Az utóbbi időben elfoglalta Anyát a húsvéti készülődés és beteg is lettem, így kissé megkésve jön a szokásos összefoglaló.
A múlt hónapban látványos újdonság nem volt a fejlődésemben, a meglévő tudományaimat fejlesztettem. És egyértelműen beléptem a dackorszakba.
Legtöbbet a mozgásban haladtam. Köszönhetően a jó időnek, sokat vagyunk a kertben, vagy a szomszédban Lencsiéknél. Mivel a terep dombos, jól belejöttem a hegymászásba, ügyesen megyek fel-le az egész meredek lejtőkön is, a girbe-gurba talajon is jól boldogulok. A motoromat is kivittük és azzal is ügyesen megyek, csak ritkán burolok el vele. Igaz, felfelé még nincs elég erőm és inkább kézben viszem. A lépcsőzés is jól megy, a kezemet már nem kell fogni, a falnak támaszkodva egyedül tudok fel-le lépni, vagy kisebb lépcsőkön kapaszkodás nélkül is megy. Azért Anyáék még fogják a kezemet, a biztonság kedvéért.
Mivel jobb az idő, és Anya jól boldogul az új kisautónkkal, a társasági életem is felvirágzott. Sokszor megyünk át Lencsiékhez vagy ők jönnek és együtt kertészkedünk. Nagyon szeretek vele lenni, és ha kimegyünk, rögtön át akarok menni hozzájuk. Ha épp más dolguk van, alig akarom megérteni, hogy most miért nem lehet együtt játszani. Még akkor is így van, ha most az irígy korszakomat élem és hisztizek, ha a játékaimhoz nyúl. Vagy ha kölcsön kapom a játékát és kéri tőlem vissza. De ő nagyon béketűrő és nem nagyon ellenkezik velem. Fanniéknál is voltunk már néhányszor, nagyon szeretek hozzájuk is menni. Legjobban ott is a kertészkedés tetszik. De bent is szeretek főzni nálunk, vagy az emeleten vonatozni. Sajnos a Ringatóra most elég ritkán jutunk el, mert Anyának két hetente kell ultrahangra menni a kistesóval és az mindig a Ringató idejében van. Emiatt elszoktam az ottani légkörtől és csak rohangálok körbe az egész foglalkozás alatt, alig csinálom a lovagolós játékokat vagy a körbe sétálósakat.
Az étvágyam még mindig kitűnő. Néha próbálkozok válogatni, és nem akarom megenni a főételt, hanem máris kérem a desszertet. De Anyáék ezt nem engedik és csak akkor van desszert, ha megettem a főételt. Mivel egyszer-kétszer nem voltam belátó és desszert nélkül maradtam, ez hatott és azóta csak ritkán próbálkozom ilyesmivel és általában sikerül rávenni, hogy megegyek mindent. A pöttyeim elmúltak, csak egy-két kiütés maradt naponta. Így visszahoztuk a sajtos-tejfölös-túrós dolgokat is az étrendembe, ezektől 1-2 kiütésem van. Plusz megpróbáltuk a narancslét is, attól nem lett bajom. Anya egyszer főzött borsófőzeléket, amiben 2 dl tej volt, na attól megint csupa kiütés lettem. Úgyhogy a tiszta tejes ételeket még hanyagoljuk. Szerencsére viszont hamarabb múlnak a pöttyeim, kb 1 hét alatt a sok kiütésem is eltűnt, míg a múltkor több mint 1 hónap kellett. Úgyhogy talán megszokja majd a szervezetem a tiszta tejes dolgokat is.
A beszédem egyre fejlettebb, lényegében mindent el tudok mondani, amit akarok. A szókincsem hatalmas! Például a virágokból ezeket mondom: tulipán, rózsa, nárcisz, jácint, gerbera, hóvirág, harangvirág, margaréta, orgona (ezt borgonaként is hívom) és jórészt fel is ismerem őket. Nagyon szeretek képes könyveket nézegetni és közben új szavakat tanulni. Szinte minden szót első hallásra megjegyzek. Lelkesen mesélem, ami történik és történt velem. Ha kérdezik, meg tudom mondani a teljes nevemet, és hogy melyik városban, hányadik kerületben, melyik utcában, milyen házszámban lakom. Apa teljes nevét is tudom, bér néha Tábla Pétert mondok. Anyának még csak a keresztnevét tudom. Néha azonban huszonkilencedik kerületet mondok. A nagy élménynek számító dolgokat több hónappal ezelőttről is felidézem. Viszont még mindig E/2-ben mondom, amit én csinálok: "Főzöl. Palacsintát.", "Adsz tejet a Zsuzsinak." Vagy elmesélem E/3-ban: "Mesi elkapta!, Mesi megfőzte" stb. Amit együtt csinálunk, azt helyesemn T/1-ben mondom: "Beszálltunk a piros autóba." Jól használom a múlt időt, a felszólító módot, birtokos, részes vagy helyhatározós szerkezeteket. A jövő időből még csak a lesz-t mondom. És értem, hogy a holnap, jövő hét, jövőre az MAJD lesz, de hogy mennyi idő múlva, azt nem érzékelem. Énekelni még nem próbálok. A mondókákra is azt mondom, hogy "Apa énekelje." A nagy nyomtatott betűket mind felismerem, néhány kis nyomtatott betűt is felismerek, és a számokat is 1-10-ig.
