Hempergőzöm!

Az eheti masszázs eredményeként egyre könnyebben és szívesebben fordulok át és vissza, s igyekszem valamilyen irányba haladni is ezzel. Szombaton sikerült hempergőznöm is, azaz egy irányba többször átfordulva haladni. A kezeimre támasztva pedig már régóta körbe tudok forogni, illetve valahogy háton is tudom ezt. Ezekkel a technikákkal már mindent el tudok érni a járókámban, így mindig tudok új játékot szerezni magamnak. Még nem tudatosan, de hátrafelé kúszom, ilyenkor a vége az lesz, hogy egészen kidugom a lábaimat a járókából és csak nehezen tudom kiszabadítani magam. Kedélyem jó és sikerült a köhögéstől is megszabadulni.

Puszi: Julcsi

Átfordultam!

A Dévény masszázs hatásai más másnap megmutatkoztak! Visszataláltam korábbi önmagamhoz, nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok, napközben - ha csend van - alszom két nagyot, a többi időben pedig szépen eljátszom, nem kell annyit babusgatni. (Csak estére szoktam nagyon elfáradni, mert a két alvás még nem elég hosszú és közte se bírok még eleget fent lenni.) Szóval Anya végre rájött, hogy eddig nem elsősorban a fogaim miatt voltam nyűgösebb, hanem amiatt, hogy fájhattak a letapadt-kemény izmaim. A másik újdonság, hogy lelkesen gyakorolni kezdtem a hátról-hasra fordulást! Eddig csak oldalig ment, tovább nem is próbáltam, a torna óta viszont már sikerül a fejem mellé felvinni a kezem és a fejemet-törzsemet fordítva utánanézni, hogy elérjem, ami mögöttem van. Ezt olyan lelkesen gyakorolni kezdtem, hogy vasárnap sikerült átfordulnom, többször is, mindkét irányba! Anyáék pedig nagyon boldogok, hogy máris hat a masszázs! És hátrafelé is kúszok egyet-egyet, bár ez inkább bosszant engem, mert előre mennék.

A masszázs óta csináljuk Anyával az új gyakorlatokat is, már egyre könnyebben megy a fordulás segítséggel is. Ha a vállamat masszírozza, annál továbbra is sírok, úgyhogy valószínűleg még kell egy ideig a kezelés.

Az eredmények már csak azért is nagyszerűek, mert nem vagyok épp csúcsformában, eléggé köhögni kezdtem. Szerdán elmentünk a doktorbácsihoz, aki szerint a torkom is piros. Úgyhogy antibiotikumot szedek, rá probiotikumot, de így is hasmenésem lett a gyógyszertől. Plusz köptető szirupot is kapok, de egyelőre nem sok javulás mutatkozik. Lázam-hőemelkedésem szerencsére továbbra sincs és a kedélyem jó!

Sok puszi: Julcsi

Dévény masszázsra járok

Tegnap voltunk először a Dévény gyógymasszázson. Egy kedves nénihez kell menni, a Vera nénihez, rögtön összebarátkoztunk. Átmasszírozott és sajnos beigazolódott, amit Anyáék már sejtettek: kemények a váll- és hátizmaim, így valószínűleg azért nem megy a hátról-hasra fordulás. A masszázst hősiesen bírtam, csak akkor sírtam, amikor a kemény izmaimat masszírozták, mert az nagyon fáj. Az az igazság, hogy akkor nagyon sírtam, de ahogy vége lett, utána hamar megnyugodtam. Tanultunk újabb torna gyakorlatokat, amit itthon is csinálhatunk addig is, míg legközelebb megyünk. Egyelőre hetente kell járni, várhatóan legalább egy hónapig. Aztán majd meglátjuk, hogy haladok. A kifelé álló lábfejemre is tanultunk gyakorlatot, amivel javítani lehet rajta. Amikor azt masszírozták, az nem fájt, nem sírtam.

Mesi lábujjhegyezéséről is volt szó, ajánlotta a Vera néni, hogy majd hozzuk el őt is, mert szerinte, ha meg van rövidülve az achilles ín, akkor nem fog magától megjavulni.

Puszi: Julcsi

Harminckét hónapos lettem

Ebben a hónapban is folytatódott a varázslat és nagyon jó kislány voltam! 

Délelőtt szépen eljátszom egyedül, Anya ilyenkor csinálhatja a házimunkát. Már lemehet mosni, teregetni, főzhet-süthet, ha pedig fent takarít, akkor én is megyek fel segíteni. Ha felmos, még nemigen állom meg, hogy ne járkáljak bele, de legalább már nem iszom meg a felmosóvizet. Délután már jobban igényelem, hogy velem is foglalkozzon, de ha együtt játsszunk-olvasunk pl. félórát, akkor utána megint csinálhat valami mást. Már számítógépezni is engedem kicsit, és telefonálhat is, de ilyenkor én is mindig csacsogok hozzá és feltétlen beszélni akarok az illetővel. Ha Julcsit altatja, akkor azért sokszor megmakacsolom magam, és odamegyek csacsogni, persze így esélytelen a dolog. Plusz a kanapén ugrálásnak nem tudok ellenállni, a minap jó nagyot zúgtam róla, de ez se tart vissza, 5 perc múlva megint a tetején tornáztam. Emellett az öltözködés, pelenkázás, kézmosás továbbra sincs ínyemre, főként amiatt, hogy abba kell hagyni miattuk a játékot. De azért már ritkán kell olyan közelharcokat vívni, mint korábban. Csak ritkán jutunk ki a levegőre, mert valamelyikünk mindig alszik, de idén nem bánom, jól elvagyok bent is.

Amióta nincs a pipám és rosszabbul alszom, megint fáradtabb vagyok és visszaestem kicsit a korábbi énemhez, megint nem köt le úgy a játék, sokat rohangálok a lakásban, megint többet rosszalkodok és estére nagyon elfáradok. Mivel jókislány azóta vagyok, hogy az utolsó fogam is célegyenesbe fordult, Anya egyre inkább arra gyanakszik, hogy zabolátlan énemnek leginkább az volt az oka, hogy állandóan fájt vagy minimum kellemetlen volt a fogzás és emiatt rosszabbul aludtam, örökké fáradt-türelmetlen voltam.

Új szokásom, hogy megkérdezem, hogy szabad-e valamit elvennem, csinálnom. Talán egy parázs veszekedés eredménye ez - ami még november körül volt -, akkor kibökte Anya, hogy meg kéne kérdeznem, hogy elvehetem-e, amit szeretnék, és ha igent mond, akkor lehet hozzányúlni. Addig csak azt mondogatta, hogy nem szabad hozzányúlni, mert törékeny, veszélyes, stb., ez nem igazán hatott meg. Szóval, új tudományomnak hála, már nem kell mindent elpakolni a kezem ügyéből, amire vigyázni kell. Ha Apa is ott van, biztos, ami biztos, mindkettejüket meg szoktam kérdezni, hogy szabad-e. 

Bár jóval megbízhatóbb vagyok, néha teljesen váratlanul elég vad ötleteim támadnak. Előszeretettel vágok valamit földhöz minden előzmény nélkül, nem nézve, hogy eltalálok-e valakit. Egyszer pedig hirtelen a fejemre húztam egy nejlonzacskót, mert épp kineveztem valaminek.

Másik új szokásom, hogy mindenről kérdezősködök, azt is többször megkérdezem, amire pontosan tudom a választ, és lehetőleg mindenkitől, aki épp ott van. Beléptem a "Miért?" korszakba és végeláthatatlan kérdés-láncokba bonyolódunk. Például:

- Anya, miért sír Julcsi?

- Mert elfáradt.

- És miért fáradt el?

- Mert még pici és hamarabb elfárad, mint mi.

