A mászásban olyan jól haladok, hogy már sok lépést is tudok tenni egymás után. És továbbra is imádom hintáztatni magam. Ha sietek valahova, akkor inkább kúszom, mert azzal gyorsabban haladok. Azt is tovább fejlesztettem és mostmár felváltva mindkét kezemmel húzom magam és a lábammal is rásegítek, szóval mint a kommandósok.
Egyszer már sikerült teljesen szabályosan négykézlábra is állni, szóval nyújtott lábakkal és kezekkel. Máskor csak annyira nyomom fel a popómat, mintha fekvőtámaszoznék.
Néha sikerül a lábaimat magam alá kanyarítani és megülni, de csak rövid ideig, aztán eldőlök, vagy visszamegyek mászásba. Nagyon mulattat, ha sikerül megülnöm.
A nappaliban nagy felfedezőtúrákat teszek. Persze csak a kijelölt útvonalon mehetek, Anya nem enged akármerre. Nagyon szeretném a tv-s szekrény üvegajtaját is püfölni, de Anya nem engedi és mondja, hogy Emike nem, nem szabad, gyere el onnan. Én pedig szót fogadok. Aztán megint próbálkozom, és nézek hátra, hogy Anya mit szól hozzá, de újra szót fogadok. A vasalóállvány lábát is szeretném fogdosni, meg lerángatni Apa lelógó ingét, de azt se lehet. És virágot szedni se a virágállványról. Sokszor beszorulok a fotel alá, mert kúszásban bemegyek, aztán meg felállnék mászásba és ekkor beakad a fejem. Ilyenkor sírok és Anya már jön is kiszabadítani. Azt is nagyon szeretem, ha Anya leül a kanapéra vagy a földre, akkor őt is beveszem az útvonalba, megölelgetem, aztán megyek tovább.
Itt Anyáék kimentek ebédelni, én meg utánuk mentem megnézni, hogy mit csinálnak. Közben szétnéztem az előszobában. Igaz, a küszöböt nem mertem átlépni.
Itt teli a pocim.
Itt is jól bevacsiztam.
Sok puszi: Emi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése