A hónapban sokat fejlődtek meglévő tudományaim!
Már meséltem, hogy a 48 darabos, 4 éven felülieknek való kirakókat is teljesen egyedül, pikk-pakk kirakom! Nagyon szeretek kirakózni, a Katicás élményeimből is mindig azt említem, hogy kirakóztam.
Mesivel együtt is szoktunk kirakózni. Elég rapszódikus a viszonyunk mostanában, sokszor szépen eljátszunk, máskor nem tűri, ha nem tudok vagy nem akarok pont úgy játszani, ahogy kitalálta és akkor erőszakoskodik, kiabál velem. Vagy bosszant. Én pedig bömbölök.
A feladatos foglalkoztatók is kezdenek érdekelni. Eddig csak a képeket nézegettem, most viszont szívesen megoldok 1-2 feladatot. A kisebb-nagyobb felismerésére épülő vagy tárgyak más - pl. ruhák színek szerinti, vagy évszakok szerinti - csoportosításából álló feladatok érdekelnek.
Mivel Mesi is épp most jött bele, engem is érdekel a társasjáték. 7 párból álló memóriajátékkal szívesen játszom több menetetet is, ügyesen megjegyzem, hogy hol melyik kártya volt. Taktikázni még nem tudok - mindig azt fordítom fel elsőnek, amit már tudok, hogy mi. Bár már a következő hónaphoz tartozik, de a napokban próbáltuk a Találd ki! játékot, az is egész jól megy (ahol 24 arcból kell egyet kitalálni, úgy, hogy kérdéseket teszünk fel a hajukra, szemükre, ruhájukra, stb). Azért kell segíteni, hogy mit kérdezzek és, hogy ne épp az ellentéteseket csukjam le. De így is élvezem! A Boribon és Annipanni útépítős is jól megy, ezzel is játszottunk több menetet, csak még nem feltétlen jól forgatom be az utakat. Viszont szépen türelmesen játszom a társasokat, kivárom, hogy én következzem és szívesen veszem, ha instruálnak, hogy mit hogy csináljak. A dobókockások még nem kötnek le, mert nem tudom kiszámolni, mennyit kell lépni, de azért részt veszek és dobok, aztán utána megyek egy kört, amíg én jövök megint.
Az öltözés nagyon jól megy, egész gyors vagyok és már patentolni is tudok! És a pólót is felveszem a fejemre és az egyik kezemet is egyedül beledugom - a másik még nem megy egyedül. A cipőből mindig felveszek egyet, utána szaladok Anyához megkérdezni, hogy nem kacsaláb-e és aztán veszem a másikat is.
A meséléssel is sokat haladtam. Ha egyedül vagyunk Anyával, sok mesét kérek egymás után és szépen figyelek. Már nemcsak az Anna, Peti, Gergő érdekel, hanem szeretem a kis pl. Trixi könyveket, Vidám meséket is. A Bogyó és Babócát most inkább a TV-ben nézzük, és annyira jól követem, hogy néhányat már meg is tanultam.
El is játszom ezeket a Bogyó és Babóca hűtőmágnesekkel, miközben én vagyok a mesélő. Az esti mesénél már fáradt vagyok, ott annyira nem figyelek. A diavetítőzést továbbra is nagyon szeretem és közben szépen figyelek. A Legó emberekkel is szoktam ilyen mesélőset játszani.
A betűk közül az A - Apa, S - Sári mama, J - Julcsi betűket már felismerem a billentyűzeten, a S betűt máshol is. Az elkapott angol szavakat, dalokat is megjegyzem, sokszor rákérdezek, hogy mit jelent, néha Anyáék nem is értik hirtelen, mire kérdezek. Pl. az "I feel it in my fingers, I feel it in my toes" - t is énekelem az Igazából szerelem c. filmből.
A szánkózás egyelőre nem igazán jött be, inkább sétálni szeretek a hóban, vagy lapátolni.
A durca nem változott, sokszor bömbölök, elszaladok, nem akarok pelusozni vagy kezet mosni. Máskor odacsapom a tápimat, ha nem akarom meginni. Általában alig iszom, nagyon nehéz rávenni.
A darabos joghurtot továbbra se eszem - nagyon megmaradt, hogy mennyiszer félrenyeltem a darabos papikat.
Az alvásom nagyon jó, nappal alszom 2,5 órát is, úgy kell felkelteni, hogy menjünk a Mesiért. Még lefotózni is sikerült. Éjjel is szépen alszom, nem szoktam felébredni.
Voltunk megint az ortopédus doktornéninél, aki azt mondta, hogy a jobb csipőm nagyon kötött. Járunk Dévényre is az arcomat is masszírozni - ez nagyon sokat javult, már szépen mosolygok, nem tolul fel az összes izom a szemem alá, a fogmosás is könnyebb. Ezzel együtt a kiejtésem is javult, jobban artikulálok. Az S-t még selypítem, a R nem pörög, és a H-t se mindig mondom, de összességében tisztábban beszélek. A nyelvemet kell még masszírozni, azt nagyon nem szeretem, nagyon sírok. Az arcmasszírozást és a nyakamat már jól bírom, nem fáj, csak kicsit sírok, mert félek tőle.
Anya volt fogadóórán is a Katicás óvónénimnél, Anna néninél. Azt mesélte, hogy mikor bemegyek, lassan oldódom, először egyedül játszom külön, csak aztán megyek közelebb a többiekhez. Szerinte mostanra szoktam meg a többieket, korábban mindig sírtam, ha véletlenül meglöktek. Még nem játszom együtt velük, csak mellettük. Szerinte zárkózott vagyok és hiányzik azért Anya - ha megölel, rögtön mondom, hogy "Anya is szeret!" és ebéd után az ablakból nézem, mikor jön Anya. A tornán szépen részt veszek és nagyon kitartó vagyok, mindent próbálok egyedül megcsinálni. A malomkörzés nem megy és a kúszás se sokáig. Az éneklés, mondókázás jól megy, és hajlandó vagyok egyedül is mondani a többiek előtt! Ott szépen bilizek és reklamálok is, ha nem kerültem sorra - itthon egyáltalán nem akarok.
Itthon szeretek filctollazni, már rövid ideig színezni is próbálok, több színt is használok. Nagyon tetszett a varázskönyv, amire tiszta vízzel kell festeni és színes lesz. Bár ez már a következő hónap öröme, de a héten először felismerhető embert is rajzoltam - volt feje, szeme, szája, haja, nyaka, hasa, lába. A szája kicsit nagy lett. Azóta nem próbálkoztam.
Magasságom 93 cm, kb. 14 kg vagyok, cipőm 24-es, ruháim 92-esek.
Sok puszi: Julcsika
