A hónapban befejeztem az első évet az iskolában és egy gyönyörű kitűnő bizonyítvánnyal örvendeztettem meg Anyáékat. Én magam is nagyon örültem és meglepődtem, hogy sikerült mindenből 5-öst szereznem, mivel nem is gondoltam, hogy a magatartásom még lehet 5-ös, Anya hiába mondta, hogy még van rá lehetőség. Meg tornából se megy minden olyan jól. A füzet szépségversenyt is megnyertem, én írok a legszebben az osztályban. Erre se számítottam, azt hittem, Emma fog nyerni. Nem is nagyon akartam elhinni. Nagyon örültem, hogy engem is kihívtak az évzárón és hogy gratulált az igazgató néni. Azóta kezdem elhinni, hogy érdemes a szépírásra figyelnem, mert tényleg szépen tudok. Az év végén megkapott Digiévkönyvből derült csak ki, hogy a rajzversenyen lettem második, nem pedig a sárkánybáb készítésben. Még a rajzom is bekerült az évkönyvbe! Ennek is nagyon örültem, mert sok jó rajzos van az osztályban és én nem gondoltam, hogy én is legjobban között vagyok.
Az osztálykirándulás is az utolsó napokban volt, ezt is nagyon vártam! Soltra mentünk egy farmra, nagyon tetszett. Lehetett lovagolni is, de én szamárra ültem. Bár imádom a lovakat, még túl magasnak tűnik felülni rájuk.
Mariann néninek szinte iszom a szavait és próbálok mindent úgy csinálni, ahogy ő mondja. (Persze nem mindig sikerül.) Egyszer mondta, hogy nem szabad alváskor égetni a lámpát, mert akkor nem alszunk jól. Anyának is mondtam, és elég feszült voltam, hogy mi miért nem így csináljuk, miért ég a lámpa nálunk éjjel. Amikor Anya mondta, hogy az csak éjjeli fény és épp erre való, tisztára megkönnyebbültem.
A suli vége után rögtön következett az úszótábor, én helyből 2 hétre mentem. Mindkét héten nagyon kedves, mosolygós tanárokhoz kerültem, ennek nagyon örültem, és így élveztem az úszást. Gitta nénivel voltam a második héten, ő nagyon tetszett, nagyon jópofán tudja mondani a feladatokat. A gyorsúszásom már egészen jó, a kartempó már szép, lábam is dolgozik, csak a levegőt még nem oldalt veszem. A hátúszásom is alakul, de főleg lábbal haladok, a kartempó még lassú, de lényeg, hogy már jobban fennmaradok, egész szépen felfekszem a vízre a kartempózás közben is. Némi gond, hogy mindig leállok nézelődni, hogy nem megyek-e neki valakinek. Az úszótáborral voltam életemben először moziban, a Gru3-mat néztük. Eddig nem mentünk, mert minden ijesztő jelenttől borzasztóan félek. Ez most is így volt, Ildikó néni ölében kötöttem ki, még sírtam is, de azért csak' végignéztem.
A suli végén Julcsi már otthon volt és elment az Ági mamáékhoz pár napra. Hát ettől teljesen kiborultam, sokat sírtam utána. Még a fényképét is kitettem. Este volt a legrosszabb, nézni az üres ágyát. Nagyon vártam, hogy jöjjön haza, csináltam ajándékot is neki.
A többieknek is sokszor készítek rajzokat:
Már nagylány vagyok, így sokszor én veszem fel a telefont, ha Apa hív. Itt is vele beszélek, Timi pedig utánoz:
Azért még bőven élvezem az ovisoknak szánt játékokat is!
Sok puszi: Mesi