- És miért fárad el hamarabb?

- Mert sok az újdonság neki.

- És miért sok az újdonság? ...

Nagyon érdekelni kezdett, hogy melyik állat mit eszik, folyton erről kérdezgetek. Hiába no, az evés egy lényeges kérdés!

Julcsit nagyon szeretem, egyre jobban! Amióta mindig mosolyog, ha meglát, azóta még jobban szeretem! Ettől én is boldog vagyok és örömmel nyugtázom, hogy "Örül nekem!". 

Amikor Anya kiveszi a járókából, azt különösen imádom, ilyenkor odafekszek mellé, szeretgetem, viszem neki a játékokat. És mondogatom, hogy "Julcsi, majd mindenre megtanítalak!" És magyarázok neki, hogy "Látod Julcsi, ez itt egy lego!" Vagy nevelem: "Julcsi, nem szabad nézni a TV-t, te még pici vagy!" Nagyon várom már, hogy még nagyobb legyen és hogy együtt játsszunk, együtt fürödjünk, segítsek majd neki, amikor járni tanul - ezt az Anna és Petiben olvastam. Minden reggel megkérdezem, hogy tud-e már járni. Sokszor bátorítom, dicsérem, például kanalazásnál: "Azaz! Úgy kell nagyra tátani!" Imádom mulattatni: amikor felébred, rögtön be akarok menni és ugrálok az ágya körül, rázom a copfjaimat. Ez nagyon tetszik neki, jókat nevet rajtam. Nagyon jószívű vagyok, szívesen neki adom a régi játékaimat, ami már neki való. Egyszer fent hisztiztem és ezzel felébresztettem, nagyon sírt. Utána lementünk és én teljesen magamtól mondtam, hogy "Bocsánat, hogy felébresztettelek!"

Mint látható, időérzékem még nem az igazi. Ami elmúlt, az mind egyformán régen volt számomra, az is, ami fél éve történt, az is, ami tegnap. Ami pedig lesz, nem látom át, hogy mennyit kell még várni. Uzsonnakor sokszor azt hiszem, hogy reggel van és fordítva. Ha sötétedik, akkor pedig "Mindjárt jön Apa!".

A finom mozgásom fejlődött most leginkább. Már tudok 9 elemű kirakót is kirakni, ha türelmes kedvemben vagyok. Általában viszont elunom előbb. Homokfestőzni is szeretek, már ügyesen kanalazom a mintára a homokot, lelkesen választom ki a színeket. De minden részlet után szaladnom kell egy kört, és összességében is csak pár részletig jutunk. Így viszont sokáig kitart egy kép! A hó végén Anya vett képkereteket és bekereteztük az első remekművemet. Azóta már nagyobb a kitartásom és többet meg tudunk csinálni egyszerre. A rajzolásban, ha koncentrálok, egész ügyes vagyok: egyszer egy szép tulipánt rajzoltam, cikk-cakkos tetővel és teljesen szép köríves aljjal, és ki is színeztem egész alaposan zöldre. Általában azonban ritkán köt le ennyire és elnagyolom az egészet. A legóból már inkább én szeretek építeni, már nem játszom annyit azzal, amit Apáék építenek nekem. Megkedveltem a dominózást - képes dominóval -, bár még egyedül nem teljesen sikerül betartani a szabályokat, azért ha mondják, mit kell csinálnom, akkor követem. Még mindig sláger a főzés, babázás, sokszor betegek a babák és én gyógyítom meg őket. Még mindig szeretem a TV-s meséket, a Milo-t is megkedveltem. Olvastatni is szeretem a meséket.

A nagy mozgások terén, imádok tornázni, például két bútor közé támaszkodva felemelem a lábamat és csak a kezemmel meg tudom tartani a súlyomat. Szeretek talicskázni - azonban még csak pár lépésig tartom magam. A páros lábbal ugrás jól megy már a földön, és - az alsó - lépcsőről is lefelé. A havat csak korlátozottan használtam ki: Apával felborultam a szánkóval, nem estem nagyot, de azóta nem akarok szánkózni. Inkább hóembert akarok építeni.

