Tizenhét hónapos lettem

A hónap újdonsága, hogy már egész szépen eszegetek egyedül és a hó közepére már kanállal is szépen tudtam eszegetni, és a villával is megyeget. Elég fontos nekem a pocakom, ha valaki eszik, én is kérek belőle, s ha ízlik valami, addig eszem, amíg látom. Nagyon megszerettem a szafaris babakekszet is, folyton azt akarok enni, és ha már megettem a főétel egy részét, akkor mutogatok a szekrényre, hogy inkább azt kérnék. Szinte mindent megeszek, persze azért van, ami jobban csúszik: vacsira például kenyér kockákat kapok sajttal, husival - s persze a sajtot, husit rögtön kieszem.

 

Így mutatom, ha elfogyott, nincs már valami - ezt nagyon viccesnek találom:

Mesiéket mindenben utánozom, mégpedig mesterien! Itt épp én is telefonálok:

Julcsi sokszor bömböl vagy visít, ilyenkor én is rákezdek és óriási hangzavar lesz. Ez persze idegesíti őt.

Voltunk még Edit néninél, nagyon sírtam. A Gézengúzban is voltunk Réka néninél, ő is megmasszírozott és adott új torna gyakorlatokat. A lábam javult már, már alig megyek terpeszben, de még mindig forgatom egy picit a csípőmet. A tornák közül a hátizom erősítők nagyon nehezen mennek, teljesen kifulladok tőle. És oldalra fel-le lépkedni se akarok. 

Ezzel együtt is fejlődtem. Mindenre próbálok felmászni. A vendégszobában is felmászok az ágyra, aztán kipakolom a kosaramból a ruhákat, majd elesek a kupiban és akár le is esek. A hó végén elkezdtem felmászni a kerti csúszda létráján, s pár nap után már egyedül fel tudok mászni! Azért időnként mellélépek, úgyhogy résen kell lenni. A trambulin létráján is próbálkoztam, de az ritkásabb fokú és nem jött össze, így előre buktam, de ügyesen letámasztottam kézzel, nem estem fejre. A csúszdázást is nagyon szeretem, csak kell még fékezni, mert túl könnyű vagyok és nem tudok megállni, így popsira esek. Ha a két lábam között elől a pelusnál fogva fékeznek, szépen megtartom magam és úgy csúszok!

Imádok mindent pakolászni, megnézegetni. A nagyok játékai érdekelnek a legjobban!

Az alvásom sokat javult, sokszor átalszom az éjszakát, vagy legfeljebb egyszer ébredek fel. Ha a napirendemet betartjuk, akkor át szoktam aludni.

A hónapban nem híztam, hiába eszek jól. A tápi az egyetlen, amivel hadilábom állok, nem szeretem, jó ha fél - 3/4 adag leszúszik egy nap alatt. Mivel már keveset cicizek, így 2 adag kéne. A hónapban próbáltuk újra a joghurtot és a túrót babamenüben, ezektől nem lett bajom. Kis fagyit is ettem, az se okozott gondot.

A beszédem is egyre változatosabb, tisztább: mama, papa, Pápi - Pápipa, Titi - Timi, ama - alma, kaka, pipa. Mindent megértek, és meg tudom értetni magam, mindent mutogatok, hogy mit szeretnék. 

Sok puszi: Timi

Balett bemutató

Június elején volt az év végi balett bemutató. Épp az osztálykirándulás napján volt, így elég kétséges volt, odaérünk-e és bírjuk-e majd, de Emmával jól vettük az akadályt. Az előtte lévő hetekben már nagyban készültünk, úgyhogy sikerült is komolyabban venni magunkat az órákon. Mi voltunk az utolsó fellépők, jól sikerült! Sajnos Anyáék messze ültek, emiatt csak egy kép sikerült jól:

Puszi: Mesi

Ági Mamáéknál

Mivel idén hamarabb bezárt az ovi, így három napot az Ági Mamáéknál töltöttem, Mesinek akkor még tartott a suli. Jól éreztem magamat, az Agárdi Termálfürdőbe is elmentünk, ahol egy jót pancsiztam! 

Azért hiányzott Mesi! Én meg nagyon hiányoztam Mesinek, minden nap megsiratott. Főleg este volt üres a szoba nélkülem, még a fényképemet is kitette. El is gondolkodtatott, hogy akkor ezek szerint mégiscsak szeret engem?! Esténként beszéltünk telefonon. Mesi egy könyvecskét készített nekem, mire hazaértem:

Sok puszi: Julcsi

Julcsi szülinapi zsúrja

Másnap rendeztük az én szülinapi zsúromat, Ezt is előre kellett hozni az ovi bezárása miatt. Idén időben elkezdtük szervezni, hogy  biztosan mindenki el tudjon jönni, akit szeretnék meghívni. Julcsit, Nórit, Larát, Katit és Marcit hívtam meg. Emma és Julcsi kistesója is eljött. Lara már olyan ügyes, hogy egyedül jött, elhozták a szülei, és aztán érte jöttek.

Mi kicsik nagyon jól tudunk együtt játszani, mindenben megegyezünk.

Anyától epres tortát kértem, egérke marcipánnal.

Sok szép ajándékot kaptam, alig győztem kibontani!

Apa jóvoltából vízicsúszdázás is volt!

Nagyon jó volt a buli, már alig várom a következőt!

