Lénáék nálunk

A héten egyik nap végre sikerült megszervezni, hogy a szomszéd kislány, Léna és az anyukája, Gabi átjöjjenek hozzánk játszani. Léna pont két hónappal idősebb nálam, így Anya szerint remek játszópajtásom lesz! Én is teljesen lelkes voltam, hogy jönnek és azóta is mondogatom, hogy itt voltak játszani. Lénát Lencsinek becézik és az anyukája Csibémnek is hívja. Hát ez nagyon tetszik! Sokszor mondogatom, hogy "Lencsi!, Csibém!, Tetszik!" Jót játszottunk, persze sokszor épp az a játék kellett, amivel a másik játszott, de azért nem vesztünk össze. Megbeszéltük, hogy legközelebb mi megyünk hozzájuk.

Amióta hallottam, hogy nemcsak Fanni, hanem Léna is egyedül kanalaz, azóta lelkesen én is próbálkozom. Már nemcsak belapátolni, hanem meríteni is tudom. És közben lelkesen mesélem, hogy "Fanni, kanalaz! Léna, kanalaz! Oli is! Csilla is! Anya is! Apa is! Mesike is!". Még azért kell a biztatás, mert sokkal kényelmesebb, ha "Anya csinálja!", de már kitartóbban próbálkozom és kb. a felét egyedül megeszem az adagomnak.

A bilizést is kipróbáltam, és a szűkítős vécédeszkám is nagyon tetszik! De még csak üldögélek rajta egy picit, aztán felugrok, termelni még nem sikerült bele. Tudom és mondogatom, hogy pisilni és kakilni kell bele, és hogy a kakit nyomni kell, de azt nem, hogyan is kéne ezt pontosan csinálni. Mikor kell, még nem tudok előre szólni, mert rögtön jön is. Így nem igazán értem, mit kell ezen nyomni, jön az magától is. Úgyhogy egyelőre csak a szórakoztatásomra ülünk néha rá. Nagyon tetszik, sokszor emlegetem, olyan nagylányos dolog!

Puszi: Mesike

Kiütések

Három hete kiütéseim vannak. Eredetileg csak az egyik oldalamon volt, aztán a másikon is lett, majd a felkaromon is. És a lábamon is találtunk már egy-kettőt. Anya első gondolata az volt, hogy biztos a tehéntejtől lett. Merthogy épp akkor kezdtem kipróbálni, először csak higítva, akkor még nem volt gond, aztán "tisztán" és ezután jöttek a kiütések. A védőnéninek és a doktorbácsinak is mutattuk, azt javasolták, hogy hagyjuk el a tejes dolgokat, még a tejpépet is, úgyhogy most rizspépet kapok helyette. De sajnos nem javult a helyzet, sőt egyre rosszabb. Azóta már lecseréltük a mosószert és átmostuk az összes ruhámat, meg elhagytunk más gyanús ételeket is, de semmi javulás. Szerencsére nem viszket és nem fáj, de egyre több helyen van. Úgyhogy még Anya kipróbál egy-két dolgot, de ha nem lesz javulás, megyünk a bőrgyógyászatra. Csak sajnos oda csak időpontra lehet menni, és a szomszéd kislány anyukájától már hallottuk, hogy két hónapot kell várni...

Puszi: pöttyös Mesike

Ági mama szülinapja

A hétvégén megünnepeltük Ági mama szülinapját és egyben a névnapját is. Én is felköszöntöttem és mondtam neki, hogy "Boldog szülinapot!"

Találkoztunk Fanniékkal is és megint jót játszottunk. Még aludnom is sikerült egy egész nagyot (önmagamhoz képest).

Íme az ünnepelt:

Egy-két jó fotó Zsófival:

Itt épp építőkockázunk::

Eredetileg Zsófinak lett összerakva a járóka, de ő inkább kint akart lenni, mi Fannival meg bent.

Sok puszi: Mesike

Hol van a haza?

Mostanában némi zavar támadt a buksimban, hogy hol is lakunk és kikkel együtt. A költözés után látszólag minden rendben volt, talán azért, mert először szinte minden nap jött valaki a családból segíteni, aztán meg az ünnepek miatt sokat találkoztunk. Mióta vége az ünnepeknek, és Anyával megint sokat vagyunk kettesben, azóta tűnt fel igazából, hogy valami megváltozott.

Sehogyse fér a fejembe, hogy a Mamáék nem költöztek velünk. Sokszor azt hiszem, hogy még mindig náluk lakunk és ott van a "haza". Apa szerint az új házunkra meg azt hiszem, hogy ott csak nyaralni vagyunk. Például, mikor egyszer a Mamáéknál voltam, azt hajtogattam, hogy "Apa, jön, haza! Anya, jön, haza." Anya és Mama is sokszor elmagyarázza, hogy mi hárman elköltöztünk, a Mamáék meg ott maradtak, ahol eddig laktunk. De még nem teljesen tiszta a kép. Mikor a Mamáéknál voltunk és mondta, hogy megyünk haza, egyszer már mondtam, hogy "Anyához!". De például ma Anya mondta a sétán, hogy megyünk haza, én meg erre: "Mamáékhoz!". Aztán megint elmagyarázta, hogy ki hol lakik, és én meg javítottam, hogy "Anyához!".

Szóval eddig nagyjából annyit sikerült megértenem, hogy a "haza" ott van, ahol Anya.

Puszi: Mesike

Szomorú...

Én: Jajzol! Apa! Jajzol!
Apa: Rajzoljunk? És mit rajzoljunk, Mesi?
Én: Cicát! Apa!
Apa: De Mesi, én nem tudok cicát rajzolni.
Én: Szomorú...

Új védőnénink és újra Ringatón

A héten megismerkedtünk az új védőnénikkel, Kati nénivel. Nagyon aranyos és segítőkész. De hozzá nem kell havonta menni, mint a korábbi védőnénikhez. Legközelebb csak 2 éves koromban kell, egyébként csak akkor, ha van valami gondunk. Megmért, most 11,35 kg vagyok és 82 cm. Meg Anyáék átbeszélték, hogy mi minden orvosi bajom volt eddig.

Elmentünk az itteni Ringatóra is. Hasonlóan jó, mint a lakótelepi volt, úgyhogy mostantól ide fogunk járni. Illetve van még pár alkalomra bérletünk a régi helyre is, azt majd lejárjuk valamikor.

Sok puszi: Mesike

Megint rosszul alszom

Egy hete megint nem tudok aludni. Napközben csak fél órát sikerül ebéd után. Aztán felriadok, sírok és hajtogatom, hogy "Anya, Anya, Apa, kiszállsz, levesszük (a hálózsákot), pipa, fiókba (tesszük a cumit)". Visszaaludni nem sikerül. Ilyenkor persze holt fáradt vagyok, így estefelé is megpróbáltunk beiktatni egy újabb alvást, de az nem mindig sikerül. Ha sikerül, akkor is vagy 10 percig sírok előtte és hajtogatom a fentieket. 

Elalvás előttre is kitaláltam, hogy Anya üljön le a székre és maradjon ott, amíg elalszok. De nem alszok el, hanem 5 percenként ellenőrzöm, hogy megvan-e még. Vagy ha úgy tűnik, hogy elalszom, akkor is felébredek, amikor megpróbál kiosonni. Azóta egyszer hagyott sírni, és sírtam vagy fél órát. Utána Anyával megbeszéltük, hogy Anyának ilyenkor dolga van, kirakja a mosást, rendbe teszi a kádat, csinálja a vacsorát, stb. és nem tud velem maradni, mert így csak akkor tudja megcsinálni, amikor ébren vagyok és nem tudunk együtt játszani. Így addig jutottunk, hogy este elalszom egyedül és az ebéd utáni első alvásnál is, vagy akkor legfeljebb csak egy kicsit sírok. De ha felriadok, akkor vége az alvásnak. Anya próbált átvinni is hozzájuk, hátha vele együtt legalább pihenek tovább, de akkor nekiállok játszani.

Ma már éjjel is felébredtem a fentieket hajtogatva sírtam és mikor kivett, kértem, hogy vegyük fel a gatyát, cipőt és menjünk játszani. Többször is bejött Anya megnyugtatni, és elmagyarázta, hogy éjjel van, mindenki alszik, az altatómat is elénekelte, de mindig újra kezdtem, miután kiment. Aztán hagyott sírni és csak így sikerült visszaaludnom 15 perc sírás után.

Anya szerint elért bennünket a szeparációs szorongás újabb hulláma, ami a tankönyvek szerint másfél éves kor körül van. Hát igen, pontosan azt csinálom, amit leírnak. Sajnos semmi kézzel fogható tanácsot nem kaptunk, az egyedüli, ami eddig hatott valamennyit, az "Anyának dolga van" megbeszélésünk, de ezt magunktól is kitaláltuk. A legrosszabb, hogy egész nap fáradt vagyok, estére már holtfáradt, semmi türelmem nincs, nem fogadok szót és hisztizek, és össze-vissza töröm magam a fáradságtól. Csak belekapdosok a játékokba, de nincs igazán kedvem hozzájuk. Csupa rosszságot csinálok, pl. tegnap felmásztam a dohányzóasztalra és azt játszottam, hogy ott alszok, persze félő, hogy leesek. Vagy csapkodom a konyhaszekrényeket,  letépem a virágokat, rongálom a játékaimat, kapcsolgatom a távirányítót, sőt tegnap Anyát is megharaptam.

Tavaly 4 hónapig tartott ez az időszak, remélem, hogy most hamarabb túlleszünk rajta. És Anya is nagyon reméli...

Puszi: Emi