A hónap vezető híre, hogy elkezdtem motorozni! A nyuszis motoromat szépen hajtom előre, le- és felszállok egyedül. Érdekesség, hogy a családi videókat néztük, és láttam, ahogy Mesi kicsi korában elkezdett motorozni. Akkor én is megpróbáltam és rögtön sikerült! Korábban mindig a mostani énjét próbáltam utánozni, ahogy száguldozik a motorral, de az persze nem sikerült. Egyelőre még csak rövid távokat megyek, s aztán hamar leszállok, de már az is nagy szó, hogy megjött a kedvem hozzá!
A lépcsőn egyre ügyesebb vagyok, én szoktam felkapcsolni a villanyt, felmászom féltávig, majd utána már állva a falba kapaszkodva lépkedek felfelé.
Az utcán sétálni nagyon szeretek. Az erőnlétem nagyon jó, a pipikig elmegyek és vissza, ha párszor felvesznek kicsit közben - csak az emelkedőkön kell. Már nagyon gyors vagyok, alig lehet utolérni. Néha járáskor lábujjhegyezem.
Másik újdonság, hogy próbálkozom kanalazni, vagy villával enni. A kanalazás még nem igazán megy, mert inkább főzőcskézni akarok evés helyett. A pszichopedagógus doktornéni javaslatára ezért megpróbáltuk a villázást, az egész jól megy!
Az étvágyam a betegségek alatt visszaesett, azóta már jó lett. Inni viszont alig iszom még most is. Ha meglátom a desszertet, rögtön abbahagyom, amit eszem és követelem magamnak. Ha Mesi előbbre tart, mint én, sokszor már megértem, hogy nekem még meg kell enni, ami a tányéron van, máskor makacsul ellenállok. Imádom a csokit, kekszet. Szinte mindent megeszek, amit elém raknak, mostanában legfeljebb a kenyeret nem szeretem annyira.
Próbálok öltözködni, a szandimat, zoknimat, sálamat, sapkámat, gatyámat, hálózsákot le tudom venni, a zippzárt le tudom húzni majdnem egészen. A bakancsot is már majdnem leveszem. Próbálom állva belelépve felvenni is, de még nem sikerül. Amit levettem, odaadom Anyának, hogy akassza a fogasra. Még mindig sokszor leveszem a szandit és néha a zoknit is, hogy belebújhassak mások cipőjébe.
Az építőkocka továbbra is érdekel, már tetőt is tudok rakni! Mesit utánozom ebben is, aki már csodaszép tornyos kastélyokat épít. Már kezdem érteni, hogy nem szabad lerombolni a tornyait és időnként már sikerül megállnom. A Duplóval is nagyon szeretek játszani, néha már hozzáépítek a meglévő építményekhez vagy tornyot építek, és legjobban az embereket szeretem lépcsőre állítani, leültetni, altatni.
A szótáram egyre bővül. Nagyon kommunikatív vagyok, mindent próbálok mondani. Mesivel evés közben sokszor játsszuk, hogy ő mond egy szót, én pedig utána mondom. A szavaknak sokszor a végét mondom. Az r-t általában j-nek mondom, de időnként már hallani valami r szerűt. Az l-t is sokszor j-nek mondom, máskor szépen l-nek. A h-t általában nem ejtem ki. Az f-et s-nek mondom. Két tagú szavakat már nagyon sokat tudok. Pl:
aaszik - alszik
ujság - újság
Sanni - Fanni
Csijja - Csilla
Sopsi - Zsófi - Az Anna, Peti, Gergőben a Gergő fényképére mindig azt mondom, hogy Sopsi!
Lencsi
kosáj - kosár
tányér
vijja, illa - villa
poár - pohár
szandi
tepcső - lépcső
cipu, cipő
tápcső - távcső
mejeg - meleg
ideg - hideg
Három vagy több tagúak is jól mennek:
Kiszáok! - Kiszállok!
Leesett!
Ákom-ákom - Ákom-bákom
Mondatokat is mondok:
Itt a bácsika, látod?
Nem jó! - Ha panaszkodok, hosszasan lamentálok halandzsázva és beleszövöm, hogy Nem jó!!!
Itt a motoj. - Itt a motor.
Leesett a sat. - Leesett a sajt.
Itt a Pó! - Itt a Télapó!
Itt a ata! - Itt a gatya!
Nincs itt a szanika. - Nincs itt a szandika.
Síj a baba. - Sír a baba.