A beszédben még mindig kihagyom a kötőhangokat. Egyébként nagyon választékosan beszélek, a mesékből merítek. Néha viszont halandzsázom, illetve elkezdtem Julcsi gügyögését utánozni. Elkezdtem énekelni is, de csak akkor merek, ha látszólag senki se figyel rám. Tapsolni még nem tudok ütemesen.

Étvágyam a régi, a húst és a kenyeret viszont sokszor csak akkor eszem meg, ha valami finomság van kilátásba helyezve. Nagyon megkedveltem a tejhabot - mindig kérek Anyuék kávéjáról - így azzal is lehet motiválni, hogy felhabosított tejet ihatok. Az evéshez nem sok türelmem van, folyton forgolódom, leszórok mindent.

A bilizéssel nem haladtam, este fürdés előtt ráülök, egyébként csak alkalomszerűen. Egyik nap újra megpróbálkoztunk bugyit húzni, de bepisiltem többször is, illetve megint elkezdtem egymás után folyamatosan pisilni járni, hogy Anyát ezzel is magamhoz kössem. Úgyhogy abbahagytuk a kísérletezést.

Amióta a szomszéd kislány, Petra nálunk járt és Anya megdicsérte, milyen ügyesen öltözik, azóta engem is érdekel az egyedül öltözés. Néha megpróbálok egyedül öltözni, a nadrágomat egyedül le tudom venni és már párszor sikerült egyedül felvenni. Sokszor viszont egy szárába dugom mindkét lábam. A tépőzáras szandimat és a bakancsomat is fel tudom egyedül venni, ha épp van kedvem hozzá. A zippzáras kardigánokat le tudom venni, felvételnél pedig ökölbe szorítom a kezem, hogy nem akadjunk el az ujjammal. 

Napirendem szépen beállt: fél 8 körül keltem, reggeli, 12-kor ebéd, fél 2-től 3-ig alvás, uzsonna, fél 7-kor vacsi, 20 órakor fürdés, 20:30 körül alvás. Általában kipihent voltam, az estéket is jól bírtam. Amióta nincs pipám, kicsit megborult a rend és hamarabb ébredek reggel, délután pedig csak 1 órát alszom, így estére már nagyon fáradt és engedetlen vagyok.

A gyerekeket továbbra is nagyon szeretem, nagyon boldog vagyok, ha gyerektársaságba kerülök. Igyekszem bevonni őket a játékomba. Már beszélgettünk az oviról is, kíváncsian várom, úgy nyilatkoztam, az se baj, ha Anya nem lesz ott velem.

104-es ruhákat hordok, de van már 110-es pólóm is. Cipőm még mindig 23-24-es. 

Puszi: Mesike

Hét hónapos lettem

Ma vagyok hét hónapos! A hónapban alapvetően nagy újdonság nem történt, a meglévő tudományaimat tökéletesítettem.

A mozgásban nem sok újság van. Hasról-hátra ugye jól fordulok, újdonság, hogy már nem a fejemet dobom hátra, hanem az lent van és a lábamat rakom talpra és azzal lököm el magam. Így nem csattan a fejem, mikor megérkezem. Ha mégis a fejemmel indulok, azt szép lassan tudom hátra engedni. Hátról-hasra továbbra sem fordulok, csak oldalig megy még mindig. A neurológus doktornéni szerint ez nem baj, Anya szerint viszont ugyanott vagyunk, ahol két hónapja, úgyhogy jövő héten elvisz egy gyógytornász nénihez. Mi is tornásztunk együtt itthon, csináljuk az előírt gyakorlatokat, pl. elkezdjük Anyával a hasra forgást és én fejezem be, de egyedül nem megy, nem is próbálom, még véletlenül se sikerült. A neurológus néni azt mondta, kicsit feszes a nyakam és a vállam, de nem vészes, a jelek szerint viszont elég ahhoz, hogy ez akadályozzon. A kúszás érdekel, dühít, ha nem érek el valamit. Viszont továbbra se megy, legfeljebb hátrafelé egy picit, ez sem haladt a hónapban. Anya sokszor kivesz a járókából, hátha a földön jobban lelkesedem rácsok nélkül, de egyelőre nem indultam be tőle.

