Kérem berakni!

Almalevest ebédelünk, kiettem az almát, csak a lé marad:
- Iíííííí, kérsz még almááát!!!
- Mesi, nem kell nyafogni! Hogyan kell szépen kérni? Mondd, hogy: kérek szépen még almát!
- Kérem az almát ... berakni ... a lábosból ... a tányéromba!

Puszi: Mesike

Hatalmas nagy!

Uzsonna közben egyszer csak ránézek a konyhapultra:
- Ott van egy hatalmas naaagy dinnye! Majd megeszi Apa! Meg Anya! Meg a Mesi!

Puszi: Mesike

Semmi baj

Így szoktunk beszélgetni:
- Oááááááá! Oáááááá!
- Semmi baaaaj, Julcsi! Itt van Anya! Meg Apa! Meg a Mesi! Meg a Julcsi!

Puszi: Julcsi és Mesi

Tizenharmadik fogam

Örömmel jelentem, hogy hosszas várakozás után kibújt a tizenharmadik fogam, pontosabban az egyik csücske! Jobb oldalon, alul a leghátsó rágófogam! A bal oldalon alul is készülődik a rágófogam, de azért nem kiabáljuk el, mert erre a fogra is február óta várunk. Azóta legalábbis nem bújt ki új fogam.

Puszi: Mesi

Apa napok

A Kistesó ékezésében az is nagyon jó volt, hogy Apa két hétig velünk volt itthon! Ő főleg velem játszott, míg Anya Julcsival volt elfoglalva. Így olyan volt az egész, mint egy nyaralás, én nagyon élveztem, hogy ennyit együtt vagyunk!

Mikor jó idő volt, pancsiztunk:

Kertészkedtünk:

Legóztunk:

Főztünk:

Könyvet olvastunk:

Játszottunk a Lencsiékkel:

Néztük a Kisvakondot:

Sajnos hétfőtől Apa újra dolgozik. Máris nagyon hiányzik, minden autóra, ami elmegy a ház előtt, azt mondom: "Apa jött!" "Megjött Apa!".

Puszi: Mesi

Beteg voltam

Állítólag van most valami magas lázas-torokfájós-hasmenéses vírus, nos, engem is elért. Péntek reggelre magas lázam lett, 39 felett. Szerencsére a doktorbácsi épp jött hozzánk az újszülött vizitre, így mindjárt engem is megvizsgált. Megerősítette, hogy vírus, kaptam finom lázcsillapítót és torokfertőtlenítőt, ezek nagyon ízlenek! És C-vitamint, probiotikumot is kell szednem. A láz elég makacs volt, vasárnap délelőtt már úgy tűnt, jobban vagyok, aztán délutánra mégis felment. Hétfőtől viszont egyáltalán nincs, már hőemelkedésem se. Szerencsére ez a betegség nem vert le annyira, mint a mandulagyulladás, úgyhogy mára a régi vagyok! És egyelőre a család többi tagja se kapta el.

Sok puszi: Mesike

Egész jók a veséim!

Tegnap voltunk a vese szakértő doktorbácsinál, csináltak ultrahangot és szerencsére csak minimális vesemedence tágulatot találtak. Így nincs további teendő, majd fél éves koromban kell kontrollra menni. Addig meg csak annyit kell tenni, hogy ha lázas vagyok, akkor ellenőrizni kell, nincs-e húgyúti fertőzésem is. Mert azt könnyebben kaphatok, mint mások.

Továbbra is szépen eszem, vasárnap túlléptem a 3 kg-ot, tegnap pedig már 3220 g-ot mutatott a mérleg. Hosszában is szépen növök, már kezdek belenőni az 56-os ruhákba.

Legtöbbet még mindig csak szundizom, így erről van sok képünk:

Sok puszi: Julcsi

Első sétám

A múlt héten sor került az első babakocsis sétámra. Ami engem illet, átaludtam az egészet. Csak a végén ébredtem fel, mert már éhes voltam. Képzeljétek, Mesi - némi rábeszélés után - megengedte, hogy én utazzak a babakocsiban, ő meg tolt engem! Így sétálgattunk a környező utcákban:

Néha kicsit kisodródtunk, de Anyáék segítettek:

Mesi a végére már elfáradt, így Apa vitte a nyakában.

