A hónapban tovább fejlődtem az olvasással, lelkesen olvasom le mindenhonnan a feliratokat és a mesekönyveket is próbálgatom olvasni. Néhány mondatot már szívesen elolvasok. A kisbetűk is flottul mennek, csak az ugyanúgy kinéző kis és nagybetűk szoktak megtéveszteni, pl. a kis l betűt időnként nagy i-nek nézem, stb. A tempóm is sokat fejlődött, egész gyorsan ki tudom olvasni a szavakat és már nem is fáradok el benne annyira. Jellemző, hogy sietni akarok, és a szó végét már odaköltöm. Vagy az ismert meséket már fejből tudom, így olyan, mintha olvasnám, de nem. Nagyon figyelmesen megnézem a képeket is, és rögtön kiszúrom, ha nem úgy rajzolták le, ahogy a szöveg szól.
Az írás is nagyon érdekel, nagy nyomtatott betűkkel már hosszabb szövegeket is írok. Még nem mindig balról jobbra haladok, és továbbra is néhány betűt időnként tükörírással írok:
A számítógépen is szívesen próbálkozom szavakat bepötyögni, ez nagyon szórakoztat. Ági mama gépén pedig van egy szókeresős játék, ahol sok betű között meg kell találni a megadott szavakat, ez is nagyon tetszik!
A számolás is jobban érdekel mostanában, főleg, mióta Fanniékkal találkoztunk. Ő nagyon jó ebben és az ő hatására engem is elkezdett jobban érdekelni. Érdekel az összeadás, kivonás, kevesebb - több megállapítása a tízes számkörben, képes sorozatok - szívesen csinálok ilyen feladatokat. A háromjegyű számokat már egész megbízhatóan kiolvasom, és a tizedes jegyekkel is kezdek jól boldogulni. A síkidomok is elkezdtek jobban érdekelni, pl. hogy melyik a trapéz, deltoid, paralelogramma, rombusz, stb.
Az idén elkezdtem balettozni és járok gyógytornára is. Plusz az oviban is direkt az én kedvemért csinálunk a mindennapos tornán nyújtó gyakorlatokat. Ennek hatására a lában egész jó: bár még mindig nem gördül a járásom, legjobb esetben teli talpra lépek, de legalább nem vagy keveset lábujjhegyezek. Az őszi szünet előtt viszont beteg voltam és akkor leromlott, de aztán Anya megmasszírozta kicsit, és pár nap múlva megint jó lett. Így végül egyelőre nem kellett visszamennünk Edit nénihez. A széken viszont nem tudok megülni, csak ha leér a lábam. A felnőtt széken volt egy kicsit süppedős párna, azon egyáltalán nem maradok meg, folyton izgek-mozgok, mindent megragadok, hogy felállhassak. Úgyhogy leszedtük, ezzel javult valamit a dolog, de így is előre billentem a medencémet, nem bírom tartani magam, izgek-mozgok.
A gyógytorna csütörtökön van este, amikor már elég fáradt vagyok. Így is szépen teljesítem a feladatokat, amik elég nehezek nekem. De hétről-hétre fejlődök: ami először nem vagy alig megy, az egy-két hét múlva már sokkal jobban megy. Vannak igen nehéz feladatok, pl. egy félgömbben kell egyensúlyozva középen állni, és közben az egyik lábamat felemelni, vagy labdát célba dobni, derekam körül körbevezetni, stb. A gyógytornász néni, Orsi néni is ugyanazokat állapította meg, mint Edit néni: vagyis a medencémet nem jól tartom, emiatt nem egyforma hosszúak a lábaim, a bal rövidebb, amit lábujjhegyezéssel kompenzálok ki. Ő is megtalálta, hogy a jobb oldalon merev a nyakam, feltehetően emiatt húzom előre a vállaimat. És a hátam, hasizmom is nyújtásra - erősítésre szorul. Úgyhogy mindegyik területre csinálunk gyakorlatokat. Mikor megyünk, kell kicsit kapacitálni, de aztán ott már egész lelkes vagyok. Volt egyszer hosszabb masszírozás, az nagyon nem tetszett. Itthonra is kapunk feladatokat, azokat is csinálgatjuk.
A balettra én akartam járni, még úgy is, hogy Emma nem velem jár - ami nagy szó, mert nélküle nemigen csinálok semmit. Anya sokáig gondolkodott, járhatok-e, nem fogok-e ettől többet lábujjhegyezni. Végül megengedte és én nagy lelkesedéssel kezdtem járni. Az első alkalmak után kedvemet szegte, hogy úgy éreztem, nem tudom szépen megcsinálni a feladatokat, és féltem, ha egyedül kellett bemutatni valamit. Azóta ez elmúlt, de azért még így is kell kapacitálni, amikor megyünk. Rögtön eredményeket akarok, és még nem értem, hogy a szép mozgás csak hosszas gyakorlással érhető el. A balett után 1-2 napig általában szebb a tartásom, kihúzom magam, aztán sajnos elhal a dolog. A karomat viszont már szépen a fülem mellé tudom emelni, ami korábban nem ment. Nagyon érdekel a spiccelés, de amitől legjobban tartottunk, nem okoz gondot: a balett miatt nem lábujjhegyezek többet.
Julcsival nagyon rapszódikus vagyok: egyik pillanatban szépen játszok vele, aztán minden ok nélkül elkezdem piszkálni - bosszantani, és vigyorgok, ha visít, aztán meg már idegesít hallgatni. Anyának is beolvastam már többször, hogy folyton csak parancsolgat nekem, nem enged TV-zni és édességet enni és nem is szeret engem. Már nemcsak hisztizek, ha nem tetszik valami, hanem kimondottan haragszom rá, vagy igaziból sírok, hogy nem is szeret.
Máskor elfog a nagylány tudat és lelkesen segítek neki. Apával is szívesen dolgozom, együtt főzünk vagy kertészkedünk. A főzésben már egész ügyesen segítek, szépen betartom, mit hogy kell.
Próbálok Julcsinak is segíteni helyettük, Julcsi viszont nem hagyja. Különösen szeretem, ha Julcsi büntibe kerül, ez nagyon tetszik és ilyenkor én minta gyerek módra eleget teszek. Máskor viszont majmolom a kisbabás dacolását.
Általában jellemző, hogy annak a viselkedését veszem fel, aki épp körülvesz. Ha nyugodt, jó gyerekek vannak velem, én is az vagyok, ha rosszalkodnak, én is követem őket.
Istvánt kitartóan szeretem, minden nap emlegetem, és le vagyok törve, ha hiányzik vagy azt mondja, hogy Rékába szerelmes.
Továbbra is szeretek rajzolni, festeni, színezni. Sokáig lekötöm magam ezekkel. A babázás is sláger, már nagyon kedvesen és gondoskodón bánok a babáimmal. Szeretek beöltözni is mindenfélének.
Volt megint képességfelmérés az obiban, én nagyon jól teljesítettem: mindenben 92 és 100 % között, ami a nagycsoport szint, és csak év végére kell elérni! A csoportban a 3 legügyesebb között vagyok - pedig korban én vagyok majdnem a legkisebb. Így az óvónéni szerint mehetek majd iskolába, de lesz még erre egy másik felmérés is. Erős iskolákat is ajánlott, szerinte bírnám azt is. El volt ájulva, mennyit fejlődtem a nyár alatt.
Sok puszi: Mesi
