Motorosok

Autózunk Apáékkal, leelőz minket egy motoros:
Én: Jönnek a motorosok! Viszik a kakis pelust!
Apa, Anya: ?????

Puszi: Mesike

Eiffel torony

Hintázunk Anyával, én közben élvezem a kilátást és mesélem, hogy mit látok a távolban:
- Dunaaaa! Ott vannak a három kémények!
- És mit látsz még, Mesi?
- Bimm-bammot! Autókat! Sok-sok autó! Jönnek-mennek!
Majd ránézek egy nagy távvezeték oszlopra a távolban:
- Ott az Eiffel torony!

Puszi: Mesi

Huszonhárom hónapos lettem!

Megint elrepült egy hónap, s jön a szokásos összefoglaló.

Sokat változott a természetem az elmúlt hónapban. Elég szeszélyes lettem, vannak nagyon jó napjaim, van, amikor meg kibújik belőlem a kisördög.

A játékok közül legjobban rajzolni szeretek, ha bent vagyunk, szinte egész nap rajzolok, leginkább a mágneses táblámon. Általában embereket, pont-pont vesszőcskét vagy pólyásbabát. Egy félkör a fej, berajzolom a két szemet is, aztán a többit már elég esetlegesen rakom rá, akár egymás tetejére is. Közben mondom, hogy mit rajzolok.

Sokszor kérem Anyát vagy Apát, hogy rajzoljon nekem és figyelem, hogy mit hova rajzolnak. Egyszer már betűket is próbáltam rajzolni. Emellett elkezdtek érdekelni az építőjátékok. Egyelőre csak tornyot építek, de abból már tudok tíz emeleteset is. És le is tudom egyenként bontani, ha úgy tartja kedvem, nem feltétlen rombolom le. A karikatornyomat is most kezdtem el építeni, eddig csak leszedegettem a karikákat és karkötőt csináltam belőlük. A kertben szeretek füvet nyírni, locsolni a kis kannámmal és általában utánozni, amilyen kerti munka épp folyik.

Elkezdtem odafigyelni, ha mesét mesélnek. Persze legjobban az érdekel, amit már ismerek, de volt, hogy egy 10 perces új mesét is meghallgattam és közben néztem a képeket is a könyvben. Azért úgy jobban leköt, ha nemcsak a szöveget olvassák nekem, hanem közben elmondják, hogy a meséből épp mi látható a képeken.

Szeretek boltosat játszani és bújócskázni. Még mindig sláger a főzés és a babázás is.

Igen akaratos vagyok továbbra is. Pontosan felmérem, hogy mi az, amivel ellenkezést váltok ki és csak azért is csinálom. Ilyenkor van, hogy segít, ha a büntivel fenyegetnek, de sokszor teljesen megmakacsolom magam. Általában akkor rosszalkodom, ha már fáradt vagyok vagy ha Anya valaki idegennel beszélget, vagy ha már hosszabb ideje el van foglalva a háztartással, ezt legfeljebb 1 óráig bírom. Nehezen viselem, ha az egyik tevékenységről át kell váltani egy másikra, pl. játszom és menni kell ebédelni és ehhez kezet mosni. Ha kicsivel előtte jelzik, hogy mindjárt menni kell és hogy mit kell majd csinálni, az időnként beválik, máskor viszont megmakacsolom magam és kész hadakozás, mire eljutunk az egyik programtól a másikig.

Sajnos a betegség óta a napirendem eléggé összeomlott és nappal nem sikerül eleget aludni, általában fél-egy óra után felébredek. Sírok és nem tudok visszaaludni. Éjjel jól alszom, de ezzel nem sikerül kipihenni magam, és már ebéd körül ásítozom. A délutáni alvás után pedig kb. 5-ig bírom, utána kezdek rosszalkodni, meg elesni a fáradtságtól. Egy ideje abbahagytuk a Camomillát, mert úgy tűnt, hogy már nincs hatása. Most újra kezdtük és majd meglátjuk, hátha jobban alszom.

Az étvágyam se a régi, már nem eszem olyan gyorsan, olyan sokat és olyan lelkesen, mint korábban. A szárazabb húsokból legfeljebb pár falatot eszem. A köretek, főzelékek még ízlenek. A felvágottakkal, a kenyérrel szeszélyes vagyok, hol megeszem, hol nem. A sajtok, a darált húsból készült ételek viszont nagyon ízlenek, az mindig jöhet. Ami ízlik, sokszor gondosan kiválogatom a tányérből, aztán marad magában a hús, ami már nem ízlik és nem kérem. Együtt viszont magamtól nem akarom enni őket. Apa szokott nekem katonákat csinálni, Anyától általában úgy sem kell. Ha ízlik valami, akkor se bírok sokáig egyhelyben ülni, és még azt sem eszem meg teljesen. Ha már nagyon unom, kiköpdösöm, ledobálom az ételt, rázom a fejemet vagy kiveszem a számból és Anyának, Apának is akarok adni. Társaságban jobban megy a dolog és ha nem otthon vagyunk, akkor is. Anya még nem jött rá, hogy ez még mindig az antibiotikum hatása, vagy a fogzás miatt van, vagy egyszerűen csak dacolok e téren is, vagy az ízlésem kezd alakulni és el kell fogadni. Valószínűleg mindegyik egyszerre, az adott helyzetben viszont nehéz kitalálni, éppen melyik a döntő és így mit tegyen. A tejes dolgokat illetően, kipróbáltuk a joghurtot és nem ártott, és ettem megint tejes borsófőzeléket, most nem ütött ki. Ettem újra sóskát is, most nem lett hasmenésem tőle, de még jól felhigítva is szinte úgy jött ki, ahogy bement. A túl sós vagy pirospaprikás ételek nem tesznek jót, kipirosodik a popóm tőlük.