Sok puszi: Julcsi

Hét éves szülinapom

A szülinapomat idén is együtt ünnepeltük a családdal, éppen a napján! Idén először kerti grillezést rendeztünk, Apa volt a sütőmester. 

Anya készítette a tortámat, idén cukormázasat kértem.

Kaptam egy rollert és görkorcsolyát, belépőjegyet a Jégcirkusz előadásra és egy tudományos könyvet is! A görkorcsolyát lelkesen próbálgatom és remekül megy!

Julcsi névnapját is most ünnepeltük a családdal, én egy rajzot adtam neki.

Sajnos a nagy vendéglátásban kevés kép készült, de idén is remekül éreztük magunkat!

Sok puszi: Mesi

Hét éves lettem

Megint elrepült egy év, már hét éves vagyok! 

A hónapban nagy izgalommal készültem az Anyák napjára, alig bírtam megállni, hogy el ne mondjam a versemet és hogy mit készítettünk. 

A suliban sok témazáró volt, nekem mind kiváló lett! Az írásom nagyon szép, az olvasás füzetben sokszor megdicsér a Mariann néni, hogy ilyen szép a rajzom. A matekot már május közepén befejeztük, utána csak ismételtünk. Május vége felé már mindenki a tanév végét várta, nem mindig volt lecke, ennek nagyon örültem! Vagy olyan is volt, hogy játszóterezni mentünk. A magatartásom is szépen alakul, a tanárok részéről nincs már panasz rám. 

Emmáékkal még mindig vannak viták. A múltkori összebékülés viszont jót tett, mert kiderült, hogy Emma akar barátkozni velem és ettől azóta sokkal nyugodtabb vagyok. Azért így is majdnem minden nap van, hogy nem elégedettek velem, hogy mit mondok, hogy mondom, mit csinálok, mit nem csinálok, stb. és akkor egy ideig nem játszanak velem, de azért már nem olyan sokáig, mint korábban. Nem mindig van igazuk, de én már nem bízom magamban, és csak szomorú vagy dühös vagyok az egésztől. Pl. a Marci buliján már elfáradtam a trambulinozásban és kimentem, erre a kicsik bejöttek, ők meg engem okoltak, hogy miattam lettek kitúrva. Ha csak egyikük van ott, vagy csak másikuk, akkor minden rendben megy. A dolog odáig jutott, hogy először Lencsit nem is akartam meghívni a szülinapomra, mert féltem, hogy akkor kitúrnak. De aztán mégis úgy döntöttem, hogy meghívom.

Még mindig szeretek rajzolni! Ezt Julcsinak csináltam, színező:

Sokszor ajándékozok rajzokat a családnak:

Vagy szívesen olvasok, szinte falom a könyveket. Némi probléma, hogy nem mindig haladok sorban a fejezetekkel, pedig ezek már folytatásos történetek lennének.

A lábam most egész jó, picit már gördítve járok, de ez a cipőtől is függ. A kalapácsujjam miatt a lábujjaimat tape-pel ragasztgatjuk, mivel már nagyon beállt, kézzel is alig lehetett hajlítani. Egész jó eredményeket értünk el, szépen kilazult, ha rálépek, akkor már ki is egyenesedik kicsit. Először tetszett a szép zöld tape, de aztán a suliban mindenki kérdezgette, mi ez, úgyhogy azóta inkább nem váltok a tornaórára zoknit. A tornákat nem nagyon csináljuk, semmi kedvem hozzá esténként. 

Egy ideig kontyot hordtam a suliban, mindenkinek nagyon tetszett, a tanárok is megdicsérték!

Sok puszi: Mesi

Ötvenkilenc hónapos lettem

A hónap vezető hírét már meséltem, hogy tudok olvasni! Azóta is lelkesen gyakorolok, és egyre jobban megy. Még vannak betűk, amiket összetévesztek, például a H és K, vagy nem is merek fel, pl. C, D, de egyre jobban megy! Az írásuk is napról-napra biztosabb, már próbálom követni, hogy melyik néz jobbra, melyik balra. A Julcsi-t is le tudom már írni! A kisbetűkkel is ismerkedem. Érdekes, hogy ez másképp alakult, mint Mesinél: ő már régóta ismerte az összes nagy nyomtatott betűt, amikor egyszer csak összeállt neki, hogy kell összeolvasni. Én meg még nem ismerem mindet, de előbb rájöttem, hogyan kell összeolvasni! Azt is jól el tudom mondani, hogy melyik szó milyen hangokból áll!

A rajzolásom is alakul, ha kellően motivált vagyok, már szépen telerajzolom a lapot, és kezd egyre részletesebb lenni. Az arányokban sokat fejlődtem. De legtöbbször még csak alulra rajzolok. Ez itt igen jól sikerült:

A kertben szeretek gyűrűzni, egyre ügyesebb vagyok. Pár próbálkozás után már fel tudtam vinni a lábam a fejem fölé, most pedig már át is tudok fordulni. Próbálkozom a bölcsővel is, már beakasztom a lábam, de még nem tudom egészen kifordítani magam. A földön is próbáltam ezt, elől tudom magam ringatni, de a lábaimat nem tudom felemelni. 

Sajnos a tartásom még nem sokat javult, pedig már jópárszor voltunk Edit néninél is. A Mamáimmal megyek, úgy sokkal jobban bírom, nem sírok, vagy csak picit. 

 Az ovi a hó végén bezárt, mert felújítják a tetőt. Úgyhogy nekem előbb indult a nyári szünet! 

Sok puszi: Julcsi