Sok puszi: Julcsi

Kerekedem

Örömmel jelentem, hogy vasárnap visszanyertem a születési súlyomat és azóta is töretlenül kerekedem! Tegnap már 2740 g-ot mutatott a mérleg, általában 30 g-ot hízom egy nap alatt. Tegnap leesett a köldökcsonk is!

Még nem meséltem, hogy a mozgásban milyen ügyes vagyok! A hátamon tudok mindkét oldalamra és vissza fordulni. Hason pedig a fejemet át tudom tenni egyik oldalról a másikra és tudok előre vagy körbe kúszni. Éjjel hason alszom, Anya mindig az ágy közepére tesz, én meg kikúszok valamelyik széléhez, mert szeretem odanyomni a fejem a rácsvédőhöz. Ha ébren vagyok, egyre jobban figyelgetek, hosszasan nézem a kontrasztos dolgokat és odakapok hozzájuk.

Anyával még nem sok kép készült, íme egy: ezt a gyönyörű csokrot Apa főnökééktől, Gabi néniéktől kaptuk, nagyon szépen köszönjük!

Sok puszi: Julcsi

Névnapom

Tekintettel arra, hogy időközben kibújt Julcsi, a névnapomat nem tudtuk központolag megünnepelni, hanem mindenki egyenként köszöntött.

Anyáéktól a reggelizős szeletelhető készletet kaptam, azóta minden reggel én is készítek reggelit.

Kaptam egy Lego alaplapot is, ezzel egyelőre még csak segítséggel játszom.

Az Ági mamáéktól egy kisvakondos hátizsákot, amit imádok, abban viszem a vizemet, ha megyünk valahova, de itthon is sokat felveszem vagy babakocsiztatom a kisvakondot is!

És kaptam egy új szandit, aminek zártabb az orra, és csodák csodája, ebben nem lábujjhegyen megyek. A Nagyiéktól, Sári mamáéktól, Zoliéktól is ruhákat kaptam, illetve Zoliéktól még egy mágneses könyvet is.

Sok puszi: Mesike

Huszonöt hónapos lettem

Tekintettel a Julcsi születésével kapcsolatos anyai teendőkre, ezúttal engedélyeztem Anyának, hogy rövidebbre fogja a szokásos összefoglalót.

Nos, a legnagyobb fejlődés a társasági életemben állt be: mivel Anyának sokat kellett pihenni az elmúlt hónapban, én szépen elfogadtam, hogy sokat járok a mamáimhoz és remekül éreztem magam náluk. Mikor itthon voltunk, akkor előtört néha belőlem, hogy Anyával akarok játszani, és kicsit hisztisebb voltam, ha ezt nem lehetett, vagy amikor a sok élménytől megittasodva megjöttem a mamáéktól, de alapvetően jól viseltem ezt a nem könnyű időszakot. A Kistesó érkezéséhez is nagyon pozitívan állok: az segített, hogy elfogadjam a nagylányos ágyamat, hogy odaadhattam neki a rácsosat. Mióta tudom, hogy neki kell a rácsos, szépen egyedül elalszom az új ágyikómban és alszom reggelig. Reggel viszont korábban keltem, fél hétkor már kukorékoltam és szaladtam át Apáékhoz. (Szigorúan véve már a következő hónaphoz tartozik, de azóta, hogy kibújt a Kistesó, még tovább javult a helyzet: eleinte reggel már vissza lehetett vinni és akkor aludtam tovább, néhány napja viszont már egyáltalán nem kelek fel, hanem alszom fél 9-ig és megvárom, míg Anyáék bejönnek. Ehhez sokszor el kellett mondani, hog ne szaladjak ki egyedül, mert ők félnek, hogy zokniban elesek, hanem szóljak bele a bébiőrbe, hogy felébredtem és várjam meg, míg ők bejönnek.) Lencsivel is jobban kijövök, sikerült pár nap alatt megtanulnom az "Egyszer a Lencsi, egyszer a Mesi." szabályt az olyan játékokhoz, amiből csak egy van és felváltva tudjuk használni. 

A mozgásomban annyi változás van, hogy próbálok páros lábbal felugrani és pár centire már sikerül is. Ezt előszeretettel gyakorolom a lépcsőn is, akár egyedül is, aminek azért Anyáék nem örülnek annyira, mivel ha nem fognak meg, simán leesek. A motorommal le tudok robogni a lejtőn úgy, hogy nem teszem le a lábamat. Ügyesebben építkezek az új, Letééktől kapott építőkockámmal, mivel ennek az elemei csak egy ponton illesztődnek, így könnyebb használni őket. Megkedveltem az öltözködést, próbálom egyedül felvenni a ruháimat - vagy másét, de azért még nem sikerül. Itt épp a Nagyi kalapjában pózolok:

Az étkezésem nem változott, a főtt vagy sült húsok közül a legtöbbet most se akarom megenni, csak akkor eszem belőle, ha a felismerhetetlenségig össze van aprítva az ételben. Hajlamos vagyok válogatni és az édességekre várva otthagyni a főételt, kiköpni vagy ledobálni - bár a mamáimnál ezt nem csinálom és csak Apáékat tüntetem ki ezzel.

A kedvenceimből bármennyit megeszek, kár is azt várni, hogy majd azt mondom, elég volt. A hónapban sokat híztam és nőttem - köszönhetően a mamáim kényeztető gondoskodásának is. Hogy mennyit, azt pontosan nem tudjuk, a kétéves státuszon 14,3 kg voltam és 88 cm, de azóta is nőttem-híztam, a ruhákon látni, hogy széltében és hosszában is kisebbek lettek. A lábam is nőtt, a 21-es méretet kinőttem, már a 22-es cipő a passzent és már 23-ast is hordok. Fogam nincs új továbbra se.

Kedvenc játékom bent a Zsuzsi babám, már vele is alszom, mindenhova viszem magammal. A felszeletelhető zöldség készletem is sláger lett, abból szoktam főzni mindenkinek. Kint imádok motorozni, homokozni és a medencézést is szeretem, bár azt nem lehet mondani, hogy egész nap szívesen pancsolok. Szeretek boltosat játszani: én vagyok az eladó, és aki velem van, az a vevő. Sári mamával imádok játszótérre és piacra menni, Ági mamáéknál pedig legjobban a Kisvakondot szeretem nézni a TV-ben. Továbbra is imádok rajzolni a rajzoló táblámon. A ceruzákkal nem annyira szeretek, mert túl halványlesz, a zsírkrétát pedig még mindig nem lehet odaadni, mert miszlikbe aprítom. A gyurmával se mertünk próbálkozni, mert félő, hogy megenném, tekintve, hogy még mindig előfordul, hogy jóízűen homokot, papírt vagy hasonlókat eszem.

A beszédemben annyi változás van, hogy időnként már helyesen tudósítok E/1-ben arról, amit én csinálok, de zömében azért még az E/2-t használom továbbra is. Ettől eltekintve, már igen összetett mondatokat tudok mondani, tökéletes ragozással, választékos szókinccsel. Pl. "Mit főzzek neked, Zsuzsikám?" "Odaadtad a Kistesónak a rácsos ágyat. Abból nem tud kipottyanni. Büszke volt rád Anya. Apa is büszke volt." Továbbra is mindent kommentálok, amit csinálok, és ha a Kisvakondot nézem, akkor is folyamatosan mondom, hogy mi történik. Az ismerősöknek már elég sokszor hajlandó vagyok köszönni vagy elköszönni. Idegeneket még nem tüntetek ki ezzel.

Puszi: Mesike

Megszülettem!

Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam, Júlia Réka vagyok, de jobban tetszik, ha csak Julcsinak hívnak. Ahogy azt a nővérem már hírül adta, 2012. július 3-án 15 óra 9 perckor megszülettem! Születésemkor 2700 g és 51 cm voltam. Most részletesen elmesélem, hogyan is történt a nagy esemény.

Mint azt bizonyára tudjátok, már régóta készülődtem kibújni Anya pocijából, de a doktorbácsi azt mondta, még maradjak bent és nőjek nagyobbra. A születésem előtti napokban viszont már annyira kicsi lett a helyem odabent, hogy sehogyse fértem el, hiába nyomaszoltam magam erre-arra. A nagy meleget is megelégeltem. Úgyhogy szépen beékeltem magam és elindultam kifelé. Anya már sejtette, hogy nemsokára kibújok, de egyértelmű jeleket csak a szülinapom reggelén küldtem. Így Apával együtt bementünk a kórházba, kb. 10-re értünk be. Anyát megvizsgálta  a doktorbácsi és azt mondta, néhány óra múlva már kinn is leszek. Szerencsére a nővérem már ellátta az úttörő szerepet, úgyhogy nekem már könnyű dolgom volt és Anyának is sokkal könnyebb volt. A következő órák szép nyugodtan teltek, Anyának is alig fájt, pedig a gép nagyon erős összehúzódásokat mutatott. Ők viszont jókedvűen beszélgettek Apával. Antibiotikumot kaptam, így kellett várni 4 órát a kibújással, hogy a 2. adagot is megkapjam és hasson. Én még szívesen elidőztem volna odabent, de 14 órakor azt mondta a doktorbácsi, hogy ha már egyszer elindultam, akkor mostmár ne húzzuk tovább, jöjjek ki. Így 14 óra 10-kor kipukkasztották az uszodámat. Ekkortól már jobban fájt Anyának, de azt mondta, nem volt vészes, mert - ellentétben a nővérkém születésével - közel sem fájt annyira és volt szünet, amikor pihenhetett. 14 óra 50 után elindultam kifelé és 15 óra 9 percre szépen gyorsan kibújtam! Apa vágta el a köldökzsinórt! Erről sajnos nincs képünk, de jöjjön helyette egy másik Apával:

Aztán én se sírtam fel, sőt nagyon sokáig várattam a közönséget, így még segíteni is kellett lélegezni. Úgyhogy emiatt csak megmutattak Anyáéknak és utána rögtön elvittek megfigyelésre. Miután Anya megfigyelése lezajlott, meglátogathattak a csecsemő osztályon. Aztán még bent tartottak az inkubátorban, még másnap délelőtt is csak egy fél órára mehettem Anyához. Rögtön megpróbáltam tejcsizni és ügyesen rákaptam a cicire. Aztán vissza kellett mennem, délután 4-től viszont már folyamatosan Anyával lehettem.

Ami a tejcsi helyzetet illeti, rengeteg előtej volt, nekem viszont még nem kellett volna olyan sok. Annyira felgyűlt, hogy olyan dagadt lett a cici, hogy egy idő után már nem tudtam rákapni és nem volt erőm kiszívni se. A próbálkozásoktól meg jól kisebesedett. A kifejt tejet se kértem, se cumisüvegből, se máshogy. Ha beletöltötték a számba, csak félrenyeltem vagy kiköptem. Ráadásul besárgultam, ami miatt alig lehetett felébreszteni. Ha enni kértem, azonnal adni kellett, különben már nem kértem. Még 5 perc várakozást se bírtam. A sírásban ennyi idő alatt teljesen kifáradok - ezt nem úgy kell elképzelni, hogy teli torokból ordítok, hanem éppen csak nyikorgok. Így viszont nehéz volt lemérni, mert mire eljutottunk a mérleghez és vissza a kórházi szobába, sokszor már elfáradtam a várakozásban vagy a sírásban és inkább mégse kértem. A kékfény kezelést jól viseltem, mivel folyton aludtam.

A sárgaság miatt még egy napot maradnunk kellett. Szóval az első napokban elég sokat küzdöttünk, hogy rendesen egyek, sok súlyt vesztettem, egészen 2490 g-ig lement. Általában csak 10 g-ot tudtam enni egyszerre. Anya már nagyon aggódott, hogy mi lesz, ha tovább fogyok, és még erőtlenebb leszek. A nagy meleg se tett jót az ügynek, hőség volt a szobánkban. Volt néhány alkalom, főleg éjjel, amikor szépen ettem, de aztán újra ls újra visszazuhantam az álomkórba.

 Aztán az utolsó nap kezdtem magamhoz térni, már 30 g-okat ettem, és végre elindult a súlyom felfelé, 2540 g lett. Így július 7-én szombaton hazajöhettünk.

Emi nővérkém épp aludt, mikor hazaértünk, de aztán nagy örömmel fogadott, ami azóta is tart.

A vesemedence tágulatról annyit mondtak, hogy a kórházban meg nincs erre specialista, így itt nem tudják megvizsgálni. A korábbi ultrahang leletek alapján nem olyan súlyos, hogy azonnali teendőt igényelne, így elég, ha 4 hetes korom körül megvizsgálnak.

