A hónap jórészt vidáman telt, egyre jobban leköt minden, s így kevesebb a konfliktus. Szívesen festek, rajzolok, akár egy órát is. Az oviban sokat rajzolunk, tanultunk embert, házat, virágot, mostanában már állatokat is próbálok rajzolni. Már a ceruzával is jól megy, a firkálást elhagytam és kitartóan próbálok minél szebbet alkotni. Már-már túl igényes vagyok magammal szemben, s rögtön újrakezdem, ha nem tetszik a művem. Kezdem az arányokat is követni, pl. nagyobb az ajtó, mint az ablak, stb. A színezés is kezd érdekelni, egyszer már egy egész képet kiszíneztem, általában azonban csak néhány formát színezek ki, de már ez is nagy haladás tőlem. Még mindig érvényes, hogy csak picit szabad tanácsokat adni, különben elmegy a kedvem.
Másik kedvencem az építőkocka, gyönyörű kastélyokat építek, már az egész készletet felhasználom. Olyat is építek, aminél két elem egymást tartja és csak úgy tud megállni. Julcsi is bekapcsolódik, már ő is tud kisebb tornyokat építeni tetővel, úgyhogy már nem dönti le mindig a tornyaimat. Ha mégis, nem veszem nagyon zokon. Inkább építek egyet direkt arra a célra, hogy ledöntse.
Újra érdekel a kirakózás. A 15-öset már simán kirakom és a 35 darabos is elkezdett érdekelni, szép türelmesen keresem az elemek helyét - eddig hamar odahagytam, nem volt türelmem hozzá.
Imádok hintázni, futóbiciklizni, örülök, hogy újra itt a jóidő, s lehet menni a kertbe.
Imádok hintázni, futóbiciklizni, örülök, hogy újra itt a jóidő, s lehet menni a kertbe.
Julcsival egyre jobban tudunk együtt játszani! Már nagyon jól halad a beszéddel, ezért szívesen ülök le vele, mint egy igazi nagytesó és mutogatom neki a könyvben a dolgokat, tanítgatom a szavakra. Rám hallgat leginkább, ez nagyon tetszik! Sokszor példálóznak velem, hogy megettem az egész ennivalót és üres a tányérom, szépen iszom, stb., ilyenkor megkomolyodom és igyekszem jó példát mutatni! Szeretek kergetőzni vele, vagy elbújni a fürdőszobában. Ha az utcán el akar szaladni, visszavezetem - persze neki ez nem tetszik. Néha még bosszantom, de hamar abbahagyom, ha rámszólnak. Az oviban nagyon büszke vagyok rá, mindenkinek bemutatom őt.
Már nem kell előke, mert egész szépen eszem, s az oviban is elég jól megússzák a pólóim - persze rosszabb napjaimom még kiborítom a tejet és mindent összekenek vele. Még mindig nehezen ülök meg az evés alatt, sokszor felugrok valami ürüggyel. A kabátot, zippzáras felsőimet fel tudom egyedül venni és zippzárt is fel tudom húzni egyedül. A harisnyát is fel tudom húzni, ha akarom. Így teljesen egyedül is fel tudok öltözni, ha akarok. De ez igen ritkán fordul elő, inkább álmodozom öltözés helyett, vagy Anyától várom, hogy segítsen.
A hónapban kevesebb idő jutott mesélésre, mert a masszázs alatt tévés mesét nézek. Sajnos még az se köt le eléggé, mert fáj a macerálás. Eleinte nagyon sírtam, s így Julcsi is, úgyhogy elég nagy katasztrófába fulladt a dolog, de mostanra már egész jól viselem, csak párszor kell visszaparancsolni, hogy folytassuk. A nyakamat viszont nem engedem nyújtani, úgyhogy azzal itthon nem haladunk. Megkedveltem a bukfencezést, az legalább használ valamicskét, de mióta rájöttem, hogy meg lehet állni a levegőben, inkább a fejenállást próbálgatom. A gyertyaállással is próbált Anya kedvet csinálni, segít felemelni a lábaimat, de a nyakam nehezen hajlik, nem igazán megy. Olyan is van, hogy ülünk és előre kell hajolnom és bevinni a fejemet a lábaim közé, az már jól megy.
Szeretek segíteni a házimunkában, szívesen beállok főzni - bár még igazán nem tudok résztvenni. Mindenkinek újságoltam az oviban, hogy Apa feldobós palacsintát fog nekem csinálni - bár vele még nem beszéltem meg a dolgot. Mással is így van, hogy szeretnék valamit, és mondogatom, hogy úgy lesz, anélkül, hogy megbeszéltük volna.
Az időérzékem alakul, már tudom, mi a tegnap és a holnap, sőt már a tegnapelőtt is megy. Sokszor kérdezgetek arról, hogy mi mikor lesz, mennyi idő még. A szülinapomat nagyon várom, s azt is, hogy középsős legyek.
Az időérzékem alakul, már tudom, mi a tegnap és a holnap, sőt már a tegnapelőtt is megy. Sokszor kérdezgetek arról, hogy mi mikor lesz, mennyi idő még. A szülinapomat nagyon várom, s azt is, hogy középsős legyek.
Időnként rosszalkodom, de már nem egész nap, s nem olyan makacsul, hamarabb jó útra térek. Mostanában nem reagálok, ha kérdeznek, vagy csinálni kéne valamit, de mivel párszor mentem a büntibe emiatt, a számolással már elég sokszor ráállok a dologra. Máskor nyelvet nyújtok, köpködök, emiatt is voltam már párszor büntiben, azóta már kevesebbet csinálom. Sokszor feleselek, kiabálok, ezzel még nem sokat haladtunk. A ruháimat szétdobálom, mikor leveszem, este már hajlandó vagyok kupacba rakni fürdés előtt, ha megjövünk valahonnan, akkor viszont szerteszét hagyom őket. Szépen közlekedem, ha Anyával és Julcsival hármasban megyünk, ha viszont Emma vagy Lencsi is ott van, teljesen megkergülök.
Az oviból Istvánról áradozom, hogy mit csináltunk együtt, mit mondott. Ha leszól, egészen elkeseredek, pl. a múltkor azt mondta, hogy nem szép a pörgős szoknyám -, majdnem sírva meséltem el. Most kaptam tőle egy nyakláncot, amit ő csinált - irtó boldog vagyok! Már elterveztem, hogy meghívom a szülinapomra. Vártam az oviban a táncházat, hogy majd vele táncolhatok, de páros tánc helyett körtánc volt - nagyon csalódott voltam.
Az alvásom változó. Hétközben alig lehet reggel felkelteni, hétvégén én ébresztek mindenkit, kidob az ágy. Julcsitól is függ, hogy mennyire alszom jól, ha sokat bömböl, én is fáradt vagyok, s akkor nem működöm együtt, idétlenkedem. Az oviban is változó, hogy mennyit alszom, általában egy órát, vagy, hogy nem tudok elaludni. Sajnos a köhögős náthától nem tudok megszabadulni, pedig mindenfélével próbálkozunk. Meg nem javul teljesen soha, legfeljebb átmeneti a javulás, aztán újra rosszabbodik. De itthon nem kellett maradnom a hónapban.
Nagy változás, hogy Anya hétfőnként angolra jár és így Apával és a Sári mamával vagyunk este. Ez egyáltalán nem tetszik, minden alkalommal bömbölök, hogy miért ment el, miért nincs itthon. Az első két alkalommal jó nagy hiszti csaptam, amikor már lefektettek az ágyamba, s Julcsit is felébresztettem. Azóta már javult a helyzet, de a fürdés körül így is mindig bömbizek és mondom a magamét.
Sok puszi: Mesike
