A hónap elejére visszaköltöztünk a rendes oviba, és várt egy meglepetés a csoportszobánkban: lett egy akváriumunk aranyos halacskákkal. Nagyon örültem neki, mert már régóta szeretnénk háziállatot, de Anya nem akarja. Sajnos pár nap után egy halacska elpusztult, ezt sokáig emlegettem.
A visszaköltözés óta megint visszaszoktam a kiabálásra, így egyértelmű, hogy azért van, mert az oviban túl kicsi a szoba és túl nagy a nyüzsi.
Edit nénihez rendszeresen járunk. Amióa Apa visz és ott tabletezhetek, azóta nem vagy csak alig sírok.
Viszont így már itthon nem motivál, hogy ne csurgassak be és akkor vasárnap tabletezhetek. Úgyhogy becsurgatok megint. Engem nem izgat az egész.
Az olvasással szépen haladok, egyre hosszabb szövegeket olvasok. A kisbetűket is egyre biztosabban tudom, és a sokféle betűtípussal is megbarátkoztam.
Hétfőn és pénteken van balett. Pénteken reggel úszás is van, ezért délutánra már elég fáradt vagyok, nem vagyok már lelkes, hogy balettozzak. De amikor kijövök, mindig jókedvűen mesélem, hogy mi volt. Szerdán elkezdtem hittanra járni az oviban. A barátnőm, Julcsi is jár, és mesélte, hogy milyen jó, ezért én is akartam járni. Nagyon tetszik, bibliai történeteket tanulunk, és mindig egy színezőt is készítünk róla. Csütörtökön van fejlesztő torna az oviban Mónika nénivel, hozzá is járok.
A rajzolásban szívesen készítek, tervezek ilyen mintázatokat:
A képek rajzolása kevésbé érdekel, szoktam a családról rajzolni, vagy a házat kerttel, mást nem nagyon. Állatokat nem is igazán tudok. Ezt az adventi angyalkának készítettem:
Most hogy visszaköltöztünk az oviba, lehetne megint biciklizni, de nem akarok. Legfeljebb síkon megyek kicsit, emelkedőn egyáltalán nem vagyok hajlandó.
Sok puszi: Julcsi
