Épp a huszadik hónapom betöltésének napján meglátogatott minket Andi és Zoli. Zolit elsőre egy picit furcsán méregettem, mert bár Anya mondta, hogy jönnek, először nem értettem, hogy miért nem a nagybátyám, "Oli" jött, és hogy lehet, hogy más Zoli is létezik. Aztán csak összeállt a kép, és lelkesen kezdtem mondogatni a nevét. Andit viszont rögtön a szívembe zártam, mivel sokat játszott velem. Azóta is sokat emlegetem, hogy itt volt.
Kaptam tőlük egy térbeli mesekönyvet, benne a Hófehérkével és még sok más mesével. Tudjátok, ez olyan, hogy a lap síkjából kijönnek egyes képek, ha kinyitjuk. Eddig nem volt ilyen könyvem, nagyon tetszik! Bár még nem sokáig jutottam az olvasásban, néhány lapjával is beteltem. Legtöbbet a gonosz mostohát nézegetem, aki szerintem csúnya, aztán a Hófehérkét, az erdei állatokat, illetve a Hamupipőkéből egy báltermes jelenetet, ahol nagyon tetszik a lépcső és mondogatom, hogy azon kell felmenni. Remélem, máskor is eljönnek, mert én nagyon jól éreztem magam!
Puszi: Mesi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése