Pápipáékkal Gárdonyban

Egyik nap Pápipáék elvittek minket a gárdonyi strandra. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat pancsiztunk, ettünk, homokoztunk. Tömeg se volt, így a vizibiciklibe is beülhettünk.

Puszi: Mesi és Julcsi

Biciklizek!

Ígértem képeket, hogyan biciklizek a tekerős biciklimmel! Már nagyon jól megy, csak felfelé nincs elég erőm hozzá. Illetve, most nagyon lent van az ülés, hogy leérjen a lábam, így viszont nagyon nehéz felfelé tekernem, a nyakamban van a térdem.

Nagyon szeretek bicajozni, s mióta Lencsi és Emma is megtanult, még nagyobb buli!

Puszi: Mesi

Az agárdi termálfürdőben

Egyik hétvégén elmentünk az agárdi termálfürdőbe. Már régóta fűztem Anyáékat, hogy menjünk és csúszdázzunk megint a szivárványos csúszdán. Nos, időközben megnőttem és már nem hozott annyira lázba, mint korábban. Most inkább búvárkodni szeretek az új búvárszemüvegemmel. A fejelem is be merem tenni és ügyesen visszatartom a lélegzetemet! A családi csúszdát is megint kipróbáltam, nagyon tetszett! Először Anyával csúsztunk párat, aztán már egyedül is le mertem csúszni az úszógumimmal, csak lent el kellett kapni! Remélem máskor is megyünk még, nagyon szeretek ide jönni!

Puszi: Mesi

*************

Nekem is bejött a szivárványos csúszda, sokat csúszkáltam rajta! És a motoros pálya is nagyon tetszett az alagúttal!

Puszi: Julcsi

Tizenötödik és tizenhatodik fogam

Augusztus 14-én kibújt a 15. fogam, alul a jobb 3-as szemfog, majd valamikor augusztus 23-a körül ezt követte a 16. fogam is: alul a bal 3-as szemfog. Emiatt nem nagyon akarok mostanában harapni, minden keményet fel kell kockázni. Ezzel elöl már teljes a fogsorom és csak a 4 hátsó rágó van még hátra!

Puszi: Julcsika

Ötven hónapos lettem

A hónap vezető híre, hogy megtanultam biciklizni pótkerék nélkül! Az itthoni 16-os nagy biciklimmel sokat gyakoroltam a tekerést a pótkerékkel, már jó gyorsan tudtam haladni. Úgyhogy a Sári mamáéknál az ottani kisebb bicikliről leszedtük a pótkereket. Arról jól leér a lábam, úgyhogy azzal könnyebben boldogulok. Augusztus 1-jén volt a történelmi nap! Pár hosszt úgy tekertem, hogy a Mama tartott, de mire Pápipa hozta volna a rudat, már egyedül is ment! Kanyarodni, visszafordulni, fekvőrendőrön áthajtani is tudok! Nagyon élvezem az új tudományomat, azóta folyton biciklizni akarok. 

Már a következő hónaphoz tartozik, de a sikeren felbuzdulva augusztus 7-én megpróbáltam a nagy bicajt is támkerék nélkül és már azzal is tudok menni! Teljesen leengedtük az ülést, hogy leérjen a lábam, s megbeszéltük, hogy először próbáljak csak gurulni, mintha futóbicikli lenne. A szomszéd lejtős utcában először lefelé próbálkoztam gurulni, majd tekerni is, Anya tartott a rúddal. Aztán már csak a keze volt ott, de nem tartott, majd csak futott mögöttem. Kb. 5-6 hossz után már egyedül mentem lefelé! Nem estem el egyszer se! Felfelé még először nem ment, de kb. 1 óra gyakorlás után már felfelé is tudtam jönni. És kanyarodni is tudtam derékszögig. Mivel nagyon lent van most az ülés, nagyon nehéz felfelé tekerni, hamar elfáradok benne. Következő nap már a visszafordulás is ment, mostanra pedig már egyre precízebb manővereket is tudok, pl. a gyalogosokat is kikerülöm.

A trambulinban egyre magasabbra ugrok, tudok terpeszben is ugorni és olyat is, hogy lehuppanok ülésbe, majd a következő ugrással rögtön felállok. Mostanában kevesebbet vagyok bent, talán a fülledt idő miatt, vagy van, amikor panaszkodok, hogy fáj a lábam, vagy a csípőmnél. 

A masszázsra még mindig járunk, még mindig sokat sírok, de most egész szépen megyek. A nyaralás óta itthon nem masszírozunk, ki akartuk próbálni, mi lesz. (Egyes vélemények szerint nem feltétlen jó a mindennapi masszírozás, mert túlstimulálhat.) Nos, nem tudni, ez segített-e, vagy a trambulin, vagy a biciklizés, vagy most éppen nem növök, de most egész jól leteszem a sarkam. Sokszor elfelejtkezem magamról, de ha rám szólnak, szépen megyek sokáig. A lábujjaimat is tudom már egy picit emelni - ez azért még messze van a tökélytől. Reméljük, hogy mostmár nem romlik vissza a helyzet.

Pár napig jártam az oviba is, kipróbáltam az összevont csoportot. Tulajdonképpen tetszett, második nap már aludni is sikerült - ami tőlem nagy teljesítmény, figyelembe véve, hogy kb. 30-40 gyerek alszik együtt a tornateremben. Tetszik, hogy az udvaron ki lehet próbálni a többi csoport játékait is, kedvencem a nagy traktor, utánfutója is van! De legfontosabb, hogy Lencsi ott legyen. Egyszer felmerült, hogy hazamegy ebéd után, ettől teljesen kétségbeestem és egész délelőtt sírtam, fel is hívták Anyát, mert nem tudtak megnyugtatni. Összesen 4 napot jártam a felújítás miatt, azóta nem voltam.

Mostanában többször is mentem a Mamáimhoz, nagyon tetszik, hogy már Julcsi is jön! Sokat játszunk együtt, nagyon örülök, hogy van játszópajtásom! Így nem is vágyom annyira az oviba. Néha túlságosan irányítani akarom a játékot, vagy macerálom, ez persze nem tetszik neki és bömböl.

Mióta tart a felújítás, Julcsi átköltözött az én szobámba! Ennek is nagyon örülök, végre nem vagyok egyedül! Este szépen elalszunk és alszunk reggelig, szerencsére arra se ébred fel, ha éjszaka kimászkálok. Reggel viszont felébred ő is, ha én hamar kelek és akkor fáradt lesz. Ha valamiért sír éjszaka, kétségbeesem, hogy mi baja és én is sírok. De szerencsére ritkán ébred fel. A délutáni alvás még külön van, mert sokszor kaszinózik elalvás előtt és akkor én se tudok elaludni, hanem inkább én is bekapcsolódom.

Sok puszi: Mesi

Huszonöt hónapos lettem

Ez a hónap úgy elrepült, hogy észre se vettük. Annyi mindent csináltunk, hogy nem is győzünk beszámolni róla.

A vezető hír, hogy július 27-én beköltöztem Mesi szobájába és éjszaka együtt alszunk! Illetve már a nyaralás alatt is együtt aludtunk, de itthon csak most sikerült először. Kisebb felújítás van most nálunk, ami az én szobámat is érinti, s mivel már egy ideje ilyen ügyesen alszom éjjel, beköltözhettem Mesihez. Ezzel módosult az esti program, most én is hallgatom az esti mesét és én is választhatok egyet. Igaz, még nem annyira követem, inkább a képekről kérdezősködöm. Legtöbbször az Anna és Petiből kérek. Este szépen és hamar elalszom, mégha Mesi kimászkál, arra se ébredek fel. Reggel viszont felébredek, ha kimegy, emiatt délelőtt elég álmos vagyok.

A délután alvás együtt nem megy, csak kaszinózunk alvás helyett, úgyhogy a felújítás miatt sokszor a babakocsiban aludtam. Tologatni kell, amíg elalszom, aztán általában egy órát alszom. Ez is nagy újdonság, mert eddig nem tudtam benne aludni, de a nyaralás alatt belejöttem ebbe is. Mivel folyton esik, kellett más megoldás is, így Anyáék szobájában felállítottuk az utazóágyat - első nap nem tudtam benne elaludni, második nap már jól ment.

A hónap másik újdonsága, hogy már felfelé is tudom hajtani a motort! Eddig csak lejtőn, vagy sík terepen mentem vele, a nyaralás alatt viszont jól belejöttem az emelkedőn hajtásba is. Azért ha túl nagy az emelkedő, még inkább cipelem.

