Ötvennyolc hónapos lettem

A hónapban egész jó lett a lábam. Amióta Edit néni a talpamat is masszírozza, sokat javult. Ettől a kedvem is jobb és jobban alszom. Az oviban így mostanában nincs gond, szinte mindig alszom valamennyit. Itthon hétvégén már nehezebben megy, általában csak az egyik nap sikerül. Éjszaka is elég jól alszom, már nem ébredek fel, ha Anya bejön betakarni.

Járunk egy ortopéd kezelésre is. Az Edit néni szerint sokat javult tőle a nyakam. Mi annyit látunk, hogy utána nagyon fáradt vagyok és sokat lábujjhegyezek. Múltkor ez csak 10 nap alatt rendeződött. Úszás után is sokat szoktam lábujjhegyezni, pedig állítólag az is segít. A jóidő beköszöntével újra biciklizem, ez egyértelműen segít! Úgyhogy az oviba is bevisszük, ha jó az idő, hogy ott is tudjak kerekezni. A trambulinozás fáj, de ha van társaság, akkor szívesen ugrálok benne hosszabb ideig is. Nem igazán tudom berogyasztani a térdemet leérkezéskor, ezért fáj.

Két nagy esésem is volt. Egyszer fürdés előtt a szobában kicsúszott alólam a szőnyeg, én meg nekiestem az ágykeretnek. Felrepedt a szám, nagyon bedagadt, vérzett, két fogam is kicsit meglazult. Másnap oviba se tudtam menni, ehelyett megnézettük a fogamat és hogy nem kell-e összevarrni a sebet. A fogam látszólag ép, de egy fél év alatt derül ki, hogy elhalt-e, akkor elszürkül. A sebet nem varrták össze, mert ahhoz előbb kellett volna menni. Egyelőre szépen gyógyul, reméljük nem marad nyoma. Aztán a hétvégén meg kihajoltam a kerti tornyos csúszda korlátján, de nem tudtam visszahúzni magam és leestem, fejjel előre. Volt nagy sírás, de szerencsére a fűre estem, így nem lett nagy bajom, a csuklóm fájlalom még kicsit.

Anya sokszor hiányzik, szeretek odabújni hozzá. Egyben a legváratlanabb helyzetekben ráugrom. Evés közben is mindig felállok és megyek hozzá odabújni. Nem szeretem, hogy nem ülhetek mellette. Majd' minden nap szedek neki virágot.

Itthon már egész bonyolultakat építek a Legóból. Ezt a házat a kerttel teljesen egyedül építettem!

És a kocka várat is, annak is van virágoskertje.

Szeretek színezni, festeni, rajzolni. Szeretek segíteni teríteni, vagy szívesen próbálkozom megkenni vajjal a kenyeremet. A tojásfestésben is segítettem.

Minden ünnepkor nagyon izgatott vagyok, szeretem a készülődést.

És persze tévézni! De sok mesétől megijedek, még Julcsinál is sokkal jobban félek, pl. a Hupikék törpikékben Hókuszpóktól. A Micimackó visszatért végig se tudtam nézni, annyira sírtam, hogy kikapcsoltuk.

Julcsival sokszor összekapunk, máskor szépen eljátszunk. Néha magával ragad a nagytesó szerep is: szívesen töltök neki italt, terítek neki is, a kertben beültetem a hintába és lököm is. Vagy azt játsszuk, hogy ő a kislányom.

Nagyon szeretek öltözködni, mindig én akarom kiválasztani a ruhámat. Leginkább a nyári pörgős ruháimat szeretném felvenni. Az összeállítás általában elég színesre sikerül, de nekem tetszik.

Puszi: Mesi

Harminchárom hónapos lettem

A hónapban a futóbicikli tudásomat tovább fejlesztettem, már fél utcahosszt tudok gurulni, anélkül, hogy letenném a lábamat.

Az orrfújás is alakul, lelkesen törölgetem, fújom magamnak, nem is engedem, hogy segítsenek. Arra nehéz rávenni, hogy jó erősen fújjam. Úgyhogy még szipuzunk is.

Elkezdtem festeni! Először vízzel festettem egy olyan könyvbe, amelyben pöttyök vannak és a víztől kiszíneződik a kép. Ez nagyon tetszik! Már arra is tudok figyelni, hogy a képen egy új szín kezdése előtt lemossam az ecsetet. A Nyuszi hozott egy-egy ilyen új Kisvakondos könyvet mindkettőnknek - korábban sokat veszekedtünk Mesivel, mert csak egy volt. De már rendes festékkel is festettem egy szép színes képet, nagyon tetszett ez is! 

A filctollazás is nagyon tetszik, Még nem igazán színezek vele, csak pár vonalat húzok a színezőbe és szerintem ezzel kész is, de nagyon élvezem,, hogy lehet próbálgatni a színeket és rakosgatni a filceket.

A kirakózás újra előkerült, de mostanában nem csinálom olyan sokáig. Szeretem azt játszani, hogy együtt rakom valakivel és egyet ő rak, egyet én. A Katicáról viszont mindig azt mesélem, hogy kirakóztam.

