Megint elrepült egy hónap! Ebben a hónapban nagyon sokat fejlődtem!
A beszédem napról napra fejlődik, egyre több szót mondok ki teljesen és egyre tisztábban. Felsorolni nem is lehet, annyit tudok már:
liba - liba
hattyú - hattyú
maci - maci
kacsa - kacsa
cica - cica
nyunyu - nyuszi
cinncinn - egérke
tis - tigris
autó - autó
busz - busz
li, lilli, villabusz - villamos
sihuhu, vonat - vonat
bibi - bicikli
jolle - roller
ama - alma
kö-te - körte
cico - citrom
szöllő - szőlő
meggy, metty - meggy
dinnye - dinnye
banán - banán
szisza - szilva
gombó - gombóc
kenyé - kenyér
kumli, kupli - krumpli
husi - husi
rízs - rizs
háló - hálózsák
télapó - télapó
csilla - csillag
ház - ház
szoa - szoba
konya - konyha
gaázs - garázs
villa - villa
kés - kés
kaná - kanál
lolló - olló
síp - síp
jájjó - rádió
ójjás - óriás
szia, szerbusz - szia, szervusz
tess - tessék - ennél azt is tudom, mikor kell mondani
kösz - köszönöm - néha ezt mondom a tessék helyett is
kiss baba - kisbaba
pici - pici
na - nagy
potás ... bácsi - postás bácsi
Dija dali - Diadalív
A birtokos ragozást elkezdtem önállóan használni. Nagyon szeretem mondogatni, ha meglátok valamit és tudom, hogy kié: Apáé, Anyáé, Mesié, Mamáé, Pápié - Pápipáé. A tárgyas ragozást még csak ismételni tudom: ilyett, olyatt, Apátt, eztt, aztt. A családtagoknak tudom a keresztnevét. A színek közül a lilát, kéket, pirosat, sárgát, narancssárgát, zöldet felismerem, a fekete, fehér, barna nehezebben megy. A kéket sokszor lilának nézem, néha a zöldet pedig kéknek. Már meséltem, hogy tízig tudok számolni - illetve sorolni a számokat.
A másik nagy változás az alvás terén van. Ami nem sikerült a múlt hónapban, az sikerült most: már csak egyet alszom. Teljesen zökkenőmentesen álltam át: egyszer csak elkezdtem nagyon sokáig aludni reggel és így már elég volt az egy alvás. Igaz, ehhez a lefekvést is előbbre kellett hozni. Úgyhogy a napirendem a következő: reggel 9.15-ig alszom, utána reggeli, ebéd 13 óra körül, majd 14.30 körül fekszem le és alszom 1 vagy 1,5 órát. Néha 1 óránál kevesebbet, de akkor fáradt vagyok utána. 16 óra körül uzsonnázom, 18.30-kor vacsizom, 19:30-kor fürdök, 20.20 körül megiszom a tejcsimet és megyek lefeküdni. Sajnos az új napirendem azzal jár, hogy Apával hétköznap sokszor nem is találkozok. De egyelőre még reggel nagyon későn kelek és csak így bírom ki egy alvással. Nagyon ritkán korábban kelek és akkor még kell a két alvás.
A mozgásban is sokat fejlődtem, egyre ügyesebben mászok fel mindenhova. Fel tudok ülni és le tudok szállni a négykerekű járgányomról. Tudok szaladni, körbe pörögni és hátrafelé vagy oldalazva menni - igaz, ezeket már az előző hónapba is tudtam, de most még gyorsabban megy. Lelkesen próbálok felugrani, de még nem sikerül, inkább csak dobbantok a két lábammal. A kanalazás is kezd jobban menni, csak közben elkezdek főzőset játszani és így csak kavargatom az ételt. Ezért Anya csak egy ideig hagy kibontakozni. A vizimalmomba is be tudom már önteni a vizet.
82 cm és 10,95 kg vagyok. Cipőm még mindig 19-es, ruháim 86-osak, a felsők viszont 80-asak. Nyolc fogam van, illetve lehet, hogy csak hét. Anyának úgy tűnt, megvan a nyolcadik is, néha viszont nem érzi, hogy ott lenne. A Camomillát a hó közepén sikerült elhagynom. A szobatisztaság terén annyit haladtam, hogy sokszor szólok, amikor jön a kaka. Előre szólni még nem sikerül, olyan gyorsan jön. Ha viszont utána kérdezik, hogy van-e kaka, sokszor letagadom, mert nincs kedvem pelusozni. Néha téves riasztást adok, amikor csak pukizok.
Az étvágyam továbbra is kitűnő. Ha viszont nem kérek valamit - mert néha már van ilyen - akkor előszeretettel ledobálom. Ilyenkor Anya mindig elveszi az ételt és akkor megemberelem magam.
Már meséltem, hogy az anyatejcsit a hó elején abbahagytuk. Anya attól tartott leginkább, hogy könnyebben megbetegszem, ha abbahagyjuk, de szerencsére azóta sem lettem beteg - kopp, kopp, kopp.
Amúgy is szeretek csibészkedni, hogy magamra vonjam a figyelmet. Elég türelmetlen vagyok, minden azonnal kell. Még mindig sokszor elkékülök, ha nem úgy van valami, ahogy elképzeltem, vagy megijedek. Szeretem felvetetni magam, mert onnan jobb a kilátás. És nagyon tetszik, ha Mama felültet a konyhapultra, miközben főz.
Kedvenc játékom a főzés. Már a kádban is ezt játszom a habbal. Emellett szeretem tologatni a babakocsimat. Szeretek rajzolni és rajzoltatni magamnak. Már nemcsak egyenes, hanem kerek vonalat is próbálok csinálni.
Szeretek babázni: ringatom, etetem, lefektetem és sétáltatom a babámat. Ha ledobom, utána mondom, hogy sír és felveszem megvígasztalni. Minden plüssállatommal babázok és néha más játékokkal is. Imádok telefonálni és minden nyomógombot nyomogatni, például az olajkályhát is szeretem lekapcsolni, ha arra járok. Aztán a többiek csodálkoznak, hogy miért van hideg. Másik nagy kedvencem az olvasás. Anyával, Apával és Mamával szoktuk nézegetni a képes könyveimet, ekkor tanulom meg a sok új szót.
Sokszor megfogom Anyáék ujját, és úgy mutatom, hogy melyik képről beszéljünk. Szeretem a ruhákat hordozni ide-oda, és felmutatni, mint a véres kardot! Szeretek bújócskázni. Szeretem hallgatni, ahogy Anya énekel vagy mondókázik és ilyenkor folytatom, ha tudom. Már sok mondókát és dalt tudok! Néha elkezdem magamtól sorolni, amit tudok belőlük. Csak szótagokat, szavakat egymás után, de azért ki lehet találni, hogy melyik dalt mondom. Például egyik nap megláttam egy kacsát a képes könyvemben és erre elkezdtem mondani a Kis kacsa fürdik c. nóta darabjait: kacsa fü fe tó a Le. A számítógépen is szeretem hallgatni a dalokat, főleg, amihez vannak képek is. A kedvencem a Csiribiri és a Vuk. A mesék viszont még nem kötnek le igazán, azt szeretem, ha egy képhez legfeljebb egy-két mondatot mondanak nekem és már lapozok is tovább. Ha ennél többet próbálnak, akkor más elfoglaltság után nézek. Elkezdtem építeni! Eddig csak leromboltam, amit Anyáék építettek, most viszont már két-három elemű tornyot is tudok építeni. De még valakinek fogni kell az alatta lévő elemet, hogy ne dőljön le, mikor én felteszem a következőt. A zenélős játékokat is szeretem, vagy ha máshol hallok valami zenét, táncolok rá!
A családtagokat sokszor emlegetem, azokat is, akiket akár egy hónapja se láttam már. Szeretem felsorolni, hogy ki van jelen és utána a többieket is felsorolom. Szeretek odabújni hozzájuk és puszit is adok: ilyenkor odanyomom az arcom. Apát sokszor emlegetem napközben, felhívom a telefonomon vagy előkerestetem a családi naptárból a fotóját. Egyik nap mondta Anya, hogy majd bújjak oda hozzá, mikor megjön. Erre én odabújtam a fényképéhez. A fürdéskor mindig nagyon várom és minden furcsa zajra azt hiszem, hogy ő jött. Ma a következőképp értékeltem, hogy dolgozik:
Én: Apa!
Anya: Apa elment dolgozni.
Én: Sajjnoss..., sajjnoss...
Ha nincs jelen, mindig azt hiszem, hogy dolgozik, akkor is, ha hétvége van és csak kiment valahova. A kirakóm dobozának aktatáska alakja van, azt szoktam cipelni és mondom, hogy "Do! Do!" - azaz, hogy én is megyek dolgozni a táskával, mint Apa. A Mamát és Pápipát emlegetem még legtöbbször.
Sok puszi: Mesi