A nyaralás alatt megtanultam úszógumizni! Először csak sétálni szerettem benne a derékig érő vízben, aztán pár nap után már ott is úszkáltam, ahol nem ér le a lábam.

A trambulint imádom, pár napig csak sétáltam, szaladtam benne, azóta már ugrálni is tudok. Bukfencezni is próbálok. Másik kedvencem, hogy beviszek egy labdát és ott bent focizok.

A labdázást nagyon megszerettem, imádom rúgni és szaladni utána!

A szobatisztasággal is haladok: fürdés előtt majd' mindennap pisilek a bilibe. A pelenkázást már nagyon unom, mindig hisztit csapok, ha abba kell hagyni miatta a játékot. 

A dackorszak megérkezett, sokszor földre roskadok, ha menni kéne kezet mosni, pelenkázni. Nekem semmi kedvem abbahagyni a játékot ilyenek miatt! Az ételt ledobom, ha nem kérem, a poharat is, ha kiürült. Ha büntibe kerülök, az hat egy ideig. Még akkor is, ha utána büszkén újságolom, hogy "Megyek a büntibe!" Máskor nagyon elkeseredek és sírva mondom, hogy "Nem szabad ledobni a kenyeret!", "Nem kell hisztizni!", stb. Ha Mesi macerált, sikítok és megyek Anyához panaszkodni: "Valamit csinált a Mesi!" Mesi sokszor rávesz, hogy csúnyán beszéljek, aztán kioktat, hogy nem szabad, vagy beárul Anyának. Ha valami nem sikerül vagy nem szabad, elkeseredek: "Akkor most mit csináljak?".

Elkezdtem kirakózni! A két-három darabos már megy egyedül!

Továbbra is hosszasan homokozom, játszom a babámmal, horgászom a halakat, játszom a öltöztetős játékkal - már kezdem eltalálni, melyik ruha hova való. Rajzolok egyenes vagy körvonalat, s ha kérdezik, megmondom, mit rajzoltam. Ha Anya el van foglalva, szépen eljátszom egyedül és minden játékot előszedek. Szeretem a képes könyveket nézegetni, sokszor mesélem a történetet a képek alapján: "Beveeerted a buksidat? Vigyázzááál!"

Mesivel sokszor szépen játszunk, máskor bosszant, elveszi a játékomat, rám fekszik, rugdos, én meg visítok. De nagyon szeretem és mindig kérdezek utána, ha nincs itthon vagy nem találom. Sokszor nagyon gondoskodó velem, szépen magyaráz nekem, vagy fogja a kezem és vigyáz rám az utcán. Azt mondta, akkor is figyel, mikor vele alszom.

Próbálok egyedül öltözni: a tépőzáras szandimat, papucsomat már fel tudom venni, de sokszor kacsalábra - ez egyáltalán nem zavar. A rövidnadrággal is próbálkozom, de még egy szárába bújok. Ha valami nem megy, nem akarom, hogy segítsenek, ezt szeretem nyomatékosítani is: "Ééén!" Azt szeretem, ha engednek próbálkozni, és csak utána engedem meg, hogy segítsenek. 

A beszédem nagyon fejlett, szinte mindent tökéletesen ragozok, jelent, múltat, jövőt, többes számot, tárgyast, E/1, T/3 is megy. A tól, -től helyett sokszor részest mondok: pl. "Apának is kérek!" - Apától is kérek helyett. A h-t még mindig egyáltalán nem mondom, az r-t raccsolva, a f-et néha s-nek mondom, a v sem tiszta. Imádok énekelni, már át is költöm a dalokat!

A mamáimhoz szeretek menni, elváláskor nem sírok és érkezéskor se, már náluk is tudok aludni, jól eszem ott is. De ha több nap megyek egymás után, akkor utána kezdek anyás lenni: sokszor befúrom magam Anyába és meg is harapom szeretetből.

Sok puszi: Julcsi

Tizennegyedik fogam

Augusztus 2-án kibújt a 14. fogam is: felül a jobb 3-as szemfog. Előtte való nap elég rosszul aludtam, át is kellett vinni Anyáékhoz éjszaka.

Puszi: Julcsika