A fogmosást már én is nagylányosan, lent a tükör előtt csinálom, aztán Anyáék ellenőrzik. 

És elkezdtem nagylányos tejet inni. Már nincs tőle hasmenésem és tűzpiros foltjaim se. De száraz, pirosas, hámló foltok vannak a lábamon, úgyhogy egyelőre csak reggelire kapok, este még tápit iszom.

Mesi mostanában már magának önti a vizet és a kenyérkenéssel is próbálkozik, úgyhogy én is szeretnék. Az öntögetést még nem engedik, ettől nagyon megsértődöm!

Mesivel változó a viszonyunk: sokszor sokáig szépen eljátszunk, aztán meg a legkisebb dolgon összeveszünk. Nem szeretem otthagyni a játékokat, mert félek hogy elveszi. Pedig mostanában nem veszi el olyan sokszor.

Már vártam a jóidőt és hogy Apáék összeszereljék a trambulint. Nagyon szeretek ugrálni benne. Lencsiékhez is szívesen mennék a nagyokkal, de inkább útban vagyok nekik. Ettől persze kiborulok. És attól is, hogy én még nem mehetek át egyedül.

Sok puszi: Julcsi

Jött a Nyuszi!

Idén is nagyon vártuk a Húsvétot, a készülődést. Már előző nap megfestettük a tojásokat, mindketten segítettünk! Én egy cikkcakkos tojást is készítettem: zsírkrétával rajzoltam rá a mintát. És persze piros tojásokat a locsolóknak!

Megépítettük a fészket is a Nyuszinak a kerti kisház mögé. Húsvét reggelén már nem is győztem kivárni a többieket, hogy elkészüljenek, rögtön mentem ki megnézni, jött-e a Nyuszi! És jött! Sok csokit hozott és vizes kifestőt kisvakondos hűtőmágnest is. A kertben is elszórt pár csokitojást, úgy sietett. Nagyon tetszett a keresgélés! Szépen engedtem, hogy Julcsi is rátaláljon a tojásokra, nem vettem el előle.

Másnap az Ági Mamáékhoz mentünk. Oda is jött a Nyuszi, volt locsolkodás, eszem-iszom. Jöttek Fanniék is, jót játszottunk velük!

Sok puszi: Mesi és Julcsi

Ötvenhét hónapos lettem

A hónapban nagy változás nem történt.

Az úszáson a tanárbácsi szerint már végre beindult a lábam és szépen kalimpálok. És deszka nélkül is tudok már menni és beteszem a fejem a vízbe. Ezeket én meséltem, Anyáék még nem látták. A malomkörzés viszont nem megy hátrafelé.

Sokat lábujjhegyezek megint. Ezzel együtt rosszabbul alszom, volt hogy éjjel felébredtem és nem tudtam visszaaludni - vagy 1 órán át ki-be mászkáltam a szobából. Sokat feleselek, pukkancskodok, bosszantom Julcsit. Estére pedig nagyon fáradt vagyok és olyan vagyok, mint aki berúgott - majd leesek a székről; ha szólnak hozzám, nem észlelem; nem tudom követni a beszélgetést, folyton visszakérdezek; elindulok valahova, aztán félúton elfelejtem, mit akartam, stb. Amokir jobb a lában, mosolygós, kipihent és együttműködő vagyok.

A Sári mamáéknál voltunk 4 napot, míg Anyáék síeltek, ott is sokat bosszantottam Julcsit. Aztán meg színházba mentek, ez már végképp sok volt, meg is mondtam a magamét! Az is kiborít, hogy mikor Julcsi bömböl, Anya mindig vele foglalkozik.

Az oviban szeretem a kézműves foglalkozásokat, sokat színezek, vágok, ragasztok. Az ollót már sokkal ügyesebben használom, egy hópelyhet is ki tudtam vágni szép pontosan!

Még mindig szeretek építőkockázni.

Mostanában hosszabban babázom, etetem, dédelgetem, lefektetem Zsuzsikát. Akkor mindenkinek csöndben kell lenni, nehogy felébredjen.

Szeretek a kertbe kimenni, vagy az utcán sétálni, már várom a jóidőt!

Puszi: Mesi

Harminckét hónapos lettem

A hónap fő vívmánya, hogy a futóbiciklizés - az őszi kezdeti próbálkozások után - már remekül megy! Kicsit nőttem ősz óta, ezért már teljesen leér a lábam, ez sokat segített. Ügyesen hajtom magam, már gurulni is tudok pár másodpercig. Felfelé is ügyesen jövök, bár még pihenőket tartok, akkor sétálok kicsit, majd visszaülök. Úgyhogy ha jó az idő, igyekszünk futóbiciklivel menni Mesiért az oviba.

A másik jó hír, hogy már tudok orrot fújni! Eddig még gyengén ment és nem is érdekelt, most már egész erősen megy, így nem kell mindig szívni. Nehéz motiválni, de néha sikerül meggyőzni, hogy akkor nem kell szipuzni.