Hétfőn viszont el kellett mennünk a hematológiára, mert a vérképemben túl kevés volt a fehérvérsejt és ez a kórházi napok alatt csak tovább romlott. Csináltak vérvételt, ami elég nehezen ment, sehogyse tudtak megszúrni. Az eredmény viszont jó lett, így további komoly teendő nincs ezzel, majd 4 hetes korom körül javasoltak egy újabb vérvétel kontrollt. A hematológus doktornéni szerint valószínűleg az antibiotikum mellékhatása lehetett, amit a kórházban kaptam megelőzésképpen. Vagy talán kaptam egy kisebb fertőzést - bár a kórházi doktornéni szerint nem kaptam.

Az első itthoni napok szintén nehezen teltek, mert még mindig erőtlen voltam és nehezen tudtam rákapni a túltelítődött cicire. Még mindig nehezen lehetett feébreszteni, így megint vesztettem a súlyomból, lement 2480 g-ra. A hétfői vérvételből kiderült, hogy a sárgaság szintem megint leromlott és ezért lettem újra erőtlen. Aztán ahogy beindult az érett tejcsi, azt már könnyebb volt kiszívni. Meg itthon van fent légkondi, és abban a szobában valamivel könnyebb volt felébreszteni, mint a hőségben lent vagy a kórházi szobában. Szóval lassan összeszedtem magam és szerdától végre elkezdtem rendesen hízni.

Azóta szépen eszem, általában 60-70 g-ot egyszerre, de sikerült már 100 g-ot is! Ezzel máris leköröztem a nővérkémet, ő, bár erősebb volt, mégse evett ennyit. Napi 8-9-szer eszem. Általában több felvonásból áll egy evés, mivel elkezdem, bealszom, aztán Anya betesz az ágyba és akkor rájövök, hogy mégis kérek még. Sokszor félrenyelek, ettől elmegy a kedvem és abbahagyom. Aztán kisvártatva várom a folytatást. Így elég sokáig tart egy evés, 1/2-3/4 óra egy alkalom. Jobban megy, ha levetkőztetnek kicsit, vagy felmegyünk a légkondis szobába, vagy éjszaka, mert felélénkülök a hűvösben. De lényeg, hogy a súlyom szépen nő, tegnap már 2660 g voltam! Így Anya is megnyugodott. A büfizésben viszont sokkal ügyesebb vagyok, mint a nővérkém, legtöbbször sikerül!

Ami Anyát illeti, a nővérkém születésekor, ahogy kibújt, mintha elvágták volna a fájdalmat. Most viszont az első 12 órában ugyanúgy fájt neki, mint a szülés alatt és azóta is sokszor görcsöl, főleg a szoptatáskor. Viszont ahogy telik az idő, egyre kevésbé fáj neki és egyre jobban van. A cici is kezd meggyógyulni, hála a krémezésnek és hogy Anya itthon szellősebb ruhában lehet, mint a kórházban.

Végezetül néhány technikai információ: Mesi nővérkémmel megbeszéltük, hogy a továbbiakban együtt írjuk a blogot, így a velem kapcsolatos dolgokról én, a vele kapcsolatosakról ő, közös élményeinkről pedig közösen fogunk beszámolni. A blog címét egyelőre nem tervezzük megváltoztatni, mivel minden kedves olvasónk a jelenlegi címet ismeri.

Sok puszi: Julcsi

Megszületett a Kistesó!!!

Jöjjön a várva várt bejegyzés: képzeljétek, 2012. július 3-án 15 óra 9 perckor megszületett a Kistesó!!! Júlia Réka lett a neve, 2700 g és 51 cm! Egyelőre teszek fel néhány képet, a részleteket majd ő elmeséli.

Én addig a Sári mamáéknál voltam, és vártam a híreket. Így örültem, mikor megjött Apa:

Sok puszi: Mesike

Medencézés Lencsivel

Most végre készültek képek arról, hogyan medencézünk Lencsivel. Egyik nap ők jöttek hozzánk:

Tőle tanultam, hogyan kell lerobogni a lejtőn a motorral. Szépen felváltva mentünk, "egyszer a Lencsi, egyszer a Mesi":

Máskor mi megyünk át hozzájuk:

Sok puszi: Mesi