Csütörtökön és pénteken Apa elutazott konferenciázni egy Brüsszel nevű messzi városba. Olyan messze van, hogy repülővel kellett mennie. Ez sajnos azt jelentette, hogy este még a fürdetésemre se ért haza, a jóéjtpusziját is csak Anya útján kaptam meg, és reggel se volt itthon, és a péntek esti lefekvésnél is nélkülöznöm kellett. A körülményekhez képest jól viseltem a dolgot, igyekeztem jó kislány lenni, hogy Anyának segítsek. Ez azért annyira nem volt nehéz, mert csütörtökön áthívtuk Sári mamát, aki eljött velünk sétálni is és dajkált egész lefekvésig.
Pénteken meg a Nagyit hívtuk át, ő is dajkált egész délután és ő is segített a fürdetésben. Sajnos róla Anya elfelejtett képet csinálni, mert a Nagyi telefonjával csináltak mindenféle felvételeket. Pénteken délelőtt megint mentünk a Ringatóra, most egy másik néni helyettesített, de így is nagyon tetszett. Utána meg mentünk a babamasszázsra, amit a védőnéni tart. Ezt az előző héten kezdtük. A védőnéni javasolta, hogy járjunk, hátha így jobban nyitogatom majd a kezeimet. Itt is nagyon érdekelnek a többi babák, közben őket szoktam nézegetni. A masszázs is jól esik, élvezem, hogy Anya csak velem foglalkozik.
A fürdetést így Anyának kellett átvennie, csütörtökön csak kicsit sírtam, mert túl meleg vizet csinált, pénteken már egész jól elboldogult. De azért nem szeretném, ha rendszert csinálnánk ebből, hogy nem Apa fürdet. Ő sokkal jobban tud tartani a nagy kezével és több vizet is tud behozni, mint Anya, és utána öltözködni és sihuhuzni is vele szoktam, és egyáltalán, Ő kell és kész.
Apa péntek éjjel ért haza, így a pénteki jó éjt puszimat legalább megkaptam, de én akkor már illetve még aludtam. Aztán nekiállt dolgozni és én úgy megörültem, hogy itthon van, hogy éjjel is felkeltem enni, csakhogy láthassam.
Sok puszi: Emi