Általában jellemző, hogyha sikerül valami újdonság, utána nem gyakorolom mégse - Anya szerint Mesi nem ilyen volt, ő, ha sikerült valami, utána folyton azt próbálgatta. A kezemmel viszont ügyesebb vagyok, nagyon ügyesen fogom, tartom a dolgokat! És meg nem áll a lábam. Ülni is próbálkoznék, ha hagynák.

Az evés terén, már egész szép adagokat megeszem a pépekből. Éjjel 2-3 X kelek és tejcsizem, így reggel nem igazán vagyok éhes. Reggel tejcsit eszem. Ebéd körül gyümölcsöt vagy főzeléket, általában 70-90 g-ot. A gyümi jobban ízlik, abból 120 g is lecsúszott párszor. Uzsira megint tejcsizek. Vacsira Sinlacot vagy Sinemilt kapok, 90 g az adagom. Emellett a nappali alvás előtt általában szintén kell egy kis tejcsi, anélkül mostanság nem alszom el Anyával. Ha viszont Apa vagy a mamáim itt vannak, nekik elég pár percet ringatni, meg kicsit simizni a buksimat-hátamat és már durmolok is. A hónapban ettem először sütőtököt, répát,  brokkolit, zöldborsót, őszibarackot, sárgabarackot, vilmoskörtét. A házi kosztot és az üveget bébiételeket is szeretem, lényeg, hogy ne a krumpli domináljon, legyen valami íze. A kanalazás már nagyon jól megy, szépen nyitom a számat. Mikor már kissé elteltem, akkor kell egy kicsit kapacitálni, mert magamtól abbahagynám, akkor viszont hamar éhes leszek. Szeretek közben a kezemmel is hadonászni, így a ruhámon mindig látható, mit ettem. A csőrös pohárból tudok már vizet inni, pár korty elég. A cumisüveget kihagyjuk, Anya szerint már kár lenne azt megtanulnom, már elég nagy vagyok a csőrös pohárhoz. A hó elején még tejpépet is kaptam, de ahogy nőtt az adag, úgy borítottak el a száraz piros foltok, amik később száraz fehérekké változnak. Először csak a mellkasomon volt kettő, aztán az oldalamon is lettek, majd a lábam is teljesen olyan lett. Úgyhogy leálltunk a tejpéppel és a tejes táppal is és jelentem, már javul, a hasamról-oldalamról elmúlt, a lábamon viszont még mindig sok van.