A kezem is tovább ügyesedett, már tudok ollóval vágni! Egyelőre még csak a papír szélét vagdosom, kivágni még nem tudok, de ezt is nagyon élvezem! És a kisebb méretű fagyöngyöt is tudom fűzni - ami a 3,5 éveseknek való - és szép nyakláncokat készítek!

A kirakózást most mellőzöm, inkább a Legó házzal szeretek játszani, amit Mesi és Apa épített. Néha előveszem a kirakókat, de aztán bosszant, hogy most nem tudom olyan gyorsan kirakni - már kicsit elfelejtettem, melyik hova való. Az építőkockákkal is egyre szebb várakat építek.

Szeretek a Bogyó és Babóca mágnesekkel játszani, vagy képes könyvet nézni és mondani a mesét a képek alapján. A Bogyó és Babóca néhány meséjét szinte szó szerint tudom, kb. 5 percen át mesélem. Mesi ezt már olyan tökélyre fejlesztette, hogy szokott nekem is mesélni - én pedig figyelmesen hallgatom. Már minden Mese érdekel, nemcsak az Anna, Peti és a Bogyó és Babóca - persze azért ezek a kedvenceim.

A bilizéssel itthon nem igazán haladok, Anyáék erőltetik, de nekem semmi kedvem hozzá. Pedig sokszor szinte száraz pelussal ébredek, vagy napközben sokáig száraz, aztán jól bepisilek, annyit küldök ki egyszerre. A Katicában viszont jól megy, szívesen csinálom és ott már alig kell pelust cserélni. A kaki még ott is a pelusba megy.

A hónapban voltunk egy színházi előadáson is, a Boribon és Annipannit néztük meg. Nagyon tetszett, szépen végigültem és azóta is sokat emlegetem.

Legendás türelmem kicsit alábbhagyott, hamarabb elkeseredek, ha nem megy valami. De azért még így is nagyon türelmes vagyok.

Az öltözködés nagyon jól megy, szeretem egyedül csinálni, már egész gyors is vagyok. Sokszor már Mesi előtt elkészülök.

A betűkből is egyre többet felismerek: az S, A, E, J már biztosan megy.

A durca még nagyobb fokon ég, szinte semmit nem csinálok, amit kérnek, és még jobban makacskodom, mint eddig. Inni se akarok, kész küzdelem, hogy igyak valamit. Persze a cukros levek jöhetnek.

Míg Anyáék síeltek, jól elvoltam a Mamáéknál, csak Mesi bosszantott sokat és emiatt bömböltem. Aztán, mikor visszajöttek Anyáék, azért sírósabb lettem, mikor dolgozni ment és mással kellett kelni. Egyszer-kétszer éjszaka is át kellett vinni Anyáékhoz és máskor is mondtam, hogy náluk akarok aludni. Azóta is sokszor csinálom a műsort, hogy Anyával akarok öltözni, kezet mosni - erre aztán Mesi is rákezdi.

Elég sokat lábujjhegyezek mostanában, de az Edit néninél most az arcomra koncentrálunk.

Sok puszi: Julcsi

Itthon is farsangoltunk

Kicsit megkésve, de itthon is megtartottuk a farsangot. Anya sütött fánkot, nagyon ízlett!

Puszi: Mesi és Julcsi

Anyáék síelni mentek

A hónapban nagy vállalkozásba vágtunk: Anyák elmentek kettesben síelni, mi pedig a Sári mamáékkal voltunk 4 napot. Illetve pénteken még Anyáék vittek oviba, aztán a Mama vitt haza hozzájuk, ott voltunk a hétvégén, aztán hétfőn onnan mentem oviba. A várakozásoknak megfelelően jól éreztem magam, voltunk játszótéren és busszal mentünk oda - ez nagyon tetszett! Otthon sokat bicikliztünk. A Mama átrendezte gyerekszobának Anya régi szobáját, ennek nagyon örültünk. Én imádok Anya régi ágyában aludni! Első este kicsit bömbiztem, de csak a rend kedvéért, aztán nem. Velem volt több gond, mert szokás szerint sokat bosszantottam Julcsit, mire ő mindig bömbölt. Ezt már a Mama is nehezen viselte - pedig ő nagyon türelmes. A Pápipa pedig megelégelte és egyszer leszedett a bicikliről, amikor azt is elvettem Julcsitól. Ezen nagyon megsértődtem és mondtam, hogy nem is megyek hozzájuk többet, de aztán azért magamba szálltam kicsit. Végül azt is megengedtem, hogy Anyáék maradjanak a 4. napra is.

Puszi: Mesike

*******

Én is jól éreztem magam, nem bömbiztem Anya után. Sajnos elkapott a nátha, de azt is jól viseltem. Sokat szívtuk az orromat, úgyhogy másnapra már jobban lettem. Mesi sokat bosszantott, ezért bömböltem, de amikor hétfőn oviba ment, remekül éreztem magam. Nekem is nagyon tetszett a játszótér és hogy sokat mesélt a Mama.

Puszi: Julcsika