Amint már értesültetek, a 10. hónap fő vívmánya, hogy felálltam! Azóta már oldalra is tudok néhányat lépegetni a bútorokba kapaszkodva és egy kézzel kapaszkodva is megállok. Ha Anya fogja a kezemet, akkor előre is lépek párat. Próbálok mindenre felmászni, de Anya nem engedi. Csak őt lehet megmászni. Imádok Anyára felmászni, odabújni és az ölébe fúrni magam.
A leülést még gyakorolnom kell, egyszer sikerül letérdelni, máskor viszont letottyanok. Szerencsére elég biztosan állok, így ritkán esek el, akkor se nagyot. A kúszást elhagytam, csak mászva haladok.
A másik újság, hogy tudok tapsolni! Általában csak úgy magamtól kezdek el, de néha akkor is sikerül, amikor mondják, hogy tapsi-tapsi. És csippenteni is tudok két ujjal. A cumimat már régóta meg tudom így fogni, de mostmár mást is tudok. Imádok tépkedni, mindenféle papírt és újságot miszlikbe aprítok, ami a kezembe kerül. Nagyon érdekelnek a nyakláncok, szemüvegek, papucsok, telefonok, távirányítók és a számítógép is. Most is itt matatok Anya mellett, alig tudja gépelni, amit diktálok.
Kedvenc játékom a kalapálás. Élvezem, hogy zajt tudok kelteni és hogy milyen sokfélét. Néha a buksimat is odaveregetem valahová, azt is jól szól, de Anya igyekszik erről leszoktatni. A cumit is inkább már csak kalapálásra használom, illetve megnyugtat, ha foghatom. Emellett a fa zsiráfommal szeretek legjobban kalapálni, mert a nyakát jól meg tudom fogni.Tetszik az is, ha ledobom a dolgokat az etetőszékemből, utána pedig nézem, hogy hova lettek. Szeretek hintázni a játszótéren és közben nézni a többi babát. Imádom az olyan énekeket és versikéket, amiknek az a csattanója, hogy hirtelen hátradöntenek. Nem győzöm kivárni, hogy jöjjön a hátradőlés, már előbb dőlök. De a sima lovagolósat, megpatkolósat, borsó főzőseket is szeretem. A baba társaságban jól érzem magam, és kezdeményező vagyok, odamegyek más babákhoz, de azt is tűröm, ha ők jönnek és fogdosnak. Fannival is remekül eljátszunk. Az idegen felnőttektől kicsit félek, de pár perc alatt feloldódom. Az ismerős felnőttektől nem félek, de ha rég (kb. 3 hete) láttam őket, akkor kicsit tartózkodó vagyok pár percig. Aztán már nevetek rájuk. Apával eddig lefekvés előtt vonatoztunk, de már nem szeretem, nincs már este türelmem hozzá. Fürdeni már ülve fürdök, bár mostanában már a kádban is fel akarok állni és elmászni megnézni mindent. A baba-mama tornából is kinőttem, mert mindig elmászok, míg Anyáék tornásznak. Úgyhogy elbúcsúztunk tőlük a múlt héten.
A beszédben mondok hosszabb halandzsákat és ilyeneket is: ne, nenne, nennennenne, anya, ana, ánnyá, ánná, ánnánná, ánnyánnyánnyá, mamma, mammammamma, apa, apapapa, lelle, lellellelle. Az anya, apa, papa, mama szót már kimondtam, de valószínűleg csak azért, mert sokat hallom, a jelentését még nem tudom. Ugyanígy sokat hallom, hogy nem, ne, ezért ezt is sokat mondogatom. Kezdek akaratos lenni, és kiabálok, ha valami nem tetszik.
Amióta felálltam, az éjszakai és a nappli alvásom is jobb lett. Igaz, ezzel egyidőben kezdtük szedni a Camomilla vulgaris bogyókat, ötöt estére. Azóta nem fúrom magam annyit a párnába elalvás előtt, szóval jót tett a fájós fogaimnak. Emellett Anyáék kiköltöztek a nappaliba és szereltünk függönyt az ajtóra, hogy ne villogjon be a TV se. És a légzésfigyelőt is letakarjuk, mert az is villog. Nos, ezek együtt azt eredményezik, hogy általában már csak egyszer kelek fel éjjel enni. Ha ezen felül felébredek, akkor vissza tudok aludni egyedül, vagy Anyával evés nélkül. Nappal is hosszabban alszom, de még mindig háromszor. Délelőtt és este 20-30 percet, fél 2 körül viszont 1-1,5 órát. A babakocsimat már sport babakocsinak használjuk, nagyon szeretek nézelődni, úgyhogy már nem abban alszom a legtöbbet. Az elalvásnál Anya puszikat ad, elénekli az altatómat és utána még simogatja kicsit a buksimat. Ezután kimehet és én még játsszom a cumimmal és aztán elalszom. Persze azért nem mindig megy ilyen simán. Eléggé elfáraszt az ácsorgás, úgyhogy most könnyebben alszom el.
Az étvágyam kitűnő! Mindent megeszek, amit elém raknak, sőt utána kiabálok, hogy kérek még. Akkor is, ha már tele vagyok és utána kibukom a felesleget. Úgyhogy Anya mindig bajban van, hogy mennyit adjon. A hónapban kóstoltam először a tejpépet, a maracuját, a karalábét, a kétszersültet,a tejbegrízt, a spenótot és a tökfőzeléket. És kipróbáltam az őszibarack levet, amiből szintén megittam mindent, amit elém raktak. Mert jó édes és azt nagyon szeretem. A vizet nem iszom ennyire, de már néha hajlandó vagyok pár kortynál többet is inni. A karalábétól egy napig nem trotyiztam, úgyhogy azóta nem próbáltuk, illetve majd kevesebbet kapok egyszerre. A betegségem miatt lefogytam és még nem sikerült visszanyernem a korábbi súlyomat, ami 8500 g volt. Így most csak 8340 g vagyok, még 10 g-mal kevesebb, mint múlt hónapban. Igaz, ebben az is szerepet játszik, hogy már nem eszem annyi rizspépet, ami hizlalna. A doktor néni azt mondta, már nem kell. Egyébként 10-20 dkg-ot kell hízni havonta, hát ez most nem jött össze. Legalább napi 5X eszem, reggelire tejcsit, ebédre főzeléket hússal, uzsira tejcsit és néha mellé gyümit, estére főzeléket vagy gyümit, lefekvés előtt tejcsit. És ugye, éjjel is eszem egyszer tejcsit.
Fogam amúgy továbbra sincs. Egyik nap lifegett egy ínydarab elől, Anya már azt hitte, végre beindult, de nem. Az ínydarab eltűnt és minden maradt a régiben: nyálazok, tömködök, és csámcsogok, mint egy fogatlan öregasszony.
A hosszomat nem mérték mostanában, de bodyból már a 80-as méret kell. A többi ruhából még jó a 74-es.
Sok puszi: Emi