Alvás ügyben némi javulás mutatkozik. Egyértelműen javult a helyzet a hozzátáplálással, már biztosan nem vagyok éjjel éhes. Emellett hosszasan kísérletezünk a Camomilla adaggal, először este kaptam 3-mat, az kevés volt. Emeltük 5-re, ezzel már nem maradt ki nappali alvásom, nem fúrom annyira a fejemet a matracba és nem nyálazok annyira. Aztán reggel-este 5-öt kaptam, de a reggeli adag késő délutánra kiürült, így már nem sikerült elaludni. Most a napi háromszori 3-3-4 bogyó az adag, ezzel kiegyensúlyozottabbnak tűnök nappal és hosszabban alszom éjjel egyhuzamban. Már "csak" 2-3X kelek, csak nagy ritkán többször, és eddig kétszer sikerült egy keléssel megúszni. Az már jónak számít, ha éjfél után kelek először. Már nem teljesen álmomban eszem, hanem legtöbbször felébredek, amikor visszatesz Anya az ágyba. Ilyenkor vagy mocorgok és elalszom, vagy ha fél 6-6 tájban vagyunk, akkor felébredek és elkezdek játszani és kiabálni örömömben.  Ha odavesz magához, az se nyugtat le, csak még jobb lesz a kedvem. Ezzel persze Mesit is felébresztem. Ha már éjfél előtt ébredek, Apa is be szokott szállni és általában hamar vissza tud altatni. Ha viszont Anya vesz ki, akkor csak a cici kell, hiába is erőlködik énekléssel, dajkálással, simizéssel. Nappal 2-3X alszom, a kettő kevés, a három sok. Általában 50 perc egy alvás, ha ebből 3 van, jól kijön a nap, de ez már ritkán van. Általában már sikerül egy hosszút is aludni, azaz 2 órát, de a másik rövid, és így estére elkészülök, mert pont akkor jönne a harmadik alvás, amikor már vacsizni kell. Továbbra sem sikerül két hosszút aludni, így a két alvás kevés. Általában két órát bírok jól fent lenni, aztán még fél órát ringatni kell, mert már fáradt vagyok, de álmos még nem, és csak utána alszom el.

A beszédemet illetően, megjött a hangerőm! Igyekszem Mesi mellett én is feltűnni, így felnőtteket megszégyenítő hangerővel tudok kiabálni! A repertoárt is bővítettem: tátátátá, gyágyágyágyá, dádádádá, tetetete, giiiii, bü-bü. A giii-t következetesen akkor mondom, ha tetszik valami. Az énekeket is szeretem hallgatni, a kedvencemet felismerem: ez a Julcsa, ha kimegyen a piacra - kezdetű.

Nagyon-nagyon szeretem Mesit, akkor érzem jól magam, ha ő is ott van. Ha elmegy a mamáimhoz, nem találom a helyem, túl nagy a nyugalom. Ilyenkor nem akarok egyedül játszani, Anyának kell szórakoztatni, de az se olyan jó, mintha Mesi itthon van. Nagyon élvezem, ha odajön hozzám és beszélget, rázza a copfjait vagy játékot hoz nekem. Mindig hatalmas mosollyal köszöntöm! 

Ha Anya és Apa nincs a közelben, jól elvagyok a mamáimmal is, de ha Anya megjön és meghallom a hangját, akkor eszembe jut és sírni kezdek utána. 

Kedvenc játékaim a különféle csörgők és a zörgő könyvek. Ami nem tud hangot kiadni, ha rázom, az használhatatlan. Szeretem a nagy csörgő hengeremet is, amit a Jézuska hozott. Szívesen fogom, ölelgetem, rugdosom. A játszószőnyegen már nem kötnek le annyira a himbálózó dolgok, le akarnám szedni őket, s ha sikerül letépni, hamar elunom. Általában is hamarabb elunom a játékaimat, és egy idő után felbosszantanak, inkább mennék, de nem tudok, így sokszor kell babusgatni.

Egyébként 8020 g vagyok, 69 cm hosszú, 74-es ruhákat hordok. Fogam még nincs, az ínyemen át kirajzolódnak a fogaim, időnként fel is dagad némelyik, majd leapad. Úgy tűnik, e téren Mesi nyomdokaiba lépek.

Sok puszi: Julcsi

Mirusék nálunk

Tegnap meglátogattak minket Mirusék! Már napok óta tudtam, hogy jönnek, nagyon vártam őket! Még arra is emlékeztem, hogy tavasszal a kék homokozó lapátot tőlük kaptam, és hogy együtt homokoztunk, meg hintáztunk!

Mirussal rögtön remekül megértettük egymást és jól eljátszottunk! Nemcsak egymás mellett, hanem időnként együtt is: együtt főztünk, együtt ettünk, együtt öltöztettünk a mágneses öltöztetőmmel. 

