A napokban jöttünk haza Horvátországból, ahol egy hetet töltöttünk Rab szigetén, Kampor falucskában. Ott volt a Nagypapi, Sári mama, érdi Mama, érdi Papa, Lete, Petra, és mi Apáékkal. A Nagypapi már rég megálmodta ezt a nagycsaládi utazást, de tavaly nem sikerült megvalósítani, mert én még túl pici voltam. Idén viszont útra keltünk! Szerencsénkre az idő remek volt és a tenger is elég meleg, hogy én is pancsizhassak.
Az utazást nagyon jól viseltem, sokat aludtam, csak a végére untam el egy kicsit, hogy az autós ülésemben kell ülni, ahelyett, hogy mászkálnék.
Legjobban a nagy társaság tetszett, mindig akadt valaki, aki velem foglalkozott. Én pedig igyekeztem mindig megnevettetni őket!
Imádtam a tengerhez lemenni és gyalogolni a parton, s mindent megnézegetni. Klassz homokos, nagyon lassan mélyülő part volt, úgyhogy engem is bátran el lehetett engedni. A fürdés és a csónakozás is tetszett, de legjobban a parton szerettem mászkálni a bokáig érő vízben, illetve homokozni. Az is tetszett, ha Anyáék zsip-zsupoltattak a vízben, vagy körbe pörgettek.
Esténként nagy kocsihajtó versenyeket rendeztettem magamnak. Ezt a játékot már itthon kifejlesztettem, ott viszont a nagy társasággal még jobban működött. Abból áll, hogy a játék babakocsimat valaki jól meglöki és az jó messze elgurul, én pedig egy biztonságos helyről figyelem. Aztán megnézem, hogy hova gurult és nagyokat kacagok rajta. Utána pedig viszem valakihez a kocsit, hogy lökje megint. Legjobb, ha ketten gurítják egymásnak, mint itt a két nagypapim:
A másik kedvenc játékom az volt, hogy bemegyek a konyhába, majd át a sok küszöbön ki a kertbe és vissza. A teraszon volt egy kis lépcső is, amin kapaszkodás nélkül fel tudtam menni, ezt is sokat gyakoroltam.
Aludni jól tudtam! A nappali alvásaim alatt Anyáék sokszor mentek fürödni, rám pedig valamelyik mama és papa vigyázott. Az étvágyam is kitűnő volt! Mindenkihez mentem kunyerálni, ha megláttam valami ehetőt, ezért párszor túlettem magam és kibuktam a felesleget.
Rab város óvárosát is megnéztük ...
... illetve meglátogattuk Lopart és Supetarska Dragat.
Nekem ebben is az tetszett, ha lehetett gyalogolni. Egyik nap Apáék és Letéék elmentek kirándulni a Plitvicai tavakhoz, addig én a mamáékkal voltam. Ez volt az első teljes nap, hogy Anyától távol voltam és jelentem, jól sikerült! Csak estefelé kezdett nagyon hiányozni, de akkor is elvoltam a Sári mamával, csak akkor estem kétségbe, ha ő is eltűnt. Aztán a végén már hozzá bújva vártam Anyát.
Remélem máskor is megyünk ilyen nagycsaládi nyaralásra, olyan szuper volt!
Sok puszi: Mesike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése