Tizenegy hónapos lettem! Már leírni is olyan sok!
A hónapban sokat fejlődtem. Már biztosan járkálok a bútorok mellett. Elég egy kézzel kapaszkodnom. Ezt gyorsan kifejjlesztettem, mert a másik kezemben mindig ott van a kalapáló szerszámom. Ha támasztom a hátamat, akkor kapaszkodás nélkül is tudok állni. Egyszer néhány másodpercre kapaszkodás és támaszkodás nélkül is megálltam már! Csak akkor szoktam elesni, ha már fáradt vagyok.
Az alvásom is javult. Egyik éjjel Anyáék hagytak sírni. Merthogy egyre többször keltem éjjel és nappal se aludtam eleget. Anya már teljesen kifáradt és veszélyes is volt, mert fáradtam nagyokat tudok esni. Szóval azon az éjjelen kb. 10 percet sírtam, aztán elaludtam magamtól. Még három napig felébredtem, néhány percet sírtam, de aztán elaludtam. Mostanra már egyáltalán nem szoktam felébredni, vagy ha mégis, néhány másodperc után visszalszom. Este fél 9 és 9 között alszom el és reggel 6 fél 7-ig alszom. Aztán 10 óra körül fél vagy 1 órát, majd délután fél vagy 1 órát. Sajnos ez nem elég és sokat nyüszizek. Kb. 2 hetente tartok egy hosszú másfél 2 órás alvást, amikor kialszom magam, több időt egyelőre nem akarok ezzel tölteni.
Mivel átalszom az éjszakát, éjjel már nem eszünk tejcsit. Csak nappal háromszor. Sajnos ez oda vezetett, hogy egyre kevesebb tejcsi van, pedig Anya mindent megpróbál, hogy több legyen. De nem, egyre csak fogy. Így nem hízok, sőt fogytam is egy kicsit. Emiatt tegnap kijött a védőnéni és azt mondta, tápszer kell. Mert bár szépen eszem a pépes kajákat, abból nem lehet olyan sokat enni. A tejpép nem elég tápláló, a tehéntejet pedig még nem ajánlják. A védőnéni szerint csak másfél 2 éves kortól lehet a tápszert elhagyni és tehéntejet inni. Ma fogjuk megvenni a tápszert. Majd meglátjuk, mennyire jön be. A hónapban kipróbáltam a kelkáposztát, az olivabogyót, a jégsalátát, a nyúlhúst, a túrót és a joghurtot. Mindegyik ízlett, nem válogatok, felfalok mindent, amit elém raknak. A tejpépet úgy iszom, hogy meg se állok közben, nehogy elvegyék. Ha kifogy a kajcsi, sírok. Ekkor Anya megmutatja, hogy kifogyott, üres, erre általában megnyugszom. Vizet még mindig alig iszom, így gyümölcsleveket is kapok. Eddig a narancslevet és az alma-szőlőt próbáltam. Ezt is egy slukkra megiszom.
Most 8460 g vagyok. 80-as bodykat hordok, nadrágból és felsőkből még inkább a 74-es jó. A fejkörfogatom és a mellkas körfogatom is 45 cm. Fogam még mindig nincs, pedig már kirajzolódik egy csomó az ínyem alatt.
Sokat halandzsázok. A kedvencem a tiktak, amit elneveztem tátyinak. Ezt nagyon aranyosan mondom: tááá-ttyi. Ha rámutatnak, és mondják, hogy tiktak, már mondom is. Ha kérdezik, hol a tiktak, ránézek, vagy a helyét nézem Apa kezén. De nap közben sokszor eszembe jut és mondom csak úgy. Ha van egy a közelben, megkeresem és rá is nézek és úgy mondom. Ha valami leesett, mondom, hogy le, lelle. Sokszor direkt ledobom a dolgokat, utánuk nézek, hogy hova lettek és mondom, hogy le, lelle. Egyelőre nem hisztizek, hogy vegyék fel nekem. Ha Apát mutatják fényképen, megismerem és mosolygok. Ha kérdezik, hogy hol van Apa vagy a baba, ránézek. Néha a lámpát és Anyát is sikerül megtalálni. Tudok tapsi-tapsizni és pá-pát inteni. Ez a szia is egyben. Már nemcsak a kezemet emelem, hanem az ujjaimat is mozgatom hozzá. Ha jön valaki kedves, akkor sziát intek, aztán tapsolok, mert örülök neki. Idegeneknek is, ha mosolyognak rám. Ha esznek körülöttem, én is mozgatom a számat, mintha rágnék. És én is enni akarok.
Imádok a tilosban járni. Csinálom, amit nem szabad és nézem a hatást. Ha mondják, hogy nem szabad, sokszor folytatom és mondom, hogy ne-ne. Vagy engedelmeskedem, de rögtön megyek egy másik tiltott helyre. Ha a parkettán csapkodok és Anya mutatja, hogy csak a szőnyegen lehet, akkor visszajövök és rácsapok a szőnyegre, hogy ott lehet játszani. Aztán megyek vissza. Még mindig a kalapálás a kedvencem. Mindent és mindennel megkalapálok. Ezért hozott a Nyuszi egy kalapálós játékot, amiben vannak játék szögek. Ezeket egész ügyesen el tudom találni, csak nem tudok elég nagyot ütni, hogy bemenjen. Felmászni is szeretek mindenre, persze Anya nem engedi. Egyszer kijátszottam a figyelmét és a lépcsőző gépen felálltam, úgyhogy mondhatjuk, hogy már egyet tudok lépcsőzni is. Kezdem megszeretni a rámolást. Az újságtartóból szoktam kirámolni az újságokat, és a kanapéről is leszedek mindent. A szárítóról is, amit elérek. Az új gyöngyfűző játékommal még csak most ismerkedem, de sikerült már eltolni a gyöngyöket vagy pörgetni őket. A kocka tornyot is imádom ledönteni. A játszótéren imádok hintázni és a Nagypapinál is. A téren közben figyelem a többi gyereket. És tetszik, ha Anya közben leguggol és én vagyok a nagyobb. Vagy ha pacsit adunk egymásnak. Nagyon elfáraszt a játszóterezés, sokszor majdnem elalszom a hintában. A technikai dolgok is nagyon tetszenek: a számítógépen szeretek gépelni, a telefon, a távirányító is tetszik. Mindent a számba veszek. A papucsokat is szívesen rágcsálom. Ha nem tetszik valami, ívben hátravetem a fejemet és úgy tiltakozom.
Anyához nagyon ragaszkodom. Ha leül mellém a földre, imádok rámászni és odabújni. Ha kimegy, sírok. Sokszor az se elég, ha más felvesz, csak Anya kell. Ha ő felvesz, rögtön megjavul a kedvem. Ha már fáradt vagyok, rögtön bömbizek, ha nincs ott.
Szeretek babák között lenni, bátran odamegyek és megfogom őket. Azt is tűröm, ha engem fogdosnak. Simán elveszem a játékaikat is, akár a kezükből is kiveszem.
A Ringatón sokszor tapsolok én is, mikor a többiek tapsolnak. A közös játékokból a lovagolós-hátradőlőseket szeretem legjobban. A Ringatón mostanában végig kószálok, így a mondókás játékoknál sokszor csak nézem, ahogy a többiek csinálják. Aztán ettől kedvet kapok, és megyek Anyához, hogy csináljuk, de addigra már vége.
Sok puszi: Emi