Sokat nőttem, már a 92-98-as bodykat hordom, a többi ruhából pedig a 92-est. Kabátból jó még a 86-os, de már nem sokáig. Átálltunk a 6-os pelusra, az 5-ös már nem bírta a mennyiséget, be is vágott. Cipőm 21-es, de még mindig kicsit nagy. Fogam a nagy várakozások ellenére nem bújt ki új, a szemfogaimnál az ínyem sokszor bedagad, de aztán leapad és mégse bújnak ki. Valószínűleg híztam is, jól kikerekedett az arcom, de most nem tudjuk, mennyit, mert nem mértek.
Kedvenc elfoglaltságom a kertészkedés, azon belül imádok homokozni és locsolni. Hintázni és csúszdázni is nagyon szeretek. Sári Mama el szokott vinni a játszótérre vagy a piacra, azt nagyon élvezem. Bent imádok főzni, a Zsuzsi babámat gondozni, rajzolni és olvasni.
Szeretem hallgatni a Halász Judit és a népdalos CD-met. A Mamáéknál nagyon megszerettem a Kisvakondos Dvd-t, ami nagy szó, mert eddig semmilyen mesefilm nem kötött le. Ha mesét olvasnak, abból is csak a nagyon rövidet bírom elviselni. Ez azért van, mert amit nem ismerek, nem érdekel. A Kisvakondnál viszont már ismertem a mesefigurát a könyvemből, így érdekelt a film is.
A napirendem stabilizálódott. Reggel 8 körül ébredek, de még szívesen lustizom akár fél-egy órát is, közben szövegelek. Reggelizem, majd Anya főz, én játszom. 11-től kertészkedünk, délben ebédelünk. Utána bent játszom, fél 2-kor megyek aludni. Általában legalább 2 órát alszom, hála a gondos lesötétítésnek, amit bevezettünk. De van, hogy 3 órát is alszom. Utána játszunk kint vagy bent, aztán fél 7-kor híradó Antóniával és Pistával, 7-kor vacsora, 8-tól fürdés, fél 9 körül megyek aludni. Ha nagyot aludtam nap közben, nehezebben alszom el, de nem sírok, hanem szövegelek mindenféléről.
Minden héten egyszer jönnek a Nagyiék és az Ági Mamáék és heti egyszer elvisz a Sári Mama egész napra hozzájuk. Ha itthon vagyunk, kb. 1 órát eltűröm, hogy Anya mást csináljon délelőtt, addig főzhet, takaríthat, én meg elfoglalom magam vagy a Mamáékkal játszom. De vannak napok, amikor hiába vannak itt a Nagyiék, Mamáék, akkor is Anya kell. Ilyenkor általában a következő napirendi pontig, pl, ebédig, de legalább fél órát velem kell foglalkoznia, aztán elvagyok megint egyedül vagy a Nagyiékkal, Mamáékkal. Ha Anya nincs jelen, akkor jobban elvagyok mással. A Sári Mamáéknál nem szoktam sírni Anyáék után, a Mamáéknál előfordul, és akkor nemigen lehet megvígasztalni. De Anyáék szerint majd megszokom jobban a Mamáéknál is, csak mind többször kell odamennünk. Mindig lelkesen mesélem, hogy mi történt ott velem, úgyhogy mégha nagyon sírok is, nem hagy nyomot. Nagyon ragaszkodom minden családtaghoz, sokszor emlegetem őket és hogy mit csináltam, mikor náluk voltam. Apát is sokszor emlegetem napközben, főzök neki kávét vagy ebédet és odaviszem a pinceajtóhoz, ahol reggel kiment. Vagy mesélem, hogy mi fog történni, amikor megjön. Reggel az első gondolatom, hogy "Apa is jöjjön!, Apát kéred! Szóljunk neki!" Ha nem ér haza fürdetésig, ugyanezt mondogatom.
A szobatisztaság terén nagyon érdekel a bilizés, ruhástól imádok fel-le szállni róla, és egyszer-kétszer már pucéran is hajlandó voltam ráülni. Tudom, hogy nyomni kell a pisit, kakit, és mondom is, hogy "Nyomod!", de termelni még nem sikerült bele.
Beléptem a dackorszakba! Igencsak akaratos vagyok, és mindenáron végre akarom hajtani, amit kitaláltam. Veszélyérzetem semmi sincs. A bünti járóka elég jól beválik, néhány alkalommal bementem a kanapén ugrálás miatt, azóta nem ugrálok rajta. Sokszor hangzik el, hogy:
Anya: Akarsz büntibe menni?
Én: Nem!
Anya: Akkor rendesen menj a lépcsőn/ülj le/ ne rugdosd a széket, stb.
Én erre általában elállok a tervemtől, de elég nagy nyomást kell gyakorolni. S a székrugdosásnak nem sokáig tudok ellenállni. Újabban nehezen ülöm végig az evéseket és ezzel múlatom az időt.
Már tetszik a bünti gondolata is, mert tudom, hogy Anya ki fog venni. Ha arra járok, kérem Anyát, hogy tegyen be és mondom, hogy "Mész a büntibe. Gondolkodsz, elgondolkozol." Úgyhogy néha hosszabb időt is el kell töltenem, hogy elmenjen a kedvem az egyedülléttől és tényleg büntetés legyen.
Sok puszi: Mesike
