Nagyon sok újdonság volt ebben a hónapban! Mesinek elkezdődött megint az ovi, én pedig elkezdtem a Katicát! Nagyon jól vettem az akadályt, csak a beszoktatós héten volt nagyobb sírás, amikor Anya először ott hagyott egyedül. Az első hivatalos héten már alig-alig sírtam, csak bemenetelkor, utána pedig néha kezdtem rá, de hamar megvigasztalódtam. Egyszer a tízórai után keseredtem el, mert azt hittem, az már az ebéd és utána jön Anya. De azóta már ez is elmúlt, reggel örömmel szaladok be a többiekhez és remekül érzem magam. Nagyon szeretek motorozni az udvaron, és sok mondókát és dalt tanultam, amiket otthon lelkesen szavalok és énekelek. Legtöbbször Bogival játszom, de Petit is sokszor emlegetem. Példásan eszem, minden elfogy, amit elém tesznek. Eleinte nem mertem még kérni, de mostanra már feloldódtam ezen a téren is.
Már meséltem, hogy egyedüli nehézségem a délutáni alvás, mindig kérdezem Anyát, hogy "De ugye nem mész el?" és sokszor hamar, sírva felébredek. Sokszor elaludni is nehéz. Ha megjövünk a Katicából, egyből az ágyba kell vinni, mert ha játszani kezdek, teljesen felpörgök. Ilyenkor csak a babakocsiban lehet elaltatni, ott viszont nagyon hamar, csak abban nem alszom olyan sokat.
A nap többi részében viszont kiegyensúlyozott és jókedvű vagyok, éjjel is szépen alszom, Anyához se ragaszkodom jobban, mint előtte.
A szobatisztaság terén, már minden este pisilek a bilibe. A Katicában napközben is gyakorlunk, itthon viszont nem akarok., csak ritkán szólok, hogy menjünk.
Sokszor dacos vagyok, csapkodok, vagy megmakacsolom magam és nem jövök, elszaladok. Ilyenkor bevágom a durcit, ezt azzal ütjük el, hogy Anyáék ráböknek az arcomra és kipukkasztjuk a méregzsákot. Ettől megint mosolygok! Mindenért bömbizek, ha valami nem úgy van, ahogy elképzeltem. Mesi már nem nagyon ütöget, inkább csak bosszantani próbál, ami sikerül is. Én viszont most kaptam rá és rácsapok, rugdosom, ha nem tetszik valami.
Elkezdtem futóbiciklizni! Nagyon jól megy, alig esem el, jól kormányozok. Hajtani még csak lefelé szeretem, síkon is még hamar elfáradok. Az oviba menet szoktuk gyakorolni.
Érdekel a rajzolás: bár még csak firkálok, én rámondom, hogy mit rajzoltam vagy hogy kiszínezem a rajzot. A kirakózásban nagyon ügyes vagyok, a 4 eleműeket is tudom már, egy nagy kupacból is kiválasztom az összetartozókat. Sőt, Mesi 30-40 darabos kirakójából is a forma alapján sokat pontosan felismerek, hogy hova kell rakni. A képet még nem igazán figyelem. Lelkesen szerepjátékozom Mesivel, általában én vagyok a kislánya. Azért teljesen nem tud irányítani, sokszor mást akarok játszani és akkor összeveszünk. Szeretek legózni, építőkockázni, már én is szép építményeket készítek változatos formákból.
Én is elkezdtem járni a Dévény masszázsra, végre nekem is lett hely. Az elsőnél nagyon sírtam, azóta is félek tőle és végig sírok, de már nem fáj annyira. Ha viszont Mesi megy, boldogan játszom mellette és próbálgatom a tornaszereket. Főleg a nyakamat és az arcomat, számat kell masszírozni. A futásom már javult, kevésbé darabos, kicsit emelem a térdem. Az f betűt már ki tudom mondani, ha koncentrálok, de nem használom, már annyira megszoktam, hogy mást mondok helyette. Az r-t raccsolva mondom, a h-t továbbra se ejtem ki soha. Kemény talajon én is lábujjhegyezek, csak puha talpú cipőben és szőnyegen mezítláb megyek rendesen.
Tudok páros lábbal már a földön is ugrálni! Sőt, fel is tudok ugrani egy kisebb lépcsőre, ha fogják a kezemet!
Szeretek egyedül öltözni, le tudom venni a cipőmet, gatyámat, sapkámat, zippzárt is le tudom húzni. A nadrágot már fel is tudom húzni, bár sokszor fordítva. Az egyszerűbb cipő, szandi is megy, bár sokszor kacsalábra. Először mindig én akarom megpróbálni és csak utána engedem, hogy segítsenek.
A Katicás ételektől nem lett bajom, így ezen felbuzdulva megpróbáltuk a tejet. Kis mennyiségben - gabonapehelyhez adva - nem lett bajom, így inni is megpróbáltuk. Sajnos 2-3 nap után megint piros foltok lettek az arcomon, és csúnya pelenkakiütésem is lett, úgyhogy abbahagytuk.
Mióta megy az ovi, Mesivel kevesebbet találkozunk, így kevesebb a konfliktus is. Ezzel együtt is nagyon szeretem és ő is engem. Ha veszélyben érez, rögtön óvni próbál: az oviban is rászól mindenkire, ha lökdösnek, itthon pedig egyszer bejött egy légy a szobánkba és ő nyakig betakart, nehogy bajom essen, úgy, hogy magát már nem tudta betakarni. Mondta is, hogy "Legjobban a kistestvért kell megvédeni."
Máskor, ha leveszem a hálózsákot, melegben is addig cirkuszol, míg rám nem adják, nehogy megfázzak. Sokat rohangálunk, huncutkodunk együtt, ilyenkor viszont nem tud vigyázni rám, sokszor eldurvul a játék.
1-2 hónapra is visszaemlékszem: a minap eszembe jutott, hogy voltunk a vidámparkban és ráültem a körhintára és dudáltam az autóban. Félix is eszembe jut néha a nyaralásból.
Szeretek mindent előszedni és jó nagy rendetlenséget csinálni. De az elpakolásban is részt veszek, szívesen segítek Apának is helyrepakolni a vásárolt dolgokat.
Ruhaméretem 92-es, bár a nadrágokból még pár 86-os is jó. Cipőm 23-as méret, sőt már 24-es szandim is van.
Sok puszi: Julcsika