Imádok zenét hallgatni és táncolni. Már a szövegre is figyelek. A mondókákat, dalokat is próbálom mondani: halandzsa szöveget mondok, de a ritmust teljesen eltalálom és már egy-két szót is kimondok a megfelelő helyen. Pl. .......... fűdik, ...kete tóba, ...... készüj .....szágba. - Tudjátok mi ez? A Kiskacsa fürdik! Számolni is tudok tízig: egy, kettő, háom, néty, öt, at, ét, nyóc, lenc, tísz! Bár sokszor elsietem és kihagyok párat.
A hónap nagy vívmánya, hogy egyre jobban megférünk Mesivel! Főleg, ha senki se figyel ránk, akkor szépen eljátszunk egymás mellett, vagy együtt ugrálunk, könyvet nézünk, építkezünk, rohangálunk. Ha viszont ott van valaki, akkor Mesi igyekszik magára irányítani a figyelmet azzal, hogy bosszantani kezd. Mesi kezd igazi nagytesó lenni és próbál mindenre tanítgatni. Én pedig rögtön utánozom! Ezt már ő is észrevette, és kezdi komolyan venni, hogy ne tanítson butaságokra.
A Ringatót nagyon élvezem, nézegetem a gyerekeket vagy részt veszek a játékokban, próbálok tapsolni, dülöngélni, magamtól lovagolni, ha épp azt csinálja mindenki. Időnként inkább mászkálok kicsit. A hangszerekre viszont mindig odafigyelek és visszatérek. Az oviba is szeretek menni, legszívesebben bemennék játszani a csoportszobába. Emmát, Marcit és Lencsit sokszor emlegetem. Az idegenektől viszont félek, ha közel jönnek, az oviban sem szeretem, ha tömeg van, és a doktorbácsinál is azonnal sírni kezdek, ahogy belépünk.
Napközben hiányzik Apa és Mesi, az evésnél mindig emlegetem őket. És alvás előtt is, amikor Apa ágyán felvesszük a hálózsákot. Mikor lejövünk alvás után, sokszor végigmegyek a lakáson, hátha ott vannak valahol, vagy mondom, hogy kukucs, hátha előbújnak. Ha Anya elmegy otthonról, jól elvagyok, de ha megjön, akkor sírni kezdek és le sem lehet tenni fél óráig.
Még mindig pakolok, mindent előszedek, aztán szerteszét hagyom. Vagy szétszedek valamit, aztán próbálom összerakni. Szeretek könyveket nézegetni, ezekből is mindet előszedem. De ezzel jól elfoglalom magam, Anya addig főzhet, házimunkázhat, néha odamegyek hozzá és mutatok neki valamit. Akkor kicsit játszunk, aztán megint mehet a dolgára. Vagy mond egy ötletet, hogy mivel játsszak és már megyek is. Egyedül azt nem szeretem,ha számítógépezik, azt nem hagyom neki olyan sokáig. Anyának nagyon szeretek segíteni, ezért ha megkér, akkor egy-két dolgot boldogan helyre rakok. Nem is kell megmutatni, hová tegyem, tudom, hol a helye. A kukába is szívesen kidobok mindent, amire megkérnek, vagy amit feleslegesnek gondolok.
A hónapban átálltam az egy alvásra! Amíg beteg nem lettem, elég jól ment, de aztán jött egy hasmenéses betegség és akkor nem akartam inni, így éjszaka megint rászoktam a cicizésre. Aztán jött egy köhögős-orrfolyós betegség, most épp kezdek kigyógyulni belőle. Volt, hogy órákig fent voltam éjjel, mert mindenáron a cici kellett. Úgyhogy Anya bekeményített és megint leszoktatott az éjszakai cicizésről. Most az se segített, ha odavett magához, jobban szeretem most a saját ágyamat. Így ott bömbiztem, aztán kb. 2 nap alatt belejöttem újra az alvásba. Így most 5 körül kelek először, cicizek és alszom legalább 8-ig, de van, hogy 9-ig. Aztán délután alszom 1-től 2,5-3 órát egyhuzamban, ha fel nem ébreszt valaki. Ha ez megvan, jól bírom az estét és éjszaka is van esély jól aludni. Ha nem alszom délután legalább 2,5 órát, akkor estére kikészülök, és éjszaka is sokszor felébredek.
Anya élete így is sokat egyszerűsödött, mert így nem pont akkor alszom, amikor az oviba mennénk Mesiért. Hétvégén pedig nem kell az ebédfőzés közben altatnia is. És amíg alszom, tehet-vehet, csak teljesen csendben kell lennie.
Néha egész dacos vagyok, ha nem mehetek oda, ahova akarok és felvesznek, rúgkapálok a lábammal. Máskor sértődötten elvonulok és bömbölök. Viszont hamar el lehet terelni a figyelmem.
Már 11 fogam van, ruháim 86-osak.
Sok puszi: Julcsi
