont már nem panaszkodom. Továbbra is sokat bömbölök és dulifulizom.
Sok puszi: Julcsi