A beszédem egyre választékosabb. Például: "Becsukod az ajtót. Behajtod." Vagy ha kekszet eszem és sokszor, ahogy leharapom, kijön egy alak, azt képzelem, hogy valami más van ott: "Autó! Autónak tűnik." Elkezdtem használni a jövő időt a "menni fog" típusú szerkezettel is. Amit én csinálok, továbbra is E/2-ben mondom.

Anyához nagyon ragaszkodom. Ha elvisznek valamelyik mamáékhoz, ott jól elvagyok, ha viszont Anya is ott van és mást csinálna, sokszor vele akarok lenni. Ha egy napot máshol töltöttem, következő nap általában nagyon igénylem, hogy sokat foglalkozzon velem, különben rosszalkodom. Apához is nagyon ragaszkodom, napközben sokat emlegetem. Sokszor elfelejtem, hogy nincs itthon és várom, hogy felbukkanjon. Pl.  a hétvégén füvet nyírtunk és ő később jött be, mint mi. Másnap vártam, hogy majd ő is bejön, mikor bejöttünk a kertből. Vagy ha hétvégén a dolgozószobában megtaláltam, másnap is ott keresem. Ha hazaér fürdetés előtt, akkor általában jobban viselem magam lefekvésig. Szeretek vele hancúrozni. Azt még mindig nem értem, hogy Anyával miért nem lehet. Legfeljebb mondogatom, hogy "Anya nem emelhet. Doktorbácsi mondta.", de akkor is rácsimpaszkodok, vagy összeroskadok, hogy felemeljen. Nagyon szeretek odabújni hozzá, így bevezettük, hogy leguggol vagy leül és akkor odabújhatok. De nem mindig elégszem meg ezzel.

Sok puszi: Mesi

Grétáék itthon

A héten találkoztunk Grétáékkal is, most itt vannak Svájcból látogatóban. Eljöttek hozzánk megnézni a házat...

... aztán együtt ünnepeltük Natalie, Laci és Pápipa szülinapját Pápipáéknál.

Natalie-val rögtön összebarátkoztam.

Addigra nyári kánikula lett, így főleg a kertben voltunk.

Áthívtuk a szomszéd kislányt, Pannit is, akit nagyon megkedveltem.

Kipróbáltam Natalie görkoriját, nagyon tetszik. Párszor egész ügyesen raktam a lábaimat, ahhoz képest, hogy milyen nagy volt rám.

Apával is volt idő hancúrozni:

A nyuszikat is simogattuk.

Delphine pedig olvasott nekem a mondókás könyvemből.

Kár, hogy holnap hazamennek Svájcba. Remélem nyáron tényleg jönnek megint!

Sok puszi: Mesi

Szivárlány!

Én: Szivárlány!
Anya: Mesi, hol van szivárvány?
Én: Ott! - mutatok a hűtőmágnesek felé. Szivárlány!
Anya: Mesi, az szivárvány, nem szivárlány!
Én: Szerinted szivárlány. Szivárlánynak tűnik. Szivárlány! Szivár kisfiú!

Puszi: Mesi

Állatkertben jártam!

A hosszú hétvégén elmentünk az állatkertbe! Már ősszel is voltunk a budakeszi vadasparkban, de akkor még nem igazán kötött le a dolog. Azóta sokat fejlődött a szókincsem és sok képet láttam a könyveimben az állatokról. Így főleg azok tetszettek, amiket már láttam a könyveimben.

Apa: Mit láttál, Mesi az állatkertben?

Én: Elefántot! Ormánya volt. Felszedte a golyókat az ormányával. Bekapta! Betömte a szájába. Másik elefánt is volt. Tigris is volt! Paci is!

Apa: És még?

Én: Tehén is! Kacsák is!

Anyaa: És még mit láttál, Mesi? Ki volt az a nagy barna, aki folyton járkált?

Én: ???

Apa: Tudod, azt mondja, hogy brumm-brumm.

Én: Macit! Mérges volt.

Elég nagy tömeg volt és nagyon meleg, Kissé nehezen viseltem, hogy nem rohangálhatok, amerre tetszik. Párszor el is estem az aszfalton, úgyhogy kaptam egy micimackós matricát a térdemre. Azért időnként elmaradtam a babakocsiban is, amikor már nagyon kidőltem.

Puszi: Mesi

Majd ha nagy lesz...

Mesélek a látogatásomról Ági Mamáéknál:

Én: Ági Mama vezetett!
Anya: Mesi, biztos, hogy az Ági Mama vezetett? Ő nem tud vezetni.
Én: Feri Papa vezetett! Majd ha nagy lesz az Ági Mama...

Apa csavarozta a homokozót:
Én: Pápipa csavarhúzózott.
Anya: Mesi, Apa szerelte, nem?
Én: Apa szerelte. Csavarhúzózott. Majd ha nagy lesz Apa! Akkor jobban fog szerelni. Pápipa is nagy lesz...

Puszi: Mesike