A vezető hír, hogy tudok kúszni és hempergőzni! Tegnap sikerült először mindkettő! A kúszás még lassan megy és csak pár centit haladok egyszerre, de azért már haladok előre. A hempergőzésnél sokszor már fékezem az érkezést, mikor a hátamra érek. Máskor viszont még nem tudatosan fordulok a hátamra és ilyenkor koppan a buksim, amin általában sírni kezdek. A kúszás teljesen tudatos, mindig valamilyen tárgyért indulok. A hempergőzésnél még nem jöttem rá, hogy távolabbra is tudok vele jutni. Általában úgy csinálom, hogy fordulok egyet, aztán megtetszik valami és akkor fordulok tovább afelé. Szóval a startnál még nincs meg, hogy mit akarok elérni, csak közben alakul ki. Félig fekvésből már fel tudok ülni és ha előre dőlök ülve, onnan is vissza tudok egyenesedni. Imádok mindent megtapogatni és karmolászni. A járókám alján is mindig fel akarom szedni a zebrákat, de nem jönnek és ez dühít. Anya mindig mondja, hogy csak oda vannak festve, de én akkor is fel akarom szedni őket. Az arcokat nagyon szeretem tapogatni és karmolni, kezdek már hajat húzni és szemüveget leszedni, nyakláncot tépni, terítőt húzni is. A zörgő papírok lebilincselőek. A lámpák mellett a tiktakkokat is kezdem értékelni. Szeretem a lábamat is fogdosni, de a számba még nem veszem. Sokat nézegetem a kezemet és a lábamat is. Imádok a lábammal dobolni és a kezemmel püfölni, a szomszédok nagy örömére.
Az evéssel is szépen haladok, ettem már krumplit, almát, sütőtököt, répát és ma először őszibarackot. Anya főztjét és a bébiételeket is megeszem. Mindent megeszek, amit elém raknak, úgyhogy Anya bajban van, hogy mennyit adjon. A sütőtök a kedvencem. A krumplit magában nem szeretem, de ha belekevernek valamit, akkor már jobban eszem. Mivel jól hat a bukásomra, ezért Anya továbbra is erőlteti. A répát is megettem, de egy része úgy jött ki, ahogy bement, úgyhogy most inkább hanyagoljuk. Azt Anya főzte és lehet, hogy pár darab kicsit nyers maradt, de inkább most nem kísérletezünk vele. Szépen nyitom már a számat is. Közben továbbra is morgok, és emiatt félrenyelek néha. Ha énekelnek nekem, akkor nem morgok. Utána szoktunk tejcsizni is, de abból is bepuszilom a normál adagomat, aztán szépen bukok. Úgyhogy tegnap először kihagytunk egy tejcsizést. Így is hatszor eszem egy nap, ebből egy ebéd, (már csak) öt tejcsi és vacsira hozzá rizspép is, meg egy kis sütőtök vagy más finomság. Eleinte rögtön tejcsizni akartam és csak utána jöhetett más, mostmár ki bírom várni, míg megmelegszik, ha Anya előre összekészít mindent. De ha túl sokat kell várni a székemben, akkor már reklamálok. Ébredés után még sokszor tejcsizni akarok, mert eddig mindig így volt. Anya próbál rávenni az új rendszerre, de ez sokszor nem tetszik és sírok addig, míg cicihez nem jutok. Máskor is van, hogy csak a cicin tudok megnyugodni. Szóval egyelőre nem hagyom, hogy Anya másra bízzon. Amióta mást is eszem, szépen hízok, a héten 21 dkg-t, így most 7310 g vagyok. Amióta eszünk mindenfélét, minden nap trotyizok, van hogy kétszer is. A ruhákból már megérkezett Fannitól a 74-es szállítmány, nemsoká a bodykat el is kezdem használni. Kicsit bajban vagyok, mert hosszában már kéne a 74-es, széltében viszont azok nagyon nagyok. Úgyhogy attól nem kell tartani, hogy kihízom a ruhákat, babáknak sajnos viszont nincs hosszított méret, vagy karcsúsított fazon. Nagy hiba.
Az alvással nem állok ilyen jól. Éjjel sokszor sírva felriadok. Illetve csukva a szemem, de sírok. Máskor pedig nem sírok, csak csukott szemmel gyakorlom a kúszást. A fejem lent, a lábamat pedig kiegyenesítem, popót felnyomom és elakadok, mikor az ágy végéhez érek. Jó esetben magamtól vagy a cumival visszaalszom, de volt már, hogy csak a cici segített. Fél 9-9-kor fekszem, ez Apa hazaérkezésétől függ. Kb. fél 5-5-kor kelek fel enni, de közben egyszer általában felriadok fél 2-kor vagy fél 4-kor. Nappal általában délelőtt 10-től alszom 1,5 órát, 17 óra körül felet. A babakocsiban, hordozókendőben vagy az autóban is alszom, mindegy mikor megyünk valahova. De ezzel nem szoktam kipihenni magam, csak a kiságyamban alvás pihentető, de azt szeretem a legkevésbé. És persze vannak rossz napjaim, amikor az egyik alvás kimarad, vagy a hosszú helyett csak fél órát alszom. Elfáradok, mégse tudok hosszasan aludni. Tegnap délelőtt fél 10-től 11-ig csak sírtam, aztán elővettük a hintát és abban végre aludtam egy órát. Ha felvesznek, lassan megnyugszom, de ha újra letesznek, sírok.
Apának és Anyának nagyon örülök, akkor érzem jól magam, ha valamelyiküket látom és rám néznek.
Ha ott vannak, de mással foglalkoznak, az délelőtt még elmegy, délután, mikor már fáradtabb vagyok, már nem tetszik. Ha pedig kimennek, sokszor sírni kezdek. Szóval az alvás gondok plusz ez oda vezet, hogy Anyának szépen beosztom az idejét, alig hagyok neki időt másra. Ha alszom, villám gyorsan nekiáll valaminek, hogy elkészüljön, mire felébredek. De így is sokat háztartásozik, mikor fenn vagyok, amit délelőtt még elviselek, délután viszont már méltatlankodok vagy sírok és odarendelem magamhoz kétpercenként. Az érdi Mamára mindig mosolygok, a többiektől kicsit meg vagyok illetődve először, aztán ha feloldódtam, akkor már velük is jól elvagyok. Ha viszont sírni kezdek, akkor általában csak Anyáék tudnak megnyugtatni. Nagyon szeretem, ha Anya vagy Apa énekel nekem, attól megnyugszom. A magnóból szóló zene viszont nem tetszik, az autóban nem zavar, otthon viszont idegesít, főleg az instrumentális. Ha énekelnek benne, azt tovább bírom, de az se tetszik igazán. Anya zongorázása meg nagyon hangos. Sok mindentől megijedek, a hangos beszédtől, a mély hangú beszédtő, a hangos nevetéstől, köhögéstől, orrfújástól. Szopizás közben pedig rögtön odanézek, ha valami zajt vagy beszédet hallok. A lovagolós játékok már nagyon mulattatnak és az is tetszik, ha cicáznak velem vagy kukucs játékot játszunk. De ezekben az tetszik legjobban, ha magas hangon mondják, hogy kukucs vagy putty és történik a mozdulat. A mozdulat önmagában nem vicces, a szavak önmagukban megmosolyogtatnak, a kettőn együtt viszont nagyokat kacagok. Fürdeni is imádok, rájöttem a lábtempóra, így folyton jár a lábam és pacsázom ki a vizet. De úgy, hogy Apa is tiszta víz lesz, meg a fürdőszoba is úszik. A hangja meg olyan, mintha a mosógép menne. Szeretem, ha símogatnak vagy meggyurmáznak, ahol csikis vagyok, ott kacagok is.
A beszéddel nem sokat haladtam, még mindig kiabálni szeretek. Ha társaságban vagyunk és nem hozzám beszélnek, igyekszem túlkiabálni mindenkit. A játékaimhoz is szoktam beszélni. Mondok már olyat, hogy áááá, ájájj, ájáááá, tvvvvv, eeeeeeee, ejeeee, khiiiii, giiii, hágiiii, óóóóó, hóóóó. Rákaptam a gargalizálás szerű hangokra, úgy mint grrrrr, hrrrrr, de pesze nem igazi r-t mondok, hanem olyan franciásat. Mindig szívogatom az alsó ajkamat és közben cuppogtatok.
Fogacskám még nincs, tömködök és nyálazok továbbra is, de még nem látni, melyik jön majd először. Sokszor fáj, ha keményre harapok. Van, hogy emiatt is nehezen alszom el és ha bekenik krémmel, akkor sikerül csak.
Puszi: Emi