Ambrus nagyot nőtt azóta, hogy nem láttuk! Ő is beszállt a játékunkba, főként az építőjátékokat szereti! 

Máskor meg Julcsival akart barátkozni, s mackósan paskolta. Julcsinak persze meg se kottyant. 

Különösen tetszett Ambrusnak a lépcső, s hogy a lépcsőt elzáró ajtó rácsain milyen remekül lehet berakosgatni mindent. 

Én remekül éreztem magam, Mira se akart elmenni, inkább megnézte volna a szobámat. De majd legközelebb! 

Sok puszi: Mesike

Jött a Pipatündér!

Hétfőn újabb mérföldkőhöz érkeztünk: jött a Pipatündér és elvitte a pipámat! Anyuék már hónapok óta mondogatták, hogy majd jön a Pipatündér, elviszi a pipámat és hoz helyette egy babát. Mert annyira szívom, hogy az első két fogam már kicsit kifelé áll, és így el fognak romlani és csúnya is lesz. És már nagylány vagyok, tudok enélkül is aludni. Éjjel már inkább csak rombolta a pihenésemet: ha nem találtam a sötétben, sírtam és átmentem Apuékhoz, ilyenkor mindig fáradtan ébredtem reggel. Újabban már a Tigrishez is odabújtam az alvós állatkáim közül, és úgy alszom. Mivel Karácsonykor kibújt az utolsó fogam is, azóta már nagyon mondogatták Apuék, hogy nemsokára jönni fog a Pipatündér. Kérdezgették, hogy nem akarom-e én odaadni, de persze nem akartam. Minden nap első dolgom volt ellenőrizni, mikor felmentünk aludni, hogy megvan-e még a pipa.  Látszólag nagyon ragaszkodtam hozzá, de kíváncsiság is volt bennem, hogy mi fog történni. A napokban mondták Anyuék, hogy már útra kelt a Pipatündér a pipámért. Egyszer-kétszer, mikor elkevertem valahova, azt hittem, már el is vitte.

Aztán jött a hétfő délutáni alvás. Felmentünk, és a fiókban, ahol a pipámat szoktam tartani, ott volt egy aranyos baba. Bencének neveztem el, bár egy ideig még gondolkodtam, mi legyen a neve. Nagyon örültem a babának, egyáltalán nem sírtam! Lefekvéskor kb. 15 perc volt, mire elaludtam, de nem sírtam, csak dumáltam, hogy "Jött a Pipatündér! Elvitte a pipát. Most nincs semmi a számban. Hogy fogok így aludni..." De aztán elaludtam. Este se volt gond, szépen elaludtam. Másnap reggel - mivel ilyen szépen aludtam - hozott a Pipatündér néhány ruhát Bencének, amibe öltöztethetem! Azok is ott voltak a fiókban.

Azóta az elalvással nincs gondom, a számhoz veszem a kezem, és nyalogatom az egyik ujjamat, ezzel helyettesítem. Viszont kevesebbet alszom, mint szoktam. Délután csak 1 órát alszom, a szokásos legalább 1,5 óra helyett. Kora reggel vagy éjjel pedig könnyen megébredek, ha Julcsi felébred és már rohanok is át hozzájuk. Ilyenkor Anyuék visszavisznek, de ha már világos van, nem mindig sikerül visszaaludni. Így már elég sok alváshiányt szedtem össze és kezdek nagyon fáradt lenni. Megint többet rosszalkodom vagy rohangálok, nem köt le olyan jól a játék. Tegnap egy nagyot zúgtam a kanapéról, rá a CD tartóra, minek következtében a fülem kívül felrepedt és vérzett. 

Szóval még nem tudom olyan jól kipihenni magam, mint a pipával, de lényeg, hogy azóta se sírok utána. 

Kaptam szép párnát és takarót is, így már igazi nagylányos módon alszom! Nagyon tetszik, a huzata holdacskás, mint a falvédőm!

Sok puszi: Mesike